Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Varga Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek március 15-én jelenik az első történelmi romantikus regénye a NewLine Kiadó gondozásában, A szabadság virágai címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Jogász vagyok, két gyermek édesanyja. Gyakorlatilag ez a két
legmeghatározóbb pont az életemben. Az egyetemi záróvizsgák után volt egy
hosszabb időszak, amikor képtelen voltam könyvet olvasni, nem viseltem el semmilyen
hosszabb szöveget magam körül. Szerencsére sikerült újra visszatalálnom az
olvasás szeretetéhez, és azóta igyekszem havonta legalább 2-3 könyvet
kiolvasni. Nem könnyű összeegyeztetni az írással, de nem lehetetlen.
A szabadság virágai c.könyved sok kutatómunkát
igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A kutatás és az írás majdnem egy teljes évet felölelt. Helytörténeti
kutatásaim még ennél is többet, ugyanis néhány éves családfakutatás eredménye a
regény. Miután kiolvastam az összes helyi érintettségű, 1848–1849. évi szabadságharcról szóló szakirodalmat, rájöttem, hogy ennél
több dolog érdekelne, olyan részletek, amelyeket nem fogok megtalálni ezekben a
könyvekben. Ezen a ponton kerestem fel Süli Attila hadtörténészt, aki az erdélyi
szabadságharc szakértője. Nagyon örültem, amikor elvállalta, hogy válaszol a
kérdéseimre, lektorál, segít megtartani a regény hitelességét. Vannak
történetek, amelyek szinte kérik, hogy megszülethessenek. Ez pontosan egy ilyen
történet...
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A romantikus szál fikció, amelyet egy – a kutatásaim során fellelt – anyakönyvi bejegyzés
ihletett. A történeti rész mondhatni percre pontos. A csapatmozgások, a harctéren
lévő számok, az időrendiség, sőt még az időjárás is a lejegyzetteknek megfelelő.
Igyekeztem a lehető leghitelesebben megjeleníteni mindent. Ezen túlmenően valós
történelmi alakok is feltűnnek a regényben.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már a gimnáziumi éveim alatt is írogattam, persze ennek megfelelően
álnéven vagy a fióknak. Hosszú ideig aztán a kreativitás nem volt az életem
része, és sok időbe telt míg felszínre bukott, hogy ennek az energiának a
kicsatornázására elemi szintű szükségem van. Ekkor született meg egy terápiás
citromfáról szóló „novella”. Azt talán kevesen tudják, hogy bár Aszabadságvirágai az első regényem, de nem az első könyvem. A gyerekeimnek szóló „anya
mesélj fejből” történetekből tavaly megszületett a Lelómesék
című mesekönyv, szintén a NewLine Kiadó gondozásában.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A történelmi-romantikus vonaltól egyelőre nem hiszem, hogy elrugaszkodnék,
ugyanis imádom a történelmet, de szívesen vinnék bele a jövőben egy csepp krimit
vagy thrillert. Meglátjuk, nyitott vagyok mindenféle inspirációra.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Sosem éreztem még úgy, hogy igazán vége lenne. Az utómunkák, a
szerkesztés nem is ad erre lehetőséget. Talán a nyomdába kerülés az a pont,
amikor tudatosul. Sosincs bennem az, hogy de jó, hogy vége. A szereplők kezét nehéz
elengedni. Olvasóként például nehezen élem meg, hogy végre megszeretem a szereplőket,
és jóformán vége is a történetnek. Ott szó szerint kell néhány nap elgyászolni
a befejezést.
Nem
gondolkodtál még írói álnéven?
Nem merült fel bennem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Már a mesekönyves „múltamban” ott motoszkált bennem, hogy szeretném magam
kipróbálni mélyebb témákban is. Érdekel az emberi psziché, meddig lehet elmenni,
tologatni a határokat. A történelmi érdeklődés pedig elég jó háttéranyagot
nyújt, így adta magát a dolog.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Felfoghatatlan, hogy a fejemben létező, formálódó történetek mások
számára is kézzel foghatóvá válnak. Azt viszont már most tudom, hogy ez a mostani
megjelenéssel sem lesz másképp.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
A történelmi vonal miatt komolyabb tervezésre volt szükség. Ahhoz, hogy
átlássam a seregek mozgását, ki, mikor, hol volt, Mihály mikor lehetett Zabolán,
mennyi időre volt akkoriban szükség A-ból B-be jutni... ehhez idővonalat rajzoltam
magamnak. Minden más impulzívabban készült, hagytam, hogy jöjjenek maguktól a
szálak.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen
tudtál megírni?
Eleinte nehezen találtam meg Mihály hangját, sokkal kevesebb lehetősége
volt kibontakozni. A csaták leírása is először kihívást jelentett, bele kellett
jönnöm... nem a vér, inkább a meglévő és lejegyzett adatok, események keretbe foglalása,
mindezt Mihály szemszögéből láttatni. Kevernem kellett a valóságot és a fikciót,
na de hol húzzam meg a határt?
A kedvenc jelenetem talán a rozmaringhoz köthető (többet nem mondhatok
spoilerezés nélkül), ez az elsőként megírt jelenetek egyike volt. A történetben
megjelenő virágok szimbolikája sem véletlenszerű. Szerkesztőm javaslatára
került be végül Mihály kocsmai jelenete, kifejezetten szórakoztató volt ekkor a
karakter fejébe látni.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Mindenhonnan megtalálnak az ötletek. Egy mondatból, egy álomból,
gyakorlatilag bármiből képes vagyok egy komplett történetet „levetíteni”
magamnak. Lehet, hogy furcsa, de vezetés közben szoktam „írni”: inspiráló zene
feltekerve, és a reggeli csúcsforgalomban 10-15 perc alatt felrakok egy
jelenetet, sőt volt, hogy egy fejezetet is. A zene a legnagyobb inspirációm, de
jártamban-keltemben előfordul, hogy eszembe jut egy jó mondat vagy kifejezés,
és akkor gyorsan beírom a telefonom jegyzeteibe.
Nemrégiben láttam Varga Orsolya szerzői oldalánál
ezt a csodálatos borítót, gondoltam megosztom veletek.
A könyv NewLine Kiadó gondozásában jelenik meg 2025.március.15-én.
A történet nagyon megfogott, kíváncsian várom a
megjelenését. Tiktokonláttam egy – két
videót róla, így érdemes bekövetni.
A tiktok csatornáját itt találjátok illetve azt instagram oldalát is.
Varga Orsolya
A szabadság virágai
NewLine Kiadó
Fülszöveg
Szerelem az 1848–1849-es szabadságharc árnyékában…
Demes Ilka árva lány a zabolai Mikes-kastély falai között talál menedéket, ahol
megismerkedik a szemtelen és megkerülhetetlen személyiségű fiatal huszárral, Császár Mihállyal. Két öntörvényű lélek találkozása, de talán mégsem különböznek annyira, mint elsőre gondolnák…
Két fájdalmas életút. Két sors, amit a kirobbanó forradalom fűz egybe. Ilka szabadságra vágyik, ahogy Erdély is. Nemcsak a múlt és az elfojtott érzések törnek utat maguknak, hanem a véres harcok is.
De vajon meddig lehet elmenni a szabadságért? A szerelem túlélheti a háborút?
Az írónő feszültséggel teli történelmi-romantikus regénye varázslatos háromszéki tájakra kalauzolja az olvasókat, és hiteles történelmi, hadi eseményeken keresztül ismerteti meg velünk az 1848–1849. évi erdélyi szabadságharc főbb eseményeit.
A könyv előrendelésével kapcsolatban később fogok írni nektek, addig is kövessétek be Varga Orsolya szerzői oldalát az fb-n. A borítót Coverst Studio készítette.
Balázs Júlia – Erdős Virág – Fabacsovics Lili – Kemény Zsófi – Kovács Dominik – Kovács Viktor – Lackó Gábor – Maros András – Nádasdy Ádám – Szűcs Teri – Tasnádi István – Totth Benedek – Vörös István
173 szerep, 121 színész, 61 filmes alkotótárs, 4 év, 36 film, 33 író, 32 különleges helyszín, 5 állandó alkotó, 3 producer, 1 rendező, 3 kötet, 1 inspiráció. Ez a Shakespeare/37.
33 kortárs magyar író – regényírók, drámaírók, költők és dramaturgok – értelmezi újra William Shakespeare műveit egyfelvonásosokban, elsősorban nem a cselekményre, hanem a művek alapgondolatára, egy-egy emberi sorsra, egy kiemelt pillanatra koncentrálva. Ha az utódaink száz év múlva újraolvassák ezeket a drámákat, pontos képet kapnak majd a 2020-as évek Magyarországáról.
A kiemelkedő írói gárdának és a Webszínház alkotói csapatának köszönhetően ízig-vérig huszonegyedik századi feldolgozásokat olvashatunk és nézhetünk, amelyek hordozzák a 2020-as évek Magyarországának esszenciáját, a már négyszáz évvel ezelőtt is felmerülő társadalmi kérdések és problémák szemszögét is érvényesítve.
2024 szeptemberére elkészült a 36 film, s most, 2024 karácsonyán egy kötetben adjuk ki az első évad 12 művét, amit hamarosan két további kötet követ.
„Különösen izgalmas látni, hogyan inspirálja a nagy reneszánsz drámaíró a kortárs magyar dráma- és prózairodalom legjobbjait. Lenyűgöző olvasni, mennyire más és más a szerzők megközelítése a kiválasztott színműhöz.”
– Magács László rendező
„Nagyon érdekes élmény minden egyes epizódban ilyen szorosan és szigorú koreográfiát betartva együttműködni, nem csak a színészekkel, de a stáb minden tagjával, akik adott esetben a kamera mögött bújva rendezik a díszletet, vagy rögzítik a hangot.”
– Meister Natália Nóra operatőr
A Webszínház alkotói csapatáról
Az első websorozatuk (Jelenetekegyháztartásból) sikere láttán úgy döntött, tovább feszegeti a film és színház közötti kapcsolat lehetőségeinek határait.
Így esett a választás William Shakespeare teljes drámaszerzői életművének a feldolgozására. 2021-ben, az idén karácsonykor kiadásra kerülő könyv drámái alapján megszületett aShakespeare 37sorozat első évada, amelyet két másik évad követett.
„Mit is jelent számunkra a Film/Színház? Használjuk a filmtechnika legmodernebb eszközeit, de az átlagosan 20 perces epizódok mindegyikét egyetlen snittben vesszük fel, amitől az előadásmód színházszerűvé válik. A filmes eszközök pedig abban segítenek, hogy olyan közelségbe viszi a nézőket a színészekhez, hogy egészen intim pillanatokat és a legapróbb rezdüléseket is érzékelhetik, így a sorozat egészen egyedi lehetőséget kínál a nézőnek, hogy elmélyedjen egy-egy színészi alakítás legfinomabb részleteiben is.”
– Magács László rendező
A sorozat fontos alkotórésze a zene, a zörej, ami nem csupán kísérőelem, hanem szinte önálló szereplővé válik, nem csak atmoszférát teremt, hanem történetet is mesél.Necz Balázsmunkája.
Az epizódok műfaji értelemben is változatosak; vannak köztük zenés videoklipek, verses elbeszélések, filmes víziók vagy klasszikus színházi etűdök is. Hiszen nincsenek korlátok, a műfajok összemosódnak.
Könyv vagy film? Színház vagy film? Hangzik el gyakran a kérdés, amit nem kell megválaszolnunk. A Webszínház ötvözi a hármat. Nincsenek korlátok, a műfajok összemosódnak.
Nézni vagy olvasni? Először olvasni, majd nézni.
A könyv és az első évad filmjei közötti kapcsolódást a drámák elején található QR kód rejti, amelynek beszkennelésével az olvasóból hirtelen néző lesz, a drámából pedig film/színház-i alkotás.
A TikTokon 71 millió megtekintésnél, 2 millió lájknál és 138.000 követőnél járó Papp-Für János fogyása igaz történetét meséli el, amely számos embert inspirált diétára úgy, hogy közben ízletes és laktató menüket állíthattak össze maguknak.
A kötet a 21 napos súlycsökkentő próbához nyújt segítséget és javasol recepteket az olvasónak. A magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú étrendet kínáló ketogén diéta követői e kötet segítségével maguk is jegyzetelhetik és ellenőrizhetik testsúlyuk alakulását, és nem utolsósorban ínycsiklandó fogásokat készíthetnek könnyen hozzáférhető alapanyagokból.
Papp-Für János
„A főzés a konyha művészete. Alkotóművészet. Ezért rajongok érte. Önmagában egy paradicsom, egy fej hagyma vagy egy brokkoli önmagáért fontos, egy paradicsom paradicsom akar lenni, a hagyma pedig hagyma. Azt jelenti, amit jelent, érthető, felismerhető és önazonos. Így van ez a vers megírásával vagy egy zenei mű megkomponálásával is. A szék az egy szék, a függöny az függöny, egy tehervagon is tehervagon. Nem akarnak mások lenni, nem is tudnak önmaguktól. Jó verset írni és jó zenét szerezni végtelenül egyszerű. A megfelelő szavakat, zenei hangjegyeket a megfelelő sorrendben, időben kell összeilleszteni. Egy szabály van, mégpedig a harmónia.
A harmónia egy összhang, kötőanyag a különálló elemek között, ami egységes egésszé válik, önálló, és önmagában megálló kész produktumot hoz létre. És itt jön az alkotás folyamata. Az a fajta teremtés, ami az összességet figyeli és arra koncentrál, hogy működőképes legyen az eredmény. No, így van ez a főzésnél is. A megfelelő alapanyagok megfelelő sorrendben és időben való összeillesztése.”
Ajánlások
„Amikor megismertem, fiatal költő volt, nagy testtel. Most nagy költő, fiatal testtel.”
(Bezerédi Zoltán)
„Nem tudja, hogy kell taxival közlekedni a fővárosban, imádja a rózsaszín pulcsikat, és a kameraállvány cipelése is kihívás számára. De imádom a lelkét, megkönnyezem a csodás verseit, és mióta a barátom, a főztjét is!”
(Vogyerák Anikó)
„Néhány évtizede zavar a súlyfelesleg. Ezen belül legjobban a sajátom. Hol felszedek, hol leadok, de tartósan soha nem sikerült megszabadulnom a kilóktól. A legjobban az zavar, amikor cinikus megjegyzést tesznek a pocakomra, játékosan paskolgatva azt. De nem tudok ellenállni az éjszakai eszegetés bűnbeesésének, a nyári fagylaltozás véget nem érő hedonista procedúrájának. Az olasz tiramisumezők legelésének. A palacsintafák folyamatos rázogatásának. Ami a sportolást illeti, Sir Winston Churchill filozófiájának hódolok. No sport! Ezért aztán emelem kalapomat olyan embertársaim előtt, akik komoly akaraterővel rendelkeznek, és képesek életmódot változtatni. Ilyen Papp-Für János, aki nemcsak kiváló költő, de az életben maradás titkaival kapcsolatban is útmutatást adhat nekünk. Olvassák és szeressék, egészen biztosan hasznukra fog válni.”
(Gerendás Péter)
Részletek a kötetből
Előzmények és a döntés
Adott egy 35 éves, 195 cm magas, 90 kilós, sportos, egészséges, kiváló erőnléti állapotban lévő, erős testalkatú, fitt, fiatal férfi. Hét év elteltével adott egy 42 éves 195 cm magas, 135 kilós, elhízott, kettes típusú cukorbeteg, szívritmus-szabályozó gyógyszereken élő, magas vérnyomású, erőtlen, a cipőjét bekötni alig tudó, levegőért kapkodó középkorú férfi. Mi a különbség azonkívül, hogy eltelt 7 év? Szinte semmi. Csupán 40 kg. Csakhogy ez a 40 kg plusz. Minden más emiatt van.
Kezdjük az elején. Mivel foglalkozom, mit dolgozom, mi a szakmám? Ez később még fontos lesz. Író-költő-zenész vagyok. Ez nem volt mindig így, szinte egész életemben fizikai munkát végeztem. Állandó hajnali ébredés, cipekedés egész álló nap késő estig. Évekig dolgoztam egy ital-nagykereskedésben mint rakodó és sofőr, voltam állateledel-nagykereskedésben raktáros, rakodó, sofőr, targoncás, voltam segédmunkás kőműves és szobafestő mellett kocsmáros, napszámos kint a földeken a határban, és egy kis ideig dolgoztam a szakmámban is, klasszikus gitárt és művészettörténetet tanítottam egy általános iskolában. Soha nem voltak súlyproblémáim, sőt inkább sovány voltam egész életemben, de elhízott és túlsúlyos soha. De akkor mi történt az elmúlt 7 évben, hogy ennyire elhagytam magam és leépültem?
Elmesélem.
Mindig szerettem a hasam, és a mai napig szeretek jókat enni, ráadásul nagyon édesszájú is vagyok. És nem ám natúr csirkemellet, hártyázott karajt és keserű csokit szeretek enni, hanem zsíros sülteket, szaftos pörkölteket, tésztás ételeket és kenyeret kenyérrel, palacsintát, süteményeket, nutellát, akár este 10 után is simán és sokat. De szerintem mindenki tudja, miről beszélek. Nem is volt ez gond, amíg fiatal voltam, és hajnaltól estig ment a fizikai meló. A gond ott kezdődött, amikor a tényleges szakmámban kezdtem el dolgozni, jött a zenélés, elkezdődött az írói, költői pályám, az ülőmunka. Persze a gyomrom a régi maradt, és az étkezési szokásaim sem változtak. No, hát itt kezdődik minden.
Ez a nap más, mint a többi
Aztán eljött az a bizonyos nap. A felismerés és szembesülés, a tanácstalanság és a kétségbeesés napja.
Kora reggel, a szokásos ébredés, készülődés. Leülök az előszoba lépcsőjére, hogy a lábam beletuszkoljam a cipőbe. Szuszogva, a levegőt kipréselve magamból, nagy nehezen bekötöm a cipőmet. Irány a bolt, az elmaradhatatlan aldis kenyérlángos és pekándiós párna, legalább két töltött fánk, dupla kávé sok cukorral, egy nagy pohár kóla. Így indul a reggel. A gyerekek már iskolában, óvodában, megyek az irodába, pályázatokat írok, elszámolásokat csinálok, szerkesztem az új könyvemet, könyvbemutatókra, fellépésekre készülök. Mozgás semmi. Telik a nap. Jön az ebéd, vele minden, ami csak belefér. Pörkölt főtt tésztával, somlói, fél liter kóla, újra kávé. Délután még egy kis rágcsálnivaló, munka az irodában, összeszedem a gyerekeket, belefér egy kis játszótér, aztán irány haza. Minden nap, hét éven keresztül ugyanígy.
Az a nap több dolog miatt is különleges volt. Az egyik, hogy ekkor vettem észre először magamon, hogy hamar kifulladok. A gyerekekkel voltam a játszótéren. Néhány perc elteltével azt mondtam nekik, hogy inkább homokozzanak, hintázzanak együtt, mert le kellett ülnöm egy padra, annyira fájt a derekam. Nem bírtam velük a tempót. Ők persze nem értették, miért kérem őket erre, inkább szaladgálni, fogócskázni szerettek volna. Életemben először vettem észre a csalódottságot a szemükben.
És ez az a nap, amikor először láttam magamat én is kívülről. Láttam, hogy a többi apuka milyen kitartóan játszik, szalad a gyereke után. Nem ülnek nagy hassal, nem lihegnek lógó tokával egy padon. Nem úgy néznek ki, mint én. Irigy voltam rájuk, és közben szégyelltem magamat. Ekkor jöttem rá, hogy ez így nem mehet tovább.
Próbáltam minden erőmet összeszedni, de nem ment. Már kevés az akarat. Ez már nem az a szint, amikor eldönthetem, hogy mit akarok, hogyan akarom és meddig akarom. A testem fizikailag alkalmatlanná vált a kitartó, gyors mozgásra. Egyetlen akadály tornyosult előttem: a saját testem. Szörnyen éreztem magam. Persze mondanom sem kell, összeszedtem a gyerekeket, és irány haza.
Este vacsora. Ami csak belefér, bundás kenyér, melegszendvics, egy kis csoki, még egy kis laptop előtti munka, már az ágyban, a tévé bekapcsolva, olvasgatok is. Tíz óra körül két szelet zsíros kenyér, majd a feleségem még süt nekem vagy öt nutellás palacsintát. Aztán egy gyors zuhanyzás és az újabb felismerés, valami ugyancsak ezen a napon fordult elő velem először. Megtörölközöm, és megállok a tükör előtt. Jól végignézek magamon, végigpásztázom a teljes alakomat. Ez az első nap, amikor nem tetszik, amit látok. Őszintén szólva ennél is rosszabb a helyzet: nem akarok hinni a szememnek. Hová lettem, hová tűntem, mi történt velem, miért nézek így ki? Mi ez? Kié ez a test?
Ez a nap más, mint a többi. Indulok lefeküdni. Szédülök, nem érzem jól magam, dobog a szívem, mint a gyorsvonat. Le vagyok főve, ráz a hideg. Nem vagyok jól, nehezen alszom el.
.jpg)
