Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Sziasztok! Lilah vagyok, harmincnégy éves, házas, kutyás.
Azt hiszem, az befolyásolta leginkább a személyiségemet, hogy az egyetem elvégzése után elköltöztem Magyarországról. Ha ez nem történik meg, valószínűleg nem lenne az Egynyári sem.
Szabadidőmben – ha éppen nem írok – utazom, a kutyámmal sétálok, túrázok és olvasok.
A munkám nem ennyire izgalmas, egy üzletlánc ügyvezető-helyetteseként dolgozom.
Az Egynyári című könyved
sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Körülbelül egy év alatt készültem el a kézirattal, aztán ehhez jött
még néhány hónap javítás és átírás a szerkesztőm javaslatára.
Kutatómunkát nem sokat igényelt, mert például a helyszíneket, amikről írok benne, mind saját tapasztalatok inspirálták.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Úgy fogalmaznék, hogy valóság inspirálta fiktív szereplők, cselekmények és helyszínek jelennek meg bennük.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Gyerekkorom óta írok, akkoriban még Sailor Moon és Buffy inspirálta rövid történetekkel szórakoztattam saját magamat. Az első regényemet tizenévesen kezdtem el írni és évekig tartott, mire befejeztem. Azt soha nem szerettem volna, hogy bárki elolvassa őket. Egészen mostanáig.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Az a bizonyos első befejezett kéziratom fantasy, de valószínűleg abból sosem lesz nyomtatott könyv.
Jelenleg a romantikában érzem jól magam, de ki tudja, talán egyszer újra kedvet kapok a fantasyhoz.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nehéz elengednem a szereplőket és nehéz ténylegesen befejezettnek tekinteni egy kéziratot. Addig nem is igazán tudom, amíg nyomdába nem kerül.
Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved?
Szerettem volna valamennyire elkülöníteni az írói énemet a civiltől, ezért használok álnevet. Igazából a saját nevem angolosított változata. Mivel külföldön élek, a keresztnevemet egyébként is Lilah-nak ejtik, csak itt máshogy írják. Egyszer viszont Londonban, a Starbucksban a kávémat így kaptam, akkor tetszett meg a Lilah.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem, a romantika az Egynyárival kezdődött, előtte az első regényemet írtam hosszú-hosszú éveken át, ami fantasy volt.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Szürreális, hogy ezentúl bárki elolvashatja, még most sem szoktam hozzá teljesen a gondolathoz. Különlegessé tette a megjelenést, hogy a Könyvhétre jött ki, és én is akkor, a dedikálás előtt találkoztam vele először.
Annak nagyon örülök, amikor social media felületeken jön velem szembe az Egynyári.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Inkább mondanám impulzívnak. Nagyjából megvan a történet váza, és hogy miről szeretnék írni, aztán a cselekményt sokszor a szereplőim alakítják, ahogy egyre jobban megismerem őket. Csak arra figyelek, hogy ne vigyék el más irányba a sztorit, mint amerre haladnia kell.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A kedvencem egyértelműen a Londonban játszódó rész. A női főszereplőm, Maribel végre felnőtt az élethez, nem az a naiv lány már, aki húszévesen, a történet elején volt.
Azt hiszem, a sztori végét volt a legnehezebb megírnom. Többször is átdolgoztam, apró részleteket javítottam, amik aztán teljesen megváltoztatták a befejezés hangulatát.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Engem az utazásaim inspirálnak leginkább. Központi szerepe van annak, hol játszódnak a történeteim, akkor is, ha fiktív helyszínen, mint az Egynyári.
Máskor elég egy mondat, ami eszembe jut vagy egy zeneszám hangulata ahhoz, hogy kitaláljak egy sztorit.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A szerkesztőm, Tira Nael. Ő az egyedüli, aki látja a kéziratot minden hibájával együtt. Nem érzem komfortosnak, hogy bárki más elolvassa, amikor még esetleg tele van logikai bukfenccel, indokolatlan cselekménnyel.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A férjem a legnagyobb támogatóm, még úgy is, hogy nem tud magyarul, és sosem fogja tudni elolvasni a történeteimet. Rajta kívül mindenki mást viszonylag későn avattam be abba, hogy könyvem jelenik meg, mert nem szeretek olyan dologról beszélni, ami még nem biztos.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Először is, szeretném megköszönni, hogy elolvasták az Egynyárit.
Idén nem várható tőlem semmi más. Jelenleg két kéziraton is dolgozom, de még mindkettőnek viszonylag az elején járok.
Köszönöm az interjút!
.jpg)
