Ismerjük meg közelebbről a szerzőet! Pataki Vivienne - ("Szeretem, ha a történet néha „meglep”, és nem teljesen kiszámítható még számomra sem. Gyakran hagyom, hogy a történet magával sodorjon.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban újabb írónővel Pataki Vivienne-el készült interjúm, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elkészülhetett az interjú. Az írónőnek Merj szeretni! c. könyve jelenik meg az Első Szó Kiadó gondozásában!

 

Merj szeretni c.könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bizonyos részekhez szükség volt kutatómunkára. Bár a történet alapvetően érzelmi és karakterközpontú, fontos volt számomra, hogy minden részlet a helyén legyen. Az írás folyamata nagyjából másfélévet vett igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Történetemben a fantázia és a valóság egyaránt fontos szerepet kap. Szeretem ötvözni a kettőt, mert így az olvasó egyszerre érezheti valóságközelinek és mégis különlegesnek a történetet, hiszen sokszor valós élmények és karakterek is inspirálnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már kamaszkoromban elkezdtem írni, eleinte csak magamnak. Naplót vezettem, verseket írtam, így fejeztem ki a gondolataimat és az érzéseimet. Néhány évvel ezelőtt pedig megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy könyvet is írni – és végül belevágtam.

Más zsánerben tervezedkipróbálni magad?

Igen, nyitott vagyok rá. Bár jelenleg ebben a zsánerben érzem magam a legotthonosabban, szívesen kipróbálnám magam más műfajokban is, például romantikus – thriller zsánerben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre felszabadító és kicsit szomorú is. Olyan, mintha el kellene búcsúznom a szereplőktől, akikkel a mindennapjaimat töltöttem.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen? 

A saját nevemen írok, mert fontos számomra az, hogy amit alkotok, az valóban hozzám tartozzon.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, valahogy mindig is közel állt hozzám ez a zsáner, és olvasni is leginkább romantikus történeteket szeretek.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. Egyszerre volt izgalmas, megható és egy kicsit ijesztő is. Amikor először a kezemben tartottam a könyvet, akkor tudatosult bennem igazán, hogy ez már nem csak egy álom.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Általában van egy alapvázlatom, de a részletek sokszor írás közben alakulnak ki. Szeretem, ha a történet néha „meglep”, és nem teljesen kiszámítható még számomra sem. Gyakran hagyom, hogy a történet magával sodorjon.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ha választanom kell, az érzelmesebb jelenetek a kedvenceim. Ugyanakkor a szomorú, fájdalmas részeket nehezen tudom megírni. A történetem befejező része bizonyult a legnehezebbnek, többször is átírtam a végét...

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Szeretem, ha a történet valami személyes élményből indul, de közben a fantázia is teret kap, hogy különleges és egyedi legyen, így az olvasó egyszerre találkozik valósággal és képzelettel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a férjem látta a kéziratot, majd a kiadó és a szerkesztő kapta kézhez. Nekik a véleménye nagyon fontos, mert segítenek finomítani a történetet, és biztosítják, hogy a szöveg a lehető legjobb formában jelenjen meg az olvasók számára.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon támogatóak voltak, ami rengeteget jelentett számomra. Büszkék voltak rám.

Mit üzensz az olvasóidnak? 

Azt, hogy Merjenek Szeretni!

 Első Szó Kiadó