Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Párkányi Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Barlabássy és az előre nem tervezett gyilkosság ( Kakasvári történetek 1.) című ekönyve és hangoskönyve jelent meg, amit a Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Fogalmazzunk úgy, hogy középkorú vagyok. Egy Somogy megyei kistelepülésen élek közel a megyeszékhelyhez. Főállásban dolgozom, és bár szeretném, ha az írás lenne a megélhetésem forrása, valószínűleg ez már nem fog beteljesedni. De, nem baj! Nyugodtabban tudok írni, ha a villanyszámla be van fizetve. Egyébként szakmámat tekintve bűnügyi nyomozó voltam, leszerelésem után sok területen kipróbáltam magam, aztán mégis a vagyonvédelemben kötöttem ki. Ez afféle életre szóló fertőzés, azt hiszem. Az írás mellett van egy zenekarom, az Aire Libre Group, ami latin, jazz, katalán rumba, argentín tangó vonalon mozog, főleg saját zenéket játszunk. Volt már sok klubbulink, és kulturális fesztiválokon is rendre felbukkanunk. Ott gitározom, meg nagy szerelmem a flamenco világa. Benne vagyok abban a nagyjából tíz-tizenöt gitáros alkotta körben, akik Magyarországon tudnak flamenco-t játszani. Ezen kívül rajzolgatok, festegetek, néha mozaikozok, meg kisebb egyedi bútorokat készítek. És, hát persze a családi ház körüli teendők. Soha semmire nincs időm, de aztán valahogy minden készülget.
Barlabássy és az előre nem tervezett gyilkosság című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Ebben a műfajban inkább a korhűség követelményeinek való megfelelés miatt kellett kutatnom. A bűnüldözés mikéntje nyilván nem okozott gondot, bár azért arra oda kellett figyelnem, hogy az 1930-as években, amikor a történet játszódik, milyen módszerekkel dolgoztak a detektívek, illetve a technikai fejlettség mit engedett meg. Ezeknek persze utánanéztem. Így is volt, olyan részlet, amit utóbb ki kellett gyomlálnom. Nagyjából fél év alatt lett kész a szöveg, és három hónap utómunkálat volt vele.
Ez a könyv egy sorozat része, hány részesre tervezed?
Ez nem egy lezárt cselekménylánc. Nincs vége. Műfaját tekintve rendőrségi krimi, ami a cosy mystery határán mozog. Egy olvasóm nagyon találóan detektívmesének nevezte, és azt mondta, szerinte műfajteremtő. Ezen lehet vitatkozni, nekem tetszik ez az elnevezés. Szóval, úgy kell elképzelni, ahogy egy detektív dolgozik. Ügyek jönnek, ügyek mennek, ő meg felderít. Ez is csak egy meló, mint a többi foglalkozás. Aztán egyszer csak majd nyugdíjba megy. Vagy meghal. Egyelőre csak szövöm a mesét.
Gondoltál már arra, hogy nyomtatott formában adod ki?
Ó, hát persze! Gondolni bármit lehet, de a valóság arcul csapja az embert. A kiadók némelyike zászlajára tűzte, hogy támogatja a magyar krimit, de legyen skandináv típusú magyar krimi. Egyébként, ha kifizetném, bármit kiadnának. Sajnos erre jelenleg nincs keretem. Minden szerző akkor érzi igazán jól magát, ha ott a könyve a könyvesboltokban, meg a könyvtárakban. Talán egyszer összejön. Valaki ráérez, hogy micsoda aranyhal vagyok én. Haha.
Más kérdés, hogy én nem tudok, meg nem is akarok skandináv krimi szerű magyar krimit írni. Ez olyan fából vaskarika, és szerintem rendkívül életszerűtlen, nem hiteles, sőt káros! Egy kicsit nehéz helyzetben vannak a magyar szerzők, mert az angolszász krimi azokban az évtizedekben lett világhírű, amikor Magyarországon a szocializmust építettük, és csak államrendőrség volt. Ezekben az évtizedekben, ami nagyjából negyvenöt év, nem voltak magándetektívek, mert nem lehettek ilyenek. Ezért egy ilyen figuráról írni az ötvenes, hatvanas évek Magyarországából, egyszerűen hiteltelen. Ezért jellemzően vagy a második világháború előtti időkben játszódó krimiket írnak, vagy rendszerváltás utáni történeteket. Én nem tudom elég távolról szemlélni ezeket az időket, talán mert pont akkor voltam aktív nyomozó, és nehéz lett volna kikerülni, hogy véletlenül se érintsek szakmai titkokat, vagy esetleg veszélyeztessek máig meglévő bűnügyi hírszerző pozíciókat. Ezért helyeztem a harmincas évekbe a cselekményt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mint már említettem, maga a nyomozás teljesen hiteles, a szakma szabályainak megfelelően zajlik. A díszletet azonban önző érdekből ravaszul oldottam meg. Kakasvár, ahol a történeteim játszódnak, fiktív város, de ez nem teljesen igaz, ez csak egy szójáték. Két oka volt, hogy így döntöttem. Egyrészt nem akartam várostörténészekkel vitatkozni, hogy melyik utcát hogyan neveztek anno, hol állt ez, vagy az az épület. Másrészt vannak olyan figurái a valódi városnak, akik teljesen más korokban éltek, viszont meg akartam jeleníteni őket, mert egyrészt megérdemlik, másrészt nagyon érdekesek. Ezt csak akkor tehettem meg szabadon, ha maga a helyszín kitalált. Persze a figurák nem a saját nevükön jelennek meg, bár a történetben vannak helyi celebek. A második részben már országosan is ismert hírességek is megjelennek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Későn. Az írás egy nagy misztikum. Először nagyon sokat kellett olvasnom, hogy tudjam, mi a jó irodalom. Aztán meg kellett öregedni hozzá, hogy elegendő élményem legyen. Néhány zseni a világirodalomban már régen elégette magát annyi idős korára, mire én egyáltalán megkíséreltem papírra vetni bármit is. Aztán egyszer szembejött velem a Magyar Íróképző hirdetése, amit Zsiga Henrik hívott életre, amiért sok-sok, ma már akár többkötetes szerző hálás neki. Nem apróztam el, elvégeztem az alap, a haladó, a krimiíró, valamint a szakmai végzettséget is adó irodalmi szerkesztői tanfolyamot is. Így elértem azt a szintet, hogy bármit írok, biztos vagyok benne, hogy rossz. Az állandó kétkedés sokat javít a prózán. Szintén a Magyar Íróképzőn keresztül alakultak meg a Pannonius Irodalmi Körök, aminek a helyi elnöke vagyok. Ez azért jó, mert aktív szerzőtársaimmal folyamatosan szadizzuk egymást, így sok hibát kiköszörül az ember ingyen.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A Barlabássy sorozat reményeim szerint majd elkezd önálló életet élni, és az epizódok könnyedén követik egymást. Nagyjából háromnegyedrészt kész van egy misztikus, erotikus, szatírikus regényem, egy Faust-i történeti szállal. Ezen kívül a szépirodalmi vénámat novellákban és elbeszélésekben írom ki. Ezek komoly munkák, nem könnyed olvasmányok. Ha majd összejön annyi, megpróbálom kiadatni. Azokban sok verejték van. Nagyjából egy éve körülbelül ezer novellát olvastam el egy igen hosszú antológia sorozatban a világ minden részéből, hogy tanuljak novellát írni. Mondhatom, hasznos volt.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Egyrész megkönnyebbülést érzek. Másrészt jó benne lenni a sztoriban, egy kicsit úgy érzem, hogy amikor vége, vissza kell térnem a valóságba, ami azért aggasztó tud lenni. Sokkal jobb odaát, a Csillagkapun túl.
Hogyan jutottál Helma kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni mit kell tenni?
Egy Íróképzős kolléga ajánlotta, hogy a HELMA szerzőket keres. Akkor már túl voltam sok elutasításon, és szemtelen árajánlaton. Én egyszerűen írtam egy emailt Dvariecki Bálint kiadóvezetőnek, aki örömmel vette a jelentkezésemet, átadott Pregh Balázsnak, aki aztán végig koordinálta a folyamatot és a hangoskönyvet felolvasta. Végül az első rész e-könyv és hangoskönyv formátumban is kijött. Nagyon hálás vagyok nekik. Kedvesek, segítőkészek, és őszinték velem.
Nem gondolkodtál még írói álnéven? Ha esetleg írói álneved van, miért választottad?
Bevallom őszintén, én igyekszem önazonos lenni, és magyar szerzőként nem szeretnék angolszász, vagy akár latin néven írni. Nem szégyellem, amit írok. Ha valami sztori egzotikus helyen játszódik, attól még írhatja magyar szerző. Szerintem nagyrészt eladhatósági szempontok miatt választanak írói álnevet. Egy esetben el tudom fogadni az álnevet, mégpedig ha valaki egészen más műfajban lett ismert, és kipróbálná magát valami újban. Az olvasót összezavarhatja, ha egy szépíró egyszer csak horrort ad ki saját név alatt. Ilyen esetben talán indokolt más nevet választani.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Kicsit adta magát. Hiszen ez a szakmám. De hamarabb születtek rövidebb, szépirodalmi írásaim, mint a zsáner.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Ambivalens. Az ekönyv az olvasók többségének semmit sem jelent. Amikor elkezdtem hirdetni, hogy megjelent a Barlabássy és az előre nem tervezett gyilkosság, nagyon sokan azonnal kértek belőle dedikált példányt. Azt persze nem tudtam adni, így csalódottak voltak, ahogy én is. Azóta sokszor megkaptam, hogy majd akkor szóljak, ha kijön papíron is. Szóval, volt egy öröm, hogy végre eljuthat sok emberhez, amit írtam, másrészt volt egy kis keserűség, mert azért lássuk be, megfogni a saját köteted, dedikálni, látni, amint szembejön veled a könyvesboltban, a könyvtárban, vagy épp kint ülni vele a Könyvfesztiválon, az felemelő lehet. Talán egyszer!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is-is. Van, amikor azonnal le kell írnom a történetet, mert annyira pörög a szemem előtt, hogy kár volna várni vele, mert elvesztem a velejét. Ez inkább novellákra igaz, gyorsan leírom, aztán akár hónapokig csiszolgatom. Regényt csak tudatosan lehet csinálni, mert különben sosem készül el.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Minden jelenetem kedvenc. Amikor, ahogy mi Íróképzősök mondjuk, átzuhansz a Csillagkapun, akkor ott csak ki kell nyitni a szemedet és a füledet, bele kell szagolni a levegőbe, meg kell tapogatni a dolgokat, aztán leírni, amit tapasztaltál. Néha kifejezetten nehéz visszatérni a Csillagkapu innenső oldalára. Annyira benne van az ember a történetben, hogy az lesz a valóság, és az igazi világ szürreálissá válik. Érdekes érzés.
A második kérdésre pedig az tudom mondani, hogy a romantikus szállal mindig kínlódok. Bár a második részben már majdnem túltoltam.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Semmi, és bármi. Van, amikor csak egy mondat jut eszembe, aztán lesz belőle egy elbeszélés. Azt észrevettem magamon, hogy a krimiken kívül csak inspirált módon tudok írni. Bármi kiválthatja. A novellák és elbeszélések mind így születnek.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Szerencsém van a Magyar Íróképzővel e tekintetben is, mert előolvasásra, úgynevezett bétázásra azonnal van több jelentkező, így egy kicsit szakmai szemmel is nézik az írást. Nagyon hálás tudok lenni Faludi Zsolt író barátomnak, aki egyébként valami analitikus IT szakember, pontosan nem tudom a szakmai megnevezését. Ő aztán a legapróbb részletekig, véresen kaszabolja az összes következetlenséget, tárgyi tévedést. Van pár találomra kiválasztott „civil” olvasóm, illetve a lányom, aki bölcsész, és a feleségem, aki azonnal megmondja, ha valami szerinte vacak.
Másrészről meg kell még említenem valakit, aki méltatlanul mellőzött profi webgrafikus, és már az összes kötetem borítóját rá fogom bízni. Őt Taschner Ágnesnek hívják, és tervezőgrafikus és illusztrátor néven lehet rátalálni. A már megjelent Barlabássy kötet borítóját is le fogjuk cserélni az ő munkájára és a következő részek is így fognak megjelenni.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A tanfolyamok költségeit annyira nem fogadták kitörő örömmel. Haha. Azonban minden megjelenésemnek nagyon örültek, és igyekeztek istápolni a kétségbeesett pillanataimban. Szerencsére, mivel manapság még papír sem kell az íráshoz, csak egy szövegszerkesztő, a családi kasszát nem terhelem úgy, mint mondjuk egy vitorlázó. Az időmmel úgy gazdálkodom, hogy ne vegyék észre, hogy hiányzom.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Már kész van a Kakasvári Történetek második része, ami Barlabássy és a bűvész háza címen fog megjelenni szintén a HELMA-nál, rövidesen. A szöveg tulajdonképpen kész van, csak a fülszövegen és a borítón dolgozunk még. Anélkül, hogy sokat elárulnék, ez egy bezárt szoba rejtély lesz, egy rendkívül sötét bűncselekménysorozattal, képzőművészeti háttérrel. És már elkezdtem a harmadik epizódot, aminek a munkacíme Barlabássy cirkuszba megy lesz.
Szeretném befejezni a már említett misztikus regényt is.
Én azt üzenem az olvasóimnak, hogy aki teheti, olvassa el a krimijeimet, aztán amilyen fórumon csak lehet, jelezze, hogy megérdemelné, hogy egy kiadó felkarolja és végre papíron is megjelenhessenek. Írjanak recenziót a MOLY-on, vagy bárhol, és jelezzék felém.
Aztán azt is üzenem, hogy olvassák a magyar szerzők magyar nyelvű könyveit, mert a sok badarság mellett, az egyetlen, ami a magyarságot igazán átmenti az utókornak, az a művészet. Nagyon sok jó kortárs szerző van. Forduljanak nyitottsággal feléjük, válasszanak kedvenceket, és hájpolják őket, hogy mai kifejezéssel éljek. Mert a Magyar Könyv is Magyar Termék, meg a magyar író is az. Ha a skandinávoknak sikerült, miért ne sikerülhetne nekünk is!
