Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! K. B. Ashby - (" (...) az érzelmi szálakat kissé megkuszáltam az eredeti elképzeléseimhez képest, nem volt nehéz dolgom, sőt izgalmasabbnak találtam az új kapcsolati dinamikákat… még nagyobb lendületet adott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem K. B. Ashby írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg NewLine Kiadó gondozásában Vörös rengeteg című könyve, mely 18 éven felülieknek ajánlott.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Korábban már többször nekifutottam a regényírásnak. Legmesszebb ezen az úton egy ifjúsági fantasyvel jutottam, de mivel nem éreztem kereknek, félretettem. A megálmodott karaktereim azonban nem hagytak nyugodni, ezért úgy döntöttem, megpróbálkozom egy másik zsánerrel, ahová áthelyezhetem őket. Így született meg a Vörös Rengeteg, most pedig izgalommal várom, hogy megtudjam, mit szólnak hozzá az olvasók.

Kamaszéveim óta jó néhány dologba belevágtam, ám hosszú időbe telt, míg rájöttem, hogy az írás tölt fel igazán. Pontosabban az, ha a saját könyvemen dolgozhatok. Ezt azért is emelem ki, mert az újságírás és folyóiratszerkesztés – amelyekkel sokáig foglalkoztam – nem okoztak ekkora örömöt.

A Vörös rengeteg című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel volt alapom – a fent említett ifjúsági fantasy, ahol a karaktereim jellemét, világukat már kidolgoztam –, könnyebben, gyorsabban ment az írás. Bár az érzelmi szálakat kissé megkuszáltam az eredeti elképzeléseimhez képest, nem volt nehéz dolgom, sőt izgalmasabbnak találtam az új kapcsolati dinamikákat… még nagyobb lendületet adott. Ha beleszámolom az utólag hozzáírt plusz fejezeteket, a kézirat – néhány hónapos szünettel – bő fél év alatt született. Ebben az is közrejátszott, hogy sok időm felszabadult, ezért az alkotást előtérbe tudtam helyezni.

Romantikus/erotikus könyvről van szó, így nem igényelt különösebb kutatómunkát.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fejezetek a főhősnőm, Holly gyermeki képzeletében életre kelt meséjének felnőtt átirataival, mottókkal kezdődnek, amelyek a regény egy pontján ki is csúcsosodnak. Ezek határozott célt szolgálnak; elsődleges szerepük, hogy gondolkodásra késztessék az olvasót: mit jelentenek, hová vezetnek. A könyv központi elemét azonban kapcsolatainak alakulása, átélt pillanatai, egy mély szerelem sodrása adja.

Bár szeretek olyan regényeket is olvasni, ahol az újabb és újabb csavaros fordulatokon, nagyívű eseményeken keresztül jutunk el a végkifejlethez, ilyesmire nem törekedtem. Úgy írtam meg a főhőseim történetét, hogy az ne nagyon rugaszkodjon el a hétköznapok realitásától, s határozott nyomatékot kapjanak az érzelmi vetületek. Igaz, ezzel együtt is remélem, hogy sikerül meglepetést okoznom az olvasóimnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Talán tizenöt évesen próbálkoztam először az írással. Kezdetben csupán érzésmorzsákat, szituációkat, cselekménytöredékeket vetettem papírra vagy gépeltem le, ám ezek többnyire pillanatnyi sugallatokból születtek, egészen az első regény próbálkozásomig, ahol már munkát fektettem abba, hogy kidolgozzam a karaktereim jellemét, hátterét, a kibomló történet vonalát. A szenvedély azonban a Vörös Rengeteggel kezdődött. Nagyon megszerettem a korábban megálmodott szereplőim felnőtt énjét. Imádtam formálni a személyiségüket, cselekedeteiket, lépésről-lépésre alakítani a lezáráshoz vezető utat. Megéltem velük minden örömöt és kínt.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, valamikor szívesen belevágnék egy történelmi lektűr írásába, amely teljesen más megközelítésű munkát igényelne. De továbbra is vonz a fantasy, sőt a dráma világa is. Bár szerintem a Vörös Rengeteg sem egy tiszta kategóriájú könyv – például halványan a mágikus realizmus is felfedezhető benne –, mindamellett, hogy nagyon hangsúlyos a romantikus/erotikus szál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre felemelő és szorongató. Örömmel töltött el, mint bármely más alkotási folyamat lezárása, ám miután a lelkesedés hevében felütötte bennem a fejét a vágy, hogy a végeredményt megmutassam egy-két kiadónak, lassan beszivárgott a feszítő bizonytalanság is: vajon milyen fogadtatásra talál, s végső soron tetszeni fog-e az olvasóknak. Izgatottan várom a visszajelzéseket.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nem szerettem volna használni a nevem, ezért olyan álnevet kerestem, ami viszonylag ritkán fordul elő a szerzők közt. Tetszett a K. B. Ashby rövidsége, dallama, szimbolikája, végül ezért döntöttem mellette.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, de először nem hittem, hogy kilépek a regényemmel a nyilvánosság elé. Amikor belekezdtem a Vörös Rengetegbe, még nem is volt kristálytiszta célom vele. Persze szerettem volna, ha egy nap eljut az olvasókhoz, ám azon a ponton csupán megközelíthetetlen vágynak tűnt. Azért írtam, mert élveztem. Közelebbinek éreztem a romantikus/erotikus zsánert, bár okozott némi nyugtalanságot, amikor biztossá vált, hogy mások is kézbe vehetik a könyvem, elvégre az élet egy igen bensőséges rétegébe enged bepillantást. Talán egyebek mellett ezért is ragaszkodtam az álnévhez. Igaz, közben rá kellett ébrednem, nagyobb bizalmat nyerhetek, ha valamilyen szinten megmutatom magam. Ennek a módjával és mértékével még barátkozom, mert úgy voltam vele: legyen szó bármilyen szövegről, írójának személyisége, ha leheletfinoman is, de átsejlik a sorain.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A könyv születésének több fázisában ­– mint például, amikor pozitív visszajelzést kaptam egy kiadótól – megéltem a „nem hiszem el, nem velem történik” érzést, a kirobbanó örömöt, valamint a mélyben kavargó szorongást. Később a szerkesztés során, és a nyomdába kerülésnél is hasonló hullámokat tapasztaltam. Így amikor ténylegesen megjelent a boltok polcain, már nem járt át olyan hévvel, mint eleinte. Persze rendkívül jól eső a tudat, hogy megtalálható a nagyobb könyvesboltokban.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A karaktereimet korábban már tudatosan felépítettem, felnőtt énjük átgondolásai is az volt. A történet ívét láttam magam előtt, viszont voltak ihletett részei az írás folyamatának.

A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, sőt a könyv második fele jóval kedvesebb számomra, mint az első. Meglehet azért, mert jobban beleértem az írásba, és ezzel párhuzamosan a történet is komolyodott. Számomra a legkedvesebb rész a 21. fejezetben található, egy jelenet az Éjsötét herceggel, a pajtában… többet nem árulhatok el róla, mert spoilereznék.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hajnali három-négy körül rendszerint felébredek, és előfordul, hogy sokig nem tudok visszaaludni. Addig is a jeleneteimen merengek, a párbeszédeken, amelyek az írás során, folyamatában – mondatról-mondatra – épülnek, árnyalódnak tovább. Az érzések terén főleg a belső világomból merítek, megélt tapasztalataimhoz nyúlok vissza, azokat színesítem, vagy redukálom le. Sokszor elképzelem, hogyan gondolkodnék, viselkednék, ha más személyiséggel rendelkeznék. Ez egy nagyon jó játék, számomra rendkívül szórakoztató.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem. Ő volt az, aki elsőként olvashatta a regényem, akinek bátran meg mertem mutatni a kéziratot, mert tudtam, hogy kendőzetlenül, de a legjobb szándékkal fogja elmondani a véleményét.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Lelkesedéssel fogadták. Támogatnak és bíztatnak.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Köszönöm, hogy velem tartanak!  Ha nyitottak rá, a jövőben még több betekintést adhatok a Vörös Rengeteg karaktereinek életébe, akár külön-külön könyvek formájában.

 K. B. Ashby írói oldala

NewLine Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mary G. Grant - ("Arra biztatom őket, hogy továbbra is mindig mondják el, írják meg a véleményüket a könyveimről, mert az építő kritikákat mindig szívesen fogadom. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mary G. Grant írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, nemrég jelent meg a Könyv Guru Kiadó gondozásában két kötet, Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Zachárné Králik Petra vagyok, 33 éves, közgazdász. Vidéken élek a férjemmel és a kislányunkkal. Nagyon szeretek kirándulni, sétálni, olvasni, úszni és természetesen írni.

Az Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra című könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Esküvői kalamajka annyira nem igényelt nagy kutatómunkát, de ez annak is volt köszönhető, hogy otthon voltam az esküvői témakörben, mert még az egyetem alatt esküvőszervező szerettem volna lenni.

Ellenben a Szerelem első járatra már több kutatást igényelt, itt alaposan utána néztem Skóciának, a helyszíneknek, a programoknak, a távolságoknak. Illetve annak is, hogyan lehet eljutni New Yorkból Skóciába stb.

Az Esküvői kalamajkát két évig írtam, kisebb-nagyobb megszakításokkal, utána pedig hat évig a fiókban őriztem, és csak tavaly kerestem hozzá kiadót.

A Szerelem első járatra c. regényemet idén januárban kezdtem el írni és május végén fejeztem be, szóval mondhatjuk, hogy öt hónap alatt elkészültem vele.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő jelen van, bár több bennük a fantázia, mint a valóság. De szerintem minden írónál így van, hogy sok esetben az életből, a környezetéből, tapasztalataiból használ fel bizonyos elemeket, karaktereket, helyszíneket, vagy akár cselekményeket. Ez nálam is így van. Az Esküvői kalamajka c. könyvemben maga az esküvős témakör az valóság volt, mert – ahogy fentebb említettem - esküvőszervező szerettem volna lenni, csak aztán az életem máshogy alakult. A karaktereimhez is merítettem ihletet a közvetlen környezetemből. A Jason-Demi kapcsolatot is valós kapcsolat ihlette, persze a könyvben én ezt már jócskán megbonyolítottam. A Szerelem első járatra c. könyvemben már kevesebb a valóság, több a fantázia. Például Sophie new york-i munkáját saját tapasztalatból írtam, ugyanúgy, ahogy itt is megjelent az esküvős téma, ami lassan már a védjegyemnek számít a könyveimben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már középiskolában elkapott az írás iránti szenvedély. Először csak egy hóbortnak indult, egy énekóra alkalmával, amin helyettesítés volt, és én „unalmamban” elkezdtem egy történetet firkálni a füzetembe a barátnőimről és magamról. Mikor megmutattam nekik, annyira lelkesek lettek, hogy várták a folytatást. Így kezdtem el folyamatosan írni, ez kitartott az egyetemen is, és akkor határoztam el, hogy egyszer mindenképpen szeretnék írni egy regényt. Nos, nagyon szerencsés vagyok, mert azóta már a második könyvem jelent meg.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy írhatnék krimit. De semmi konkrét egyelőre, lehet ez csak elgondolás szintjén marad.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Talán az a legjobb kifejezés rá, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészről nagyon örülök, hogy a végére értem és befejeztem a kéziratot. Másrészről viszont elszomorít, mert írás közben nagyon a szívemhez nőnek a karakterek, és fájdalmas a búcsú tőlük.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Mikor el kellett döntenem, milyen nevet használok az íráshoz, mindenképpen álnevet szerettem volna. Egyfelől azért, mert a saját nevemet túl hosszúnak találtam. Másfelől úgy láttam, hogy sajnos az emberek többségében valamiért berögzült, hogy nem nagyon olvasnak magyar írótól. Mindenképp olyan nevet szerettem volna, ami hozzám kötődik. A Mary nevet a mamám tiszteletére vettem fel, aki Mária volt és mindig biztatott, hogy írjak. A középső G. a kislányom és a férjem nevei jelentésének kezdőbetűje. A Grant pedig az Esküvői kalamajka férfi karakterének vezetékneve, amit azért választottam, hogy mindig emlékeztessen arra, honnan indultam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, én alapból egy romantikus típus vagyok, hiszek abban, hogy minden okkal történik, és nagyon szeretem a humort, szerintem a nevetés sokszor gyógyír. Ezért valahogy teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a romantikus-humoros stílus az én világom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. Már az is fantasztikus érzés, amikor elkészülök egy kézirattal, de amikor kiadják, könyvformát ölt és a kezemben tarthatom… tényleg nincsenek rá szavak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mondhatjuk, hogy is-is. Részben tudatos, hiszen mint sokan, ha ihletet kapok én is előszedem az írói füzetem és végtelen sok oldalt körmölök le az ötleteimmel. Utána elkezdem tudatosan felépíteni az egészet, karakterek nevei, jellemzései, helyszínek, maga a történet kerete. Utána viszont leülök írni és írás közben a történet sokszor magától alakul. Néha úgy, ahogy terveztem, néha úgy, ahogy eszembe sem jutott korábban, de visz magával a lendület és mégis minden a helyére kerül. Van, amikor újra olvasom, és utólag módosítok benne, kiveszek egy komplett fejezetet, vagy beleírok plusz jeleneteket. Ezért azt mondanám, hogy az elején tudatos, aztán már inkább impulzív.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igazából minden jelenet a kedvencem. Amikor újra olvasom, simán tudok nevetni, sírni, vagy épp halálra izgulni magam az adott jeleneteken (még így is, hogy én tudom mi fog történni), innen tudom, hogy valószínűleg sikerült hatásosra írnom.

Nálam mindig van egy bizonyos pont, amikor kapok egy enyhe írói blokkot. Amikor a könyv háromnegyede már megvan, és kitaláltam már a végét is, ezen a ponton van mindig egy megtorpanás, amikor át kell valahogy vezetnem a történetet a háromnegyedétől a végéig. Ez a blokk változó, hogy meddig tart, az első könyvemnél pl. három hónap volt, a mostani könyvemnél csak két hét.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az Esküvői kalamajka esetében tervezett volt, hogy mindenképp szeretnék írni egy olyan könyvet, amiben az esküvőszervezés a fő témakör.

A Szerelem első járatra c. regényemben viszont nem volt semmi különösebb inspiráció. Hat évig nem írtam semmit és aztán egyik napról a másikra hirtelen bevillant egy ötlet, egy férfi és egy női karakterről, illetve hogy a helyszín New York és Skócia. Leültem a füzetem elé, elkezdtem írni, ami a fejemben volt és közben sorra jöttek az ötletek. Végül tíz oldalt írtam tele egy A5-ös füzetben ötletekkel egy délután alatt.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Magát a teljes kéziratot a bétaolvasóim láthatják először. Az ő szavukra nagyon sokat adok. Az első regényemnél nem kértem fel senkit bétázásra, bevallom akkor még azt sem tudtam, hogy van ilyen.

A Szerelem első járatra c. regényemnél már felkészült voltam. Azon bloggerek közül kértem fel öt embert, akik olvasták és értékelték az első regényemet is. Fantasztikus emberek és nagyon jó tanácsokat kaptam. Rajtuk kívül a férjemnek szoktam mindig elmondani az ötleteimet, bizonyos részeket, amihez a véleményét kérem, így ő a másik, aki segít nekem, ha elbizonytalanodom egy-egy résznél, hogy hogyan lenne jobb.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Először is azt, hogy köszönöm, hogy vannak. Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és a könyveimnek, hogy szeretik a könyveimet és támogatnak. Arra biztatom őket, hogy továbbra is mindig mondják el, írják meg a véleményüket a könyveimről, mert az építő kritikákat mindig szívesen fogadom. Illetve maradt még történet a tarsolyomban, úgyhogy továbbra is kövessenek.

Itt lehet beszerezni a könyveket:

Mary G. Grant írói oldala

Szerelem első járatra

Esküvői kalamajka

Kőrös András: A szerelmes lelkész (Szada 1.) - ("Mindig is kedveltem az olyan a történeket, ahol valós helyek ihleték, nevek stb . Így úgy érzem, hogy ott vagyok. Plusz adalék, neten utána is néztem Szadának, megnéztem mit jelent Pápista és Kálvinista. Nemcsak olvasom a történeteket, hanem utána is nézek egy két érdekességeknek. Ezt történt most velem e könyv olvasása közben. ")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszöni KNW Kiadónak és Kőrösi András írónak, hogy elolvashattam az A szerelmes lelkész (Szada 1.) című könyét, mely számomra kedvencem lett.

Kőrösi András

A szerelmes lelkész

(Szada 1.)

Tartalom 

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.

Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!

Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?

A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.

És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.

István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…

István mivel győzze meg, hogy térjen haza?

A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.

Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

 

Véleményem  

5/5 

 

Mikor először kezembe vehettem könyvet, féltem elkezdeni. Annyira gyönyörű a borítója. Igényes, nagyon szép és jó ránézni. Nem mellesleg, én szeretem a történelmi romantikus könyveket és örülök annak, hogy nem egy félpucér pasi vagy nő van a borítón. S ami legjobban tetszett, hogy egyszerre van jelen valóság ihlett helyszín, és némi fantázia a történetben.  

Mindig is kedveltem az olyan a történeket, ahol valós helyek ihleték, nevek stb . Így úgy érzem, hogy ott vagyok. Plusz adalék, neten utána is néztem Szadának, megnéztem mit jelent Pápista és Kálvinista. Nemcsak olvasom a történeteket, hanem utána is nézek egy két érdekességeknek. Ezt történt most velem e könyv olvasása közben. 

Mivel ez a történet függővéggel záródott, így kíváncsian várom folytatást. Kőrösi András el sem tudnám képzelni, hogy első könyves szerző. Ritkán szoktam ilyet írni, de nagyon jól bánik a szavakkal. S nem mellesleg végre egy szem hiba sincs a könyvben. Szinte jól esett a lelkemnek és a szememnek. Nagyon kevés könyvről mondható ez, főleg első könyves szerzők esetében.  

Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik az igényes, történelmi romantikus könyveket, mely valós helyek, személyek ihlették.

KNW Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sanna Peth - ("Ez volt a felszabadulás… A történet írása igazi érzelmi hullámvasút volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sanna Peth írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Csak sorozata kötetei a Csak Mi (Csak 1), Csak Ő (Csak 2.) és Csak Én (Csak 3.).

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Harmincnyolc éves vagyok, három fiúgyermek büszke anyukája és egy csodás férj felesége.

Ócsán élek, jelenleg a legkisebb kisfiammal vagyok még itthon, mellette az Óbudai Egyetemre járok Mérnök Menedzser szakra. Eredeti szakmám fotós, abban is dolgoztam hat évig, de a Covid ideje alatt abba hagytam már csak hobbiból fotózom.

A Csak sorozatod sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A világ több pontjára is utaznak a szereplők, így ezek után alaposan utána kellett járnom, hogy mennyi idő az út egy-egy turné utazásaiba, mennyi minden tud beleférni ezekbe a napokba. Helyszínek, repülőterek, kávézók, klubbok után kellett nyomozni, hogy mi az, ami úgy néz ki, mint a történetben és belefér az útvonalakban, de komolyabb kutatómunkát nem kellett végeznem.

Az írás folyamatát nehéz megjelölnöm, ugyanis négy éve kezdtem el. Akkor már az alapsztori a fejembe volt, de sok kérdés merült fel bennem akkoriban, és be kell valljam talán a gyávaságom volt ami visszatartott. Most Februárban viszont kaptam egy ijesztő egészségügyi eredményt, amitől nem kétségbe esést éreztem, ellenkezőleg… Azt éreztem, hogy neki kell állnom és most meg kell csinálnom. Érdekes volt az egész folyamat, nem akadtam el, nem volt több kérdés, csak jött. Az első részt három hét alatt írtam meg, sőt ha jól emlékszem, akkor már a másodikba is belekezdtem egyből. Azt hozzátenném, hogy nagyon keveset aludtam, nem nagyon ettem, csak írtam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első részből vannak el-el vétve személyesebb információk rólam. Az első rész befejezése és a Csak Ő fele viszont saját élmény alapján íródott. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Írni már gyerekként is szerettem, akkoriban verseket leginkább, és mint nagyon sok gyermeknek, nekem is a naplóm volt a legjobb barátom. 

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad? 

Ez egy nagyon jó kérdés, pont most beszéltem erről a marketingessel. Nagyon jó sztorik vannak benne a fejembe, de úgy gondolom, ha más zsánerben írnék, az már nem én lennék. A romantikához ragaszkodom, viszont más zsáner elemeket, ahogy a Csak Én-be is megtettem, írni fogok, igen. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez volt a felszabadulás… A történet írása igazi érzelmi hullámvasút volt. Talán a harmadik rész végére tanultam meg az íráshoz tartozó fontos tulajdonságokat. Türelem, alázat és az érzelmek kontrollálása, ezek azok, amik elégethetetlenek egy írónak, hisz amikor írunk, egy másik világba vagyunk, átvesszük a szereplők érzelmeit, az események hangulatát. Sírunk, nevetünk, összeroppanunk közben. Hihetetlen érzés volt, és sajnos nagyon nehéz volt elválasztani a két életet, sok idő kellett, amíg megtanultam. A történet végén, szomorú is voltam, hogy itt a vége, de még mindig dolgozom Gracel és Masonnal csak már másirányba megyünk tovább.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Ez egy vicces történet. Mikor megírtam a kéziratot Béta olvasókat kerestem egy Facebook csoportban. Gondoltam, ha vizuálisan is látják a könyv jellegét, könnyeben kedvet kapnak az olvasásra. A Chat GP-nek leírtam milyen borítót szeretnék és olyat csinált, mint amit megálmodtam. Nem volt kérdés megtartom, viszont elírta a nevem. Úgy voltam vele, nem baj ez csak egy Béta csoport nem a nevem nézik… A csoporttagok pedig sorra elkezdték dicsérni milyen jó, így az is megmaradt. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, én egy örök romantikus, nagy gyerek vagyok. Az a fajta, aki képes még a tini filmeken is sírni. Ezen sokan meglepődnek, mert a természetem viszont nem romantikus. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ő az én gyermek, úgyhogy nagyon boldog voltam és meg is ígértem neki, hogy végig fogom a kezét vagy lapját és elkísérem teljesen a célig.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is - Is. Az íráshoz meg kell lennie annak az el nem mondható érzésnek, hogy teljesen át tud adni magad. Ha például ideges vagy, vagy nem tudsz ráhangolódni, akkor szerintem nem                          

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nem tudok külön kedvenc jeleneteket kihangsúlyozni, mert én velük voltam, azt éreztem, amit ők. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő részek is nagy hatással voltak rám. Viszont a 3. részt nem is nehéznek mondanám inkább nagyon félve írtam meg. Egyik ok, hogy a történet első két részét Grace meséli el, amíg a harmadikat már Mason. Elmeséli azt is, hogy ő hogy élte meg az első két rész tartalmát és hát a férfiak nem úgy gondolkodnak, mint a nők és a hangjuk is más. Ráadásul ez rész tartalmaz egy elég komoly témát. Ezért voltak is félelmeim.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történetek úgy születnek, hogy ha egyszer beindul egy sztori nem bírok leállni, sokszor még az ágyban is ezen agyalok, ülve a vonaton, zenét hallgatva, látom magam előtt a nappaliba de sokat segítenek a filmek és a zene. Én személy szerint nem vagyok könyvmoly, azokat a könyveket olvastam ki, amiket megnéztem már filmben is. A történelmi könyvek vagy a dokumentarista könyveket nem veszem hozzá, azokat alapból szeretem. Őszinte leszek, nem is könyvnek szántam. Mikor megírtam azt mondtam 4 év múlva a Netflixen fogom látni. Nem ér nevetni…! Persze ez egy nagyon nagy álom, de igyekszem dolgozni ezen. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratot először Bétákkal olvastattam, fontos volt számomra hogy idegen legyen, egyáltalán ne ismerjük egymást és figyeltem arra, hogy szeresse ezt a műfajt. Szerintem, aki írásra adja a fejét, hasonlóképpen válassza ki az első olvasókat. Egy barát, családtag nem fog olyan őszinte lenni, mint egy idegen. A véleményüket összevetettem és igyekeztem megkeresni az arany középutat. Persze lássuk be olyan könyv nincs, ami mindenkinek tetszeni fog, de alázattal kell fogadni minden véleményt és tanulni kell belőle.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom fogadtatása érdekes volt. A férjemnek az írás folyamata nehéz lehetett, a hangulatingadozásaim néha már nekem is sok volt. Tudta, hogy írok, de mint mondtam volt már, hogy elkezdtem, csak annyiba maradt. Ő nem vette addig komolyan, míg nem kerestek meg kiadók. Édesanyám és a nővéreim meglepődtek, mert ők már a kiadásnál szembesültek a dolgokkal. Az unokahúgommal beszéltem mikor elkezdtem írni, azt hitte viccelek és meg is jegyezte, hogy ha megírtam ajánljam neki, így a Csak Mi valóban neki lett ajánlva. 

Mit üzensz az olvasóknak?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy fogják Grace és Mason kezét és éljenek meg minden pillanatot a történetben, legyen az szenvedélyes, vicces vagy épp nagyon fájdalmas és utazzanak velünk ebbe a csodás világba. Nem tökéletes világ, ahogy ez sem, de remélem, azt élik meg, amit én mikor írtam. 

 A jel mondatom pedig magához az élethez: ,, Az álmok valóra válhatnak” és ezt komolyan gondolom. Mindent, amit ki akarnak próbálni, el akarnak élni, még ha lehetetlennek is tűnik, meg kell próbálni elérni.

A fotók a Sanna Peth szerzői oldalról töltöttem le.

Sanna Peth Facebook

Sanna Peth webshop