Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bara V.A. - ("Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bara V. A. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek hamarosan megjelenik Lehullott virágok címmel 2026.februárjában, nyomtatottan.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az alkotás a mindennapi életem része, legyen szóírásról, rajzolásról vagy egyéb kreatív kézműveskedésről. Szeretem az állatokat és a növényeket, a természetet járni, és vonzanak a titokzatos helyek. A négy fal között pedig legszívesebben olvasással és filmnézéssel töltöm a szabadidőmet. Szeretem az idegen nyelveket, bár mostanában aktívan nem tanulok egy nyelvet sem, de szívesen olvasok és írok angolul is.

Lehullott virágok című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem az a típusú regény, ami sok kutatómunkát igényelt volna, tényleg csak pár apróságnak néztem utána a hitelesség kedvéért. Az első, még elég hiányos verziót rekord idő – kb. egy hónap – alatt írtam meg. Utána több mint két évig pihent, majd amikor újra elővettem egy év alatt készült el végleges kézirat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Többnyire a fantázia dominál. A Lehullott virágok egy teljesen realisztikus történet, amit egy olyan világban helyeztem el, ami akár létezhetne is. Nem az volt a fontos, hogy minden pontosan úgy és ott legyen, ahogyan a valóságban, hanem hogy átadja azt a hangulatot, amit szeretnék. De nem mindennel vagyok így: például a könyvben említett focimeccseknél tényleg megnéztem, hogy melyik csapatok játszottak az adott napon.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azt a tábort erősítem, aki már gyerekkorában is koptatta a tollat (inkább ceruzát). Akkoriban még az állatos és a humoros vonal volt a meghatározó. Nem csak maga a történetírás érdekelt már akkor sem, hanem az egész folyamat, ahogyan könyv lesz belőle. Ezért mindig vagy alapból könyv alakú jegyzetfüzetbe írtam, vagy összetűztem a lapokat füzetté, és mindenhez készültek rajzok és borító is. A mai napig olyan érzésem van néha, mintha ezt a gyerekkori játékot játszanám tovább.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A romantikus zsáner az nálam fix, de azon belül szeretek kalandozni időben, térben és korosztályokban. Írtam már mágikus realista, disztópikus világban játszódó sorozatot, jelenleg pedig egy ifjúsági regényen dolgozom. És mivel javíthatatlan nosztalgiázó vagyok, szívesen írnék egyszer egy 90-es években játszódó történetet is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyfelől elégedettséget érzek. Nem vagyok egy kitartó ember, ezért öröm, amikor végre egyszer befejezek valamit. Másfelől pedig azt a „mihez kezdjek most az életemmel” típusú  ürességet, mert mindig nehéz elengedni a szereplőimet. De azért szerencsére hamar túl szoktam lendülni rajta és magával ragad egy új történet.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Aki már olvasta a Lehullott virágokat sejtheti, hogy szeretem a japán kultúrát. Egy dal címe ihlette a nevemet, és egyébként a „bara” rózsát jelent japánul.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, gyerekkoromban kifejezetten idegenkedtem a romantikus témától, és el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ilyen könyveket fogok majd írni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén szólva, régebben nem így képzeltem el. A magánéletem éppen válságos időszakban volt, így nem volt időm örömködni, ne adj isten ünnepelni. Előző este beidőzítettem a posztot, másnap reggel kiment az ebook a weboldalamra, és ennyi. Nem volt benne semmi kézzel fogható, csak akkor kezdett bennem tudatosodni, amikor megérkeztek az első visszajelzések.

 Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az elején, úgy a szöveg 80%-áig impulzív, utána pedig átvált tudatosba. Onnantól már csak összerakom a kirakós darabjait, kihúzok, meg átrágom az egészet ötvenszer

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, hogy vannak! Általában a cuki jelenetek, és a pörgős párbeszédek a kedvenceim. A jeleneteket összekötő töltelékszövegekkel szoktam küzdeni, illetve ha a szereplőm éppen szenved, vagy kínos helyzetbe került, azt nekem is kellemetlen megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek. Manapság egy-egy konkrét téma vagy élethelyzet, ami foglalkoztat, az adja az alapötletet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a bétáim olvassák a kéziratot. Számomra fontos, hogy a történet alakulását illetően csak hozzáértőknek fogadom el a tanácsát, akik minimum sokat olvasnak, de ha még írni is szoktak, az plusz pont.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt mindig is tudták rólam, hogy szoktam írni, de a megjelenésről egészen a közelmúltig senki nem tudott. Afféle meglepetésnek szántam nekik, amikor megosztottam velük, és hát sikerült is, mert eléggé meglepődtek.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Mindig valami újdonságom töröm a fejem, úgyhogy számíthattok tőlem meglepetésekre – olyanokra is, amiket még én magam sem tudok! Ami most biztos, hogy a Lehullott virágok hamarosan megjelenik nyomatott kiadásban, és ha nem szeretnétek lemaradni a pontos dátumról, jegyezzétek elő az Instagram profilomon található linken!

Webshop