Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Átlagos életet élek egy kis faluban, nevelek egy négyéves kisfiút, aki a mindenem. Nincsen diplomám és még szakmám se. Legtöbbször gyárban dolgoztam egyszerű szalagmunkásként. Az írás gyerekkorom óta az életem része. Sokat jelentett nekem már 12 évesen is. Elrepített engem egy álomvilágba. Kamaszkoromban arra szolgált, hogy kifejezzem az érzéseimet a történetemen keresztül. A későbbiekben is ezzel a céllalalkottam. Majdnem tíz éve vagyok online felületen íróként, azóta rengeteg dolog történt. Nem csak tanultam és tanultam írni, emellett értem el helyezést pályázaton, nyertem irodalmi díjat, pár könyvemről érkezett szakember által pozitív vélemény, több antológiában megjelentem novellával. Ennek ellenére fájdalmas visszatekintenem írói múltamra, mert minden könyvemre rátelepedett a gyerekkoromban átélt trauma. Kerülni akartam a témát, azonban nem lehet, ha az írásaimról van szó.
In Flames-Égess el című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nem kutattam sokat. A férjem segített pár kérdésben. Nagyon nehéz volt a főszereplő, Dustin által használt kesztyű megtervezése, ami a képességét fegyverré változtatja. Próbáltam fejleszteni őt, hogy igazi szuperhős legyen.Nem ilyennek terveztem, a romantikus oldalt szerettem volna erősíteni, de rengeteg lehetőség rejlett még a történetében. A sci-fi zsáneren kívül fantasy és krimi elemeket is tartalmaz. Szeretem a kevert zsánerű történeteket. Egy év alatt készült el, és izgalmas volt új vizekre evezni.Végül összejött egy kalandos történet, egy fiúról, aki nem csak különleges, megtalálja önmagát, a bátorságát, a szerelmet és felfedezi, hogy a képességével harcolni is tud, ha kell. Sosem írtam ehhez hasonló mozgalmas írást. Imádtam dolgozni rajta. Második kötetét 2026-ra tervezem. Remélem, belefér. Szórakoztató, izgalmas regény egy unalmas délutánra.
A másik könyved a Kötődés pedig valós események alapján íródott, miért?
Hú...ez nem olyan erős írásom, mint az In flames, de többet nem tudtam
volna kihozni belőle, mert ezek azesemény legfontosabb pillanatai. Sok-sok
emlékem van a könyvben leírtakon kívül is. A Kötődés az én igaz történetem. 12
éven át próbáltam elmondani, de nem emlékeztem, csak éreztem, hogy valami nincs
rendben bennem. Minden könyvemben át akartam adni az érzéseimet, mintha
kiáltanék, hogy hátha meghallja valaki. Aztán 28 éves koromban eszembe jutott.
(Kicsit több mint egy éve.) Az olvasóimtól kértem segítséget a facebook csoportomban.
Kértem, aztán kitöröltem. Megint kértem, és töröltem. Később kiderült, hogy a
környezetemben lévőknek el kellett volna venniük tőlem a telefont. A
családommal se beszélhettem pár napig, nehogy újra traumát szenvedjek. Egy elég
összetett, súlyos trauma, amely során mentális, testi és szexuális bántalmazást
is kaptam. 12 éves lehettem az elsőnél, és 17 az utolsónál. Több személy (fiúk,
férfiak) követték el. Az egyikük velem egyidős volt, és bármennyire furcsa, ő
ártott nekem a legjobban. Sosem éreztem annyira extrém gyűlöletet senkin. Én is
pont így éreztem iránta már a végén. Erőteljes megfélemlítéssel (néha mások segítségével),
manipulációval létrehozta nálam a traumakötés egy olyan változatát, ami miatt
12 év elteltével istennek tekintettem őt.(bonyolult állapot)Egymásra halmozott
rengeteg bántalmazó eseményt, hogy ne tudjam feldolgozni, így a legtöbb részét
elfelejtettem. Ráépült arra, ami 12 éves korom környékén történt, és teljes
amnéziával gyógyult. Többször felelevenítette, és újra traumatizált. Ekkor
mindössze 16 éves volt.Találkoztam vele 2023-ban, és a jelenléte, a hangja, az
érintése mély depresszióba sodort. Folyamatos rémálmokat éltem át vele. Egy
évre rá, egy üzenetváltás soránfeltett egy kérdést, aminek a hatására pár nap
múlva vissza tudtam emlékeznia tetteire. Csupán annyit kérdezett, hogy „kötődök-e
tőle”. Nem igazán értettem. Aztán két napig nem ettem, nem ittam, nem aludtam.
Fel-alá sétáltam, mint egy őrült. Majd a párom bevitt a kórházba. És végre, 12
év után valaki hitt nekem. Olyasvalaki, aki meg tudott gyógyítani.
A Kötődés c. könyvem a feldolgozás része. Az a történet, amit mindig el akartam mesélni. Nem csak a történések, a dialógusok 90%-a is eredeti, elhangzott. Így uralni tudom ezeket a szavakat, és soha többé nem vagyok hajlandó elfelejteni. Így uralni tudom az egész eseményt.A regény alkalmazkodik a pszichológiai thriller, dráma zsánerekhez, a helyszín és a szereplők nevének megváltoztatásával.
Van vele egy fontos célom. Úgy örülnék, ha jobban törődnénk egymással. Gyakran alig lehet észrevenni, hogy valakit bántalmaznak. Sokszor el sem hiszik annak, aki segítséget kér. Muszáj legalább egy emberben bíznia a bántalmazottnak, mert ha egyedül marad talán sosem képes a feldolgozásra. Ha valaki eléd áll egy hihetetlennek tűnő történettel, a legjobb, amit tehetsz, hogy hiszel neki.
Szeretném, ha a regény üzenet lenne azoknak, akik szenvednek valamitől. Szeretném, ha tudnád, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell. Lehet, hogy nem hiszed el, mekkora erő van benned addig, amíg az élet meg nem követeli tőled a bátorságot. Megvívható minden harc, és győztessé válhatsz. Soha, soha ne add fel!
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mindkettő ugyanannyira jelen van. Valós emberi érzésekre, az emberi élet kézzel fogható történéseire alapozom az összes írásom. Szeretem a mélyebb drámai, megindító témákat. Fantasy zsánerben jól alkalmazható az allegória, és a következő könyvem pont annyira valós lesz, amennyire fantáziadús is.
A következő könyvem a Lilith halála darkfantasy, ami már Wattpadon olvasható. Az örökségben lévő világot folytatja, fejleszti egy teljesen új történeten keresztül. Rendkívül sötét, de ugyanakkor érzelemdús írásnak szánom, amiben megjelenik a gyász, a valódi félelem és szerelem egy bátor főszereplő szemén át látva.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Anyukám mindig azt mondja, hogy így születtem. Lehet. Nem tudom. Régen én is azt hittem.Valójában csak elmenekültem a valóság elől. Olyankor nem fájt semmi. Akkor voltam 12-13. 16 évesen már azért írtam, hogy büszke lehessek magamra. Ekkor telepedett rá a trauma teljesen a művészetemre.A traumakötés miatt azt hittem, hogy szerelmes vagyok, és írtam egy könyvet a bántalmazómról. Mindent leírtam benne, amire vágynék tőle, közben nem hagyott nyugodni a tudat, hogy meg akarom ismerni őt, kielemezni a cselekedeteit, kideríteni a „miértet”. Talán mégis születtem valamilyennek, de nem kifejezetten az írásra.Már tinédzserként tanulmányozni kezdtem valamit, ami meghaladta a képességeim, megedzette a gondolkodásom, arra késztetett, hogy megértsem a bonyolult dolgokat. Akkoriban minden vágyam volt tudni, hogy miért más, mint a többi fiú. Nem értettem egészen, mert ehhez felnőtt elme kell, de nem akartam feladni. Ilyen célhoz, gondolkodáshoz a legjobb eszköz a regényírás.
Sosem tudtam ennél pontosabban és őszintébben megfogalmazni ezt a választ. Ez a tevékenység segített erősnek maradnom. Így megszerettem. Az én utam nem olyan pozitív és kedves, mint másoké. Inkább szomorú. Egy kapaszkodó volt, egy önkifejezési forma, egy csendes kiáltás. Ilyenkor sokan felteszik a kérdést: Miért nem árultad el? Miért nem kértél segítséget? Kértem. Hú! Nem is akárkitől. Akitől csak mertem. De sokáig a számra se bírtam venni a tetteket. Nem tudtam kimondani, hogy ez velem történik. Közben a megfélemlítés és az érzelmi elszigetelés befogta a szám.
Azóta az írás más eszközzé vált a kezemben. A tapasztalataim tükre, akkor is, ha egészen másról írok. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben lesz még nagy inspirációm, mint a Védtelenül c. könyvsorozatomban ábrázolt betegségek. Bárki sorsát át tudom élni, aki kicsit is hasonlít rám. Illetve az embert nem egy dimenzióban látom, hanem a személyiség összes színét. Így formálok karaktert. Az empátia, amit mások felé gyakorlok segít megértenem az emberi viselkedést. Önismeret során jöttem rá erre, és segített eljutnom a megbocsátásig a saját negatív tapasztalataim tekintetében. Ez volt életem eddigi legnehezebb feladata, és sikeresen teljesítettem. Már önmagában okot ad arra, hogy írjak.Szeretném megmutatni, hogyan lehet megtenni akkor is, ha a bűn megbocsáthatatlan, közben meghagyva a tisztán látást: nem mentve fel a bűnöst bűne alól.
Más zsánerben is tervezted márkipróbálni magad?
Írtam már szinte mindent. A jövőben fantasy, sci-fi, gótikus thriller várható tőlem. Ezek az eredeti zsánereim, de amíg nem emlékeztem a kamaszkoromra egy burokba zárva éltem, elrejtve az érzések elől. Nem tudtam, hogy milyen a szerelem, a szeretet, és nem éreztem az emberi érintést. Szorongva vettem a közeledést, de minden vágyam volt érezni valamit. Ezért romantikus könyveket írtam. De már nincs rá szükségem, mert érzek mindent. Persze, lesz szerelem a könyveimben, mert jó írni róla. És bocsánatot kérek azoktól, akik szerették a romantikus könyveim. Nem megy. Tényleg. Mert az nem én vagyok. J Vagyis én vagyok, de nem csak ennyi. Többet is bele tudok tenni egy könyvbe a puszta szerelemnél. Akkor miért ne legyen így? Vannak nagyon szép fantasy, sci-fi ötleteim romantikával keverve. Így igazán érzelmes regényeket írhatok.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Mintha befejeznék egy feladatot. Büszke vagyok, mert létrehoztam valami érdekeset, kreatív dolgot, és csak ámulok rajta. Olyan szerző vagyok, aki sosem ír vázlatot, így csupa meglepetés és izgalom, hogy egy jelenetből egy kerek történetet csinálok.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
A Julia név Stephen King egyik regényéből van, a RedHood az eredeti nevemre utal.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nem akartam író lenni. Én csak írni szeretek. Azt hittem, hogy egy megjelenés betölti a lelkemben az űrt. De bennem egy akkora űr volt, illetve van, amit már soha, semmi sem tölt be. Úgyhogy csak örülök annak, hogy vannak könyveim. Sosem arra vágytam, hogy ismert író legyek, hanem arra, hogy elmondhassam az eredeti történetem, ami az összeset inspirálta.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is-is. Minden, ami érzelmileg hat rám inspirál. Elgondolkodtat, és egy történetet csinálok köré, hogy kifejezzem a véleményem. Közben minden szóra, írásjelre figyelek.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A legutóbbi kettőben nincs. A Kötődés olyan volt, mint egy foghúzás az egész. Nehéz volt minden sora, nem csak egy jelenete, de jólesett. Az In flamest az első sorától az utolsóig imádom.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A zene nagyon fontos nekem. Segít felvenni a hangulatot. Cigi, kávé, hangolódok. Ez a rituálém. Én mindig magamról fogok írni. Annyira sok-sok elgondolkodtató eseményt éltem át, hogy egy élet is kevés lesz megfogalmazni a tapasztalataimat.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Az első a férjem. Tetszik neki, hogy mennyi világ van a fejemben, amiről eddig nem tudott. Boldoggá tesz, hogy szereti, amit csinálok. Főleg a sci-fi, fantasy ötleteimet kedveli. Ő szokott segíteni, ha bizonytalan vagyok.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Büszkék rám, szerintem jobban, mint én magamra. Anyukám az első regényemből készült könyvet olyan örömmel vette át, hogy teljesenmeglepett vele. (Az örökség) Amikor a trauma feldolgozásának kellős közepében voltam, szólt a nővérem, hogy írjak már! Egyébként nagyon nehezen sikerült, mert folyton emlékeztetett a negatív eseményekre. Szóval, nem tudnak máshogy elképzelni engem.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Remélem van még valaki. Bocsánatot
kérek, amiért eltűntem egy évre, és mert csalódást okoztam. Most érzem azt,
hogy élek, mintha újjászülettem volna. Úgy érzem magam, mint egy virág, ami
kinyitotta minden szirmát, és így is marad. Színes és boldog. Nagy
lelkesedéssel írok, és fontos nekem, hogy jól csináljam. Érzelmes, drámai, mély
tartalmú, de izgalmas könyvekre számíthattok tőlem. És köszönöm, hogy maradt
néhány ember, aki nem tart őrültnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése