Donna Tartt-hoz hasonlítják a magyar származású, Pulitzer-díjra jelölt Rebecca Makkai érkező nagyregényét

Rebecca Makkai:

Lenne pár kérdésem

„Ez az a sztori, amit mindig felelevenítettek és újrameséltek.”

Érkezik a magyar származású, Pulitzer-díjra jelölt Rebecca Makkai új nagyregénye

Megjelenés: május 7.
Fordító: Heinisch Mónika
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 544 oldal

Leírás

Amikor e-mailt váltasz vele, magyarul köszön be és köszön el, ami egy nemzetközi hírű amerikai szerzőtől meglehetősen szokatlan. Rebecca Makkai azonban büszke magyar gyökereire, és többször megfordult hazánkban. A néhány éve Pulitzer-díjra is jelölt írót új nagyregénye kapcsán már Donna Tartt-hoz hasonlítják, és valóban, a legújabb, Lenne pár kérdésem című műve nem csupán témájában (campuszregény), hanem komplexitásában is a sokszorosan díjazott, köztudottan rejtőzködő kultszerzőt idézi.

Makkai új regénye a krimi eszköztárát emeli be a szépirodalmi keretek közé, és kever belőle magával ragadó koktélt egy múltbéli bűnügy felelevenítése kapcsán, melyben bőven van tere, hogy a hatalomhoz, a rasszokhoz, a nemek közti különbségekhez, és a #metoo-hoz, és a hasonló polgárjogi mozgalmakhoz való viszonyunkat elemezze több nézőpontból is.

A Lenne pár kérdésem bizonyos pontjain már-már James Ellroy műveinek feszes prózáját juttatja eszünkbe, végletekig feszített helyzeteitől pedig hiába olvasunk szépirodalmat, szinte egy thrillerben érezzük magunkat. Egyedi és felejthetetlen utazás lett tehát Makkai új regénye, melynek cselekménye és mondanivalója is meglehetősen globálisan értelmezhető, emiatt mi itt, Magyarországon éppúgy magunkénak érezhetjük.

Fülszöveg

A sikeres egyetemi tanár és podcaster Bodie Kane készen áll maga mögött hagyni múltját: a családi tragédiát, amely rányomta bélyegét egész kamaszkorára; a New Hampshire-i bentlakásos iskolában eltöltött, javarészt nyomorúságos négy évet; és a negyedik év végén történt gyilkosságot, amelynek áldozata korábbi szobatársa, Thalia Keith volt. Bár az interneten heves vita zajlik Thalia halálának körülményeiről és az elítélt, Omar Evans segédedző bűnösségéről, Bodie jobbnak látja nem feszegetni a dolgokat.

De amikor egy kurzus erejéig visszahívják tanítani a Granby Gimnáziumba, Bodie ellenállhatatlan késztetést érez az ügy feltárására és a hibák leleplezésére. Lehet, hogy az iskola vezetői és a rendőrök, akik kapkodva igyekeztek rács mögé juttatni Omart, más gyanúsítottakat figyelmen kívül hagytak? Elképzelhető, hogy az igazi gyilkos még szabadon van? Bodie végül fejest ugrik abba a nyúlüregbe, amelyet addig elszántan került, és kénytelen átértékelni, tényleg annyira kívülálló volt-e a Granbyben, mint hitte, vagy már 1995-ben is tudott valamit, ami a megoldás kulcsát jelentette volna a perben?

A szerzőről

Rebecca Makkai a Lenne pár kérdésem című regény szerzője, mely több hétig szerepelt a New York Times sikerlistáján, és számos év végi toplistára is felkerült. Az előző, Négy betű című könyvét jelölték Pulitzer-díjra és a Nemzeti Könyvdíjra, valamint Carnegie Medalt kapott érte és elnyerte az LA Times Könyvdíját. Makkai az írás mellett a Northwestern Egyetemen és a Nevadai Egyetemen tanít, illetve művészeti igazgatója a StoryStudio Chicagónak. Jelenleg Chicagóban és Vermontban él. Apja magyar származású volt, aki 1956-ban emigrált az USA-ba, apai nagyanyja pedig Ignácz Rózsa, a múlt század egyik ismert magyar színésznője, írója.

 

A könyvről mondták

„Bravúros alkotás… Makkai prózája szikár, mégis buja, tele van rövid varázsige-fejezetekkel és zongorahúrszerűen feszes mondatokkal.” - New York Times Book Review

„Lebilincselő… Fordulatokban gazdag, kifejező képi világú mű.” - Wall Street Journal

„Kimagasló teljesítmény. A Lenne pár kérdésem egyszerre kampuszregény, mélyenszántó merengés a valódi krimi műfajának értékein és etikáján, illetve egy „me too” elszámoltatás. Ráadásul a legerősebben magába szippantó szöveg, amelyet az utóbbi években olvastam… Példásan adagolja a feszültséget.” - Priscilla Gilman, The Boston Globe

„Fergeteges… sűrű cselekményű, karaktervezérelt krimi, ugyanakkor stílusosan öntudatos eszmeregény… Makkai Poe-hoz méltó fordulatokkal sugallja, hogy az igazság önmagában nem szabadít fel és nem nyugtatja meg a lelket.” - Maureen Corrigan, az NPR „Fresh Air” című műsorában

„A Lenne pár kérdésem újraértelmezi az emlékeinkhez és a hatalomhoz való viszonyunkat, és átértékelteti velünk a rasszokhoz, nemekhez és társadalmi osztályokhoz való hozzáállásunkat.” - Time

„Ez a modern kampuszregény A titkos történet és a Serial podcastsorozat szerelemgyereke…” - Lit Hub

„Briliáns, eredeti módon tárja fel a tudományos körök sötét arcát és Amerika állapotát.” - Daily Mail

„Makkai remekművére egyaránt jellemző az okos történetmesélés és olyan témák boncolgatása, mint a konszenzus, a hatalom és az emlékezet… kielégítő és rafináltan többrétegű… a fondorlatos irodalmi fikció és az izgalmas detektívregény keveréke a bentlakásos iskolákban játszódó drámák legjavával fűszerezve.” - Financial Times (London)

 

Részlet a kötetből

„– Biztos hallott róla – bátorítom. A szálloda bárjában mellettem ülő nő, akiről kiderül, hogy fogorvos, meggondolatlanul beszélgetést kezdeményezett velem, de hamar kifogyott a gyerekeimről szóló kérdésekből, és rólam faggatózott.

Néha egyből rátapintanak. Máskor kérdezősködnek:

– Nem az, akit a pasija a pincébe zárva tartott?

Nem! Nem. Nem az.

Nem az, akit leszúrtak egy…? Nem. Nem is az, aki beszállt a taxiba egy…? Az más volt. Nem az, akit egy gimis kanbulin…? Akkor akit bottal ütlegelt…? Hát? Akit kalapáccsal? Az a lány, aki az elvonón találkozott a párjával, aztán…? Nem. Az, akit egy kukkoló figyelt kocogás közben mindennap? Aki azzal bőszítette fel a férfit, hogy nem jött meg neki? Akinek a nagybátyja? Vagy a másik nagybácsis?

Nem. A medencés eset. Amikor alkoholt találtak a… és a hajszálait mindenfelé. Á, amikor a fazon vallomást tett… igen. Az.

Ilyenkor megnyugodva bólintanak. De mi ebben a megnyugtató?

A szomszédos bárszéken ülő nő kiveszi a zellerszárat a Bloody Maryjéből, és elropogtatja. Öblítsen, szól a fogorvos. Szájak öblítik ki magukból az emléket, a lány nevét.

– Igen, arról hallottam – mondják ilyenkor.

Hallottak, mert ma már csak egy történet, többé-kevésbé ismerős, töredékes emlék, amelynek teljes megértéséhez ajánlott bonyolult térképeket és eseménysorokat bemagolni.

– A bentlakásos iskola! – vágják rá. – Emlékszem a videóra. Maga ismerte azt a lányt?

Ha rákeresünk a New Hampshire-i gyilkosság kifejezésre, a metamfetamintól megvadult bűnözők rendőrségi arcképfotói mellett az ő neve is felbukkan. A kattintásvadászok általában ugyanazt a képet használják: ahol titkos szomorúságot sejtetve csak a szájával mosolyog, a szemével nem. A teniszcsapat tagjai közül vágták ki, az iskolai évkönyvből, és Thalia ismerősei jól tudják, hogy nem volt szomorú, csak fotózáskor mosolygott kényszeredetten.

Ez az a sztori, amit mindig felelevenítettek és újrameséltek.

Az, amelyikre mindenki felkapta a fejét a fiatal, fehér, szép és gazdag áldozat miatt.

Amikor olyan zöldfülűek voltunk, hogy az okosabbaktól vártuk a megoldást.

Amiben talán a legnagyobbat tévedtünk.

Talán akkor követtük el együtt a hatalmas hibát, amelynek súlyát egyénenként alig éreztük a vállunkon.”

A könyvet itt tudjátol előrendelni

Agave Könyvek