Újra itt Beleolvasó rovat,
ezúttal Megyeri Judit: Holttest azAmbróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) c.
könyvből hozok exkluzív részletet belőle. Igyekszem mindennap megosztani belőle
egy-egy részletet. A részletet az írónő engedélyével osztom meg.
A könyvet elő lehet
rendelni NewLine Kiadó oldalán.
Megjelenik 2020. március. 20.
Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1.)
Részlet a hamarosan megjelenő könyvéből
ENGEDÉLLYEL
1. rész
Neked én, nekem te, egymásnak
teremtve… – szólt a telefonból egyre hangosabban. Flóra a takaróval viaskodva
tapogatózott a készülék után, és nagy nehezen sikerült leállítania az
ébresztőt. Nyögve visszafúrta arcát a párnába. Miért is használja még mindig ezt
az átkozott zenét?!
Kimászott az ágyból és
megborzongott, amikor csupasz talpa a hűvös parkettához ért. Május végéhez
képest meglepően hideg volt az idő, ő pedig nyitva felejtette éjszakára az
ablakot. A takaró alatt fel sem tűnt, mennyire kihűlt a szoba, a pizsama
helyett használt férfipólóban viszont annál inkább. Dideregve ment a
fürdőszobába, hogy felmelegedjen a forró zuhany alatt.
Negyedóra múlva, immár felöltözve
lépett be a konyhába, aztán egy pillanatra meg is torpant, olyan elhagyatottnak
érezte a helyiséget az apja nélkül. A pulton nem gőzölgött a kávé, nem
illatoztak friss péksütemények, és a tévé sem zümmögött.
Flóra levett egy bögrét a
mosogató feletti polcról, majd bekapcsolta a kávéfőzőt. Amíg a kávéra várt,
kibámult az ablakon; a fák ágait zöld levelek borították, a kerítés mellett
sorakozó orgonabokrokon a lila virágok kezdtek megbarnulni. Hová a fenébe tűnt
az elmúlt néhány hónap? Mintha csak tegnap ért volna véget az a borzalmas
december…
Megcsörrent a mobilja, és Flóra
fellélegzett. Nem kellett a kijelzőre néznie, anélkül is tudta, hogy Liza
keresi. Csipkelődve szólt bele a telefonba.
– Ilyen korán, ráadásul szombat
reggel? Ennyire pocsék volt a tegnap esti buli?
– Épp ellenkezőleg – válaszolt
Liza kásás hangon. – Beveszek egy aszpirint, és megyek vissza aludni, de addig
beszéljünk. Legfeljebb elfelejtem, miről dumáltunk.
Flóra a füle és a válla közé
ékelte a mobilt, és kivette a tejet a hűtőből.
– Később is hívhattál volna, ugye
tudod? Nem hinném, hogy túl elfoglalt leszek.
– Akkor meg minek rendelt haza az
apád?
– Fogalmam sincs – vallotta be
Flóra, és leült az asztalhoz a poharával. – Szerintem, tudja, hogy a kávézó
flottul működik nélküle is, és nem lesz rám semmi szükség. De ha azt akarja,
hogy itt legyek, amíg elutazik, akkor rajtam ne múljon. Végül is baromira
ráérek.
Azt már nem tette hozzá, hiszen
Liza is pontosan tisztában volt vele, hogy Flóra sosem mondott nemet az
apjának. Az anyja még gyerekkorában meghalt, azóta Flóra és az apja egy
csapatot alkottak. Egy szorosan összetartó csapatot.
Folytatása holnap lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése