M.G. Brown - -Vérvörös Rózsaszirmok

Folytatom következő könyv részlet megosztását. Ezúttal M.G. Brown - Vérvörös Rózsaszirmokból.

Új borítót nem tudom még megosztani .Majd elkérem a Szerzőtől. 

"– Te most komolyan kefélni akarsz? – kérdezte olyan hangnemben, mintha nem tudná, hogy ki vagyok. 

– Ó, igen! – csapkodtam a fejemet jobbra-balra, teljesen átszellemülve. – Mutasd meg nekem, ki az úr a háznál! Tedd helyre az asszonyt! 

– Menj már, Cathy! – húzta el az orrát. 

– Most mi van? – szakadtam ki az agyament transzból. 

– Ez megint miféle marhaság? 

– Mi? Hogy keményebben akarom? 

– Nem akarod keményebben. Ez tuti, hogy megint valami elmebaj. Ki tömte tele a fejedet? 

– Senki! – kamuztam egyből. 

– Kiecsetelted a hálószobatitkainkat a húgomnak, nem igaz? – vonta fel a szemöldökét.

Honnan a francból tudja? Jesszus! 

– Csak beszélgettünk… 

Nem tűnt valami lelkesnek a hír hallatán. 

– Megtennéd – kezdte, miközben egyértelműen elfojtotta az indulatait egy nagy nyelés kíséretében – hogy nem beszéled ki a szexuális életünket senkivel? Ha bajod van, nekem mondd! 

– Nekem nincs bajom – mondtam megilletődve. – Csak Linda…

– Nem érdekel a húgom! – vágott a szavamba. – Halvány lila fingja sincs arról, milyen a szeretkezés. 

– Azt mondta, keményen akarod – csipogtam. 

– És ő mégis honnan tudja azt? – kérdezte erélyesen. – Belelát a fejembe, vagy szabad hozzáférése van a libidómhoz? 

– Azt mondta, szakítani fogunk, mert ellaposodik a szexuális életünk – mártottam be Lindát, csak, hogy magamat mentsem. 

Daniel akkorát horkant, hogy szerintem még a nagyi is hallotta. 

– Linda a saját tapasztalataiból indul ki. Tudod, mit csináltak vele a pasik? 

Megráztam a fejemet. 

– Nyúzták. Csak az nem kapta meg, aki nem akarta. Ez volt az ő nagy lázadása – fintorogta a szót – az arisztokratikus erkölcsök ellen. És nem azért értek véget a „kapcsolatai” – macskakörmözte a szót ironikusan – mert ellaposodott a szexuális életük, hanem azért, mert pontosan ennyire kellett. Megbaszni. Milliószor elmondtam neki, hogy aki lotyóként viselkedik, azt lotyóként is fogják kezelni. Sosem hallgatott rám, mint ahogyan most sem teszi, és mindig megszívta. Linda erős boszorkány, okos és ügyes. Hallgass rá sok mindenben, de könyörgöm, párkapcsolati- és szexuális tanácsokat ne fogadj el tőle, mert ilyen téren tapasztalatlanabb, mint egy tizennégy éves kislány, aki kétszer-háromszor suttyomban összebújt a gimis szerelmével. 

– Akkor nem fogunk szakítani, mert uncsi a szex? – biggyesztettem le az alsó ajkamat. 

– Mert uncsi? – kérdezett vissza. 

– Hát… nekem nem. De… aj… tudod, hogy én nyomorék vagyok. 

– Egek, cica! Szerinted tényleg attól lesz jó a szex, ha szétdöngetem még a méhedet is? Ezt pont neked kell magyaráznom? 

– Hát… – fogalmam sem volt, mit mondjak. 

– Nagyon jól tudod, hogy Vicky megkapta, ami kijárt neki. Elmondtam, hogy szétkeféltem, mégis úgy hajítottam ki, mint egy elkopott sportcipőt. Olyan okos nő vagy, cica. Én egyszerűen tényleg nem értem meg, hogyan tudsz néha előállni ilyen bődületes marhaságokkal. 

– Hát hogy? – puffogtam. – Te vagy az első komoly kapcsolatom. Franc se tudja, jól csinálom-e vagy sem."

Veda Sylver- Törékeny Boldogság

Veda Sylver - Törékeny boldogság 

Részlet a könyvből 

Becca 1

( folyt.köv.)

Szerző engedélyével

Az előzőtt itt találhatjátok: Becca 1

"aztán ahogy a nyelve utat talált elmélyítve a csókunkat, teljesen elvesztem. A fekete szövetkabátjának gallérjába kapaszkodva húzódtam még közelebb hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges voLassan bólintottam, de szinte fizikai fájdalmat éreztem, ahogy eltávolodott a testünk.

***
Visszatámolyogtam a kórterembe. Ültem a paplan tetején vagy tíz-tizenöt percig, aztán kivettem a szekrényből a kardigánom és kimentem a mobilommal az épület elé. Szenvedtem, de piszkosul. Haza akartam menni. Hívtam Kate-et, de ki volt kapcsolva a telefonja. Magamban morogva szidni kezdtem a barátnőmet, amiért berángatott oda, aztán egyedül hagyott, majd hangosan folytattam azzal, hogy én mennyire gyűlölöm a kórházakat és utálom az orvosokat.– Ezért inkább kapsz egy tüdőgyulladást itt kint?Matt hangját hallva megpördültem és elbotlottam a saját lábamban. Ő rögtön felém nyúlt, hogy segítsen, de végül sikerült a korlátban megkapaszkodnom.– Nem akarok bemenni – suttogtam.– Hallottam minden szavad, de muszáj lesz. Gyere, segítek! – átölelt és elindult velem befelé. – Mattnek hívnak, ugye?– Igen. – Mondd, hogy nem itt dolgozol! – kértem. Mivel nem felelt, rosszat sejtettem. – Akkor legalább azt, hogy nem orvos vagy! – Megálltam a kórterem előtt és szembefordultam vele. Az arca és a némasága válaszolt helyette. – Oh, ne! Igazából én nem is utálom annyira az orvosokat, csak....– Semmi baj! – vágott a szavamba és megfogta a homlokomat.Lázam volt, én is tudtam. Össze-vissza beszéltem. A gyomrom felkavarodott. Fohászkodtam, nehogy hányni kezdjek. A korcsolyás bénázásom, meg a szakmájának szidalmazása után úgy döntöttem, ha még le is hányom, eret vágok.– Nem érzem túl jól magam – nyögtem fel, aztán minden elsötétült. ***
Az üvegajtó előtt megálltam egy pillanatra. Matt nekem háttal a korláton támaszkodott, és a nyüzsgő, fényárban úszó utcát kémlelte. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Vettem egy mély levegőt, és a kilincsnél fogva eltoltam az ajtót, mire ő felém fordult, én pedig átestem a küszöbön.Nevetve elém lépett és elkapott.– Pedig még korcsolya sincs a lábadon – jegyezte meg tréfás, de egyáltalán nem bántó hangon.– A te hibád. Zavarba hozol.– Zavarba, én? Mégis mivel? – kérdezett vissza Matt játszott méltatlankodással, még a szemöldökét is felvonta kissé.A puszta jelenlétével is képes volt rá, de ezt nem állt szándékomban a tudtára adni.– Azzal, ahogy nézel rám – kacérkodtam vele.– Miért, hogy nézek? – dobta vissza a labdát megejtve egy pimasz félmosolyt.Némán álltam perzselő tekintetét, ami lassan a számra siklott. Reménykedni kezdtem, hogy talán arra gondol, amire én, és végre beteljesül a vágyam. Elepedtem egy csókjáért. És akkor hirtelen a fohászom meghallgatásra talált. Az ajka az enyémhez ért. Majd elolvadtam. De a következő pillanatban el is húzódott. Kérdés csillogott a szemében, mire egyből azt vettem számításba, mit csinálhattam rosszul. Esetleg félreérthető jeleket küldtem?"

Sylvia River - Reményhajsza 1.

Recenziós példényként kaptam meg a könyvet. Azt mondhatom számomra nagyon élvezet volt elolvasni. Ebben a könyvben minden van. Zene,romantika,akció,humor. A könyvnek van folytatása 2.része. :) Amint módomban áll mindenképp beszerzem. Hiszen megéri a következőt is elolvasni. 

Leda Schwartz - A harmadik szerető

A következő Szerző hölgyet mutatom be. Hamarosan nekem is meg lesz a könyv. S majd fogom írni véleményt. Izgatottan várom, hogy kezembe tarthassam. 

P.C. Harris - Árnyoldal

P.C. Harris - Árnyoldal című könyvet még a nyáron vettem,dedikáltan. Álomgyár kiadónál. Azóta ki is olvastam. Nagyon tetszett a történet. 

Igazán izgalmas, romantikus történet volt. 

J.K. Smith - Szerelem hirdetésre

Szeretném megköszöni a Szerzőnek és az Álomgyárnak a recenziós példányt kaphattam. Eszméletlen jó könyv volt. Igazán élveztem s nagyon haladós. Nem hagyott egy percet sem gondolkodni. Végig nevettem a Kori és Chris beszólásain. 

M.G. Brown Interjú

Nemrégiben augusztusban készítettem egy kis interjút M.G. Brown szerzővel. Aki örömmel vállalta,hogy válaszol néhány feltett kérdéseime. Nos tehát ,íme.:

M.G. Brown - Kavargó Rózsaszirmok szerzője. Aki hamarosan megjelenik második kötete is. Vérvörös Rózsaszirmok címmel . Meg is lehet rendelni a könyvet az alábbi elérhetőségeken.

Email: mgbrownofficial@gmail.com

Ill a szerzői oldalán is. : M.G. Brown 

Borítók az eddig megjelent/megjelenő könyvekről.

/ Nem ez a borító lesz,másikhoz nem kaptam még engedélyt !

Köszönöm,hogy vállalod,hogy válaszolsz a kiváncsi
kérdéseimre.

1.Először is. Mesélj magadról?

Habár, a nők nem szívesen árulják el a korukat, azt 

hiszem, én még megtehetem. Huszonhat éves vagyok, és 

szakmám szerint újságíró. Debrecenben szereztem diplomát a 

Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, írott- és 

elektronikus újságírásból, ami annyit tesz, hogy mind a 

nyomtatott és online újságírás, mind a rádió és televízió 

a szakterületemnek mondható. Kiskorom óta írok, így kérdés 

sem volt, hogy mindenféleképpen olyan területen tanulok 

tovább, ahol az írással foglalkozhatok. Az újságírás 

azonban túl kötött ahhoz, hogy teljesen kiélhessem a 

kreativitásomat, így akaratlanul is a regényírás vizeire 

eveztem. Magánemberként annyit kell tudni rólam, hogy egy 

igazi nyughatatlan lélek vagyok. Minden érdekel és 

szeretek mindent kipróbálni, amit csak lehet. Ezt az is 

mutatja, hogy a néprajztól kezdve a paleoasztronautikáig 

mindenbe belekóstoltam már. Két évig éltem Angliában, 

jártam már jó pár országban, mondhatni, nem bírok 

megmaradni a fenekemen. Emellett amolyan paraszt 

kislánynak mondanám magamat, mivel falun nőttem fel, így 

pedig imádom a természetet, az állatokat, a mulatságokat 

és még a népzenét is. Magam is néptáncoltam és évekig 

voltam tagja népdalkörnek.

2.Honnan jött ez az ötlet,hogy meg írd kelekótya,szeleburdi,humoros Cathyt?

Catherine története először csak egy laza kis 

blogregénynek indult, aztán kvázi kiütötte a nyeregből az 

éppen aktuális – egyébként kiadásra szánt – történetemet. 

Maga Catherine ötlete egyszerűen csak kipattant a 

fejemből, mint Athéné, Zeusz fejéből. Azt azért hozzá kell 

tennem, hogy Cathy nem mindig ugyanaz a lány volt, akit az 

olvasók most ismerhetnek. Nagyon kiforratlan volt még a 

személyisége, és humorosnak sem igazán mondhatnám. Aztán, 

eltöltöttünk egymással jó pár évet, ami alatt milliószor 

átírtam és átdolgoztam a sztorit, a szereplőimnek pedig 

kiforrt a saját személyiségük, így alakítva ki ezzel 

önmagukat és az egész történetet. Most már azt mondhatom, 

hogy igazi egyéniségek, rendelkeznek személyesek célokkal, 

van múltjuk. Ha belepottyannának a világunkba, semmivel 

sem tűnnének ki az átlagos emberek közül, leszámítva 

persze a varázserőt.

3.Hány részből áll a történet?

A Rózsaszirmok sorozat négy kötetes lesz, és szinte már 

teljesen kész vagyok vele. Az utolsó kötetnek hiányzik 

három-négy fejezete, amikkel rövidesen elkészülök.

4. Mesélj a történeted fogadtatásáról kicsit.

Meglepően jó fogadtatást kapott, nagyon sokan elismerő 

szavakkal illették, amire egyáltalán nem számítottam, 

tekintve, hogy mégiscsak egy első kötetes író vagyok. A 

legjobban az lepett meg, hogy az olvasóim folyamatosan 

kérdésekkel bombáztak/nak facebookon, a történet 

folytatását illetően, sőt, olyan is volt, aki azért 

könyörgött, hogy küldjem át neki a második részt, 

esküszik, hogy megveszi, amint megjelenik, de nem bír 

tovább várni. Ilyenkor úgy érzem, hogy tehetséges vagyok 

abban, amit csinálok.

5. Lehet tudni, mikor jön a folytatás?

Mindenféleképpen szeretném megjelentetni ebben az évben, 

lehetőleg még idén ősszel. Már folynak a tárgyalások a 

nyomdával, a napokban jött meg a nyomdai ajánlat is. 

Innentől kezdve már csak a technikai része van hátra a 

dolognak, tördelés, borító, stb.

6. Mire számíthat a folytatásban az olvasó?

A folytatásban egy sokkal kiforrottabb, szenvedélyesebb 

és, mint ahogyan a címe is mutatja (Vérvörös Rózsaszirmok) 

véresebb kötetet kap az olvasó. Catherine ebben a részben 

válik igazán boszorkánnyá, ekkor kezdi megismerni önön 

valóját, megismerkedik a múltjával, a családja titkaival, 

stb. Daniellel is elkezdik felépíteni a kapcsolatukat, 

miközben megannyi nehézséggel kell szembenézniük. Kapunk 

féltékeny exeket, vérszomjas vadászokat, megalomániás 

rokonokat és még démonokat is. Olyan szereplőket 

ismerhetünk meg, mint például Linda, akinek szintén 

meglesz a maga múltja, a maga megrázó történetével, vagy 

éppen Logan, az enyveskezű mókamester. Egy kicsit jobban 

megismerhetjük Catherine édesanyját is, és az ő – szintén 

megrázó – történetét, ami a következő kötetekben még 

jobban ki lesz bontva. Sőt, még Daniel arisztokrata 

családjával is találkozhatunk. Röviden-tömören azt 

mondanám, hogy Catherine nem csak boszorkánnyá, de nővé is 

válik a Vérvörös Rózsaszirmok végére, és készen áll arra, 

hogy hivatalosan is Daniel társává váljon.

7.Ki a kedvenced? 

Nekem elsőszámúan Cathy és Daniel 

Nekem nincs igazán kedvencem. Mindegyik szereplőmet 

szeretem – még a negatívakat is – hiszen, mindegyikük az 

én gyermekem. Nagyon szeretem Cathy-ben, hogy kis 

kelekótya, és akármennyire is lesz belőle tehetséges 

boszorkány, alapvetően végig megmarad annak a cserfes 

lánykának, akinek megismerhettük. Fejlődik, tapasztal, 

erősödik és okosodik, de nem veszíti el a valódi énjét. 

Talán meglepő, de Daniel még Cathy-nél is sokkal nagyobbat 

fog változni a regénysorozat végére, és imádom látni, 

ahogy a gazdag kölyök, aki korábban minden csajjal csak 

játszadozott, szerelmes férfivá, azt követően pedig igazi, 

komoly, felelősségteljes családfővé érik, és észrevétlenül 

húzza magával Cathy-t is. Linda és Logan az őrült páros, 

őket lehetetlenség lesz nem szeretni, főleg a harmadik 

kötetben, ahol elég nagy szerepet kapnak majd. És persze, 

ott van David, akit 10/9-en utálnak. Az igazat megvallva, 

én imádom írni a gyökér Davidet, és lehet őt utálni, meg 

átkozni, de azt senki sem mondhatja, hogy nincs stílusa a 

srácnak. Most nem sorolok fel mindenkit, mert rengeteg új 

szereplővel bővül majd a regény, és mindegyikük egy olyan 

különleges helyet foglal el a szívemben, hogy órákig 

tudnék róluk áradozni.

8. A környezeted hogyan reagált arra, hogy írsz és kiadtál 

egy szuper jó könyvet?

Sokan meglepődtek rajta, és nagyon sokan gratuláltak vagy 

biztattak. Mivel nem igazán reklámoztam, szerintem jó pár 

embert meglepetésként ért, amikor kiposztoltam a frissen 

kézhez kapott próbapéldányomat. Sajnos, megtapasztaltam 

azt is, hogy milyen, amikor negatív fogadtatásban van 

részem, méghozzá olyan emberek részéről, akiktől sosem 

vártam volna. Több, mint tíz évnyi barátságom szakadt meg, 

nem sokkal azután, hogy egy kis sikerélménnyel 

gazdagodtam. A siker alatt pedig nem a több ezres 

olvasótábort értem, mivel azzal még csak véletlenül sem 

büszkélkedhetem, de mégis, sikernek érzem azt, hogy 

önerőmből a világra hozhattam egy regénysorozat első 

részét, ami ráadásul még tetszik is az olvasóknak. Még 

inkább sikernek mondanám azt, hogy képes voltam legyőzni a 

saját démonaimat és szembeszálltam, hovatovább, 

felülkerekedtem a saját félelmeimen, és az emberek elé 

tártam Catherine történetét. Olyanok is voltak, szintén 

ismerősi körben, akik antiszociálisnak, introvertáltnak, 

jövőkép nélkülinek, gyermekes álmodozónak bélyegeztek, a 

„nevetséges hóbortom” miatt. Úgy gondolom, nem kár azért, 

hogy ezek az emberek eltűntek az életemből. Nem tartom 

magamat álmodozónak, nekem céljaim vannak, nem álmaim. Az 

álmokat ugyanis csak álmodjuk, a célokért teszünk. Én 

pedig minden egyes nap próbálok tenni azért, hogy 

kiérdemeljem az olvasók bizalmát. Azt, hogy antiszociális 

vagy introvertált lennék azért, amiért nem vagyok hajlandó 

semmitmondó párbeszédeket folytatni a Szulejmánról vagy a 

nyolcvanhatodik agyhalott valóságshow-ról, szinten nem 

tartom jogosnak. Pozitívum, hogy nagyon sok hozzám hasonló 

„hóbortost” megismerhettem, nem egyet, nem kettőt immár a 

barátomnak is nevezhetek, úgyhogy, hálával tartozom a 

Kavargó Rózsaszirmoknak, amiért életre nevelt és igazi 

barátokat szerzett nekem.

9. Megosztanád velünk az írói oldalad?

M.G.Brown 

10. Mit üzensz a kezdő íróknak vagy olvasóknak?

Akárhányszor felteszik ezt a kérdést, mindig ugyanazt 

mondom. A kezdő íróknak azt üzenném, hogy ne akarjanak 

egyből regényt írni, mert az olyan lenne, mintha úgy 

akarnának versenyautót vezetni, hogy soha nem ültek még 

volán mögött. Egyszerűen csak írjanak, saját maguk 

gyönyörűségére, aztán, ha a történet szépen kiforrja 

magát, ha az író megismerkedik a szereplőivel, ha minden 

összeállt és minden klappol, el lehet kezdeni gatyába 

rázni a történetet. Emellett azt is fontos tudni, hogy nem 

minden történetet kell kiadni. Nekem sem a Kavargó 

Rózsaszirmok az első regényem, és nagyon örülök neki, hogy 

korábbi regényeimet nem adtam ki, mert az írásra is igaz, 

hogy gyakorlat teszi a mestert. Egy-egy elbaltázott, túl 

korán kiadott regény pedig rányomhatja a bélyegét egy 

egész karrierre. Az olvasóknak pedig köszönetet szeretnék 

mondani, hogy minket, magyar írókat választanak, és 

bizalmat szavaznak nekünk. Szerintem van jó pár kollégám 

és kolleginám, akik megérdemlik a bizalmat, és merem 

remélni, hogy én sem fogok senkinek csalódást okozni.

Köszönöm,hogy időt szakitottál rám s válaszoltál.

A kérdéseket Tíria Dvil (Tíria Devil) Író,Blogger segitségével készítettem.