Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Ana Hutchins írónővel beszélgettem, akinek idén ősszel fog megjelenni az első könyve a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában, egy fantasy regény Elaria – Fény és árny gyermeke címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az interjúra, nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam!
Gyermekkorom óta az életem része az alkotás, az olvasás. Ezernyi kitalált történet volt mindig a fejemben, amiket fiatalon rajzokban próbáltam kiadni. Később egy anime-manga-fantasy témájú weboldalt készítettem, aztán a blogolás világa felé vitt az utam, amit aztán sok éves szünet követett, amit csak az olvasás töltött ki. Másfél évvel ezelőtt vitt az utam újra az alkotás felé, s ez aztán két könyvben teljesedett ki, melyből a második az Elaria, ami idén ősszel fog megjelenni.
Magánéletemben fodrász vagyok, nagy szerelmem pedig a zene, azon belül is az ének, két zenekarban is énekelek jelenleg.
Elaria – Fény és árny gyermeke könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Maga az írás nem tartott olyan sokáig, mert valami felsőbb erőktől hihetetlenül nagy flow-t kaptam, és csak úgy dőltek belőlem a betűk. De a megelőző és a közbeni munkák azért elhúzódtak. Megterveztem a regény komplett vázlatát, helyszíneket, szereplőket, minden részt és fejezetet. Közben rengeteg kutattam, többek között a kalózokról és a hajózásról, ehhez ugyanis egyáltalán nem értettem. Most már valamennyit konyítók hozzá!
Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?
Több kedvencem is van:
Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg (mindig tud újat mondani)
Kathleen Glasgow – Girl in Pieces (megrág, aztán csúnyán kiköp, de megéri minden perce)
Elise Kova – Alku a tündekirállyal (egy igen hosszú olvasási válságból rántott ki ez a könyv)
Mennyire nehéz fantasy történetet írni? Ha valaki ezzel a zsánerrel írna, mit tanácsolsz?
Hogy engedje szabadon szárnyalni a fantáziáját, de ne felejtse el megfelelően kidolgozni a részleteket! Egy high fantasy teljesen kitalált világát megfelelően megalkotni hatalmas meló – na, nem mintha egy urban fantasy-ét kevésbé lenne az, de ott legalább a világ adott, és nem kell napokat töltened a városok nevének kitalálásával! Bárhogy is, egy jó fantasy alapja a megfelelő lábakon álló világépítés.
Kiknek íródott a történet, miről szól?
Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, akik szeretnének egy tündékkel, kalózokkal, berrenekkel, árulással, harcokkal, mágiával és lassan kibontakozó szerelmi szállal átszőtt világba csöppenni. A cselekmény végig húzós, nem hagylak unatkozni!
A történet központjában a saját út megtalálása, a magunkban rejlő félelmek, a sötétség küzdelme és legyőzése a központi szál. Tanulunk, elesünk, hamvainkba halunk, majd újjáéledünk – közösen.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Pont ugyanannyira merítek az általam kitalált világ mítoszaiból, mint amennyire a valóságból.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Mint említettem korábban, én először rajzokban próbáltam megalkotni a bennem éledező világokat. Aztán először általános iskola végén kezdtem el írogatni. Középiskolában a blogolás vonzott, 20-23 éves koromban pedig a versek. Lassan, de biztosan öltött formát az írás.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Nekem a fantasy az örök. Persze, azon belül rengeteg lehetőség van, úgyhogy ezeket azért igyekszem majd bebarangolni!
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Őszintén? Először hatalmas siker. Szinte ugrálnék örömömben. Aztán leeresztek, mint egy lufi, és csak lődörgök. Nem találom a helyem. De muszáj eltávolodnunk kicsit a kész kézirattól, hogy utána tiszta fejjel tudjuk átnézni, szerkeszteni, s amikor eljön az ideje, újba belevágni.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Ez egy mókás történet! Volt egy barátnőm, akinek egy görbe estén mutattam egy Anahata nevű zenekart. Hallgattuk, aztán ment tovább az este, ő igen becsiccsentett, aztán kikelve magából megkérdezte, hogy: „Héé! Mi volt az aaa… az a izé! Tudod, az a zene. Az az Ánáhácsinsz vagy mi!”Én meg így feltettem a kezemet, hogy várj! Ezt le kell írnom! Aztán ránéztem, és közöltem vele, hogy b*szki, ha egyszer tényleg kiadják valami írásomat, ezen a néven fogok publikálni. S aztán így is lett!
No meg a saját nevem iszonyú hosszú, nem biztos, hogy jól mutatna a borítón – már, ha egyáltalán kiférne
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mindig! Illetve, egyszer szerettem volna egy drámát. De az végül nem valósult meg. De annak az alapját bele szeretném vinni majd egy leendő urban fantasy könyvembe, aminek az alap sztorija már rég kirajzolódott a fejemben!
Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére? Ősszel jelenik meg, milyen érzés, hogy már közel a megjelenés?
Nagyon-nagyon izgalmas! Imádom minden pillanatát!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is-is. Nincs időbeosztás, hogy mikor írok, s akkor sem esek kétségbe, ha egy hétig nem pötyögök le egy betűt sem. Viszont előre elkészítem a komplett szerkezetét a könyvnek, minden fejezetét, azokon belül a rövid cselekményt. Aztán persze van, hogy a karaktereim máshogy akarják. Akkor menet közben szerkesztem.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Volt, persze, mindkettő. De nem említek egyet sem. Legyen meglepetés az olvasóknak minden jelenet!
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Volt olyan jelenet, amit szó szerint megálmodtam. Van, ami mosogatás, van, ami hajvágás közben ugrik be, s van, amit akár egy baráti beszélgetés inspirál.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Van egy Legfőbb Bétám, egy barátnőm, akinek kb minden módosítást azonnal küldök, kikérem a véleményét és mindent megbeszélek vele. No meg persze anyukám! A férjem diszlexiás, nehézkes neki az olvasás. Ha azt szeretném, hogy elolvassa, fel kell neki olvasnom.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Az első pillanattól kezdve támogatnak!
Mit üzensz az olvasóidnak?
Hogy köszönöm a támogatásukat, a kedves szavaikat, hogy mellettem vannak – és a leendő olvasóim majd lesznek, s remélem, olyat tudok adni nekik, ami örök emlék marad!
Köszönöm szépen! 🥰🙏
VálaszTörlés