Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában legújabb könyvéből 4. részének a részletét
hozom el nektek. Hamarosan megjelenik a könyv NewLine Kiadó gondozásában.
Eddig, hogy tetszettek a részletek? Kedvet kaptatok az előrendeléshez?
Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1.)
Részlet a hamarosan megjelenő könyvéből
ENGEDÉLLYEL
4..rész
4..rész
Ben motorja, egy fekete BMW Roadster, az épület
előtt állt. Abból az időből maradt meg, amikor még nem kellett olyan dolgok
miatt aggódnia, mint fogyasztás és fenntarthatóság. Momentán nem engedhette meg
magának, főleg úgy, hogy a Chevrolet-ja ott állt a garázsban, mégis habozott
megválni tőle. Talán azért, mert a motor a régi, gondtalan évekre emlékeztette.
Amerikai
apja, amíg élt, nem sokat törődött vele, de a végrendeletében azért
megemlékezett róla, és szép summát hagyott rá. Arra viszont sosem tanította meg
Bent, hogy ne verje el a pénzt gondolkozás nélkül, így húszas évei elejéig
minden a folyamatos bulikról és rosszul végződő üzleti vállalkozásokról szólt.
Aztán az örökség nagyja elfogyott, Ben pedig rádöbbent, sürgősen tennie kell
valamit, ha nem akarja az életét végleg lehúzni a vécén.
Valahogy
kievickélt a gödörből, de pár hete még annál is mélyebbre zuhant. Kurvára nincs
igazság a földön! Ben egy pillanatig rosszkedvűen kémlelte a reptérmegnyitó
plakátját a szemközti hirdetőoszlopon, majd félresöpörte a komor gondolatokat
és felszállt a motorra. A BMW dübörgése felverte a takarosan rendben tartott
környék csendjét, ahogy kiszáguldott az utcából.
Negyedóra
múlva leparkolt a csupa üveg falú épület mellett. Az étkezdét Arslannak hívták,
épp szemben állt az őrssel, és a rendőrök gyakran jártak ide ebédelni, közben
pedig kitárgyalták a folyamatban lévő ügyeket. Ben ezért választotta ezt a
helyet.
Belépett
a kebab és sült zöldségek illatát árasztó helyiségbe, és intett Juszufnak. A
török aprót biccentett, majd visszafordult a pult előtt álló vendégekhez. Ben
leült az egyik félreeső asztalhoz és várta, hogy a férfi végezzen a
felszolgálással.
– Ben!
Engem keresel? – lépett oda hozzá néhány perc múlva Juszuf.
– Van
valami híred?
A török
leült a szomszédos székre, és lehalkította a hangját.
–
Megöltek egy férfit.
– Itt, a
városban?
– Igen,
az összes rendőr, aki ma bejött kajáért, erről beszélt. – Juszuf közelebb
hajolt. – Leszúrták a fickót, egy kávézóban találták meg a hulláját. Abban a
Barát utcai hogyishívjákban…
–
Ambrózia?
– Ja, ja,
abban.
Ben
előszedte a pénztárcáját, kivett egy ötezrest, és Juszuf elé csúsztatta.
– Hívj,
ha megtudsz még valamit!
A török
bólintott, és eltette a bankjegyet.
– Mit
akarsz csinálni?
–
Körbeszaglászom egy kicsit – felelte Ben, és a kijárathoz sietett.
Egy terv
körvonalazódott a fejében, amivel nem csak a tönk szélére sodródott
magánnyomozó irodáját menthetné meg, de jóvátehetné a hibát is, amit azzal a
rohadt megbízással elkövetett.
Előrendelhetitek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése