Sziasztok!
Újabb részletet hoztam a Leomló falakból, 4-ig részét hozom. Jó olvasást!
Abby Winter: Leomló falak
( Szerző engedélyével )
Tartalom:
Alice, több év sikertelen házasság után, a válás mellett döntött. Hogy újra talpra álljon a csalódás után, barátnői segítenek neki.
Ryan gazdag és sikeres férfi, de az életében bekövetkezett tragédia beárnyékolja mindennapjait.
Egy véletlen találkozás mindkettőjük életét megváltoztatja. A köztük fellángoló érzelmek talán új reményt adnak az élethez.
De mi történik, ha a múlt és a távolság közéjük áll?
Nem csak a környezetükben felmerülő problémákkal kell megküzdeniük, hanem saját magukkal is.
Van még bennük elég erő, hogy ledöntsék a közéjük húzódó falakat?
Egymásra találhat két megtört szív, ami már végleg feladta a reményt?
Részlet a könyből:
Nem hiába volt magabiztos.Eszméletlen csinos volt még női szemmel is. Sminkje önmagához képest visszafogott volt, de így is kiemelte zöld szemeit.
- Ezt. – mutattam a ruhámra. Egy bőszárú fekete vászonnadrágot és egy zöld felsőt vettem fel, és éppen az egyik balerinámba bújtam bele.
- Na, azt már nem! Hova készülsz? Bevásárolni? – azzal kinyitotta a szekrényemet, és elővette azt a ruhát, amit közösen vettünk, és előrántotta a magas talpú szandálom. Véletlenül színben is pont passzoltak egymáshoz. – Akkor most öltözz át, mert mindjárt indulunk.
- De..- próbáltam megszólalni.
- Semmi de. Ma csajos nap van, csábítunk és szórakozunk!- fojtotta belém a szót Adri. És már ki is viharzott a szobámból. Nagy sóhajtás után megadtam magam az ötletének. Átöltöztem, majd belenéztem a szekrény ajtaján lévő tükörbe. Nem volt rossz, tényleg. Sminkelni egyáltalán nem szoktam, így csak magamhoz vettem a táskám, és kiléptem a szobából.
- Ejha. – szólalt meg Gréta. – Miért nem hordasz sűrűbben szoknyát? Micsoda lábak!
- Jól van, elég legyen. Felvettem, mert Adri piszkált, de agyondicsérni nem kell. Tudom, hogy nézek ki.
- Nem hiszem. – morgott az orra alá Gréta.
- Tessék? – kérdeztem tőle.
- Semmi. Mindegy. Induljunk.
Ezzel elindultunk a bárba. Út közben kaptunk néhány elismerő pillantást, és pár beszólást, amit nem értettünk, csak sejtettük mit jelenthetnek. Én folyton a ruhám alját próbáltam lejjebb húzni, picit kényelmetlenül éreztem magam.
- Ne piszkáld! Jól nézel ki! - szólt rám mérgesen Adri. Ő tudta, hogy nem vagyok magammal megelégedve, és gondolom Gréta is elmesélte neki, hogy az önbecsülésemet az elmúlt évek is csak megtépázták.
Ahogy beléptünk a bárba, elállt a szavunk. Amikor itt ebédeltünk is nagyon tetszett a hely, de most este valami csodaszép volt. A bejáratnál két biztonsági őr állt, megvettük a jegyeket és beljebb mentünk. Az előtérben a padló alatt egy akvárium volt. Ezt már korábban is megcsodáltam, de kivilágítva is lenyűgöző volt. Baloldalon volt a bár rész, jobb oldalon pár boksz, asztalok, székek, és szembe velünk a tánctér, ahol még elég kevesen voltak. A bár után szintén bal oldalt egy emelvényen volt a Dj helye. Amikor beléptünk éppen Duke Dumont Ocean Drive című száma szólt. Nagyon szerettem,
Kovács
vettem egy mély levegőt, és gondoltam vágjunk bele. A bárhoz sétáltunk, Adri kérdezte mit iszunk.
- Én egy kólát kérek.
- Hogy mit? Azt már nem! – csak akkor azt nem tudom minek kérdezte meg.
Kikérte az italokat, mindenkinek egy pohár bort, és elfoglaltunk egy szabad bokszot a táncparkett közelében. Miközben elkortyolgattuk az italunkat, jobbnál jobb zenéket játszottak. Egyre jobban mozgattam a lábam az asztal alatt, és ráztam a fejem az ütemre. Már a harmadik kört hozta Gréta, mikor mondtam, hogy nekem nem kell több, mert így is meg fog ártani. Mintha meg sem hallotta volna elém tette a következő adagot is. Mikor meghallottam az Imagine Dragons egyik számát, nem bírtam tovább. Felpattantam, és felkiabáltam:
- Gyerünk táncolni!
- Na, végre! – mondták a lányok egyszerre. Rendes volt tőlük, hogy kitartottak eddig.
A tánctér közepére húzódtunk, és táncolni kezdtünk. Nagyon szerettem a jó zenéket, stílustól függetlenül, és táncolni is nagyon szerettem, de mivel Gábor nem szeretett, így én sem táncoltam már igazából az egyetem óta. Ahogy ráhangolódtam a zenére és átadtam magam a ritmusnak, éreztem, hogy az alkoholtól picit felszabadultabb lettem. Már jó fél órája táncolhattunk, amikor Adri még egy kör piával a kezében jött felénk. Mivel eléggé megszomjaztam egyszerre húztam le a bort, ami hűsítően csorgott végig a torkomon.
- Ez a beszéd kisanyám! - próbálta túlkiabálni a zenét Adri. Felnevettünk és tovább buliztunk. Nagyon jól éreztem magam. Mintha picit lekerültek volna rólam az elmúlt idők súlyos terhei. Annyira jó érzés volt, hogy pillanatnyilag nem kellett terveznem semmit, nem kellett azon agyalnom, mi lesz holnap. Hálás voltam a lányoknak ezekért a pillanatokért. Korábban mindig mindent megterveztem. Tiszta vicc az egész, de én konkrétan tudtam, hogy mikor mit szeretnék. Igazából már az előtt tudtam, hogy igent fogok mondani Gábornak, mikor ő még talán nem is tervezte. Minden úgy is alakult, ahogy terveztem. De az élet közbe szólt. Hogy is szól a mondás? Ember tervez, Isten végez. Hát gondolom az élet így próbál tréfát űzni velem. Mindent meg tudtam tervezni, de a bébi születését nem. Elmélkedésemből egy fura ismerős érzés rángatott ki, mintha megint figyelne valaki. Így kinyitottam a szemem és barátnőim döbbent tekintetével találtam szembe magam. Mire megszólalhattam volna erős kezek csúsztak a csípőmre. Egy pillanatra lefagytam, tudtam, hogy ő az. Lassan a vállam fölött rápillantottam és igéző szemeibe néztem. Ő a zene ütemére elkezdett mozogni és mivel engem sem engedett el, vele mozogtam. Megint megéreztem a testéből áradó hőt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése