2020. március 30., hétfő

Beleolvasó: Szabó Tamás: Holdvíz 3.rész

Folytatom tovább Szabó Tamás: Holdvíz c. könyvéből egy kis részlettel.  Az előző történetet folytatom, mely Zoltán igen csak érdekes helyen van. A könyv Maxim Kiadó, Dream válogatás gondozásában jelent meg. Ebből a kis részletből meg is tudhatunk, miért is van ott. Már csak az a kérdés merült fel, hogy ezután vajon mi jöhet még?


Részlet a Holdvíz c. könyvéből
Szerzői engedéllyel.


3. rész

Hirtelen elhalt a vízvezeték zúgása a szomszédos helyiségben. 
– Úgy hallom, Pamela épp most jött ki a zuhany alól. Beszálljon a barátnőm is? Kérhetsz tőlünk négykezes kényeztetést is. 
– Talán majd legközelebb. 
Gondoltam, elsőre már a mezei kétkezes is bőven elég lesz nekem. Így aztán extrákat sem kértem. Megállapodtunk a szolgáltatásban meg az árban: óvszeres francia + tömés = ötezer forint.
A kéjhölgy elővett a szekrényből egy ropogósra vasalt törülközőt. 
– Gyere, megmutatom, hol tudsz letussolni. 
De otthon már fürödtem. Még sosem volt ilyen ápolt vendéged. – Inkább nem mondtam ki mindezt. Nem akartam, hogy sznobnak nézzen. 
Követtem a lányt a folyosóra. A fürdőszoba előtt karcsú bombázó állt egy szál öntudatban. Épp a haját szárogatta. Ő volt „Pamela”. Őt tippeltem a Golden Bt. „kültagjának”. Fazonírozott fanszőrzete még vizes volt. Ami azt illeti, nem tűnt valami szégyellősnek. Odavakkantott nekem egy hellót, majd kérdőn a kolléganőjére pillantott. Samantha alig észrevehetően nemet jelzett neki a fejével, úgyhogy Pamela közönyös arccal félreállt, hogy bemehessek a mosdóba. Többet nem is foglalkozott velem. (Tudta ugyanis, hogy nem tartok igényt a szolgálataira, ezért fölöslegesnek érezte, hogy ennél kedvesebb legyen hozzám.) 
Bezárkóztam a parányi fürdőszobába. Levetkőztem és beálltam a piszkosfehér kádba. Találomra kiválasztottam egyet a féltucatnyi for men tusfürdő közül, és megnyitottam a csapot. Az ócska vezeték zúgása elnyomta Pamela és Samantha Juing buta röhécselését. 
Időtlen idők óta nem voltam nővel! Nagyon izgultam, ezért húztam az időt, és lényegtelen dolgokon agyaltam. Mi lehet az igazi neve a két bértündérnek? Ha pár évvel korábban jövök, valószínűleg még Isaurának hívták volna magukat. Csakhogy most már nem a Rabszolgasors, hanem a Dallas a menő. Ne add el a Westar-t, Dzsoki! Inkább ugorjunk át Braddock-ba egy sörre! Nem érek rá, egy fontos tárgyalásom lesz, meg kell mentenem a Juing Olajtársaságot... 
– Kész vagy, édes? – kopogott be a Samantha művésznevű hölgy, kizökkentve engem az ideges töprengésből. 
Később a törülközővel a derekamon visszamentem a szobába. Samantha már anyaszült meztelenül várt az ágyon. Hűha. Csak az éjjeliszekrényen álló piros kis lámpa égett... Ám ez csupán halovány utánzata volt az Opera tengernyi karmazsinvörösének. 
– De izmos itt valaki – suttogta a nő kéjesen. – Mint egy görög isten. 
Kár, hogy csak a kilátásba helyezett ezresekért mondasz ilyeneket.
Most már a hibáit is láttam: a bőrén apró csíkok futottak végig, talán a súlyingadozástól. A hasán pedig világosan látszott a nem is oly régi császármetszés nyoma. Mindezek ellenére őrülten kívántam. 
– Te pedig biztosan versenytáncolsz – mondtam. 
Meglepettnek látszott, és a szerepéből is kiesett egy pillanatra. – Igen – mondta affektálás nélkül. – Évekig táncoltam. Hogy találtad ki? 
Megvontam a vállam. – A táncosnők tetszenek. 
– Levehetem? – lehelte affektáltan és a fürdőlepedőmre mutatott. A kérdése valójában így hangzott: láváhátám? 
A jó öreg misszionárius pózban kezdtük. Mindketten csendben maradtunk. A nő behunyta a szemét, és alig leplezte, mennyire unja a dolgot, ami épp történik vele. A kezdeti élvezet után most már alig éreztem valamit. Elszégyelltem magam, s kezdett elmenni a kedvem az egésztől. Mit keresek én itt ezzel a kismamával?! Egy vadidegennel?! Teltek-múltak a percek, és igazából nem is volt jó ez a gépies páros-izzadás. Hol marad az érzékiség, a szeretet és a valódiság? És ami a legfontosabb: önmagunk teljes átadása? 
Kinyitotta a szemét, és hoszú idő óta először megszólalt:


A könyvet itt tudjátok megvenni:


Beleolvasó: Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Napokban jelent meg Megyeri Judit írónőnek a legújabb könyve a Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) c. kötete. A könyv NewLine Kiadó gondozásában jelent meg.
Ebből hozok egy kis részletet , hogy kedvet csináljak a vásárláshoz. Az előző részleteket itt, itt, itt, itt, itt és itt találhatjátok meg. Jó olvasást kívánok nektek!

Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1.)


Részlet a hamarosan megjelenő könyvéből
ENGEDÉLLYEL

7. rész

A férfi fura mód nem tett fel újabb kérdést, csak közelebb lépett a bokszhoz, és alaposan szemügyre vette a foltokat.
– Én a helyedben nem vesztegetném az időmet azokkal – biccentett az asztalon felsorakoztatott tisztítószer-arzenálra. – Ezen csak a csiszolás segíthet.
– Ennyire profi vagy a vérfoltok eltüntetésében?
– Nem hivatásszerűen, viszont pár évvel ezelőtt betársultam egy barátom kocsmájába. Ócska egy csehó volt, lepukkant törzsvendégekkel, a nézeteltérések gyakran végződtek verekedéssel. Ott a kelleténél kicsit több tapasztaltot szereztem ebben a témában.
– Szóval csiszolás – nézett Flóra savanyúan a padon éktelenkedő pacára.
– És festés.
– Remek… Akkor kereshetek egy szakit, aki hajlandó vasárnap dolgozni – morogta, és elkezdte visszapakolni a flakonokat a tisztítószeres dobozba. – Legkésőbb hétfőn muszáj kinyitnunk, és kétlem, hogy a vendégek szívesen kávéznának vérfoltos bútorokon üldögélve. – Felemelte a dobozt és elindult, hogy visszavigye a raktárba.
– Elfelejtkezel a katasztrófaturizmusról. – Ben felkapta a piszkos vízzel teli vödröt, és utánaindult. – Még az is lehet, hogy sorban fognak állni, hogy szelfizzenek a boksz előtt.
– Azt azért kétlem.
– Szeptember 11-e után csak úgy özönlöttek az emberek a Word Trade Centerhez, hogy megnézzék a pusztítást. Elég gusztustalan egy dolog, de hát így működik az emberi természet.
– Azért itt nem terrortámadás történt.
– Szerencsére! – biccentett Ben. – Hová öntsem a vizet?
– A vécébe, ott van hátul.
A férfi eltűnt az ajtó mögött, Flóra pedig elrakta a dobozt a takarítószeres szekrénybe, aztán lehúzta a kezéről a gumikesztyűt, és fintorogva a kukába pottyantotta. Még akkor is a kezét sikálta, amikor Ben visszajött.
– Végső esetben le is zárhatod a bokszot – mondta Ben, miközben visszamentek a kávézóba, és megálltak a pult mellett. – Csak elé kellene húzni valamit, mondjuk egy kisebb szekrényt. De van egy ismerősöm, aki talán tud neked segíteni. Amikor használt lakások felújításával foglalkoztam, sokszor kisegített az utolsó pillanatban, hogy kijavítson ezt-azt, még hétvégén is.
Flóra érdeklődve nézett a férfira. Lakásfelújítás és kocsma? Eléggé távol áll egymástól a kettő.
– Megadnád a számát? – A pult mögé lépett és bekapcsolta a kávéfőzőt, amíg Ben a telefonszámot kereste. – Még nem is mondtad, miért jöttél – jegyezte meg.
A férfi egy jegyzetlapra firkantotta a számot, majd visszacsúsztatta a zsebébe a mobilját. Felült az egyik bárszékre, és lazán a pultra könyökölt.
– Természetesen a gyilkosság miatt.
Tehát azért nem kérdezősködött korábban, mert tud róla! Flóra ettől nyomban ideges lett. A rendőrök felhívták a figyelmét a várható médiaérdeklődésre, de eddig nem vette komolyan. Pedig arra külön felszólították, hogy ne mondjon semmit a riportereknek.
– Valamelyik újságnak dolgozol? – kérdezte bosszúsan.
Ben először homlokráncolva pillantott rá, mintha meglepte volna a kérdés, aztán lassan elmosolyodott.
– Félreértesz, nem sztorit akarok írni az ügyről. Magánnyomozó vagyok. Azért jöttem, hátha szükséged van a segítségemre.
Ezúttal Flórán volt a sor, hogy meghökkenjen.
– Magánnyomozó vagy? – ismételte papagáj módjára.
– Igen, két éve nyitottam meg az irodámat.
Flóra automatikusan bólintott, de közben el sem tudta képzelni, hogyan passzol össze a magánhekuskodás a kocsmával és az ingatlanokkal. És ez az egész azzal a Bennel, akit régről ismert. A gimis Ben leginkább a lányok hajkurászásával töltötte az idejét, de ehhez képest meglepően jó jegyeket szerzett. Matekból az egyik legjobb volt az osztályban, és persze angolból is, bár ez senkit sem lepett meg. Az sem, hogy előszeretettel korrepetálta angolból a csajokat, aztán a különórák átcsaptak valami teljesen másba – már ha hinni lehetett a pletykáknak, mert Flórának eszébe sem jutott közel kerülni egy Benhez hasonló nőcsábászhoz. Akkor még volt esze. Bezzeg néhány évvel később már nem sikerült ilyen okosnak lennie.

Megvásárolható:
NewLine
Book24
Álomgyár
Líra


2020. március 29., vasárnap

Interjú egy angyali írónővel - Lana Millan, aki megteremtette nekünk Razielt és Beladert.

Köszönöm Lana Millan, hogy elfogadtad a felkérésemet. Számomra megtisztelő, hogy a Raziel könyvsorozat írónőjével beszélgethetek, aminek az első kötete: Egy angyal az élet küszöbén már megjelent. A Raziel, az egyik legjobb könyv és hamarosan megjelenik a következő rész is, amit nagyon várok. Amikor először megpillantottam a kötetét, akkor még nem tudtam, hogy magyar szerzőről van szó, de később, amikor elkezdtem utánanézni, és közben olvastam is a történetet, nagyon megörültem, hogy magyar íróról van szó.


1.
Kérlek, mesélj kicsit magadról? Honnan jött az ötlet, hogy írj?

Mindig is imádtam olvasni, bár a kötelező olvasmányok helyett általában horror és fantasy lapult a táskámban. Szerettem a verseket, a középiskola alatt verseket, novellákat írtam, aztán az élet másfelé sodort és marketing területen helyezkedtem el. 2012 novemberében kezdtem el újra írni. Egy este a barátaimmal arról beszélgettünk, hogyan alakult az életünk, és milyen távol kerültünk az álmainktól. Megígértük, hogy teszünk valamit a vágyainkért, és nem csak sajnálkozunk egymás közt. Másnap a gép elé ültem. Fájdalmas volt az első sorokat a monitoron látni, meg kellett tennem, mert hová lesz a világ, ha már a saját magunknak tett ígéreteinket sem tartjuk be? Így született meg az első regényem, az Átkozott Hannah Brown, ami kedves, ugyanakkor rengeteg komplexussal bíró lány története, aki ebben a felgyorsult világban próbálja megtalálni önmagát és a szerelmet.

2.
Hogyan készül a könyv, történet?

Ez egy jó kérdés! Könyvet írni kicsit olyan, mint amikor nekiállunk egy hatalmas színezőkönyvnek. Körülbelül látjuk, hogy mi lehet majd belőle, de rengeteg munka és türelem kell, hogy a virágok szirmai élettel teljenek meg, hogy észrevegyük és kidolgozzuk a legapróbb mintákat is. Először jön a gondolat, egy ötlet, amit felöltöztetek, kiszínezek. Írás előtt rengeteget kattogok a történeten, kitalálom a szereplőket, a helyszíneket, olyan az egész, mint egy óriási puzzle, csak fejben.

Kép: Kovács Ági

3.
Családod, barátaid mit szóltak, hogy könyvet fogsz írni?

Mindenki nagyon örült neki, szerencsére támogató volt a környezetem. Saját bevallásuk szerint olvassák és szeretik a könyveimet.
  
4.
Gondoltad volna, hogy a Raziel történeted ennyire sikeres és sokaknak kedvence lesz?

Igazából nem gondolkodtam azon, hogy Raziel mennyire lesz sikeres. Nekem írás közben is sokat jelentett, sokat adott ez a történet, és nagyon örülök, hogy mások is megszerették.
  
5.
Miként jött az ötlet, hogy egy angyalról írj?

Egy barátnőmnek segítettem valamiben, amikor azt mondta, hogy egy igazi angyal vagyok. Ez a gondolat nagyon megakadt a fejemben, és azon agyaltam, milyen lenne egy bukott angyal a maga hibáival, problémáival. Vajon hogyan látná a mai, modern világot. Így született meg Raziel.

6
Raziel történetben, mennyire van jelen fickió illetve valós történések?

Raziel egy mese, ami akár igaz is lehetne. A bukott angyal, Raziel, emberként él, lélegzik, érez, miközben társnak egy démont kap, hogy aztán együtt szeljék át Amerikát. A gondolataik, félelmeik, érzéseik lehetnének valódiak, és ha akarnánk, a könyvben szereplő helyszíneket akár mi magunk is bejárhatnánk.




7.
Miért pont Lana Millan az írói neved?

Írás közben gyakran hallgatok zenét, a Lanát Lana Del Rey után választottam, a Millan egy elírás következménye. Először Millert szerettem volna (Arthur Miller drámaíró után), de amikor leírtam egy papírra, a kézírásom olvashatatlan volt, inkább látszott Millannak. Nem hiszek a véletlenekben, így maradt a Millan.


8.
Vannak–e további terveid?

Az utóbbi időszakban az életünk gyökeresen megváltozott, és a kialakult helyzet miatt késik Raziel második részének megjelenése. Szerettem volna valamit hozzátenni ezekhez a napokhoz, ezért online regény  írásába kezdtem a blogomon, ami Razielről és Beladerről szól, akik a miénkhez hasonló helyzetben vannak, ugyanis karanténban ragadtak. Ha túl leszünk ezen az egészen, jöhet majd Raziel harmadik része, aztán meglátjuk, mit hoz a sors.

A könyvet itt tudjátok beszerezni, illetve előrendelhető az írónőnek a második regénye is.


Lana Millan:

Könyvtrailer 3. - J. A. A. Donath: A sárkánynász követe

A következő bejegyzésemben J. A. A. Donath író egyik könyvtrailer videóját hozom el nektek. S egyúttal, hamarosan hozok erről a könyvről értékelést is. J. A. A. Donath: A sárkánynász követe c. kötetéről hozok könyvtrailer. Mostanában elég kevés fantasy könyvhez jutottam, de most alkalmam nyílik elolvasni egy ilyen történetet. Hamarosan hozok róla értékelést, addig is itt a videó. Nézzétek bele!



J. A. A. Donath:
A sárkánynász követe


 Tartalom:

Neked szól ez a könyv, ha szereted a fantáziaregényeket! S ha képes vagy beleélni magad egy olyan harcos helyébe, akinek a világot kell megvédenie a káosztól.
Az úton, amire Akrallt a sámánmágusok és Táltosasszony indítják el, különféle furcsa lényekkel kell megküzdenie, mire eléri célját. Azaz északról indulva megtalálja délen a fekete Draago Vaara sárkánynagyurat, és sikerül meggyőznie, hogy ejtse meg az újabb násztáncot Astrillával, az északi, fehér sárkányasszonnyal.
Bár főhősünknek, az embernek nincs valós múltja, csak jelene, ami a küldetéseként és jövőjeként is ködbe vesző…
Számtalan esetben bizonyítja az erejét, a kitartását és kap illetve ad bizalmat különféle lényektől és lényeknek, míg végül sorsa beteljesedik. Az izgalmas cselekmény kibontakozását a szereplők folyton változó külsejének, fegyvereinek, környezetének, továbbá a jeges hegyektől a forró sivatagig megjelenő tájaknak igen részletes leírása színesíti.




A könyvet itt tudod beszerezni:

2020. március 25., szerda

Interjú Sylvia River írónővel - Hogyan készül a könyv,történet?

Köszönöm Sylvia River írónőnek, hogy elvállalta az újabb interjúfelkérésemet. Ezúttal arról beszélgetünk, hogy „Hogyan készül a könyv, történet?”. Sajnos többeknek fogalmuk nincs, hogy az íráson kívül mi mindent kell tenni ahhoz, hogy az olvasók kezébe kerülhessen az adott könyv. Az írónőnek jelenleg a Reményhajsza 4. része jelent meg nemrégiben és én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy el is olvashatom. A könyvéről, munkásságáról és annak fogadtatásáról fogunk beszélgetni.




1. Hogyan születik meg egy történet? Van esetleg ihlet, ötlet vagy inspiráció?

Ihletnek, ötletnek és inspirációnak is kell lennie ahhoz, hogy megszülessen egy sztori. Nálam sosem tudatos, nincs olyan, hogy „erről írnék”. El kell varázsolnia az ötletnek olyan szinten, hogy gyakorlatilag kényszerként működjön.
Az ihlet meglehetősen csalfa tünemény, ha kevés van, az is baj, ha sok, az sem jó. Ha a távollétével tüntet, hiába bámulom a képernyőt, ha túlzásba viszi, akkor, muszáj (lenne) írni, de arra nem mindig van mód.
Inspirálni tud egy kép is akár, de sokkal inkább a zene az, amely sokat segít nekem írás közben. Elringat a megfelelő hangulatba, és máris lehet gépelni – amennyiben a csalfa ihlet is úgy akarja.

2. Az írást megelőzi-e kutatómunka, és ha igen, mennyiben folyik bele a munkába? Mennyire lesz hiteles az adott sztori? Illetve kell-e annak lennie?

Nem feltétlenül előzi meg, viszont sűrűn előfordul, hogy menet közben vagyok kénytelen utánanézni bizonyos dolgoknak, hiszen arra kanyarodott a történet. Mivel csak azért van vázlatom, hogy legyen mitől eltérnem, előre teljesen felesleges kutatnom.
Szórakoztató műfajban írok, a cél a szórakoztatás. Nem gondolom, hogy egy ilyen műfajú könyv minden betűjének valósághűnek kellene lennie. Közel lehet tenni a valósághoz, de közben kell engedni, szárnyalni a képzeletet is, hiszen ez a mix teszi izgalmassá, pörgőssé, fordulatossá a történetet. A fő irányvonalam a kaland-krimi-akció, de azt gondolom, hogy nem feltétlenül találnék minden tekintetben hiteles forrást még akkor sem, ha ma már jóval egyszerűbb az információszerzés, mint néhány évtizeddel ezelőtt.


3. Műfajonként mennyire nehéz egy regényt megírni? (Pl. romantika, thriller vagy ifjúsági irodalom)

Minden szerzőnek megvan a maga kedvenc műfaja, értelemszerűen abban ír könnyedén és egyben a legjobban. Emellett az első kérdés nagy hármasának függvénye, hogy mi és hogyan születik meg. Ötlet – ihlet – inspiráció. Kalandozom a műfajok között, kísérletezem én is, amelynek végeredménye az olvasós privát csoportomban tesztelhető. 

4. Általában egy történet mennyi ideig íródik? Mi kell ahhoz, hogy jó legyen?

Maga a történet hamar megszületik, ha kedvező a bolygók együttállása és az uralkodó széljárás is...  De a poént félretéve, ez leginkább attól függ, hogy az adott sztorit hol hagyom abba, az mennyire összetett. Olvasni is a sokszálas, sokszereplős történeteket szeretem, és ilyeneket is írok. Nem szeretem, ha olvasóként untatnak, ezért szerzőként is törekszem arra, mindig kellőképpen izgalomba tartsam az olvasót, lehetőleg minél többször meglepjem, méghozzá úgy, hogy közben a könyv belső logikája ne sérüljön. Nekem a jó könyv fokmérője az, hogy mennyire ragaszt oda az oldalak elé. Az a célom, hogy én is olyanokat adjak ki a kezemből, amelyeknek „ragasztósak” a lapjai. Hogy sikerült-e? Vannak fanatikáim, függőim, akiknek már a nevem is elég, mert eddig bármit eléjük raktam, szerették, befalták. Szeretném, ha egyre többen lennének! 


5. Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, illetve kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg alakulásába?

Mostanáig csak a könyvsorozatom – Reményhajsza – kötetei kerültek kiadásra. Fontos szempont volt, hogy az új(abb) könyveket olyanok tesztolvassák, akik ismerik az egész történetet. Az előolvasóknak az a feladatuk, hogy szóljanak, ha az adott karakter kialakult jellemébe nem fér bele, amit megírtam neki, vagy magában a történetben van égbekiáltó logikai bukfenc. Az írókollégák között is vannak, akiknek adok a véleményére, tőlük is sok segítséget kaptam a végső forma csiszolgatásához. Elsőként – legalábbis Kendersonék esetében – a barátnőm olvassa az új fejezetet, hiszen ő az, aki a leghangosabban, legerőszakosabban követeli a folytatást.

6. Tervezel-e új könyvet kiadni? Ha igen, mesélnél róla?

Tervezek. Jelen helyzetben a mikorra sajnos nincs válaszom, de igen, írok. (Már amikor az itt már több ízben citált ihlet megengedi.) A recept a szokásos, rengeteg kaland, megspékelve egy kis romantikával. Ez sem „trendi, divatos” történet, hiszen a XIX. század amerikai őslakosai a főszereplők. Vérbeli indián történet, vértestvérekkel, harcokkal, bosszúval, árulással, skalpokkal, kínzócölöppel, némi boszorkánysággal és nem utolsósorban: szerelemmel. Mindez átitatva a természet tiszteletével-szeretetével is. A főbb szereplőim apacsok, komancsok, sziúk, huronok és persze az ellenpólus, a fehérek. De hát én az indiánokkal vagyok és ez jócskán tetten érhető a sztoriban.
A történet érdekessége, a születése: megláttam egy képet és arra pörgött rá a fantáziám.


7. Jelenleg hol kaphatóak most az eddig megjelent köteteid?


Az első két kötet az UndergroundKiadónál is kapható, de egyszerűbb engem megkeresni, hiszen a harmadik és a negyedik kötet csak rajtam keresztül szerezhető be.

Köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok az Írónőnek!

2020. március 24., kedd

Beleolvasó Szabó Tamás: Holdvíz 2.rész

Folytatom tovább Szabó Tamás: Holdvíz c. könyvéből egy kis részlettel. Hogy tetszett az előző rész? Kíváncsiak vagytok a következő történetre? A következő bonyodalom Zoli életében az,hogy különös helyre megy, és fura nővel találkozik.Ha kíváncsi vagy, hogy kivel és hol volt, akkor lentebb olvashatod el a részletet.

 Szabó Tamás:
Holdvíz



Részlet a Holdvíz c.könyvből.
SZERZŐI ENGEDÉLLYEL

 2.rész

Ne hari, hogy megvárakoztattalak – furulyázta a kéjnő. A hirdetésben azt írta, hogy huszonhárom éves, ám én legalább egy tízessel idősebbnek saccoltam. Agyonsminkelt, kiélt arca nem volt túl szép, de ez most nem számított. – Vedd le a kabátodat és a cipődet, aztán gyere. 
Hátat fordított nekem, és a tűsarkújával kopogva elriszált a lakás belseje felé. Ahogy követtem őt, le sem bírtam venni a szemem első osztályú fenekéről, amely kilencvenkilenc százalékban pucér volt. Mindössze a tanga vékony, T-alakú csipkepántja takarta középen, a farpofái között. Eddig csak a tévében láttam ezt a Brazíliából származó, csábos alsóneműt, nálunk sajnos még nem jött divatba. 
Szétnéztem. Konyha, nappali, bal kéz felől pedig egy apró hálószoba, melyben mindössze egy franciaágy volt meg egy éjjeliszekrény. Samantha az ezzel szomszédos helyiségbe vezetett, amit ugyanígy rendeztek be. Leültetett a rózsaszín lepedővel letakart ágyra, melyen egy szív alakú párna és egy plüsselefánt hevert, majd ő is helyet foglalt mellettem. Szorosan mellettem. 
– Könnyen ide találtál, édes? – kérdezte kacér hangon. 
Bólintottam. 
Egy ideig hallgattunk. Derűs, kíváncsi arccal meredt rám. 
– Zavarban vagy, drága? Nem kell izgulni, árt a szépségednek. 
Nyelni próbáltam, de nem volt mit. 
– Szoktál ilyen helyekre járni? – faggatott bizalmasan suttogva. 
– Nem. Én... szóval... ööö... Ez az első alkalom. 
– Ó! – kiáltotta izgatottan. – Az első?! Nem mondod... 
Azt hitte, még szűz vagyok. Szerettem volna megmondani neki, hogy mi az ábra, de nem jött ki hang vattával teletömött torkomon. 
– Hú, akkor állati izgi lesz mindkettőnknek! Imádom az érintetlen fiúkákat. Olyan, mintha szűzhón gyalogolnák keresztül, vágod. 
Az arcomra erőltettem egy mosolyt, mire ő végigsimított meleg tenyerével a homlokomon és a pulóveremen. 
Már nem affektált, így előjött a tájszólása: – Nah, ez az, Zolika, ezt mán száretem. Olyan hideget hoztá’ be a’ előbb. Nagyon átfagytá’ odakinn a zimankóba’? Majd én átmelegítlek! – Lekapta magáról a hálóvékony fölsőt. Azok a dús munkaeszközök majd’ kibuggyantak a szűk melltartóból. 
Éreztem, ahogy a vér elkezd áramlani az arcomba és a hímtagomba. 
A rózsaszín tapétára meredtem. 
– Van barátnőd? Nekem elmondhatod. 
– Nincs – mondtam határozottan. 
Máskülönben mi a francnak lennék itt?!
– Na és mivel foglalkozol, szivi? 
Untam a véget nem érő kérdéseit. Végre rátért a dolog üzleti részére: 
– Mit szeretnél, hmmm? Van valamilyen ’peciális kívánságod? Nincs? Jó, akkor elmondom a lehetőségeket: van erotikus és svédmasszázs, natúr és óvszeres szaxi, kérhetsz kölcsönös franciázást a 69-es pozitúrában, mellszexet, tömést egyszeri orgazmus-lehetőséggel és testre élvezéssel. Anált, csókolózást nem vállalok. 
Színtelen hangon sorolta a választékot, mint pincér a menüt. 
– Jaj, látod, milyen feledékeny vagyok: a lábfétist kihagytam! – vallotta be színlelt pironkodással. 
– A lábmicsoda?! 
– Lábimádat. És bizarr dominát is vállalok. 
Mennyire utálom, amikor a vizsgáztatók aláznak és baszogatnak engem az egyetemen, és most még fizessek is ezért a dehonesztáló bánásmódért a kurtizánnak?! Na nem.


A könyvet itt tudjátok megvenni:

2020. március 22., vasárnap

Beleolvasó: Szabó Tamás: Holdvíz 1.rész

Mai bejegyzésemben új Beleolvasót hozok nektek, Szabó Tamás: Holdvíz című könyvéből kerülnek fel egy – egy részlet. Hetente hozom nektek, én már olvastam a könyvet, és szívből merem ajánlani nektek. A könyvet Maxim Kiadó gondozásában, Dream válogatásaként jelent meg.


Szabó Tamás:
Holdvíz



Részlet a Holdvíz c.könyvéből.
ENGEDÉLLYEL

Csak a Báthory utcában találtam parkolóhelyet, innen gyalog mentem tovább a Bajcsy-Zsilinszky útra. Ismertem a környéket, mert itt lakott Bea, a volt barátnőm. Ráérősen kerülgettem a járdán a jég- és hófoltokat, összébb húzva magamon a kabátomat. Néztem a sápatag alkonyi égboltot a leheletfelhőmön keresztül. Hamarosan besötétedik; fájdalmasan korán! Nem is tudom, mikor láttam utoljára a napot. Annyira depis ez az idő.
      Megálltam a megadott cím előtt: Bajcsy-Zsilinszky út 55.
      Reményeim szerint itt átmelegedhetek egy kicsit... 
      Hogy is hívják? Samanthának. Ez most divatos név.
      Azt hittem, föl leszek pörögve, ám igazság szerint most, hogy megérkeztem, melankólia telepedett rám. Alig volt kedvem az egészhez.
      Megnyomtam a „Golden Bt.” feliratú gombot a kaputelefonon. Egy behatárolhatatlan korú nő hangját hallottam, nyilván ő volt Samantha:     
      – Igen?
      Kiszáradt a szám. 
      – Halló, Zoli vagyok... Ööö… fél négyre beszéltük meg.       
      – Köszi, hogy pontosan jöttél. Gyere fel – dorombolta a kaputelefonba „Samantha”, a Golden Bt. „beltagja”. – Harmadik emelet, hetes lakás. Egy fallosz formájú kaktusz van az ajtóm mellett. – Kinyitotta nekem a bejáratot. 
      Beléptem a bérkaszárnya előterébe. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Magasak voltak az emeletek. Az utóbbi időben hanyagoltam az úszást, rákaptam a cigire, és nem voltam jó kondiban. Kifulladva értem föl a harmadikra. Mit is mondott a spiné, hányas lakás? Nem jutott eszembe, de aztán észrevettem az említett kaktuszt az egyik ajtó mellett (tényleg egy obszcén hímtagra emlékeztetett).
      Bentről nevetés és a vízvezeték zúgása szűrődött ki.
      A szívverésem kezdett felgyorsulni. Becsöngettem. 
      Kitárult előttem az ajtó. Nem láttam mögötte senkit, csak egy műkörmös kéz nyúlt ki, és intett, hogy jöjjek be. Beléptem a finom illatokkal teli lakásba, szinte mellbevágott a hőség. Kíváncsian oldalra fordultam, hogy benézzek az ajtó mögé. Egyből megértettem, hogy a kéz gazdája miért bújt el, mikor beengedett: mindössze egy átlátszó fölső, egy falatnyi melltartó, valamint egy csipkés, fehér tangabugyi szerepelt rajta. Félhomály uralkodott a takaros kis hajlékban, és ez csak még sejtelmesebbé tette a Samanthával való találkozásomat. Végre valami elvonta a figyelmemet a gondjaimról; álmos hangulatomat mintha egyből elfújták volna. Belém hasított a felismerés, milyen helyen is vagyok, és ettől jólesően felizgultam. 
      A vendéglátóm bezárta az ajtót, majd egy profi kereskedő műmosolyával pillantott rám.       
      – Örvendek, Samantha vagyok – mondta kényeskedve, ami igazából így hangzott: Örvándáh, Számántáh vájoh.  
      Kezet fogtunk. Keskeny, finom kacsója volt, látszott, hogy gondosan ápolja. A bőre gyönyörűen lebarnult a szoláriumban. Hosszú haja szőkére volt festve (mesterséges intelligencia). A tűsarkújában majdnem olyan magas volt, mint én. Nagyon dögösen nézett ki. Máshogy festett, mint a képen, amit abban a szexújságban jelentetett meg magáról; a valóságban valahogy még vonzóbbnak tűnt. A hirdetésben ki volt satírozva az arca, és nem látszottak a mellei, mert háttal állt a fényképezőgépnek. Fotógaranciát vállalt azért a felvételért, és ma délelőtt, amikor telefonon időpontot egyeztettünk, biztosított róla, hogy ő szerepel rajta, vagyis nem kell attól tartanom, hogy egy bányarém fog ajtót nyitni helyette. Ami miatt őt választottam az újságban fölvonuló prostik közül, az az alteste volt. Gyönyörű popóval és egy táncosnő ruganyos combjaival rendelkezett. Volt olyan csinos, mint egy bizonyos lány, akit sosem kaphattam meg. Igen, nagyon hasonlított egymáshoz a testük.

A könyvet itt tudjátok beszerezni: