Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Debrecenben születtem és itt élek azóta. Vegyész diplomát szereztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, és ebben a városban egy nagy multinacionális gyógyszercégnél dolgoztam 40 évig fejlesztőként. Két fiam és unokám van. 2023 óta írok meséket, a meskete.hu oldalra töltöm fel őket. Ez egy ingyenes weboldal, amely azért jött létre, hogy a gyerekeket elvezesse a mesék világába, ahol sok kérdésre választ kapnak, ahol bővül a szókincsük, ahol a belső képalkotás sikerrel fejlődhet, ahol oldódnak a bennük lévő feszültségek. Mára 496 mesét töltöttem fel, mindegyiket felolvasom, ezzel is segítve a szülőket. Óvodába, iskolába járok foglalkozásokat tartani. Remélem, hogy a kicsik érzelmi és értelmi fejlődéséhez egyaránt hozzájárulok ezzel a tevékenységemmel. A meskete,hu oldalon a nézettségem 960 000. Ez hatalmas felelősség, hiszen sokan olvassák esténként, amit írtam, sok kisgyerek álmaira vagyok befolyással.
Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol
meséket?
Felemelő érzés, hogy segíthetek a napi problémákat
elfeledtetni, a felmerülő kérdéseikre a mesék által a választ megtalálni, az
empátiát kialakítani, érzelmekről elgondolkodni. Beszédre szeretném őket
ösztönözni, és amint észrevettem a foglalkozások alkalmával, ez gyakran sikerül
is.
Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?
A Csipkerózsika. Bár a gonosz tündértől nagyon
tartottam, és nem értettem, miért átkozza el szegény kislányt. Az én meséimben
nincsenek félelmetes szereplők és minden történet pozitív kicsengésű.
A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor
milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek,
megalkotására mi inspirál?
Nem tudok rajzolni, festeni. Nagy szerencse, hogy
olyan illusztrátorral találkoztam, aki érzi és átéli a történeteimet, és csodálatosan
fest. Werlingné Sziget Ildikó akvarelljei alátámasztják a mondanivalót, megelevenednek
a szereplők általa a könyvben is, nem csak a gyerekek képzeletében.
Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?
Amíg a gépen a billentyűket nyomkodom. Amikor
leülök, már érzem a történetet, és látom a képeket.
Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?
Szerintem nagyon nehéz akkor, ha könyvet szeretnének
kiadni. De meg lehet oldani, kitartással, szorgalommal.
A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen
visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől?
Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. E-mailben,
óvodákban, iskolákban, rendezvényeken és a debreceni Egészségfejlesztő
központban, ahol órákat tartottam. A nagyszülők, szülők és a kicsik is szeretik
a meséim, minden korosztályt másféleképpen gondolkodtatnak el. Ez számomra is
érdekes, hiszen eredetileg nem a felnőtteknek készültek, bár a célom az, hogy
ők se unatkozzanak meseolvasás közben.
Mit gondolsz manapság, kimegy a divatból a mesekönyv olvasás,
gondolok arra, hogy sokan digitális eszközökön vannak a gyerekek.
Szerintem nem megy ki a divatból sohasem a könyv. Lesznek
hullámvölgyek, de a létezése nem szűnik meg. Kézben tartani, érezni az illatát,
lapozgatni, a képeket nézegetni egész más érzés, mint a számítógépen
digitálisan.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Napi rendszerességgel 2023-ban, amikor 40 év munkaviszony után itthon maradtam. De korábban is írtam, akkoriban novellákat, azonban kevés időm volt erre.
Úgy kezdődött, hogy jött egy szokatlan érzés, láttam azt a képet, amihez kapcsolódik, tudtam, hogy ezt le kell írnom, amikor kész lett, akkor szembesültem azzal, hogy a mese műfajába tartozik a történet.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Sok mesém van, abból válogattam a Mesés percek Mesemadár és a Mesés álmok Varázslatok könyvbe is. A kézirat összeállítása során mindig azt érzem, hogy sok mese kimaradt. Közel ötszáz meséből kell kiszemelni néhányat, akkor, amikor mindet szeretném könyvbe tenni. Ez először nem jó érzés.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Semmihez sem hasonlítható. Az embert már a nyomtatás során átjárja a boldogság. Hihetetlenül felemelő, amikor a kezedben tartod kinyomtatva az írásod.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Az én meséim nyilvánosak a meskete.hu oldalon. Folyamatosan nő az olvasóim száma. Egy-egy történetem több ezren olvassák. Láthatták, olvashatták az emberek.
A környezetemben élő összes felnőtt és gyerek szava számít, hiszen a tapasztalataimat használom fel íráskor. Bennem élnek, belőlem erednek a mesék, de másokkal való kapcsolódásom során alakultak ki. Vagyis mindenki beleszólt valamilyen módon, akit láttam, hallottam, éreztem az életem során.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A felnőtt gyerekeim elismeréssel fogadták. Távolabbi családtagjaim vegyes érzésekkel. Olyan is akadt, aki azt gondolta, hogy ezzel csak elfoglalom magam.
Ma már látható, hogy nagyon fontos számomra, hogy átadhassak, közölhessek sokaknak, közöttük a legfontosabbaknak, a gyerekeknek.
Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
Olvassák
olyan szeretettel a meséim, ahogy én írtam őket.
