Tudtad-e? rovatomban P. R. Reena írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig két regénye Hogy a könyvborítoimat saját magam tervezem és készítem. Azért használtam többesszámot, mert a következő két regényem borítója is már készen van. meg, Megmenteni Viktóriát és Visszakapni Viktóriát címmel.
Tudtad-e? rovatomban Sáfrán Judit írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig az Örökölt királyság sorozata jelent meg NewLine Kiadónál.
Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.
Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.
Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?
Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban
„Szerintem csak azért váltak uralkodó fajjá, mert olyan sok van belőlük. Nincs más magyarázat.”
Ha bírtad Cujo ámokfutását, Ken Greenhall szociapata bullterrierjét imádni fogod
Megjelenés: február 21.
Fordító: Uram Tamás
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 208 oldal
Leírás
Amikor 1983-ban megjelent Stephen King új regénye, a Cujo, mindenki elhűlt a megveszett bernáthegyi borzalmas ámokfutását látva, a szerző pedig megkezdte elképesztő sikerszériáját, mely a ’80-as években végképp a legnagyobb élő horroríróvá emelte. Üdvözölték újszerű és merész témaválasztását, holott a megvadult kutya alakja nem számított újdonságnak a zsáner piacán.
A ponyvahorrorokkal zsúfolt 70-es években, egész pontosan 1977-ben jelent meg először Ken Greenhall Pokolfajzat című regénye, azonban sajnos gyorsan el is tűnt a köztudatból. 1989-ben Baxter címen megfilmesítették ugyan az ördögi történetet, de a XXI. század fanatikus horrorkedvelőin kívül sajnos így is igen kevesen ismerik.
Ezen felbuzdulva Grady Hendrix 2017-ben célul tűzte ki maga elé, hogy az előző század kultikus horrorklasszikusait visszaépíti az irodalmi világba. Kiadta tehát a több száz címet magába foglaló Paperbacks from Hell (Ponyvák a pokolból) című ajánló jellegű könyvet. A megjelenés kapcsán azt nyilatkozta, hogy sikernek könyveli el, ha valaki miatta elolvassa a Pokolfajzatot. Egy műfajban, amit az olcsó és könnyen elérhető könyvek jellemeznek, Greenhall képes volt valami kiemelkedőt alkotni.
A Pokolfajzat egy Baxter nevű bullterrier sátáni útját meséli el a tökéletes gazdáig. Az ártatlannak tűnő blökit veszett ambíció hajtja. Betekintést kaphatunk egy szociopata házikedvenc gondolataiba, aki mindent megtesz, hogy a számára megfelelő háztartásába kerülhessen. A The Guardian egyenesen úgy fogalmazott Greenhall kapcsán, hogy ő „Shirley Jackson jéghideg és precíz prózájának örököse”
Fülszöveg
Milyen lehetőségek rejlenek a testi erőmben?
Mi lenne, ha az öregasszony egyik reggel, ahogy ott áll a lépcső tetején, hirtelen azt érezné, hogy valami meglöki a lábát hátulról? Mi lenne, ha a levegőbe markolva előreesne, és az egyik lépcsőfok peremébe verné vékony falú koponyáját? Hogyan alakulna a sorsom, miután rátalálnak mozdulatlan testére a lépcső aljában?
Ilyen gondolatok járnak a tökéletes gazdira vadászó Baxter, a szociopata bullterrier fejében, miközben első áldozata végzetét tervezgeti. Ken Greenhall idegborzoló regénye a horrorirodalom egyik elveszett klasszikusa, melyből 1989-ben Baxter címmel nagy sikerű filmadaptáció készült, nemrég pedig a Valancourt Books mutatta be ismét a műfaj mai rajongóinak.
A szerzőről
Ken Greenhall Detroitban született angol bevándorlók gyermekeként 1928-ban. Már nagyon fiatalon munkát vállalt egy lemezboltban, aztán hamar besorozták katonának, és szolgált Németországban is. Később a Wayne Állami Egyetemen szerzett diplomát, és New Yorkba költözött, ahol kézikönyveket szerkesztett, többek közt az Encyclopedia Americana és New Columbia Encyclopedia számos kiadását.
Greenhall mindig nagy rajongója volt a természetfelettinek, és idővel felhagyott a munkájával, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Az első regényeit álnéven írta anyja lánykori nevét használva (Jessica Hamilton), így jelent meg 1977-ben a Pokolfajzat, ami a leghíresebb műve lett, a nyolcvanas években kultusz övezte a horror rajongói közt, és 1989-ben Baxter címmel filmet is forgattak belőle.
Greenhall 2014-ben hunyt el. Azóta több könyvét is újra kiadta a horror egyik legjelesebb amerikai kiadója, a Valancourt Books, melynek eredményeként Greenhall rajongótábora mára nagyobb, mint bármikor korábban.
Mások a kötetről
„A bizarr történetek mellőzött klasszikusa; ugyanaz a súlycsoport, mint a Karambol vagy A darázsgyár.” - Fright.com
„Sokkal inkább ott volna a helye a köztudatban, és nem csak „kult-klasszikus” alapműként…” - Too Much Horror Fiction
„Egy szerző, akit bűnös módon elhanyagol a mai olvasóközönség… Legfőbb ideje, hogy ünnepelni kezdjük Ken Greenhallt.” - Jonathan Janz
Részlet a kötetből
„Éjszakánként sokat nyugtalankodom. Néha irigylem az öregasszonyt, amiért olyan gondtalanul alszik. Észre se veszi az engem zavaró sietős lépteket, a kiáltásokat és a több tucat megmagyarázhatatlan eredetű zajt.
Először nehezemre esett elhinni, hogyan lehet egy élőlény olyan közönyös, mint ő. Csakis a legnyilvánvalóbb hangokat és szagokat érzékeli. De rengeteg időt tölt azzal, hogy mindent megbámul, és teljesen értelmetlenül és szinte folyamatosan motyog hozzám és azokhoz az emberekhez, akikkel találkozunk.
Az éjszakával viszont nem foglalkozik. Nem zavarja a sötétségben olyan magabiztosan és nesztelenül surranó, portyázó macskák gondolata. Láthatóan fogalma sincs róla, mennyire megbízhatatlanok az éjszaka teremtményei, és időnként muszáj csaholással figyelmeztetnem a körülöttünk ólálkodó idegenek veszélyes közelségére.
Lehet, hogy nyugtalanabbul aludna, ha ez a zegzugos ház nem védelmezné. Lenyűgözőnek és kényelmesnek tartom a házat, de nem tölt el biztonságérzettel. Rengeteg nyomot őriz a korábbi lakók után – olyan emberek után, akik már soha nem térnek vissza ide. Nyilvánvaló, hogy a biztonság és az állandóság a házra vonatkozik, nem a lakóira.
Esténként, mielőtt lefeküdne aludni, az öregasszony kinyitja a hátsó ajtót, és kienged az éjszakába. Feszülő húgyhólyaggal, kitágult orrlyukakkal rohangászom a szagokkal teli, gyomos udvaron. A sötétségben nem vonják el vizuális ingerek a figyelmemet. Az orromat a földhöz nyomva teljesen az illatokra összpontosítok, a gazdag sokféleségre a ház levegőjének áporodottsága után.
Először azt a helyet keresem fel, ahol gyakran találok patkányürüléket. A lábamat éppen csak megemelve otthagyom a saját illatomat. Hatalmas területet kell átvizsgálnom, és az öregasszony nagyon kevés időt hagy nekem. Bizonyos estéken, különösen, amikor valami azonosíthatatlan élőlény nyomaira bukkanok, úgy kell erőszakkal visszavinnie a házba, a nyakörvemet rángatja, és türelmetlenül sipítozik rám.
Odabent felmegyünk az emeletre. Ő bezárkózik a fürdőszobába, és elvégzi azokat a teendőit, melyeknek nem lehetek tanúja. Én közben fekszem az ágyon, és felidézem magamban a friss élményeket. Volt idő, amikor egész éjjel ezeken az emlékeken gondolkodtam. Mostanában viszont, miután az öregasszony ágyba bújik, és horkolni kezd, távozom a hálószobából. Lemegyek a földszintre, a karmom hangosan kopog a lépcső csillogó, csupasz fafelületén. Lent odamegyek az ablakhoz, és az utca túloldalán álló házat figyelem, amíg el nem sötétedik.
Utána fekszem a szófán, és a fiatal párra gondolok. Várom, hogy meghalljam a halk, fura hangokat, amiket a sötétben adnak ki magukból. Ha velük élnék, azt hiszem, nem volna olyan része a napjaiknak, amit nem láthatnék.
Visszamegyek a lépcsőn az emeletre, és leülök az öregasszony ágya mellé. Homályos alakját figyelem. Hallgatom hangos lélegzését. És várom a reggelt.”
Előrendelhető
Dennis Lehane:
Apró irgalmak
„BOSTON OSTROM ALATT! Csatlakozz a dél-bostoni közösség büszke tagjaihoz, valamint az aggódó szülőkhöz!”
Utolsó regényével jelentkezik a kultikus Viharsziget és a Titokzatos folyó írója
Megjelenés: február 13.
Fordító: Rusznyák Csaba
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 320 oldal
Leírás
Mi újdonságot lehet elmondani egy olyan kaliberű szerzőről, mint Dennis Lehane? Hogy a modern noir egyik megteremtője és úttörője? Hogy bűnben tapicskoló művei megmutatják miként lehet a krimi egyben szépirodalom is? Vélhetően, ha Lehane kizárólag a Titokzatos folyót és a Viharszigetet írja meg, neve már aranybetűkkel kerülne be a bűnügyi irodalom nagykönyvébe, és hollywoodi elfoglaltságai miatt egy darabig úgy tűnt, többé már nem tér vissza a prózairodalom terepére.
Szerencsénkre talált némi lyukat tetemes elfoglaltságai közt, aminek mi rajongók örülhetünk a leginkább, így elkészülhetett vélhetően Lehane regényírói pályafutásának hattyúdala, ami a tengerentúli kritikusok szerint inkább ékkő, vagy korona, és legalább olyan szépen csillog, mint a fentebb említett kultikus stand alone művei.
Az Apró irgalmak című, Lehane pályafutását megkoronázó művet 2023-ban az Amazon az év legjobb krimi/thriller regényének választotta, miközben az amerikai krimi új üdvöskéje, S. A. Cosby, az Éles tárgyak és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn, valamint maga a horror koronázatlan királya, Stephen King is az év legjobb regényének nevezte.
A The New York Times azt írta róla: „kíméletlenül ábrázolja az ostobák fanatizmusát”, míg a Kirkus Review szerint „az emberi lélek mocskának éjsötét krónikája”, míg a National Public Radio kiemelte, milyen sokrétűen mutatja be a rasszizmus ma is túlságosan aktuális kérdéskörét. Ahogy az egy Lehane regény esetén lenni szokott, a megfilmesítés jogai persze rögtön elkeltek, a jelenlegi tervek szerint az Apple Tv+ készít majd sorozatot a műből.
Ha ez Lehane utolsó műve – tekintve, hogy lassan betölti a hatvanat, és évekre előre be van táblázva Hollywoodban – akkor bizton állíthatjuk, hogy ez a méltó lezárás, amit mindenkinek érdemes olvasnia.
Fülszöveg
A Viharsziget és a Titokzatos folyó világszerte ünnepelt szerzője egy új mesterművel tér vissza családi szeretetről, alattomos hatalomról, forrongó gyűlöletről és mindent elemésztő bosszúról Boston történetének egyik legviharosabb epizódjával a háttérben.
1974, a nagy nyári hőhullám idején. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények közt gázolt el a metró.
A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.
Az Apró irgalmak szenzációs thriller, a bűnözés és hatalom brutális tablója, valamint az amerikai rasszizmus sötét szívének bátor portréja. Olyan delejező és kíméletlen könyv, amilyet csak Dennis Lehane tud írni.
A szerzőről
Dennis Lehane, a modern noir koronázatlan királya, 1966. augusztus 4-én született Boston Dorchester negyedében. Itt nevelkedett, a regényeinek többsége is ezen a környéken játszódik. Két diplomát szerzett Floridában: az elsőt az Eckerd College-ban, a másodikat pedig a Florida International Universityn. Mielőtt főállású író lett, értelmi fogyatékos és érzelmileg sérült gyerekekkel foglalkozott, de volt pincér, parkolóőr, sofőr, rakodómunkás és könyvesbolti eladó is.
Az első regényét még az egyetemi évei alatt írta saját szórakoztatására: az Egy pohárral a háború előtt 1994-ben jelent meg, főszerepben Angie Gennaro és Patrick Kenzie magándetektívekkel. A kötet nagy kritikai elismerésben részesült, és később hatrészes sorozattá nőtte ki magát, ráadásul a negyedik, Hideg nyomon című kötetből Ben Affleck filmet forgatott.
Lehane eddigi legsikeresebb regényei mégis az önálló művei. A Titokzatos folyó 2001-ben látott napvilágot, és szinte azonnal kultikus magasságokba emelkedett. Később Clint Eastwood készített belőle Oscar-díjas filmet. Lehane ezt követően 2003-ban megírta a Viharszigetet, amit számos irodalmi díjra jelöltek, és meghatározta a következő évek trendjeit – nem csak az irodalomban. A történetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével.
Lehane a 2010-es évek második felétől kevésbé aktív regények terén, az idejét Hollywoodnak szenteli. Olyan sorozatok írásában és produceri munkálataiban vett részt, mint például a Fekete madár, A kívülálló, a Mr. Mercedes, A vérvonal árnyai vagy a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó. 2023-ban, hosszú kihagyás után új regénnyel is jelentkezett: az Apró irgalmakkal visszatért Bostonba, és a város 1970-es években kirobbant szegregációs válságának színfalai előtt játszódó, lebilincselő hatású thrillert mesél el. A kötet óriási sikert aratott a rajongók körében.
Mások a kötetről
„Gondolatébresztő, dühítő és abszolút letehetetlen.” - Stephen King
„Az Apró irgalmak Boston 1974-es, iskolai szegregációs válságának színfalai előtt játszódó, lebilincselő hatású thriller, főszerepben egy mindenre elszánt nővel, akit nem lehet semmibe venni. Gondolatébresztő, pulzáló, releváns és kompromisszummentes sztori az egyik legjobb kortárs író tollából.” - Gilliam Flynn
„Dennis Lehane egy szupernóva, új regénye pedig a naprendszer összes bolygóját rohadtul kilövi a pályájáról. Eddig is sikert sikerre halmozott, de sosem volt ennél igazabb, szívszakítóbb, fontosabb írása. Amerika faji rémálmának közepette az Apró irgalmak csakis azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek a legjobban számítanak: „Mi fog változni? Mikor fog változni? Hol fog változni? Hogyan fog változni?” Ezt a könyvet képtelenség letenni, sötét fényei pedig sokáig veled maradnak majd.” - Junot Díaz
„Dennis Lehane úgy hámozza le karakterei rétegeit, ahogyan egy szobrász találja meg egy angyal arcát egy kőtömbben. Az Apró irgalmak egy mesteri történetmesélő csúcsteljesítménye, klasszikus Lehane. Gyönyörű, brutális, lírai és elviselhetetlenül őszinte. Kihagyhatatlan.” - S. A. Cosby
„Dennis Lehane rezzenéstelen arccal tár elénk egy sötét történetet, melyet az olvasó sosem fog elfelejteni.” - James Lee Burke
„Gyönyörű. Dennis Lehane teljesen letaglózott a számomra teljesen ismeretlen világ szívembe plántálásával. Az Apró irgalmak frenetikus és szívszorító, dühítő és felejthetetlen.” - Jacqueline Woodson
„Ez a feszes, megkapó thriller egyben önvizsgálat – az íróé és az olvasóé is.” - Kirkus Reviews
„Letaglózó és felejthetetlen… lenyűgöző regény rasszizmusról, erőszakról és szülői bosszúról.” - Library Journal
Részlet a kötetből
Mohai V. Lajos
A kanizsai Hidegház
Megjelent!
Prae Kiadó, 2023
Szerkesztette: Balogh Endre
Borítóterv: Fábián István
A kötetről
Sziszifuszi munkával összerakható egy város múltja a régészeti ásatások, levéltári anyagok, anyakönyvi kivonatok, privát levelek, családi Bibliára vagy más könyvekre írott széljegyzetek segítségével. Ugyanilyen óriási vállalás a saját múltunk tárnájába lemenni, emlékeink, családi legendáriumaink, régi térélményeink, illatok, hangok, izomemlékek megidézésével. Felmutatni az utcabeli boltost, egy renitens családtagot, egy könyvesbódét, egy zsinagógát, az iskolák világát, és még rengeteg olyan egyedit, amire, ha más is ráismer, máris általánossá változik.
A kanizsai Hidegház egy szegény család másodszülött fiának története. De ne gondoljunk arra, hogy majd király, vagy kőgazdag mágnás lesz belőle. Esterházy Péterrel szólva a főszereplő „egy ürge”, egy egyszerű ember – és éppen ez az izgalmas benne: akármelyikőnk lehetne. Talán csak a fokozott érzékenysége és irodalmi tájékozottsága különbözteti meg a szomszéd munkástól. De nem hordja magasan az orrát, egy a kanizsaiak közül. Mert a könyv Nagykanizsán játszódik, a második világháború után. Sokan ráismernek majd a város különböző részeire, még ha olyanok is vannak benne, melyekre csak régi térképeken, vagy nagyon idős emberek emlékeiben bukkanhatnánk.
A múlt nem puzzle, sosem lehet minden darabját kirakni. Minél többet tudunk, annál jobban látjuk a hiányokat. Egy irodalmi mű sem kirakós. Mohai V. Lajos a szubjektív kép intenzitásán dolgozik. Tekeredjen csak az az emlékkígyó. Összetéveszthetetlen melankóliájú sorai maguk is több irányba nyitható időkapszulák.
A szerzőről
Mohai V. Lajos, születési neve: (Venszl Lajosként Nagykanizsa, 1956. július 21.–) József Attila-díjas költő, író, esszéíró, irodalomtörténész. 2006 óta irodalmi munkáinak él; óraadó volt a Károli Gáspár Református egyetemen. Az art7.hu művészeti portál főszerkesztő-helyettese.
Részlet a kötetből
Nem így történt, azóta is áll az épület, ahová olykor elzarándokoltam én is, mert Nusi néném ott jutott szükséglakáshoz. Minden alkalommal ünnepélyesen készülődtem, és, utólag visszapillantva, elárulhatom, hogy a látogatásaim nem merültek ki a családi kapcsolat kötelességszerű ápolásában, amire pedig adtak a népek Kanizsán, mi is, tehát könnyű dolgom volt, magamra vállaltam a feladatot. (Én hálásnak éreztem, a szüleim kevésbé.)
Már a ház hangulata magával ragadott.
Kifeszített dróton villanykörték pislákoltak, az ereszek alól kocsonyás, szürke köd ereszkedett alá az udvarra. Az épület, a szájhagyomány szerint, Ferenc József uralkodása idején és később is sokcsillagos bordélyként szolgált; közönsége válogatott urakból állt, halk szavúakból és harsányakból, többnyire családosokból. A diszkréció háziszabály volt, elpirulni nem volt szabad, megkövetelte az intimitás. Köd előttem, köd utánam. Jó időtöltés volt ott lenni, amit ékesen bizonyított, hogy ide, a messze földön híres kanizsai kurvákhoz a Muravidékről és a régi vármegye legtávolabbi csücskéből is jöttek úrfélék, jobb módú kuncsaftok.
A könnyű vérű lányok utódai, fittyet hányva a szocialista erkölcs szabályaira, a hatvanas években ott tanyáztak délutánonként a Fölsőtemplom előtti korzón, ahol munkaidő után nyüzsgött a város. A taxik is ott várakoztak a bazaltkockás szervizúton. A kifestett nőkhöz hasonlóan ők is a város látványosságai közé tartoztak, mert az a kis oszlopra szerelt telefon, amellyel fuvarra hívták őket, időnként felberregett, ilyenkor a járókelők odasandítottak, mielőtt folytatták volna az útjukat, ahogy azokra a mutatós lányokra is odasandítottak.
Mindenki biztonságban érezhette magát.
Ló és lovas hegyre hágnak.
Hittanra menet városunknak ezen a részén láttam a legszebb körömcipőt. A nő, akinek a lábán volt, a Jézus Szíve-plébániatemplom előtti tér ékszerdobozának számító Muskátli cukrászda teraszán ült, finoman keresztbe vetett lábbal. Arcomba szaladt a vér. A cukrászdában olasz kamionsofőrök az asztal alatt árultak női harisnyát, nyugati cigarettát és a slágernek számító négerbarna orkánkabátot. Szép pénzt hozott ez a feketézőknek, az orkánkabát bizonyos presztízst jelentett.
Szeles és esős időben négerbarna színbe öltözött a város.
Visszatérve a régi bordélyvilághoz: a megyei urak állítólag rengeteg harisnyapénzt áldoztak az erotika azon mutatványaira, amelyekben részesültek. A város alsóbb köreinek megtépázott gazdasági helyzetén némileg javítottak ezzel. Mint később tudomásomra jutott, az élete egy szakaszát bordélyházi bentlakóként élő Krúdy Gyula bordélyszótára is tanúsítja, hogy az örömházi hálapénzt az elégedett ügyfelek harisnyapénzként folyósították. A boldog békeidők e dekadens nyoma élt és virult Kanizsán.
Ahogy az épület is a háborús viszontagságok ellenére megőrzött a külsejében valamennyit egykori rendeltetéséből: homályba vesző kapualjon lehetett bejutni egy jobbra és balra is elágazó, hosszanti folyosóra; a folyosók fölkövezett udvart fogtak közre, ahol az elmaradhatatlan, cserepekbe ültetett muskátlik nyíltak. Az udvar diszkrét árnyékba borult, akárcsak a lakások ablakai; a helyiségekben nappal is égett a villany. A sárgás hajópallóval lerakott kapualjban festett domborművek maradványai indázó virágminták nyomait őrizték.
A falak erotikus párát leheltek ki magukból. Tetszhetett volna Krúdynak is. Az írásaiból tudom, hogy a bordély az élet és a halál „regényes” metaforájává változott át az elmúlásra fogékony íróemberek számára. A bordélynak saját mítosza alakult ki, akárcsak a korán sötétedő őszi estéknek, amelyek a melankolikus hajlamúakat öngyilkosságba kergették.
„Megpohonyállak, ha valami rosszat hallok rólad!” – fenyegetett meg fölemelt mutatóujjával szelíden Anyám.
Kapható a Prae Kiadó webáruházában:
Dargay Marcell
A 180-as Csoport
Könyvbemutató az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében a BMC Magyar Zenei Információs Központ és Könyvtár rendezvénytermében január 19-én 18 órakor.
A szerzővel Fazekas Gergely zenetörténész beszélget, archív filmfelvételek is lejátszására is sor kerül, valamint fellépnek élőben a volt 180-as Csoport-tagok.
A kötetről
A 180-as Csoport 1979 és 1990 közötti történetének feldolgozása mindeddig a magyar zenetudomány nagy adósságai közé tartozott. A Kádár-korszak utolsó évtizedének alternatív művészi szcénáival szoros kapcsolatot ápoló experimentális művészcsoport tevékenységét most sem zenetörténész, hanem – Dargay Marcell személyében – zeneszerző tárta fel. A zeneszerzői megközelítés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A kötet középpontjában maguk a zeneművek állnak, olyan kompozíciók, amelyek bár az amerikai minimalizmust tekintették kiindulópontjuknak, annak helyi, magyar változatát hozták létre, miközben nem riadtak vissza a legkülönfélébb inspirációk (populáris zene, klasszikus hagyomány, keleti zenekultúra, színház és film) befogadásától sem. Dargay Marcell érzékeny mélyanalízisek formájában tárja az olvasó elé a lassan darabjaira hulló puha diktatúrában kibontakozó fiatal zeneszerzőnemzedék: Faragó Béla, Márta István, Melis László, Soós András és Szemző Tibor művészetének titkait.
Dalos Anna
Prae Kiadó, 2023
Szerkesztette: Pintér Tibor
Szakmai lektor: Weber Kristóf
Borítóterv: Szabó Imola Julianna
A szerzőről
A szerző portréját Brozsek Niki készítette.
Dargay Marcell zeneszerző, zongorista. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán Vidovszky László, zeneelmélet szakán pedig Komlós Katalin tanítványaként végzett 2004-ben.
Megrendelhető a kiadó webáruházában:
