John le Carré fia megírta az új George Smiley-regényt egy magyarral a főszerepben

 Nick Harkaway: 

Karla választása

Megjelenés: augusztus 7.

Fordító: Nagy Gergely

Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

„Smiley-nak olyan élmény volt aznap este visszatérni a Köröndre, mintha szántszándékkal vízbe fulladt volna.”

John le Carré fia megírta az új George Smiley-regényt egy magyarral a főszerepben

Leírás

Nick Harkaway új regényével nem csupán tiszteleg apja emléke és munkássága előtt, de őszintén és szenvedéllyel bele is nyúl a legendás John Le Carré-kémvilág szívébe. A Karla választása nemcsak folytatás, de egyben újragondolás is: miközben hű marad a le Carré-féle hidegháborús hangulathoz, finoman aktualizálja a történetet egy 21. századi, erkölcsileg még kuszább világra. A regény főszereplője ezúttal maga Karla, a híresen rejtőzködő szovjet kémfőnök, akinek emberi és ideológiai dilemmái eddig rejtve maradtak. Harkaway friss nézőpontból, de az apai örökség iránti mély tisztelettel mutatja meg, milyen személyes is lehet a hatalom, az árulás és a lojalitás kérdése.

A magyar olvasóknak külön csemege, hogy a történet egyes kulcsmozzanatai Budapesten játszódnak, és egy magyar származású informátor is fontos szerephez jut. Harkaway nem egzotikus díszletként, hanem történelmileg és hangulatilag hiteles kulisszaként használja Budapestet, megidézve a vasfüggöny mögötti paranoia és túlélés atmoszféráját. A Karla választása egy jól sikerült irodalmi kísérlet: nosztalgia nélkül képes visszahozni a klasszikus kémregények feszültségét, és hozzá is tesz valami újat.

Fülszöveg

Egy ​rendkívüli új regény John le Carré legikonikusabb kémje, George Smiley főszereplésével – az elismert író, Nick Harkaway tollából.

1963 tavasza van, egész Európában romokban hever a Nyugat hírszerző háborúja a szovjetek ellen. George Smiley már távozott a Köröndről, békésebb életre vágyik. Házassága stabilabb, mint valaha, és a Whitehallon az a – meg nem erősített és kicsit felháborító – szóbeszéd kezd terjedni, hogy Smiley már szinte boldog.

Kontrollnak eközben más tervei vannak. Egy orosz ügynök állt át hozzájuk, és az, akinek a meggyilkolására küldték Londonba, nincs sehol. Megkeresésére Smiley így kelletlenül belemegy, hogy még egyszer, utoljára, levezessen egy kihallgatást: egy Susanna nevű magyar menekültet, az eltűnt férfi alkalmazottját kell vallatnia, hátha kiderül valami. Ám Smiley jól tudja, hogy az árnyak között a leghalkabb lépés is végzetes lehet, és hamarosan ismét Kelet-Berlinben jár legrafináltabb ellenfele múltjának sötét nyomait követve.

Nick Harkaway könyve a két kultikus Smiley-regény, a Kém, aki bejött a hidegről, és a Suszter, szabó, baka, kém történetei közti évtizedben játszódik: különleges, izgalmas visszatérés a műfaj legnagyobb szerzője, John le Carré világába.

A szerzőről

Nick Harkaway nyolc regény, köztük a Karla választása szerzője. A valódi neve Nicholas Cornwell, és ő David Cornwell (John le Carré) és második felesége, Jane Cornwell negyedik fia. 1972-ben született Cornwallban, majd még gyermekként Londonba költözött. A cambridge-i Clare College-ban tanult, később a filmiparban kezdett el dolgozni.

Felesége Clare Cornwell (leánykori nevén Clare Algar), aki korábban a Reprieve nevű emberi jogi szervezet ügyvezető igazgatója volt, majd az Amnesty Internationalnél és a Sigrid Rausing Trustnál dolgozott, jelenleg pedig a John le Carré Ltd. ügyvezető igazgatója.

2021-ben, apja halála után Harkaway vállalta magára a még kiadatlan Ezüstfény című Le Carré-regény megjelentetésének feladatát. Akkor úgy nyilatkozott, hogy célja az volt, hogy a lehető legláthatatlanabb maradjon a folyamat során. 2022-ben, miután bátyja, Tim Cornwell – aki éppen apjuk levelezésének gyűjteményes kötetét állította össze – tragikus hirtelenséggel elhunyt, Harkawayre hárult a mű befejezéséhez szükséges utolsó simítások elvégzése. Két másik bátyja, Simon és Stephen Cornwell alapították a The Ink Factory nevű film- és tévéstúdiót, amely többek közt a The ​Night Manager – Éjszakai szolgálat című sorozatot is jegyzi.

Harkaway Londonban él Clare-rel, két gyermekükkel és egy rendkívül ragaszkodó kutyával.

A kötetről írták

„Harkaway zseniálisan idézi meg néhai apja hangját, és közben egy új és fontos fejezetet told hozzá Smiley és Karla történetéhez.” – Publishers Weekly

„Olyan, mintha egy elveszett le Carré-regényt olvasnánk. Smiley visszatért, és a lehető legjobb kezekben van.” – Richard Osman

„Nick Harkaway megcsinálta a lehetetlent. Olyan új George Smiley-regényt írt, amely egy elveszett le Carré-klasszikusként hat.” – Joe Hill

„Egy hidegháborús történet, amely méltó le Carré örökségéhez.” – Kirkus Reviews

Részlet a kötetből

„– Rendben – mondta Kontroll az irodájában, az ötödik emeleten. Még nem telt el elég idő az évből, hogy túlságosan meleg legyen a puritán helyiségben, tehát csípősen hűvös volt, Kontroll pedig vékony kötött kardigánt viselt, amely valahogy mégsem rejtette el a kilógó bordáit. Ahogy elfordította a fejét, a szemüvegén megcsillant az asztali lámpa fénye, és ettől valahogy minden más vonása eltűnt. – Kell. De nekem kell, senki másnak, érti? Senki másnak! A Körönd összes többi dolgozója előtt úgy kell tűnnie, hogy csak egy újabb harmadosztályú érdekeltség bukkant föl. És lehet, hogy a végén kiderül, így is van. Általános tájékoztatásul: egy szövetséges szolgálat perzselte meg, és túl ügyetlen, hogy visszaépüljön. Vagy talán kicsit a nyilvánosság előtt is történt, és végleg leírták. Alacsony szintű forrás, jóformán meg sem éri a ráfordított időnket. Kódnévnek… válasszanak valakit a Gilbert–Sullivan figurák közül. Frederick. Marmaduke. Stanley. Úgy iktassa a papírokat, mintha lenne jobb dolga is. Rendesen írja be a listába Sarrattba, de nem küldjük el, amíg én nem mondom.

Millie McCraig bólintott.

– Kell majd neki pesztra.

– Tom Lake az Utazásiaktól. Hívja be Brixtonból, szóljon neki, hogy én mondtam. Mondja azt, hogy büntetésből kapja a feladatot, és hogy ezt másoknak is terjessze. Megsértett barbár ateizmusával. Egyébként ateista?

– Nem tudom. Valószínűleg.

– Hát, ha nem az, akkor kenetteljes kegyessége sért. Nem akarja leírni?

– Nincs rá szükség, köszönöm.

– És még egy: Smiley-t akarom.

– Behívom Sam Collinst.

– Én Amadeust kérem, maga meg Clementit ajánlgatja! Nem, Millie, Collins nem jó. Sem Collins, sem Haydon, sem Esterhase, sem az a szerencsétlen Alleline. És Bobby Maston sem, vagy a Kutya és Kacsa pultosa. George Smiley! – Bosszankodva legyintett szinte átlátszó kezével, mintha elege lenne már a nő engedetlenségéből. – Smiley. Intézze el!

– Ugye tudja, hogy nem hívhatja vissza csak úgy?

– Nem hívom vissza. Magát utasítom, hogy hozza vissza. – A szemüveg mögül undok, mindentudó tekintet meredt Millie szemébe.

– Nem fogja egyből otthagyni az életét, csak azért, mert én erre kérem.

Ez sajnos így is volt. Tavaly, egy sötét őszi délelőtt, a sok-sok rémes dolog után, Millie rászánta magát, és egyszerű vallásos elveit sutba dobva azt javasolta Smiley-nak, egyszerűen pakoljanak össze, és szökjenek el ketten, tűnjenek el örökre. Mehetnének Új-Zélandra, mondta, ott él a nővére a saját farmján. Smiley igen udvariasan válaszolt.

– Gondolom. De felteszem, maga meg tudja nekem szerezni úgy egy hétre. Vagy akár csak negyvennyolc órára. Nem tudja?

Millie tudta, hogy nemet kellene mondania, és békén hagyni George-ot.

– De – sóhajtotta helyette.”

Agave Könyvek

Az ember, aki arról az emberről ír, aki arról írt, hogy megölt egy embert... vagy mégsem?

 Alex Pavesi: 

A meg sem történt gyilkosságok

„Most rajta volt a sor, hogy a széttárt ujjai között bámulja a világot, és feltegye magának a kérdést: valóságos mindez?”

Az ember, aki arról az emberről ír, aki arról írt, hogy megölt egy embert... vagy mégsem?

Megjelenés: július 29.
Fordító: Pék Zoltán
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 320 oldal

Leírás

Alex Pavesi az itthon is nagy sikert aratott Nyolc nyomozó után ismét bebizonyítja, hogy a krimi műfaji szabályai nem kőbe vésett törvények, csupán játékszabályok, melyeket a kellő tehetséggel megáldott író kedve szerint formálhat. A meg sem történt gyilkosságok nemcsak egy újabb bűnügyi történet – mely egyébként fejet hajt Agatha Christie és a műfaj klasszikusai előtt is –, hanem egy labirintus, amelyben az olvasó hol nyomozóként, hol gyanúsítottként, hol maga is szerzőként (!) találja magát.

Pavesi ezúttal is mesterien csavarja a narratívát: rétegeket épít egymásra, majd lebontja őket, hogy aztán új jelentéseket tárjon fel a történet mélyén. A krimi formai és tematikus elemei itt eszközökké válnak; nemcsak feszültségkeltésre és annak fenntartására, hanem arra is, hogy megkérdőjelezzük, amit olvasunk. Ki beszél? Kinek hihetünk? És meddig tart a fikció?

A meg sem történt gyilkosságok az utóbbi idők legkomolyabb irodalmi kirakósa; különleges regény: intelligens, metairodalmi, szellemes és tökéletes olvasmány azoknak, akik szeretik, ha egy könyv nemcsak történetet mesél, de kihívás elé is állítja őket.

Fülszöveg

Hat barát gyűlik össze születésnapot ünnepelni egy világtól elzárt házban.

Hamarosan egy különös játékba kezdenek, melynek neve: Indíték, Módszer és Halál.

Anatol egy hónappal apja halála után meghívja gyerekkori barátait harmincadik születésnapja alkalmából a régi családi birtokukra. A szűnni nem akaró eső miatt egy általa kitalált játékot javasol az unalmas órák elütésére: borítékhúzás formájában mindenki véletlenszerűen válasszon ki két barátot, és írjon róluk egy történetet, melyben az egyik megöli a másikat.

Ahogy a kedvetlen társaság nekirugaszkodik a feladatnak, sorra döbbennek rá, hogy képtelenek másból ihletet meríteni, mint a múltjukban jelen lévő titkaikból. Ám miután e titkokat papírra vetik, azok már többé nem maradnak rejtve, a fiktív gyilkosságok által felszínre bukkant régi sérelmek pedig hirtelen valódi indítékokat szülnek.

Amikor azonban egy valódi gyilkosság közeleg feléjük, vajon időben felismerik a veszélyt?

Alex Pavesi, a nagy sikerű Nyolc nyomozó szerzője ezúttal is a klasszikus bűnügyi regény kereteit feszegetve invitálja izgalmas játékra az olvasót, miközben megidézi a Tőrbe ejtve című film legjobb pillanatait, és fejet hajt Agatha Christie előtt.

A szerzőről

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó című első regényének húsz országban keltek el a fordítási jogai. Második könyve, A meg sem történt gyilkosságok 2024 végén jelent meg. Pavesi jelenleg Londonban él, és a szabadidejében szeret hosszan sétálni, rejtvényeket fejteni és kedvtelésből zárakat feltörni.

A szerző előző kötetéről írták

„Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk.” – The New York Times

„A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne.” – Kirkus Reviews

„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.” – Publishers Weekly

„Annyira, de annyira briliáns. Egy lehengerlően fordulatos történetet, amely emellett tudományos értekezés is a bűnügyi rejtélyek matematika vonatkozásairól. Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!” – Sarah Pinborough, a Ne higgy a szemének! című regény New York Times-bestseller szerzője

Idézetek a kötetből

„– Nem akarom, hogy rossz embernek tarts…

A hétvége jól indult, de mint minden hétvége, borzalmasan ér majd véget. Anatol oldalvást Janikára sandított, várta a reakcióját. A kormánykerék apránként a nő irányába fordult. Hallották a bogáncs ropogását a kerekek alatt, érezték, ahogy a bal első kerék súrolja az emelt padkát. Akkor Anatol újra az útra szegezte a tekintetét. Soha nem volt valami jó sofőr. A hibát egy vállvonással vette tudomásul, reflexszerűen visszarántotta a kormányt, aztán folytatta:

– Csak mostanában valahogy nem vagyok önmagam. Érted, mire gondolok? Szanaszét estem.

Janika diplomatikusan bólintott, de nem válaszolt. A mellette lévő ablakon keresztül figyelte az elsuhanó tájat: sárga mezők és megfakult dombok a jellegtelenül fehér ég alatt. A kardigánja ujját markolászta. Egyetlen szót sem szólt, amióta beszálltak a kocsiba. Úgy gondolta, illik hozzá a hallgatás.

– Minden olyan érzés, mint egy álomban – folytatta Anatol. Szétnyitotta a jobb kezén az ujjait, és a réseken keresztül bámulta az utat. A körmeit vastag koszcsík koronázta. – Amikor meghal valaki, aki közel állt hozzád, minden valószerűtlen lesz. Túl nagy változás, nem bírod egyszerre feldolgozni. Mindent álomszerűvé tesz. Érted, mire gondolok?

Előző nap volt Anatol harmincadik születésnapja, az utolsó májusi nap pedig szokatlan hideget hozott. Sűrű, késő reggeli köd borította a tájat, a fűszálak kísértetiesen derengtek.

– És ha semmi sem valóságos, akkor nem is számít semmi. Nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. Olyasmit csinálsz, amit normális esetben nem tennél. Olyasmit mondasz, amit normális esetben nem mondanál. Ha furcsán viselkedtem a hétvégén, akkor ez az oka.

Hétfő reggel volt ugyan, de munkaszünet. Janika a hosszú hétvégét Anatolnál töltötte a többi barátjukkal, és a férfi most a pályaudvarra vitte, hogy elérje a vonatot hazafelé. A régi, erdőzöld kabrió megviselt vinyltetejének egyik oldalán szakadás éktelenkedett. A lyukat több réteg ragasztószalaggal tapasztották be, a hideg levegőnek azonban így is sikerült utat találni az autó utasterébe.

– Valószínűleg nem jól magyarázom…

Anatol csak mondta a magáét, miközben lassított és indexelt, hogy lekanyarodjon a főútról egy keskeny mellékútra, amelyen nem látszott semmiféle felfestés. Levette a kezét a kormányról, és várta, hogy a szembejövő forgalomban rés nyíljon.

– Csakhogy a bánat bármilyen alakot képes felölteni. Egyik nap így nyilvánul meg, másnap meg úgy. Néha bűntudat lesz, néha megbánás. Olykor csak szomorúság. És vannak napok, amikor inkább sokk.”

Agave Könyvek

Könyvbemutató, augusztusi megjelenés a Legendárium Kiadónál.

Az a megtiszteltetés ért, hogy bemutathatom nektek a blogomban, első könyves íróját Király Gergő Péter: Amíg világít a torony című könyvét és a borítóját is, mely augusztusban fog megjelenni. Ezúton is köszönöm a lehetőséget.  A kötet Legendárium Kiadó gondozásában fog megjelenni augusztusban vége felé.

Király Gergő Péter

Amíg világít a torony

Fülszöveg

Amikor Lili Tihanyba érkezik a nyári szünetre, még nem sejti, hogy az egész élete megváltozik. A Balaton tükröződő vízén túl valami más is várja: szabadság, önfelfedezés és egy fiú, aki minden vitorlát kifeszít a szívében.

Bence nem csak egy helyi srác. Ő a Fényjel nevű vitorlás kapitánya, és a világítótorony őrzője – a múlt titkainak, a szélnek, és talán Lili jövőjének is. Kettejük között szavak nélkül is megszületik valami különleges. De vajon elég lehet egy nyár ahhoz, hogy egy életre összekössön két embert?

Amíg a torony világít – addig van remény, van szerelem, van út hazafelé. Egy nyári történet első szerelemről, vitorlásokról, balatoni naplementékről, és arról, hogyan találjuk meg önmagunkat a másik tükrében.

 Legendárium Kadó

Instagram

Borítóleleplezés Monos Anett: Perzselő tűzszünet (Megjelenés 2025.szept.1.)

Monos Anett következő regénye a Perzselő tűzszünet címmel 2025.szeptember 1-én fog megjelenni a Szenvedélyes hadviselés folytatásaként. Adri és Bálint története koránt sincs még vége.

Ha még nem olvastad el az első részt a Skarlát Kiadó oldalán ingyen letöltheted e-könyvként. Érdemes elolvasnod, hogy majd szeptemberbe megjelenő könyvvel tudd folytatni.

A borítót tervezte: Abeth J. Stepanova

„Majdnem három éve nem láttam, de bűnre csábító tekintetével ugyanúgy a bőröm alá férkőzik.”

„Majdnem három éve nem láttam, és most elérhetetlenebb, mint valaha.”

 

Bálint az egy éjszakás kalandok után komoly kapcsolatra vágyik, ezért aktívan randizik. Közben őrült nyaralásra készül, aminek csúcspontja egy kettős esküvő. Siófokon kell töltenie két hetet az anyjával, és annak vőlegényével, Krisztiánnal, plusz egy hangos baráti társasággal.

 

Egy nyaraló kicsi ennyi embernek, a falak pedig tovább szűkülnek, amikor megjön Adri New Yorkból, mint Krisztián esküvői tanúja, és ismét kénytelenek lesznek egy fedél alatt élni. Ráadásul Adri nem egyedül érkezik…

 

Adri karrierje szárnyal, viszont a párkapcsolata küzdelmes. Traumái a tengerentúlon sem eresztik, és azzal is harcolni kényszerül, akit a leginkább védene. Az esküvők miatt most mindketten visszatérnek Magyarországra, ahol egyre nehezebb megőrizni a kivívott nyugalmukat. Mintha a perzselő múlt ismételné önmagát.

 

Bálint és Adri között szikra pattan, láng lobban, és félő, hogy a tűzvihar felperzseli a világukat. Őszinte beszélgetések.

Sorsfordító döntések.

Szívfacsaró felismerések.

 

Mi történik, ha régi ellenségek gyűlnek össze egy közös nyaralásra? A tűzszünetben is robbanhat egy újabb apokalipszis.

Bővebben a weboldalukon és Facebook oldalukon találhatóak.

Skarlát Kiadó

Skarlát Kiadó oldal

Gráczer L. Tamás: Szentháromság – Az ünnepi könyvhétre megjelenik a Budai hóhér sorozat III. kötete!

 A Krimi Ma pályázat győztesének legújabb regénye

Gráczer L. Tamás

Szentháromság

Budai hóhér sorozat III.

Az ünnepi könyvhétre megjelenik!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szalay Miklós

A kötetről

Buda, 1467. március. Mátyás király szakadatlan harcban áll, és a kincstár kong az ürességtől. Pénz kell, sok pénz, lehetőleg azonnal. Miközben diétára gyűlnek az országos rendek, Marcus, a budai hóhér megbízást kap Münzer tanácsos egyik barátjától, Budai Lénárttól, hogy találja meg felesége és két gyermeke gyilkosát. Mielőtt végére járhatna a történteknek, egy megcsonkított kisfiú tetemére bukkannak Jakab, a rosszhírű orgazda házában. A testen, mint nyers pergamenen, pengével metszett ábra látható: a Szentháromság pajzsa.

Nyomozása során Marcus ismeretséget köt az éppen Budán raboskodó Drakulával, remélve, hogy segítségére lehet a mind szövevényesebbé váló ügy megoldásában, s cserébe talán tisztázhatja Havaselve félelmetes fejedelmét az árulás vádja alól.

A budai hóhér sorozat harmadik kötetében Marcus és kedvese, Regina a múlt és a jelen hol csábító, hol fenyegető, de nagyon is valós démonaival veszi fel a küzdelmet. Hanns Münzer, György, a Szarkirály, a régi és új hóhérsegédek Marcusszal együtt versenyt futnak az idővel, hogy leküzdjék a Budára leselkedő veszedelmet, amely pusztulással fenyegeti a város zsidóságát. Mindnyájan csupán remélhetik, hogy útjukat a Szentháromság áldása kíséri, és nem a pokolba vezet, a háromarcú Lucifer színe elé…

Három az isten igaza. Három az igazság.

OMNE TRINUM PERFECTUM.

Az a teljes, ami három.

3. Háromkirályok

1467. március 13. péntek

5227. niszán 7.

(…)

– Hogy jöttél rá, hogy ki vagyok, hóhér? – hangzott a kérdés egészen nyugodt hangon.

– Nem volt nehéz.

Egy kis szobácskában üldögéltek négyszemközt. Katharina egy kereveten, mellette félbehagyott hímzése, Marcus az egyik támlátlan, zsámolyszerű széken, amit a nő két udvarhölgye hátrahagyott. Csaknem beleült a hímzésből kiálló tűbe, amikor helyet foglalt, de még időben arrébb tette a veszélyes holmit.

Marcus nem hitte, hogy ilyen könnyen bejut. A kapunál álló férfi tétovázott egy sort, hogy mit tegyen: megpróbálja elzavarni, vagy engedje be, de végül utóbbi mellett döntött. Megvárakoztatta kicsit, amíg felsietett az emeletre, hogy bejelentse a ház asszonyánál. Addig ő kikötötte a lovát, és nézelődéssel csapta agyon az időt. Az udvar hátsó része nyitott volt, és jóformán minden átmenet nélkül folytatódott egy gyümölcsösben. A már kibújt levelek szinte vacogni látszottak a borongós, hideg időben. Ezt leszámítva mozgolódást csak az istálló és a kocsiszín környékén látott, meg az emeleti, nyitott folyosón, ahol a semmiből előbukkanva egy, kettő, három gyermekfej figyelte kíváncsian a korlát deszkarései közül.

Két kislány meg egy fiú – egy ismerősen sötét hajú és szemű fiúcska. Ejnye, csupa ismerős arc bukkan fel ma előtte, ő meg egyiket se tudja hova tenni! A lányok (a nagyobbik tízéves, a másik talán négy-öt lehetett) csicsergő kuncogással mutogattak rá, a hét-nyolc év körüli fiúcska viszont csak bámulta őt nagy, fekete szemeivel. Sokáig nem tehette, mert ajtó nyílt, és egy fiatal nő terelte be őket a függőfolyosóról. Fekete haja alapján ő lehetett az, aki a piacra kísérte úrnőjét és a… hány gyereket is? Ilse kettőt említett. Tévedett volna, vagy rosszul emlékezett? Nem maradt ideje ezen töprengeni, mert a kék szemű férfi megjelent, és felvezette a kis szobába, ahol csak akkor mutatkozott be, amikor kettesben maradtak – bár ez ellen kísérője eléggé ágált, de Katharina gyorsan rendre utasította. Olybá tűnt, az ő szava dönt a házban.

– Valaki felismerte kegyedet. Valaki, aki már nem él.

– Szomorúan hallottam, hogy meghalt – szólalt meg Katharina rövid hallgatás után.

Egyenes háttal ült, ölbe tett kézzel. Szalmaszőke haja két fonatban hullt előre. Nem ijedt meg, mikor meglátta a vörös palástot. Az sem rázta meg, amikor Marcus bemutatkozott. Még csak keresztet sem vetett.

– A gyermekeivel együtt – pontosított Marcus.

– Szörnyű dolog ez – sóhajtott a nő, hogy aztán összevonja a szemöldökét. – Várjunk csak! Tőle nem tudhatod, ki vagyok. Ha el is mondta valakinek, miért pont te lennél az? És miért csupán most kerestél fel miatta?

– Időnként a holtak is beszélnek. Hol a testükkel, hol más módon.

– Nem értelek.

– Elfride asszony apját Dragula vojvoda húzatta karóba Brassóban, sok más társával egyetemben. A mendemondák arról szóltak a vérengzés után, hogy több kereskedőt az asszonyaik mentettek meg, elfogva a vojvoda városban lévő szeretőjét, és kiüzentek, hogy megölik, ha nem engedi szabadon uraikat. Majdnem rajtavesztettek, mert Dragula ezt meghallva a város elpusztításával fenyegetőzött, ám asszonya rimánkodására végül elállt ettől – sőt, a még életben lévő kufárokat is elengedte. Elfride apja nem volt ilyen szerencsés. Lánya aztán férjhez ment Budára, és képzelhető a megrökönyödése, amikor egy nap a városi piacon megpillantotta atyja gyilkosának szeretőjét. Nem volt teljesen biztos a dolgában, ezért idejött – a találkozás pedig, ha nem tévedek, meglehetősen indulatosra sikeredett.

– Anno kikötöztek a pellengérhez, és… és levágták a hajamat – bámult el valahova a messzeségbe Katharina Marcus válla felett. Kezével önkéntelenül végigsimított az egyik hajfonaton. – Megvertek és megaláztak azok az… átkozott némberek! Csak azért – vált haragossá tekintete ahogy a hóhérra nézett –, mert Vladot szerettem.

– Mi történt, amikor Elfride itt járt?

– Kint voltam a kertben a gyerekekkel. Akkor még hó fedett mindent, két vagy három napja költöztünk be. – Katharina felállt, és nyugtalanul járkálni kezdett fel s alá, idegesen tördelve ujjait. Mellei szaporán emelkedtek-süllyedtek ingválla alatt, ahogy zaklatottan kapkodta a levegőt. – Elfride asszony számon kért és vádaskodott. Próbáltam csitítani, de hirtelen nekem rontott, és borzasztó szavakkal illetett. Fellökött. Megtépett. Megrángatta a hajam, a nyakam köré tekerte, mintha meg akarna fojtani vele. És mindezt… mindezt a gyerekek szeme láttára tette. Végig kellett nézniük! – Katharina láthatóan nem tette túl magát a történteken. – Aztán mire a segítség odaért, már hátrált kifelé, és úgy nézett rám, mintha… nem is tudom. Mintha magát az ördögöt látná. Nem győzött bocsánatot kérni, még térdre is hullt, úgy rimánkodott, hogy ne bántsam őt. – Katharina megállt, és szembefordult a hóhérral. – Nem akartam én ilyet tenni! Csak azt kértem tőle, hogy senkinek ne beszéljen rólam. Ne tudódjon ki a kilétem, és az, hogy a városban vagyok. Jobb a névtelenség.

– Állta a szavát – szólalt meg Marcus. – Nem beszélt senkinek. Mégis meghalt – nézett az asszony szemébe.

Eltelt néhány pillanat, mire Katharina megértette, miről beszél látogatója.

– Te… te azt hiszed, hogy én… – ült le hirtelen. Tekintete riadt volt. – …hogy közöm van a halálához?

– A szóbeszéd boszorkányságot és mérgezést emleget. A vádak pedig egy ártatlan emberre irányulnak. Budai Lénártra.

– Semmi közöm annak az asszonynak a halálához! – kiáltott fel Katharina. – Mein Gott![1] Hiszen anya vagyok én is! Gyerekeim vannak!

– Hogy merészeled a húgomat ilyesmivel vádolni? – vágódott ki az ajtó, és rontott be rajta a kék szemű férfi. Kezében tőr villant.

– Otto, ne csináld! – sikoltott fel az asszony.

Hiába. A férfi nem hallgatott rá. Marcus viszont még ültében pajzsként kapta maga elé a másik széket, majd mikor a tőr beleállt, azzal a lendülettel felpattant, és úgy vágta vele állon a támadóját, hogy az elterült a padlón. Nem vesztette eszméletét, annál keményebb fából faragták, száját viszont elöntötte a vér. Karját védekezőn kapta maga elé, ahogy Marcus felszabadult ökle ütésre lendült, de a hóhérban volt annyi önuralom, hogy fékezze magát. Nagy levegőt vett, felegyenesedett és leeresztette a kezét.

– Azt javaslom, Katharina – mondta aztán –, lássa el a fivérét, aztán folytassuk a beszélgetést.

A szerzőről

Gráczer László Tamás (1978) történelemtanári és könyvtáros diplomával rendelkezik. Korábban G. L. Thompson (Kossuth Kiadó) és Gál Dorina (Ventus Libro) álnéven jelentek meg a könyvei.

A szerző portréját Mariia Kashtanova készítette.

A háromfa hölgye című regényével 2021-ben elnyerte a Prae Kiadó krimipályázatának első díját. A kötet 2022-ben, a Budai hóhér sorozat második része, Az Úr szukái 2023-ban jelent meg kiadónknál.

 

A Budai hóhér sorozat első két kötetét újra kiadtuk:

A sorozat mindhárom kötete megvásárolható a kiadó webáruházában:

A Háromfa hölgye

Az Úr szukái

Szentháromság

Kun Péter - Az eltépett húr - Szabó Ákos könyve megjelenik június 2-án! Bemutató Június 10-én lesz.

 „…mindig többet akart, mindig feljebb, mindig magasabbra…”

 

Szabó Ákos

Kun Péter – Az eltépett húr

 

Megjelenik június 2-án!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2024

 

Szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Borítóterv: Bukodi Attila

 

Fülszöveg

Kun Péter az Edda korszakos jelentőségű gitárosa volt – fiatalon robbant be a magyar rockéletbe, és ugyanilyen fiatalon távozott is közülünk. Tragikus balesete örökre félbeszakított egy rendkívül ígéretes pályát, ám az általa játszott dallamok és a róla őrzött emlékek megmaradtak mindazokban, akik ismerték, hallgatták, szerették.

 

Szabó Ákos könyve nemcsak tisztelgés egy különleges tehetség előtt, hanem egy hiánypótló portré is. A szerző mélyinterjúkra, korabeli dokumentumokra és saját kutatásaira építve rajzolja meg Kun Péter életútját, zenei világát és emberi arcát. A gazdag képanyag – ritka fotók, relikviák, személyes emlékek – segít visszarepíteni az olvasót egy különleges korszakba, amikor a rockzene még életforma volt, és minden akkord mögött sorsok húzódtak.

 

Könyvbemutató Százhalombattán a Barátság Kulturális Központban június 10-én, 18 órától

Esemény

Helyszín: Barátság Kulturális Központ, Kamaraterem – Százhalombatta, Szent István tér 5.

Résztvevők: Szabó Ákos, a kötet szerzője, Kun Szilárd, Kun Péter testvére és Tarcsa Zoltán, a Multiverzum Kiadó vezetője

A bemutatón korábban nem látott, archív képeket vetítünk.

 

A belépés díjtalan, de előzetes jegyfoglalás szükséges.

A rendezvényre ingyenes belépőjegyek átvehetők személyesen a Barátság Kulturális Központ jegypénztárában nyitvatartási időben, valamint az érdeklődők e-mailen is leadhatják foglalásukat a email címen. Az emailen lefoglalt jegyeket június 10-én 17.45-ig tartjuk.

 

Rövid részlet a kötetből

„Kunos hirtelen lassítani kezdett, mintha a hajnali szél egyszerre tisztábbra mosta volna az ünneplésben megfáradt, tompa elméjét, majd úgy döntött, visszafordul. Hajnal volt, a nap első sugarai épphogy feltűntek a keleti horizonton, amikor Agárd irányából egy autó motorjának mély hangja hallatszódott a csendben. Kunos döntött: megfordul és visszatér a Vikingbe, ahonnan jó negyedórával korábban elindult. Ekkor két, hirtelen közeledő fényszórót pillantott meg, amelyek pászmájának origójában pontosan a gitáros versenymotorja – ahogy korábban nevezte „a másik szerelme” – állt. Ebben a pillanatban lelassult minden, mint amikor lassított felvételt lát a néző: a száz kilométeres óránkénti sebességet jóval túllépő kisbusz a pillanatok tört része alatt a motorhoz ért. A helyzet drámaiságát érzékelő sofőr ekkor hirtelen elrántotta a kormányt, kétségbeesve megpróbálta kikerülni az út közepén forduló manővert végző motorost, ám késő volt: a busz pont a motort és utasát találta el. Kun Péter azonnal meghalt.”

 

A szerzőről

Szabó Ákos, író-történész-szerkesztő, 1979-ben született Budapesten. 1979-ben született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a Lublini Katolikus Egyetemen végezte. Kutatási területei közé tartozik a XX. századi Magyarország második felének történelme, a korszak kultúrájának, művészetének, zenei életének mélyreható vizsgálata. Határokon átívelő kutatásai az egykori Csehszlovákia és Lengyelország filmművészetének, zenei életének, kultúrájának számos aspektusát vizsgálta. Dolgozott a Magyar Távirati Iroda kiemelt szerkesztőjeként, tevékenyen részt vett kulturális projektek megvalósításában, zenei témájú írások, interjúk szerkesztésében.

 

Tudományos tevékenysége mellett régóta érdekli a rockzene. Hosszú évek óta foglalkoztatja a tragikus sorsú gitárzseni, Kun Péter biográfiája, munkássága. 

Szabó Ákos a kötetről

Egy szikár tényeken alapuló biográfiát tart a kezében az olvasó, amely a tragikus sorsú gitárzseni, Kun Péter életétútját mutatja be. A könyvből kiolvasható a történészi alapossággal végzett kutatómunka eredménye, amely tényfeltáró jelleggel mutatja be Kunos életének minden fontosabb mozzanatát, a Tritontól az Eddán át egészen utolsó, tragikus órájáig. A sosem látott fényképekkel, érdekes – eddig sehol sem publikált – interjúkkal gazdagított munka méltó emléket állít annak a fantasztikus tehetségnek, akit egy egész ország gyászolt 1993 nyarán.

„Határozott meggyőződésem, hogy generációm legtöbb tagja úgy érezte Péter halálakor: egy részünk nekünk is meghalt azon a velencei hajnalon. Idolunk, példaképünk, fiatal lelkünk eszményképe volt Kunos és az általa megtestesített életérzés. Kun Péter volt a mi James Deanünk, Jimi Hendrixünk, vagy épp Freddie Mercurynk. Olyan zseni, aki nagyon korán távozott”.

 

(Szabó Ákos)

 

A kötet előrendelhető a kiadó webáruházában:

Multiverzum Kiadó