Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Simon Péter írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak hamarosan megjelenik az első regénye a Publio Kiadó gondozásában, a könyv címe Jane naplója.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Apa vagyok, férj, mérnök. Első sorban a számok világában érzem magam otthon, így kifejezetten érdekes volt számomra a könyvírás teljes folyamata. Szabadidőmben szeretek kirándulni, olvasni, edzeni.
A Jane naplója címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Fantasy műfajról lévén szó, nem igényelt kutatómunkát, inkább ihletet és sok jó ötletet, hogyan lehetne igazán varázslatossá és egyedivé tenni ezt az univerzumot. Az írás nem tartott sokáig, egy év alatt készen voltam a kézirattal, amit rögtön utána meg is mutattam a feleségemnek. Az ő biztatására kerestem kiadót, hogy megjelentessem a könyvet. Inkább a történet megalkotása, szereplők tervezése, a cselekmények összefűzése tartott huzamosabb ideig. Négy évig csak ötleteltem, mielőtt egyáltalán “tollat” ragadtam volna.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Ez egy érdekes egyveleg. Low fantasy kategóriában alkottam meg a regényem, így a környezet, az élővilág, a helyszínek a való világot tükrözik (habár kitaláltak), mégis van benne egy csavar. Átszövi az egészet a misztikum, néhány kiváltságos szereplőn kívül a többi embernek nem szabad, hogy fogalma legyen arról, hogy itt esetleg bűvészetnél tényleg többről lehet szó.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Soha sem terveztem, hogy írni szeretnék. Nem szerepelt a terveim között. Egyszer azonban megjelent a fejemben egy cselekményszál, ami akaratlanul is egy egész univerzummá nőtte ki magát idővel. Innentől kezdve nem volt megállás. Meg akartam osztani ezt a történetet másokkal is, ennek pedig a könyvírás volt a kézenfekvő módszere.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Ha az olvasóknak tetszik, amit írok és van jövője az írói pályafutásomnak, úgy szeretném magam kipróbálni a dark-fantasy és romantikus zsánerekben is, szigorúan ragaszkodva a már említett univerzumomhoz.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Jó érzés volt a végére érni, habár szerintem sosincs befejezve egy kézirat, az ember csak abbahagyja egy idő után, mert nem lehet a végtelenségig csinosítgatni. Végre a kezemben tarthattam, ami addig csak a fejemben létezett. A képi világ, a hangok, az érzések betűk formájában néztek rám vissza, ami megelégedettséggel töltött el, végre megmutathattam másoknak is, mi motoszkált bennem évekig.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mivel nem terveztem soha az írást, erről sem volt elképzelésem. Egyszerűen a történet, ami megjelent a fejemben, ezt a kategóriát igényelte.
Milyen érzés volt,
amikor az első könyved megjelent?
Ijesztő. Már nem tudom kontrollálni az eseményeket. Már nem csak az olvassa, akit én szeretnék, hanem akárki. Ez nagyon izgalmas.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Inkább impulzív. Hétköznapi teendők mellett sokszor hetekig nem jutottam el oda hogy akár egy karaktert is leüssek. Volt, hogy időm lett volna, de egyszerűen nem jöttek a szavak. Ilyenkor inkább félretettem és vártam hogy ismét rám találjon az ihlet.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Szinte az egész kedvencem, nehezen tudnék kiragadni belőle jeleneteket, de talán azokat szerettem a legjobban, amikor a barátok felhőtlenül és kötetlenül bolondoznak egymással. A gyerekkori barátságok jutnak róla eszembe.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az egész világból igyekszem meríteni, így kifejezetten változatos történet-ötleteim vannak a jövőt illetően. Mikor megtalál egy jó ihlet, nagyon hosszú ideig egy betűt sem írok le belőle, hagyom hogy megérjen a fejemben, mit akarok kezdeni ezzel a sztorival. Honnan hová akarok vele eljutni, mi lesz a mondanivalója?
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Az első ember aki a történeteimet olvassa a feleségem. Ő biztatott legelőször, hogy érdemes ezzel foglalkoznom. Rengeteg hasznos tanáccsal látott el, amiket meg is fogadtam.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Velem együtt örültek, bíztattak, segítettek. Szinte mindenki szeretne beszerezni belőle egy példányt, nagyon jól esik az őszinte támogatásuk.
Mit üzensz az
olvasóidnak?
Kalandra fel! Őszintén reméleni, hogy sikerül olyan történeteket
megalkotni, ami elnyeri az olvasóim tetszését és időről időre várni fogják,
mikor jelenik már meg egy újabb rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése