Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Erdős Zsuzsanna írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. 4 könyve jelent meg eddig, amiket Menő Könyvek Kiadó (Líra hálózat) oldalán lehet megrendelni.:
Vedd már észre! 2017.
Még sincs vége! 2018.
Hidd el végre! 2020.
Légből kapott szerelem 2021.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Egy Budapest környéki városban élek a családommal. Férjnél vagyok, két már nagykorú lányom van, a kisebbik most végzős az ELTE-n, a nagyobbik pedig a doktori disszertációjának megvédésére készül. Végzettségemet tekintve okleveles üzemgazdász vagyok, jelenleg egy bankban dolgozom tanácsadóként.
Könyveid megírása sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Az első három könyvem egy trilógia, könnyed hangvételű tiniregények, ezek írása során szinte kizárólag a fantáziámra hagyatkoztam. Idén januárban jelent meg negyedik regényem, egy repülőgép katasztrófa köré szövődő ifjúsági történet, amelyhez elképesztő mennyiségű katasztrófa filmet megnéztem, szakkönyveket és a netet bújtam, sőt „valódi” pilótákkal is sikerült beszélnem. Magát a regény első változatát kb 4-5 hónap alatt írtam meg munka mellett. Általában ha lendületben vagyok, körülbelül ennyi az átlagom.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Kizárólag valóságon alapuló történeteket írtam eddig, olvasásban és az írásban is meglehetősen távol áll tőlem a fantázia világ.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Idestova nyolc éve, hogy egy csendes augusztusi vasárnap egyszer csak elkezdtem írni. Nem mondom, hogy csak úgy hipp-hopp azonnal ment. Az első negyven-ötven oldal maga volt a kínszenvedés, mert minden, amit leírtam sután hangzott, számtalanszor átírtam és még mindig nem találtam jónak. Aztán valahogy egyszer csak kezdett könnyedébben menni, a mondatok simábban formálódtak. Ekkor persze még nem láttam meg olyan hibákat, amiket – egy kiváló szerkesztővel a hátam mögött – ma már magam is észreveszek, illetve tudatosan kerülök. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a negyedik regény kéziratából már szinte semmit nem kellett kihúzni. Ez volt kezdetben a legnagyobb hibám, a felesleges, a történethez semmit hozzá nem adó locsogás…
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Ezen még nem gondolkodtam, egyelőre nagyon jól érzem magam az ifjúsági regények között.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Megkönnyebbülés, a jól végzett munka feletti öröm, valami ilyesmi. Meg egy kis drukk, hogy mit fog hozzá szólni a szerkesztőm…
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Érdekes módon soha meg sem fordult a fejemben, hogy álnéven írjak. Nem tudom, ha jobban belegondolok, valójában mindig is azt szerettem volna, hogy a valódi nevemen ismerjenek meg.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, a kisebbik kislányom akkor volt tizennégy éves, amikor az első ifjúsági regényemet írtam, a kamaszkor kellős közepén voltunk, első kézből kaptam minden tapasztalatot! Azóta ő kinőtt belőle, de én még mindig nem…
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
A mai napig emlékszem arra a csodálatos májusi napra 2017-ben, amikor a férjem hazahozta a kiadótól az első megjelent könyvem tisztelet példányait. Csak ültem a doboz mellett, és zokogtam. Szinte meg sem mertem érinteni őket. Ez valami leírhatatlan érzés. Aznap éjjel, mint valami kisgyereknek a plüss állatkája, egy példány velem volt az ágyban. Éjszaka többször felébredtem, újra és újra megnéztem, hogy nem tűnt-e el a nevem róla…
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Az első könyv „csak úgy lett””. Aztán a többi már nem volt ennyire spontán, hiszen kiadói megrendelésre írtam őket, és bizonyos fokig egyeztetem velük a cselekmény szálat. Magát a cselekményt meg szoktam tervezni, vázlatokat, gondolatokat jegyzek le, de nem egyszer előfordult, hogy írás közben jutott eszembe valami egészen más. Ilyenkor jön az újra tervezés.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy voltak olyanok, amiket nehezen tudtál megírni?
Természetesen vannak kedvenceim, amikben szinte tobzódok írás közben. Alapvetően romantikus alkat vagyok, az életben kifejezetten konfliktus kerülő, így mindig fáj a szívem, amikor problémákat, keserves vagy kemény szituációkat írok, de ilyenkor mindig a már kitalált megoldás, a kivezető út lebeg a szemem előtt, magyarul az „én már tudom mi lesz” átsegít ezeken a részeken is.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Igyekszem mindig olyan témákhoz nyúlni, amikben valamennyire otthon vagyok, vagy kifejezetten érdekel, vagy valami más módon kötődöm hozzá. Pokolian félek például a repüléstől, és egyszer csak eszembe jutott, hogy akkor miért is nem írok erről a témáról? Így született meg végül a „Légből kapott szerelem”…
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Mindig a lányaim! Azt kell, hogy mondjam, ők a legnagyobb kritikusaim, és egyáltalán nem elfogultak, sőt! Amikor az első könyv készült, a kisebbik lányom még mereven elzárkózott attól, hogy elolvassa („mi van? anyám nem egy író.., mi ez a hülyeség, hogy könyvet ír”) de most már gyakorlatilag ő az első számú olvasóm. A nagyobbik lányom egyik diplomáját magyar szakon szerezte, így mondhatni szakmabeli, az ő véleménye is nagyon fontos számomra, a tanácsait mindig megfogadom.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Együtt sírtak, együtt nevettek velem, drukkoltak, hogy sikerüljön kiadatni, vigasztaltak, amikor sorra kaptam az elutasításokat. Az első könyvem dedikálásakor fantasztikus érzés volt magam mellett tudni őket! Tudom, hogy büszkék rám.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?
Nagyon szeretem, amikor személyes üzeneteket kapok az olvasóktól, ha rám írnak a közösségi oldalakon. Mostani elzárt világunkban csodálatos érzés, amikor még ilyenkor is dedikálást kérnek tőlem (igen, megoldjuk így is). Arra biztatnék mindenkit, hogy nyugodtan írjon…jót, rosszat. Előbb utóbb biztosan válaszolok. A „normálisan” megfogalmazott kritikákból igyekszem tanulni. És hogy mi várható? Elkezdtem már egy újabb történetet, az előzőekben leírtak alapján, gondolom nem meglepő, hogy ismét csak ifjúsági regény lesz. A trilógia váltott szemszögben íródott, a Légből kapott szerelmet pedig egy lány meséli el. Talán annyit elárulhatok, hogy ezúttal fiú lesz a főszereplő és sem konfliktusokban, sem humorban nem lesz hiány. Sajnos nagyon leköt a „polgári” foglalkozásom, így meglehetősen lassan haladok vele, de talán jövő tavaszra könyv formájában is testet ölt majd, de ez természetesen a kiadótól is függ.
A könyveket itt tudjátok beszerezni:
