Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Király Gergő Péter írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrég jelent meg az első kötete, mely Legendárium Kiadó gondozásában jelent meg Amíg világít a torony címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Számomra az élet három fontos pilléren alapszik: történeteket írni, hegyeken túrázni, és szavakkal építeni hidakat mások szívéhez.
Gyerekkorom óta a természet és az irodalom egyszerre voltak a barátai. Túrázás közben nem csupán lépéseket tett az ösvényeken, hanem saját belső térképét is bejárta – ahol minden út egy új gondolathoz vezetett.
Az olvasás számomra sosem volt puszta szórakozás. Egy könyv – legyen az klasszikus vagy kortárs – mindig ablak volt egy másik életbe, egy másik valóságba, ahonnan inspirációt, megértést és emberi mélységeket vihetett magával. Íróként pedig ezt a varázslatot igyekszek visszaadni: karaktereiben valódi érzések lüktetnek, helyszínei nem csupán tájak, hanem lelkiállapotok. Szeretek lassan építkezni, részletekbe kapaszkodni.
Az Amíg világít a torony című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Igen, az Amíg világít a torony megírása több szempontból is kutatómunkát igényelt, még akkor is, ha a történet elsősorban fikció. Mivel Tihanyban játszódik, nagyon fontos volt számomra, hogy hitelesen jelenítsem meg a helyszíneket, a balatoni hangulatot, a természet apró rezdüléseit, és azt a különleges világot, amit a vitorlázás és a fénytorony szimbolizál.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történetekben a fantázia és a valóság szorosan összefonódik – szinte észrevétlenül olvadnak egymásba. Számomra az írás egyik legizgalmasabb része épp az, amikor a hétköznapinak tűnő helyzetekben felsejlik valami több, valami emelkedettebb, olyasmi, amit talán nem is lehet teljesen megfogni – csak érezni.
Legendárium Kiadó gondozásában jelent meg a könyved, tudnál mesélni róla? Illetve arról is, hogy milyen kéziratot fogad a kiadó.
Az Amíg világít a torony az első könyvem, és egyúttal az első kötet is, ami a kiadó gondozásában megjelent. A Legendárium Kiadó jelenleg bármilyen kéziratot örömmel fogad – nem tesznek megkötést se műfajban, se terjedelemben. Ami számít, az a hang, a szenvedély, az alkotói szándék. Lehet szó ifjúsági regényről, romantikus történetről, fantasy-ról, kis prózáról vagy akár líráról – a nyitottságuk és kíváncsiságuk abban rejlik, hogy szeretik felfedezni a még nem ismert világokat.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az írás számomra körülbelül öt évvel ezelőtt vált igazán komollyá, de a történetek – ahogy visszagondolok – már gyerekkoromtól velem voltak. Akkor még csak fejben születtek meg: hosszú túrák, olvasások vagy éppen egy-egy csendes nyári este után.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Amikor befejezem egy kéziratomat – mint például az Amíg világít a torony esetében –, az érzés egyszerre megkönnyebbülés, szomorúság és büszkeség. Mintha elbúcsúznék valakitől, aki hosszú ideig velem élt: reggelente vele keltem, este is ott motoszkált bennem.. És amikor az utolsó mondat végére pont kerül, hirtelen üressé válik valami.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
Nem, gondolkodtam írói álnéven.
Számomra az írás egy nagyon személyes, belső forrásból fakadó tevékenység, és úgy érzem, hogy ha már kiírom magamból a gondolataimat, érzéseimet, világomat – akkor azt a saját nevemmel szeretném vállalni.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Érdekes módon nem mindig romantikus műfajban szerettem volna írni, sőt, eleinte inkább a realista, érzékeny, emberközeli történetek vonzottak – mint amilyen az Amíg világít a torony is. Az ifjúsági romantika, a balatoni táj, a belső utazás egy ideig sokkal természetesebb közeg volt számomra, hiszen ezekből az élményekből táplálkozom.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Amikor az első könyvem megjelent, egyszerre voltam izgatott és kicsit ideges is. Olyan érzés volt, mintha egy nagy álom vált volna valóra, ugyanakkor ott motoszkált a félelem is, hogy vajon hogyan fogadják az olvasók.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Én azt mondom, hogy inkább impulzív. Ha eszembe jut egy ötlet, leülök és megírom.
A kötetben vannak kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Nem tudok konkrétat kiemelni. Mindegyikhez valamiért kötődök. Néha voltak benne “nehéz ötletek”, amit nem volt könnyű megírni.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Nálam nincs tervezés, amit kitalálok azt meg is írom. Ilyen volt ez a történet is. Inspirációt a környezetemből szoktam.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A barátaim véleménye sokat számít, mivel ők olvassák el először a nyers kéziratomat. Utána ha már megvan szerkesztve és az utómunkálatok is megvannak akkor pedig nagyban számít az előolvasók véleménye is.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Érkezik egy könyvem még decemberben (ha minden jól megy). Erről a kéziratról nagyon szeretnék már nektek olvasóknak mesélni, de erre még várni kell. De, annyit mondhatok, hogy hamarosan befejezem a kéziratot és küldöm a szerkesztőmnek.
