Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tresch Milán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrég jelent meg a könyve, mely Két lány egy padban címmel jelent meg.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Tresch Milán vagyok, 1984-ben születtem Miskolcon. Bár hosszabb ideje Budapesten élek, és éltem Spanyolországban, sőt Portugáliában is, miskolcinak vallom magam. Aki ott született, pontosan tudja, mit jelent ez az identitás. Aki nem, annak nehéz elmagyarázni.
Két lány egy padban címmel sok
kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A Két lány egy
padban édesanyámnak állít emléket, és a halálának egyéves
évfordulójára készült el. Ha kutatómunkának nevezhető az, hogy apám és
édesanyám egykori legjobb barátja, Mesi történeteket mesélt, én pedig ezeket
lejegyeztem és háromkötetes formába rendeztem, akkor ennyi volt a kutatás.
Őszintén hiszem, hogy Edó valahonnan „fentről” végig vezette a kezem.
A könyv néhány hónap alatt született meg.
Miről és kinek szól
ez a kötet?
A történet két, a szocialista
Magyarországon élő, a gyárista létből kitörni vágyó diáklány barátságán
keresztül mutatja be az adott kor szellemét és életkörülményeit. A két miskolci,
vasgyári lány a kosárlabdában találja meg a kitörés lehetőségét, és végül a
DVTK első osztályú csapatának játékosai lesznek.
A történet egészen napjainkig ível, Edó váratlan halálán túl is bemutatva az
itt maradtak életét és küzdelmét.
Történeteidben mennyire
van jelen fantázia és valóság?
A könyv a valóság és a fikció határán mozog. A szereplők és a helyszínek valósak, bizonyos események pedig az „így is történhetett volna” kategóriába tartoznak.
Mikor kezdtél el
írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nem készültem írónak. A nemzetközi technológiai piacon dolgozom, szoftverekkel foglalkozom. Az írást édesanyám halálának sokkja indította el, apám unszolása pedig megerősítette bennem. Van bennem egyfajta genetikai hajlam: nagyapám és apám is írtak, rendszeresen rögzítették a világról alkotott gondolataikat. Ma is számíthatok apám aktív támogatására.
Más zsánerben is
tervezted már kipróbálni magad?
A Két lány egy padban egy markáns, érzelmileg erős stílust képvisel. A további könyveim inkább az élet sajátos problémáit járják körül, gyakran humorral oldva a feszültséget.
Milyen érzés
számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Az írás számomra impulzív folyamat. Amikor egy kézirat elkészül, inkább egy lezárt munka eredményét látom benne, mintsem valamiféle misztikus alkotást. Mivel a könyv teljes szakmai megvalósítását mi magunk végeztük, és a kiadónkat is mi működtetjük, egy óriási munkával létrehozott késztermék kerül a kezembe. Büszke vagyok rá, különösen arra, hogy apámmal közösen hoztuk létre.
Miért pont ezt az
írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Ez nem írói álnév, hanem a valódi nevem. Többen kérdezték már, és volt, aki javasolta is az álnevet, de soha nem éreztem szükségét. A saját nevemet vállalom.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem kizárólag ebben a zsánerben írok. Vannak más jellegű műveim is, esszék és rövidebb írások, amelyek eltérő témákat dolgoznak fel.
Milyen érzés volt,
amikor az első könyved megjelent?
Jó érzés volt. Megkönnyebbülés és büszkeség egyszerre.
Tervezett és tudatos
folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Egyértelműen impulzív. Úgy érzem, három generáció tapasztalata, tanult és megélt tudása tör felszínre rajtam keresztül.
A köteteidben vannak
kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?
A kötet minden jelenete közel áll hozzám és meglepően könnyen születtek meg. Nem gondoltam túl semmit, egyszerűen leírtam az elmesélt történeteket. Biztosan nem hibátlanul. Talán épp ez az egyik legnagyobb értéke: nem „író-mérnöki” munka, hanem egy ember őszinte reakciója arra, hogyan érhet véget ilyen módon egy sokra hivatott, példás élet.
Hogyan születik meg
egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A történeteim alapja mindig valós, általam megélt eseményekből indul ki.
Kik láthatják először
a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít?
Apám rendszeresen belelát a munkámba, sokszor ad tanácsokat. Több közös projektünk is van, például a Válogatott műveink és a Tresch Füzetek sorozat. Emellett három barátom – Márta, Marika és Nagy Tamás – rendszeresen véleményezik a kézirataimat. Ők a legszigorúbb, de legfontosabb kritikusaim.
A családod miként
fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Örömmel fogadták, és mindenben támogattak.
Mit üzensz az
olvasóidnak, mi várható még tőled?
Azt, hogy tőlem mindig őszinte írásokat kapnak. A honlapunkon számos szöveg szabadon elérhető, és a jövőben is folyamatosan dolgozom új anyagokon.
