2020. március 5., csütörtök

Beleolvasó negyedik részét hozom el nektek Megyeri Judit: Holttest Ambróziában c.könyvből


Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában legújabb könyvéből 4. részének a részletét hozom el nektek. Hamarosan megjelenik a könyv NewLine Kiadó gondozásában. Eddig, hogy tetszettek a részletek? Kedvet kaptatok az előrendeléshez?


Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1.)





Részlet a hamarosan megjelenő könyvéből
ENGEDÉLLYEL

4..rész


Ben motorja, egy fekete BMW Roadster, az épület előtt állt. Abból az időből maradt meg, amikor még nem kellett olyan dolgok miatt aggódnia, mint fogyasztás és fenntarthatóság. Momentán nem engedhette meg magának, főleg úgy, hogy a Chevrolet-ja ott állt a garázsban, mégis habozott megválni tőle. Talán azért, mert a motor a régi, gondtalan évekre emlékeztette.

Amerikai apja, amíg élt, nem sokat törődött vele, de a végrendeletében azért megemlékezett róla, és szép summát hagyott rá. Arra viszont sosem tanította meg Bent, hogy ne verje el a pénzt gondolkozás nélkül, így húszas évei elejéig minden a folyamatos bulikról és rosszul végződő üzleti vállalkozásokról szólt. Aztán az örökség nagyja elfogyott, Ben pedig rádöbbent, sürgősen tennie kell valamit, ha nem akarja az életét végleg lehúzni a vécén.
Valahogy kievickélt a gödörből, de pár hete még annál is mélyebbre zuhant. Kurvára nincs igazság a földön! Ben egy pillanatig rosszkedvűen kémlelte a reptérmegnyitó plakátját a szemközti hirdetőoszlopon, majd félresöpörte a komor gondolatokat és felszállt a motorra. A BMW dübörgése felverte a takarosan rendben tartott környék csendjét, ahogy kiszáguldott az utcából.
Negyedóra múlva leparkolt a csupa üveg falú épület mellett. Az étkezdét Arslannak hívták, épp szemben állt az őrssel, és a rendőrök gyakran jártak ide ebédelni, közben pedig kitárgyalták a folyamatban lévő ügyeket. Ben ezért választotta ezt a helyet.
Belépett a kebab és sült zöldségek illatát árasztó helyiségbe, és intett Juszufnak. A török aprót biccentett, majd visszafordult a pult előtt álló vendégekhez. Ben leült az egyik félreeső asztalhoz és várta, hogy a férfi végezzen a felszolgálással.
– Ben! Engem keresel? – lépett oda hozzá néhány perc múlva Juszuf.
– Van valami híred?
A török leült a szomszédos székre, és lehalkította a hangját.
– Megöltek egy férfit.
– Itt, a városban?
– Igen, az összes rendőr, aki ma bejött kajáért, erről beszélt. – Juszuf közelebb hajolt. – Leszúrták a fickót, egy kávézóban találták meg a hulláját. Abban a Barát utcai hogyishívjákban…
– Ambrózia?
– Ja, ja, abban.
Ben előszedte a pénztárcáját, kivett egy ötezrest, és Juszuf elé csúsztatta.
– Hívj, ha megtudsz még valamit!
A török bólintott, és eltette a bankjegyet.
– Mit akarsz csinálni?
– Körbeszaglászom egy kicsit – felelte Ben, és a kijárathoz sietett.
Egy terv körvonalazódott a fejében, amivel nem csak a tönk szélére sodródott magánnyomozó irodáját menthetné meg, de jóvátehetné a hibát is, amit azzal a rohadt megbízással elkövetett.


Előrendelhetitek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.