2020. március 12., csütörtök

Beleolvasó: Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában c. könyvéből újabb beleolvasót hoztam el, ezúttal az 5. részét.
Viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy NewLine Kiadó döntése értelmében sajnos a könyvbemutató, ami 2020. március 21-én lett volna, elmarad. Bár 100 fő alatt lett volna, de inkább a biztonság és az olvasók egészsége fontosabb. Ehelyett majd író-olvasó lesz az Ünnepi Könyvhéten, amire nagyon bízok, hogy nem marad el.

Szóval akkor folytatom tovább a Beleolvasót.

Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1.)



Részlet a hamarosan megjelenő könyvéből

ENGEDÉLLYEL

5.rész


6 hónappal korábban
A szokásosnál is nehezebben indult a hétfő reggel. Gréta előző éjjel sokáig dolgozott, és majdnem átaludta az ébresztőt, aztán öltözés közben Pipi minden ok nélkül elkezdett hisztizni. Grétának külön kellett ráimádkoznia az összes ruhát, ami a december eleji fagyban elég sok darabot jelentett. Reggelit készíteni és sminkelni már nem maradt ideje. Gréta nem is vesződött azzal, hogy belenézzen a tükörbe, anélkül is tudta, hogy az arca megviselt, és néhol bizony már ráncos. Megszokta, hogy idősebbnek néz ki huszonnégy événél.
A barátságtalanul szürke égből hó szálingózott, amikor kapkodva beültette a gyerekülésbe Pipit. Egy Sport szeletet nyomott a kislány kezébe, és azon imádkozott, hogy Pipi ne kenje össze a ruháját csokival, közben még a szokásosnál is szarabb anyának érezte magát. Még jó, hogy a szülei nem látják ezt! Így is folyamatosan arról papoltak, hogy költözzön hozzájuk Pipivel, de Grétának esze ágában sem volt visszatérni abba a házba, ahonnan annak idején elmenekült.
Végül félórát késtek az óvodából, és Pipi fülig csokis lett. Az óvónőn látszott, majd’ szétrobban a méregtől, de nem mert szólni. Sosem mert, és ez rosszabb volt, mintha leteremtette volna, ahogy a többi anyukát. Gréta utálta ezt a különleges bánásmódot, ahogy Rózsakőn kezelték. Rá akart ordítani az emberekre, hogy felejtsék már el a nevét. Persze egyszer sem tette meg, de azért a gondolattal jólesett eljátszani.
A hó egyre nagyobb pelyhekben hullott, és a Volkswagen kereke meg-megcsúszott az úton, míg Gréta az iroda felé hajtott. Megkönnyebbült, amikor feltűnt előtte az ismerős, rózsaszínre mázolt épület. Bekanyarodott a parkolóba, és gondolatai a nagy csésze kávén jártak, amit első dolga lesz meginni… aztán a szeme sarkából mozgásra lett figyelmes.
Odakapta a tekintetét. Egy nagykabátba öltözött alak lépett ki az autók közül behúzott nyakkal, körül sem nézve, és a Volkswagen elé lépett.


Előrendelés:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése