Gergely Melinda: Új életre ébredve (Beleolvasó)

Megint hoztam újabb két részt nektek Gergely Melinda : Új életre ébredve I. két részt belőle. Bízom benne, hogy tetszeni fog a következő két részlet. Ha meg tetszett a bejegyzés alatt megtalálhatod, hogy hol tudod megrendelni a könyvet. 

A következő két részt jövő héten szerdán hozom. 

Gergely Melinda: Új életre ébredve I.

Tartalom:

Csupán néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül, összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve beférkőzik a lány szívébe.

Részlet a könyvből:

(Szerző engedélyével)

"   A lányt igencsak gondolkodóba ejtették a nő szavai. Miért mondta azt, hogy túlságosan meggyötörte az élet? Mi történhetett vele, amiért ilyen undok lett? Annyira elkalandozott, hogy a néninek kétszer is fel kellett tennie ugyanazt a kérdést, mire meghallotta és válaszolt.

- Ízlik a reggeli amit készítettem? 

- Oh, igen. Hát persze.

- Látom nagyon elkalandoztál.

- Igen, még nem vagyok túl jól.

- Elhiszem. De meglásd, hamar rendbe jössz majd.

- Igen, remélem - sóhajtott a lány, aztán kicsit vidámabban hozzátette: - Nagyon finom ez a pirítós, mondta miközben jó nagyot harapott belőle.

- Reméltem, hogy ízleni fog. Krisztán is nagyon szereti - mosolygott a néni. - Még nem tudom, hogy mit szeretsz és mit nem.

- Sajnos ezt én magam sem tudom - szomorodott el.

- Lassan majd rájössz. Emiatt ne szomorkodj - tette a vállára a kezét biztatóan a nő. - Idővel minden helyre jön, majd meglátod. Az is lehet, hogy holnapra már visszatér az emlékezeted. Ne törd olyan dolgokon a fejed, amiken már úgysem változtathatsz. Élj csak a mának, és ne törődj a holnappal. Az emberek túl sokat foglalkoznak azzal, hogy mi lesz holnap, és elfelejtik azt, hogy ma is nap van, és akár boldogok is lehetnének. De mire felébrednek, a holnapból is csak tegnap lesz, hisz az idő repül, észre sem veszed. Ezért élj minden napot úgy, mintha csak az az egy napod volna, a jövőt úgy sem sejtheted előre. Addig légy boldog, amíg még van rá lehetőséged - mondta a nő, miközben a saját múltján járt az esze.

   A lány komolyan elgondolkodott a néni biztató szavain, majd mosolyogva nézett fel a mindig vidám asszonyra, akin tisztán látszott, hogy betartotta saját tanácsát. Mintha semmi sem árnyékolná be a boldogságát, pedig mint mindenkinek, az ő életét is beárnyékolták a sötét gondok. 

   Ötven év körüli lehetett, őszes haja kontyba fogva, de még mindig csinosnak és szépnek mondhatta magát. Az egyre mélyülő ráncok ellenére a mosolya még mindig tündökölt és megfiatalította. Látszott rajta, hogy minden napot ajándéknak tekint ebben az életben.

- Köszönöm a biztató szavakat - mosolygott. - Majd megpróbálom betartani. De azért tudni szeretném, hogy mi az, amit tudnak rólam - kíváncsiskodott.

- Sajnos nem többet mint te, kedvesem, - komolyodott el a néni. - Semmilyen irat nem volt nálad, amikor Krisztián rád talált.

- Rám talált...?- szörnyedt el. - De hol? Hogyan? Mikor? 

- Jajj, már megint túl sokat fecsegtem! - tette a kezét a szája elé a néni rémülten. -Krisztián megtiltotta, hogy bármit is mondjak mielőtt megvizsgál az orvos. A fiacskám pedig majd mindent elmond, ha úgy látja jónak.

- Igen, persze. Ez érthető - törődött bele végül, de azért nem adta fel. - Azért azt megmondaná, hogy milyen évet írunk, és melyik hónapban vagyunk?

- Hát persze. 2011 május 3-a, kedd. Tavasz van. Ki is nyitom egy kicsit az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöjjön be.

    Nyomban az ablakhoz sietett és kinyitotta az erkély ajtó mindkét oldalán. A tavasz mámorító illata azonnal betöltötte az egész szobát. A friss fű és a nyiladozó virágok illatkeveréke egészen üdítően hatottak a lányra. A madarak csiripelése, a méhek zümmögése, a szél suhogása, minden zaj és illat a tavasz érkezését jelezte. Újra él a természet és vele együtt az egész világ.

- Olyan szép - suttogta a lány, - mint egy álom. - Szemei a távoli messzeséget fürkészték: a kék égboltot, amin habként lebegtek a hófehér bárányfelhők, a nap vakító fényét és az erdő zöld lombkoronáit, közben pedig hallgatta az élet hívogató szavát. A madarak éneke hallatszott a legszebbnek és a legközelebbinek. Hát persze, hisz két kis veréb szállt az erkély mellvédére és önfeledten ugrándozva a vadrózsa levelei és bimbódzó virágai között, boldogan dalolták éneküket. Mintha csak őt üdvözölnék s daluk is csak neki szólna.

- Milyen szép is volna, ha a világ mindig ilyen békés és vidám lenne - suttogta  ábrándos tekintettel s eközben a távoli messzeséget fürkészte.

- Én is épp ilyen álmodozó voltam, mint te - mosolygott a néni. - De az élet megtanított arra, hogy soha ne kívánj többet, mint amennyit a két kezed munkájával el tudsz érni. Mert a túlzott ábrándozás még azt is elveheti, amid van.

- Igen ez így van - sóhajtott,  vissza térve a valós világba. - De az a legszebb álom, ami örökre az is marad.

   A néni csak mosolygott, ám a szíve mélyén igazat adott a lánynak, akit valamiért az első perctől fogva a szívébe zárt.

- Na de milyen modortalan vagyok - csóválta meg a fejét a hölgy. - Még be se mutatkoztam. A nevem Fehér Magda. Ha bármire szükséged van, csak hívj.

- Rendben - mosolygott.

Magda felsöpörte a pohárdarabkákat, kidobta a szemetesbe, az infuziós állványt is kitolta a szobából, aztán felvette a tálcát és így szólt:

- Most megyek. Sok dolgom van még a konyhában. Te csak pihenj nyugodtan és ne törd a fejed butaságokon. Inkább próbálj meg aludni egy kicsit, amíg ideér az orvos.

- Miért kell orvos jöjjön hozzám? - kérdezte kíváncsian. - Talán beteg vagyok?

- Krisztián majd mindent elmond - húzta ki magát a néni a felelet alól.

- Rendben - válaszolta egykedvűen. Egy cseppet sem tetszett neki, hogy titkolóznak előtte.

  Némán bámult maga elé Magda távozása után. Azon töprengett, hogy vajon mit jelenthetett az, hogy Krisztián talált rá és mi lehet az oka annak, hogy olyan gyöngének érzi magát. Ezekre a kérdésekre viszont csak egyetlen ember tudja a választ, méghozzá Krisztián. De őt még látni sem akarta,  beszélni vele pedig végképp nem. Aztán eszébe jutottak Magda szavai, és elhesegette a mihaszna gondolatokat. Lejjebb csúszott az ágyon, és becsukva a szemét csak a kinti morajra és illatmámorra koncentrált. Lassan mintha teljesen beleolvadt volna a környezetébe a felhők pihe- puha szárnyán röpülve.

   Egyszer csak megint minden hideg lett és sötét, félelmetesen sötét. Nagyon fázott és rettentően félt. Jéghideg hullámok simogatták és ringatták a testét, majd hirtelen lehúzták a mélybe. Aztán egy meleg kéz, gyöngéden megsimogatta az arcát, ő pedig azonnal kinyitotta a szemét. 

   Krisztián állt mellette kérdő tekintettel és egy idősebb férfi öltönyben. 

   A lány kapkodva szedte a levegőt és verejtékben úszott. Kellett néhány perc, míg magához tért a rémálmából.

- Talán rosszat álmodtál? - kérdezte Krisztián.

- Igen,- felelte a lány, majd a másik férfira nézett. A magas, ősz, ötven év körüli férfi, kedves pillantása nyugtatóan hatott rá. 

- Jó estét kisasszony! - köszönt udvariasan.

- Magának is jó estét! - köszönt kissé megszeppenve. Azonnal rájött, hogy ő nem lehet más, csak az orvos, s mikor bemutatkozott, sejtése igaznak is bizonyult.

- Az én nevem Bálint Eduárd - mutatkozott be kedvesen a férfi. - Az ön orvosa vagyok. Krisztián kért meg rá, hogy kezeljem magát. Hogy van? - kérdezte aggódó pillantást vetve rá.

- Igen, azt hiszem - felelte zavartan.

- Krisztián elmondta, hogy még nagyon gyenge, de ez természetes. Ne aggódjon emiatt. Pár nap, talán egy hét, és lassan ismét visszanyeri majd az erejét. Addig viszont pihennie kell. Felírtam néhány gyógyszert és vitamint, amitől hamar helyrejön. Na persze gyümölcsben és zöldségben gazdag étkezést is javaslok - fordult Krisztiánhoz.

- Ez csak természetes -helyeselt a férfi.

- Doktor úr, kérem árulja el, mégis mi bajom van! Miért nem birok szinte még mozogni sem?

- Kimerültség, enyhe kihűlés és tüdőgyulladás - felelte őszintén az orvos."

A könyvet itt tudod beszerezni:

Gergely Melinda Szerzői oldala

Colorcom Kiadó

Ella Steel: Sors - Fordulat

Nemrégiben kaptam kézhez Ella Steel: Sors – Fordulat c. könyvet, amit nagyon hálás szívvel mondok köszönetet. Mert egyszerűen fantasztikus, amit az írónő tett. Ebben a könyvben, minden meg van, amire egy olvasónak szüksége lehet. Izgalom, szerelem, erotika, dráma, pörgős cselekmények. És ami még jobban tetszett azaz, hogy gondolkodtató sorokat írt. Bővebben lentebb találhatjátok a véleményemet.

Ella Steel: Sors – Fordulat

Tartalom:

Ethan Sharp egy öntelt, törtető focista, aki semmi mást nem akar, mint bekerülni egy európai futball csapatba. Bárkin és bármin képes átgázolni, hogy elérje álmait, ám élete nem várt fordulatot vesz. 

Rosie Keller egy átlagos tinilány, akinek különös hobbija van, a futball. Emellett szenvedélye a gyógymasszázs. Bizonyíthatja elhivatottságát, amikor a család kapcsolatai segítségével elkerül egy közeli csapathoz, mint masszőr. 

Kettőjük találkozása számos fordulatot hordoz magában. Vajon képesek lesznek felülkerekedni saját önző vágyaikon a szerelemért? 

Ethan előtt újra megnyílik az út, de a sors ezáltal még súlyosabb akadályt gördít elé. 

Feladja álmait a szerelemért, vagy mindent figyelmen kívül hagyva a vesztébe rohan?

Véleményem:

5/5

Ethan Sharpnak egyetlen álma volt csak csupán, hogy profi európai focista lehessen. Ez majdnem sikerült elérnie mikor is egy győztes meccs után hazafelé úton valaki elütötte. De nem történt komolyabb, viszont egy időre ki kellett vonnia magát. Pihenni és gyógyulni. Így hát elutazott Georgetownba. Itt igazán felgyógyulhat a gázolás, okozta sebekből. Eleinte nem is tetszett a hely nagyon unalmasnak találta. Később megtudta, hogy helyiek szeretnek focizni. És edzéseket tartanak, így hát fogta magát és kiment megnézni. Bizony itt kezdődött Rosie és Ethan kapcsolata. Igazán szórakoztató és romantikus történet lett. Szerző Ella tudta mi kell az olvasónak, hogy igazán belemélyedjenek au olvasásban. Elképesztő roham tempóban haladt a történet. Kettejük kapcsolata mindennek lehet mondani, de átlagosan soha. Imádtam Ethan beszólásait, de Rosie-t sem kell ám félteni. Az első rész után azt, hittem nem fog tudni meglepni a szerző. Áhh, tévedtem, de nagyot. Csak kapkodtam rendesen a fejemet. S azt mondtam: Úristen! Ez a könyv csúcs szuper! Igényesen felépített részek, egy percre sem hagyott figyelmen kívül. Mindig volt valami, amiért lehetett izgulni értük.

Jó régi ismerőst is viszontláthatjuk, mint szülőként. Evant és Hayleyt. Szegény Evan igencsak elfelejtette, hogyan ismerkedett meg Hayley-vel. Olyan jókat kuncogtam rajta. Rosie öccse Jesse, ő a kedvencem. Mindig ott van, amikor kell.

A történet középpontját az adta, hogy Ethan és Rosie mindketten él – hal a fociért. Ezt érezni is lehet az oldalakon.

Izgalmas, fordulatos és tele csavaros részek vannak. Egy percre sem lehet unatkozni. Ethan Rosie által tapasztalja meg milyen önmagunkért szeretni. Benne lévő férfit szereti, nem a focistát. Ethan néha nehezen hiszi el. Hiszen sokan csak a pénzt és focistát látják A történet végére mindketten, rájönnek mi  igazán fontos az életben. Sokat fejlődtek, csiszolódtak egymáshoz.   Ella nagyon érzékletesen jelenítette meg a család és az összetartozás érzését. Hogy itt mindenki egyformán fontos a másiknak. Hayley a bizalom és a tanácsai,Evan féltés és az aggodalom, ami megmutatta a történetben. Annyira érezhető volt mindkét fél iránt. Rosie szerelme Ethan iránt felemelő és csodálatos. Ethan pedig ezt mind megkapja Rosie által. Úgy érzem történet végére mindketten révben érnek. Számos akadály, veszélyes dolgok, amiket a sors mért rájuk az érzelmek egymást íránt nem vesztett semmit.

Ella Steel nagyot alkotott. Elképesztő ez a történet. Vajon felül tudja múlni a következő részt? Erre a kérdésre, már nagyon szeretném tudni. És ajánlom nektek ezt a könyvet. Személyes kedvencem lett.

Köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam. 

Kedvenc idézet, jelenet:

"(...) én nem azért játszom, hanem mert ez az életem, győzni akarok, élvezni a játékot, nem elveszíteni minden meccset, miközben tele tömik a zsebemet."

"Na, de apa! Ha nem  tudnám, mire gondolsz, akkor ez most alaposan félreértettem volna - nevettem fel - Ha kérhetlek, másoknak ne így add elő, hogy mivel foglalkozom. Pláne ne tedd hozzá, hogy ezt mennyi izzadt férfi között teszem - nevettem egyre hangosabban.

- Mi van? - zökkent ki a szerepéből. - Jézusom, te lány! Hogy juthat ilyen eszedbe? Egyébként , ez is a te hibád. Amikor feldühítesz, azt sem tudom, mit beszélek.

- Azt észrevettem - töröltem ki a szememből a kicsordulni készülő könnyet.

- Ha kimulattad magad, térjünk vissza a feladatodra! A feladatra, aminek még véletlenül sincs köze a szexhez!

- Bocs,apa. Legközelebb figyelj oda, mit beszélsz!"

"-Mi ez a jó kedv szívem? - lépett mellém apa, miközben kivette a kezemből a papírt és végigolvasta. Olvasás közben többször elvigyorodott magában.

-Wow! Azta! Most már mindent értek! - kiáltotta el magát. - Kicsim , gyere már!

- Igen életem?  - lépett be anya a nappaliba.

- Most már mindent értek - lebegtette apa lapot.

-Mégis mit? - ráncolta anya a homlokát.

-Asszony! Te tizenkilenc éve drogozol.

- Mi van? - sápítozott anya. - Te meg miről beszélsz?

- Nézd meg ,itt írja Rosie a dolgozatában. - Anya kikapta a kezéből és ő is végigfutotta a szemével.

- Ne már! Te kapásból meg tudod mondani, hogy mióta vagyunk együtt? - ragyogott fel anya szeme.

- Aj, kicsim, mért ne tudnám? - játszotta apa a sértődőttet. 

- Jó! Mikor van a szülinapom? - kérdezte anya.

- Őőő... - vágott kétségbeesett fejet apa.

- Kapd be! - fordult el tőle anya.

- Mos miért? Legalább a gyerekét tudom, az is valami. Rosie tizennyolc, ahhoz adok egy évet és megkapom, mióta költöztél a szívembe."

"Minden percben a közelségére vágyom, arra, hogy mellettem legyen, hogy megöleljen. Jól érzem magam vele. Tetszik, és már a tudat is boldogsággal tölt el, hogy talán érdeklem. Ilyet én még életemben nem éreztem"

"Rögtön éreztem, hogy te más vagy, mint a többi nő, azért mert te az enyém vagy. Attól a perctől kezdve az volt számomra a legfontosabb, hogy magam mellett tudjalak, hogy birtokoljalak, az enyém legyél egy életen át."

"– Jesse bácsi, te miért nem akarsz szerelmes lenni? – jelent meg mellette Ashley is. 

– Na, gyere – vette ölbe a nőt, aki bármikor le tudta venni a lábáról a nagy Jesse-t. – Tudod, a férfiak szeretnek uralkodni, szeretik irányítani az életüket. Én nem akarom, hogy valaki beleszóljon abba, hogy mit és mikor teszek meg. 

– De, ha most elmész, ki fogja kimosni a nadrágodat? És ki főz neked ebédet? 

– Megoldom magam. – villantott a lányom felé egy igazi szexi vigyort. 

– Jesse bácsi neked szükséged lesz egy nőre, hidd el nekem – simogatta meg a lányom, mire az öcsémnek leolvadt a mosoly az arcáról. 

Erre a mondatra mindenki hangos kacagásban tört ki. 

– A huszonhárom éves férfit kioktatta egy három éves – öleltem meg újra az én nagyra nőtt testvéremet."

Nagyon ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti a humort, romantikát és nem retten el egy kis erotikától. 

A könyvet itt tudod beszerezni: 

Ella Steel Szerzői oldala

Gergely Melinda: Új életre ébredve (Beleolvasó)

Kellemes délutánt mindenkinek!

Újabb részt hoztam Gergely Melinda: Új életre ébredve c. könyvből. Bízom benne, hogy az előző tetszett nagyon. Egyre izgalmasabb részek jönnek. Ha tetszik, kérlek a post alatt, keresd fel a kiadót vagy szerzőt.

Gergely Melinda: Új életre ébredve

Tartalom:

Csupán néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül, összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve beférkőzik a lány szívébe.

Részlet a könyvből

(Szerző engedélyével)

- Már ennek sem veszed hasznát, épp, mint a pohárnak - mondta maró gúnnyal. - Majd felküldetem a házvezetőnőt, hogy takarítson utánad.
   A lányt nagyon bántották a férfi sértő szavai, de egy szót sem szólt. Semmit se érne el azzal, ha még inkább magára haragítaná.
- Na de hagyjuk ezt - folytatta megvetően. - Inkább áruld el a neved és a címed.
- Miért? Ön talán, nem tudja? - kérdezte meggondolatlanul, de a férfi fenyegető pillantását látva máris megbánta.
- Ne játssz velem!- förmedt rá a férfi. - Se időm, se kedvem az efféle játékokhoz.
   A lány egy pillanatra lehunyta a szemét. „Te jó ég, hová kerültem? És ki ez a förtelmes alak? De ami a legfontosabb kérdés: ki vagyok én?”
   Szörnyű felismerés lett úrrá rajta: nem emlékszik a saját nevére. Hiába kutatott kétségbeesetten a fejében minduntalan, se név, sem pedig egyetlen emlékkép nem jutott az eszébe, a szörnyű rémálmán kívül.
   Rettegve nyitotta ki a szemét. Úgy érezte magát mint egy diáklány, aki nem tanulta meg a leckéjét s most itt áll, a szigorú tanára előtt.
   Egy szót sem szólt, csak némán nézte a férfit, aki egyre türelmetlenebbül topogott előtte.
- Na mi az?! Talán elvitte a cica a nyelved? - mordult rá végül a férfi, s leült mellé az ágyra.
   A lány hátán a hideg futkosott ennek a modortalan, mogorva és faragatlan fickónak a közelében. Ezért megpróbált minél hátrébb húzódni tőle.
   A férfi nyomban észrevette a lány riadtságát és félelmét, amit egyszerűen nevetségesnek talált és mindeközben dühítette is.
- Csak nem félsz tőlem?! - nevetett fel gúnyosan. - Mit gondolsz ki vagyok én? - kérdezte megvetéssel a hangjában. - Talán emberevő szörnyeteg? Mondd! - förmedt rá erélyesen.
- Kérem hagyja abba! - kérte esdeklő tekintettel.
- Ugyan, mit hagyjak abba? Talán az én hibám, hogy nem felelsz a kérdéseimre? Vagy talán nem is akarod elárulni a neved?
- Sajnálom. Én el szeretném mondani - sóhajtott elkeseredve a lány, - de az az igazság, hogy nem tudom.
- Hogy-hogy nem tudod? Ne játssz a türelmemmel!- ordított rá.
- Nem emlékszem... Nem tudom... - mondta kétségbeesetten.
- Nem tudod vagy csak nem akarod, elmondani?- förmedt rá kíméletlenül.
- Nem tudom.
- Ne hazudj nekem!- kiabált rá erélyese megragadva a karját.
- Én nem hazudok. Ugyan miért is tenném? - mondta rémülten a lány. Nem tudta kiszabadítani magát a férfi szorításából. - Engedjen el! - kérte végül könnyek között. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem csak testileg, de lelkileg sem volt ereje szembe szállni ezzel az erőszakos emberrel.
   A férfi abban a pillanatban elengedte és felállt az ágyról. Talán egy kis bűntudatot is érzett, de ha így is volt, nem mutatta ki.
- Jajj, ne! - fintorgott. - Csak nem sírsz?! Te komolyan azt hiszed, hogy a könnyeid meghatnak? Hát nagyon tévedsz!
- Mindjárt gondoltam - felelte  fájdalmas mosollyal, majd erőt vett magán s letörölte a könnyeit. - Egyáltalán nem akartam szánalmat kelteni magában - folytatta egy kicsit bátrabban. - Az utolsó dolog, amire most szükségem van, az a szánalom. Kérem árulja el végre, hogy hol vagyok, ki maga és hogy kerültem ide. De főleg azt mondja meg, hogy mit tettem, amiért ennyire gyűlöl.
- Nem gyűlöllek - mondta egy kicsit kedvesebben - csak nem szeretem a betolakodókat.
- Betolakodókat?!- szörnyedt el. - Talán valami rosszat tettem?
- Nem, - csóválta meg a fejét a férfi. - Csak azokat nevezem így, akiknek nem kívánatos a jelenlétük a házamban.
   A lány nagyot nyelt. Hát igen, ez lenne ő: egy nem kívánatos személy.
- Oh - mondta csalódottan - most már értem.
    A férfi jól tudta, hogy ezzel megbántotta, de egy csöppet sem érdekelte. Legalább is megpróbált úgy tenni, mint akit nem érdekel. De arról megbizonyosodott, hogy tényleg nem emlékszik semmire.
- Hát igen - mondta kedvetlenül. - Ha tudtam volna, hogy a nyakamon maradsz, biztos nem hozlak ide.
- Most már tényleg nem értek semmit. Maga hozott ide? Miért?- értetlenkedet.
- Majd egyszer elmondom, de az biztos, hogy nem most. Rengeteg dolgom van. Inkább megyek és felküldetem a reggelid - majd egy pillanatnyi gondolkodás után gúnyolódva hozzátette: - vagy inkább az ebéded. Már ahogy vesszük.
   A lány abban a percben a legszívesebben jól hozzávágott volna valamit, de a dühét inkább megtartotta magának. Nem akart bajt, elég nagy pácban volt már így is.
- Legalább a nevét árulja el, ha mást nem akar mondani - szólalt meg végül, beletörődve abba, hogy egyebet nem igen fog megtudni.
- A nevem Fehérvári Krisztián. Te pedig Csenger mellett vagy, a birtokomon. Egyelőre elégedj meg ennyivel! Ha délután megvizsgált az orvos, talán utána többet is elárulhatok. Viszlát - mondta, azzal kifordult az ajtón és elment.
- Viszlát! - szólt utána a lány, bár magában inkább így köszönt el, gúnyosan: “A soha viszont nem látásra, uram.”
   “Micsoda egy idegesítő, fölényeskedő gazfickó”, gondolta magában a lány. “Elviselhetetlen egy alak. Csak azt tudnám, hogy hogyan kerültem ide.”
   Most még gyöngébbnek érezte magát, mint amikor felébredt. Ez a beszélgetés teljesen kimerítette. De annyira felidegesítette a férfi viselkedése, hogy elaludni azért mégsem tudott volna. Aztán hirtelen azon kapta magát, hogy az jár a fejében: vajon hány éves is lehet a férfi? Talán harminchárom- harmincnégy. Biztos nincs több ennyinél. Aztán gyorsan ki is verte ezt az eszéből. Ugyan miért is foglalkozna ő ezzel? Semmi köze hozzá és nem is akarja, hogy bármi köze legyen ehhez a férfihoz.
   Pár perc múlva egy konyharuhás, középkorú nő lépett be az ajtón, egy tálcával a kezében. A lány nem is tudta, hogy mennyire éhes, míg meg nem érezte a pirítós illatát.
- Jó reggelt, kedveském! - mosolygott vidáman a néni.
- Jó reggelt! - köszönt visszahúzódóan a lány, aki még mindig az előző beszélgetés hatása alatt állt.
- Meghoztam a reggelidet. Ettől egykettőre erőre kapsz majd! - mosolygott a nő, s elé tette a tálcát, ami tele volt finomságokkal: pirítós, lekvár, vaj, egy főtt tojás és egy pohár tej.
- Köszönöm! - felelete kurtán és kedvetlenül nekilátott a reggeliének, de minduntalan Krisztián sértő szavai jártak a fejében.
   Miközben megkenegette a pirítóst vajjal, majd eper lekvárral, így szólt a nénihez:
- Sajnálom, hogy miattam kellett fáradnia.
- Oh, ez egyáltalán nem fáradság! - felelte vidáman. - Nagyon örülök, hogy végre felébredtél. Szeretem a vendégeket a házban. Valahogy mindig színt hoznak az unalmas hétköznapokba.
- Én nem vagyok vendég, csak egy betolakodó - mondta keserű mosollyal a lány.
- Ugyan már, ne is mondj ilyet! Te egy szívesen látott vendég vagy nálunk.
- Hát az úr nem így látja - sóhajtott.
- Vagy úgy! - húzta össze a szemét a néni, mint aki haragszik, amiért Krisztián  udvariatlanul bánt vele. - Már értem. Gondolom a fiacskám veled is modortalan volt. Mint általában az idegenekkel. De hidd el, nem rossz fiú ő, csak túlságosan meggyötörte az élet - mondta szomorú mosollyal az arcán, s egy pillanatra elsötétült a tekintete, mintha fájó emlékek jutottak volna az eszébe. Aztán ismét vidáman folytatta.

A könyvet itt tudod megrendelni:

Gergely Melinda Szerzői oldala

Colorcom Kiadó

Tomcsik Nóra: A baronet lánya

~~~ Előolvasás ~~~

Előolvasásra  Tomcsik Nóra: A baronet lánya c. könyv olvasásra jelentkeztem. Igazán megtiszteltetés számomra, hogy megjelenés előtt elolvashattam. Egy élmény volt nekem és kétség sem fér, hogy folytatni fogom. A könyvecske önállóan is lehet olvasni, de szívből ajánlom a könyv többi részét is. Ez kiegészítő kötet a Változások kora sorozathoz.

Tomcsik Nóra : A baronet lánya

Tartalom:

A huszonegy éves Gwendolyn izgatottan várja, hogy Londonba érkezve újra találkozhasson a jóképű és megnyerő Mr. Colinnal, és arról álmodozik, hogy hamarosan a férfi felesége lesz. Apja azonban egy másik, előkelőbb fiatalembert jelöl ki a számára. 

Gwendolyn eltökéli, hogy kitart Mr. Colin mellett, akár megszökni is kész a férfival, ezzel azonban veszélybe sodorja saját becsületét.

Véleményem

5/5

Számomra igazán izgalmas és érdekes volt olvasni a 19. században, amikor még élt az elemi udvariasság etikett szabályai. Férfiak udvarolhatnak a hölgyeknek. Szerző tökéletesen hozta London felső tízezer krémjeit. Ahol csak bálok vannak minden este. A bálon pedig az urak kiválaszthatják kik, lesznek leendő feleségük. Gwendolyn itt ismerkedik Mr. Colinnal, akivel később igencsak kiderül néhány pikáns történet. De sajnos a szülei mást szántak neki. Eleinte dühös és eltökélt lesz. Nem ahhoz akar férjhez menni, aki édesapja választott. Tetszett a határozottsága, de egy kis naivság lakozik Gwendolyn kisasszonyban. Itt kezdődik igazán a történet. Titkok, ki nem mondott szavak, szerelem ébredezése, találkák. 

Örömmel olvastam végig a történetet, mert végre ki szakadhattam 21 századi életből, ahol nincs mobil, autó stb. Hanem a jó öreg London, ahol fontosnak tartják az erényt és a tisztelet, becsületességet. Szerző lehető legjobban tudta ábrázolni londoni életet és azt, hogy egyes család feje néha érdekből adják lányaikat házasodni. Ha megvetted a sorozatot, akkor ajánlom ezt a könyvecskét. Azt hiszem, ennél többet nem mondok, csak annyit olvasd el. Számomra nagyon élvezett volt. S emiatt meghozta a kedvemet, hogy neki álljak hamarosan a sorozathoz. 

Köszönöm a lehetőséget Tomcsik Nóra. Történelmi vonalat ne hagyd abba. Nagyon jó vagy benne.

Kedvenc ídézet:

"Ha valaki szerelmből házasodik szerencsés, de azért a szerencsénél több kell."

"Kettesben szomorkodni és bosszankodni a világ dolgain még mindig jobb, mint egyedül."

A könyvet itt megrendelni az űrlap kitöltésével.

Május 20-ig lehet leadni.:

Rendelés

Tomcsik Nóra Szerzői oldala

Sienna Cole: Lefelé a folyón

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Álomgyár Kiadónak és Sienna Cole szerzőnek, hogy lehetőséget adott, hogy elolvasni a könyvet. Szívből remélem, hogy Sienna még több történettel fog elkápráztatni. Az én polcomról nem hiányozhat egy kötet sem. 

Sienna Cole : Lefelé a folyón

Tartalom:

Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.

Véleményem

5/5

Sokszor, amikor kezembe veszek egy könyvet, félek, hogy milyen lesz, leköt-e, érdekes lesz –e vagy netán unalmas lesz-e De végül nem így lett. Első rangú könyvet kaptam kézhez.

Sienna olyat tettél velem, ami más szerző nem tett meg. 1 nappal az olvasás után is a történeted jár az eszembe. Éjjel se tudtam aludni. Annyira magával ragadott az egész. Kérdések kavarognak a fejemben. Mi lenne, ha Ally nem tette volna? Mi lett volna, ha Frank oda figyelne kicsit a családjára? Mi lett volna, ha felesége Nicole sarkára állt volna. Vajon másképp történne?  Lehet, ezt már sosem tudjuk meg.

Sok itt a Ha szócska.  Ez miatt teszi érdekessé a mesélést. Ráadásul nagyon valósághűen írta meg a történetet. Azt kell, hogy mondjam sajnos manapság nagyon gyakoriak az ilyen esetet. Sőt, meg is történik talán ebben a percben.

Egy pincérnő.

Egy újságíró.

Egy festőművész.

És egy tizenöt éves titok,

ami örökre összeköti őket.

Az egész történet középpontjában Ally és Frank áll illetve Lynn és Jeff. A szerző zseniálisan végig tudta tartani a három történetet, hogy 15 év múltán egy folyó mellett bontakozzon ki. Az apa Frank sosem tudta abbahagyni a lánya keresését.  Emiatt a családja elfordult tőle. Az újságírói pályát kénytelen felhagyni. Minden idejét arra fordította, hogy megtalálja a lányát.  Negatívum számomra Nicole. Ally anyja, hogy tudta feladni? Pont az anyák nem szokták feladni, hiába van ott másik kettő.

Lynn egy pincérnő egy lepukkant bárban. Itt találkozott össze Frankkel. Aztán évek alatt egyszer találkoztak. Lynn egy kedves, megértő nő volt Frank számára. Aki megértette, hogy ő most lányára tudd figyelni.

Jeff, aki szintén a bárban ismerkedett meg 15 évvel később. Megismerte Lynn és lányát is.  Majd kapcsolat alakul ki Lynn-el. 

15 éves titok összeköti őket. Egy lány, aki bosszúból tönkre akarta tenni azt, aki legjobban szeretett. De nem számított arra, hogy milyen következményekkel járt az egész. Végig ott volt a kérdés, hogy életben van? Mi lett vele? Noha tudtam, jól nem aligha lesz boldog vég. De mégis bíztam benne. Mind hármójuknak külön kis történetük van, amit szerző nagyszerűen tartott izgalomban. Allyt nagyon sajnáltam a legjobban. Egy magányos lány, aki senki nem figyel rá. Nem törődtek vele. Az olvasás végére kiderülnek a titkok.  Ki miatt változott meg Ally.  Frank, Lynn és Jeff ez a három meggyötört ember. Összeköt egy súlyos titok.

Bátran merem ajánlani az olyan olvasóknak, akik szeretik az ütős, jól megírt történetet. Igazi vérbeli thriller, tele izgalmas mély drámával.

Sienna Cole zseniális!  

  Érdemes lenne ebben, műfajban írnia tovább. Sőt! Minden olvasónak érdemes elolvasnia. Mert az év egyike legjobb könyvét tartom/tartottam a kezembe.

Kedvenc idézetem: 

"Sokszor előfordul, hogy nem ismerjük azokat, akiket szeretünk... Olyan természetessé válik a jelenlétük, hogy nem igazán fordítunk rájuk energiát. Ez nem azt jelenti , hogy maga rossz apa, Frank... csak olyan, mint bármelyik másik ember..."

"Hogy az egész valójában egy gyomorszorítóan szomorú történet. Nézz körül: itt élünk ebben a zsúfolt nagyvárosban egymás hegyén - hátán, és a legtöbben máris olyan rohadtul egyedül vannak, hogy bármit odaadnának egy kedves szóért... egy ... igazi, valódi kontaktusért. A csaj csak szeretett volna egy jót ebédelni a férjével. Együtt lenni, élvezni egymás társaságát. Szerette volna érezni, hogy valaki figyel rá, hogy fontos, hogy ér valamit... hogy él... Tőlem azt a bizonyosságot kapta meg, hogy létezik. Én voltam számára a a legközelebbi idegen, akivel aznap találkozott."

" Élj! ez az egyetlen dolog, amit emberként tehetsz"

" Volt már úgy veled, hogy nagyon hittél egy kapcsolatban, aztán kiderül, hogy egy rohadt nagy hazugság az egész?"

A könyvet itt tudod beszerezni: 

Álomgyár Könyvesbolt

Sienna Cole Szerzői oldala

Újabb adag könyv érkezett tegnap.

Hétvége sem maradhat el újabb adag könyvekkel. Ugyanis négy könyvet kaptam. Ezúton is köszönöm Álomgyár Kiadónak és Athenaeum Kiadónak. Köszönöm Csabai Márknak és Anne L. Grennek Álomgyár szerzőiknek és Bíró Szabolcs Athenaeum kiadó szerzőjének.

Íme a négy a könyv, amit napokon belül el fogom olvasni.

Anne L. Green: Ördögi kísértés

Tartalom:

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos.

Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

Csabai Márk: Nem tündérmese

(Egy csibész naplója 2)

Tartalom:

Na jó, tisztázzunk valamit: itt senki sem hülye, csak furcsán normális. Barabás Viktor Valentin, budapesti nagypofájú fehérgalléros csibész új kalandja az otthonának számító terézvárosi flaszterről indul és egészen Floridáig sodorja a kalandspirál. CIA, emberrablás, merénylet, csókok, káposztás pogácsa egy történetben? És mi kellhet még egy jó talpragasztáson és néhány korty pálinkán kívül, hogy egy ilyen kalandot sikerrel vegyél? Nők, jó barátok, élni akarás, véget nem érő humor és szarkazmus. Na meg igazi pesti kannibálok, akik az utcán köztünk járnak. Ha igazi izgalomra és humorra vágysz, olvasd el Viktor kalandját, ami talán igaz is?! 

A könyveket Álomgyár könyvesboltban tudod megszerezni.

Anne L. Green Szerzői oldala

Csabai Márk Szerzői oldala

Álomgyár Könyvesbolt 

Bíró Szabolcs: Liliom és Vér

(Anjouk 1.)

Tartalom:

1321. ​Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

(Anjouk 2.)

Tartalom:

1322. ​Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.

A könyveket itt tudod beszerezni:

Bíró Szabolcs Szerzői oldala

Athenaeum Kiadó

Gergely Melinda: Újra életre ébredve (Beleolvasó)

Kellemes hétvégét kívánok nektek! Hoztam újabb beleolvasót Melinda első könyvéből Új életre ébredve címmel. Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek és vásároltok is belőle. Jó olvasást!

Gergely Melinda: Újra életre ébredve 1.

Tartalom:

 Csupán néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül, összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve beférkőzik a lány szívébe.

Részlet a könyvből

( Szerző engedélyével)

„Csak egy álom volt. Csak egy rossz álom.” Megkönnyebbülve csukta le ismét a szemét, anélkül, hogy szétnézett volna. Pár pillanat múlva nyitotta ki újból, miután sikerült megnyugodnia.
   A szobát félhomály fedte, az ágya mellett lévő ablakon be voltak húzva a sárgabarack színű selyemfüggönyök. Mintha az egész fal egyetlen nagy ablak lett volna. A nap sugarai csak haloványan jutottak át a sötétítőn, de épp eléggé ahhoz, hogy a lány tisztán láthassa a szobát, ahol felébredt.
    „ Hol vagyok? Talán még mindig álmodom?”- töprengett. Újra és újra becsukta a szemét, aztán kinyitotta, de mindig ugyanott találta magát.
   „ Hát, mégsem álmodom, - jött a szörnyű felismerés. - De akkor, mégis hol vagyok?”  Most már biztosan tudta, hogy nem ismeri fel a szobát ahol felébredt, mintha csak egy egészen új életre nyitotta volna ki a szemét.
   Félve nézett körbe. Az ágya és az ablak között, kis éjjeli szekrényt pillantott meg, csipkés terítővel, egy vázában egy csokor orgona illatozott. Mély levegőt vett s beszívta a virág friss és üdítő illatát. Az ágya másik oldalán, az éjjeliszekrényen egy lámpa és egy óra állt, ami épp most ütötte el a délután egy órát.
   Megdöbbenve meredt az órára. „Hát ilyen sokat aludtam volna?”- gondolta elgyötörten. Hisz olyan fáradtnak és gyöngének érezte magát, mintha hetek óta le sem hunyta volna a szemét. Mintha csak egy szobor lenne, mindene sajgott, zúgott a feje és tompán fájt is, a derekát és a hátát kövületnek érezte, a végtagjai pedig ólomként nehezültek rá.
   Először az egyik kezét emelte meg, mintha hetek óta nem is használta volna, aztán a másik kezét emelte fel, amiből nyomban kicsúszott az infúziós tű. A lány először megdöbbenve, aztán rémülten nézett az infúziós állványra és a zacskóra, amit ráakasztottak, majd elszorította a tű helyét, ahonnan pár csepp vér buggyant elő. Értetlenül nézett körbe újra. Ez a szoba egyáltalán nem hasonlított egy kórteremre. Akkor mégis mi ez az egész? De a feje olyan kába volt, hogy szinte még gondolkodni sem tudott.
   Nagy erőfeszítés árán, de sikerült feljebb csúsznia a párnán s nekitámaszkodott az ágy háttámlájának. Látni akarta, hogy hol is van valójában.
   A feje fölött, a falon óriási festmény függött, ami gyönyörű vízbe gázoló lovakat ábrázolt.
Nem győzött gyönyörködni benne, bár nem volt túl kényelmes a nyakatekert pozíció, amúgy is sajgott mindene. Ahogy előre pillantott, vele szemben egy antik tölgyfabútor húzódott végig a falon. A vitrinekben ókori cserépedények és kristálypoharak díszelegtek. Az egyetlen dolog ami nem illett oda, az a bútorba beépített TV volt.  A szekrények formatervezése igen kivételesnek és egyedinek tűnt. Nagyon jó kézügyesség kellett egy efféle kézzel faragott remekműhöz. A lány megdöbbenve vette észre, hogy a tölgyfa bútor mennyire összhangban van a mogyorószínű falakkal, a sárgabarack színű sötétítőkkel és tölgyfa padlóval, ami úgy ragyogott, mintha frissen lett volna lakkozva. A padló közepén egy ovális mogyoró színű perzsaszőnyeg terült el, hatalmas barna falevél díszítéssel.
   „Gyönyörű ez a hely - sóhajtott fel újra. -  Vajon hol lehetek?”
   Félve pillantott fel az ágya melletti bejárati ajtóra. „Vajon mi lehet odakinn?” Ám ahogy tovább siklott a tekintete, a sarokban megpillantott egy fésülködő asztalkát. Egy antik darab eredeti állapotban, talán csak az ovális tükör lehetett kicserélve benne. Biztos egy igazi hercegnő fésülhette előtte a haját. Még a karosszék is, ami előtte állt, gyönyörű kézzel faragott lábaival és háttámlájával, igazi műtárgynak minősült. „Milyen gyönyörű!”- villant át az eszén a lánynak. Mintha ez az egész nem is valóság lenne, csak valami álom. Nem beszélve a két hatalmas könnyező pálmáról, ami egy tölgyfaajtót fogott közre a bútor és a fésülködő asztalka között.
   „Ez csodaszép! Mintha még mindig csak álmodnék!” - mosolyodott el a lány, végigsimítva a sárgabarack színű selyem ágyneműn. Csak ekkor vette észre, milyen hatalmas franciaágyon fekszik, selymek között, rózsaszín selyem hálóingben. Ebben a pillanatban igazi hercegnőnek érezte magát, aki egy palotában él. Szívdobogva nézett körbe újra s beszívta az orgona üdít illatát. A torkát viszont vad szomjúság égette, mintha nagyon régóta egyetlen korty vizet sem ivott volna.  Fel szeretett volna állni, de alig bírta megmozdítani a lábait. Olyan nehéznek érezte a testét, mintha csak egy darab kő lenne. Megpróbált felülni, de még arra sem volt képes, hogy kiegyenesedjen. Visszahanyatlott az ágyra. Kétségbeesetten vette tudomásul, hogy ilyen gyöngén, bizony még lábra se tudna állni. De hát miért? Egyszerűen nem értette, mi történik vele. Halálosan gyengének és fáradtnak érezte magát, mintha minden ereje elhagyta volna, és most még a szomjúság is gyötörte. Talán lehet, hogy beteg. De mi baja lehet? Egyszerűen nem tudta.
   Kiabálni szeretett volna, hátha meghallja valaki. De ki? Azt sem tudta, hogy hol van. „Egy próbálkozást azért megér,” - gondolta magában.
- Hé! Valaki!- kiáltotta volna, de hangja, inkább rekedtes rikácsolásnak tűnt, mintsem emberi szónak.
   Megköszörülte a tokát, újra és újra próbálkozott, mígnem sikerült megformálni a szavakat, de még így sem tudott elég hangosan kiabálni ahhoz, hogy bárki is meghallhassa. Teljesen elkeseredett. Ám abban a pillanatban észrevett a váza mellett egy kristálypoharat, tele vízzel. Abban a percben semminek sem örült volna jobban. Csak ne esne annyira nehezére a mozgás. Alig tudott a pohár közelébe kúszni, de végül csak sikerült. Remegő kézzel fogta meg, de mind két kezére szüksége volt, hogy meg is tudja tartani. Az utolsó cseppig, mind kiitta. Mintha csak az élet vizéből ivott volna. Ám amikor vissza akarta tenni a poharat, remegő kezéből hirtelen kicsúszott és  a padlóra esett, ahol nagy csattanással millió apró darabra tört össze.
   „Na már csak ez hiányzott!”- sóhajtott fel elgyötörten a lány. Minden erejét elveszítve hanyatlott vissza a párnák közé.
   Mindene sajgott, mintha egész nap dolgozott volna. Elsötétült a szeme előtt a világ, s egy pillanatra megszédült. Becsukta a szemét és arra várt, hogy elmúljon a múló rosszullét. Lassan feljebb ült, s ismét nekitámaszkodott az ágy háttámlájának.
   „Pár pillanat és jobban leszek - biztatta magát. - Biztos van kézzel fogható magyarázata annak, hogy így érzem magam. De vajon mi? Mi lehet az oka annak, hogy szinte meg sem birok mozdulni, mindenem fáj, szédülök s olyan gyöngének érzem magam, mintha egy percet sem aludtam volna hetek óta, pedig most ébredtem fel. Felébredtem… - tünődött - de hol...”
   Abban a pillanatban lépteket hallott, s lassan kinyílt az ajtó. Na végre valaki, aki elmesélheti neki, hogy mi folyik itt. Azt remélte, hogy ismerős arcot pillant majd meg maga előtt.
   Lassan kinyitotta a szemét s végignézett a férfin, aki belépett a szobába. Bőr félcipőt, fekete öltönynadrágot és hófehér rövid ujjú pólót viselt. Igazán elegáns úriembernek festett. Magassága, széles válla és magabiztos férfias testtartása, már önmagában félelmet keltett a lányban. Bár maga sem tudta, miért. Aztán szembe nézett vele, s ereiben megfagyott a vér. A tekintete komoran és fenyegetően meredt rá. Tiszteletet parancsolóan nézett végig rajta, némi megvetéssel az éjsötét szemében. Vállig érő, hullámos fekete haja szabadon hullott a vállára, de nem takarta el a csúnya sebhelyet az arca jobb oldalán, amitől karakteres vonásai és merev, komor tekintete csak még félelmetesebb lett. A lány megborzongott. Már biztosan tudta, hogy nem ismeri fel az idegent, aki megmagyarázhatatlan félelmet keltett benne. Védekezésszerűen még hátrébb húzódott az ágyon.
   Végtelen hosszú időnek tűnt, az a pár másodperc, ameddig a férfi hűvös tekintete szótlanul meredt rá. Végül az idegen fölényesen megszólalt:
- Végre felébredtél! Már azt hittem, hogy Csipkerózsikát akarsz játszani - gúnyolódott. -Valami zajt hallottam, - folytatta, miközben szúrós tekintetet vetett a lányra. - Ne gondold, hogy egyébként bejöttem volna. Mit csináltál? - kérdezte gyanakvóan és szétnézett.
- Hááát... - szólalt meg remegő hangon a lány - az van, hogy... sajnos eltörtem a poharat, amiben volt a víz volt - suttogta. Megmagyarázhatatlanul erős félelem gyötörte, mint aki attól fél, hogy a férfi nyomban megüti.
- Vagy úgy - húzta össze a szemöldökét a férfi, nemtetszését kinyilvánítva. - Ilyenek vagytok ti; nők. Mindig csak rombolni tudtok - mondta megvetéssel miközben megkerülte az ágyat és megnézte a széttört üvegdarabokat.
   A lány remegve nézett a férfi után, nem tudta mire vélni az ellenszenvét, talán megbánthatta valamivel? A férfi magabiztos léptekkel haladt előre s fejcsóválva rátaposott a pohár darabjaira, amik recsegve-ropogva még apróbb darabokra törtek. Mintha az egész világra haragudna. Aztán arrébb lépett s kíméletlenül széthúzta a sötétítőket az ablakon, mintha csak büntetni szeretné a lányt, aki a hirtelen beáradó, vakító napfénytől csak hunyorogni tudott. Kellett neki néhány másodperc, amíg a szeme hozzászokott a fényhez. Abban a percben azt kívánta, bárcsak ez is egy rossz álom lenne és ez a förtelmes, félelmetes alak ne is létezne.
- Nem volt szándékos - hebegte. - Sajnálom, ha gondot okoztam. Én tényleg nem akartam - mondta kétségbeesetten. A férfi úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a lány szavait, s az infúziós állványhoz lépett.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Gergely Melinda Szerzői oldala

Colorcom Kiadó