Írjunk kritikát vagy ne? Avagy, hagyjuk a fenébe... Mit is jelent ez? - ("Tudom, vannak köztünk kiskorú bloggerek is, de megillet a tisztelet.. Ha te elvárod a tiszteletet, te is tiszteld őket.")

Meg is van az ide év első Témája, a rovatomban. Jól mondja mondás, a téma az utcán hever. Vagyis most épp a szemem elé kerül egy Tiktok videó..

Napokban volt egy botrányt kavaró Helmás írónő Tiktok videója.
Nem fogom megosztani, mert nem vagyok hajlandó sületlenségeit tovább osztani. Aki akarja, megkeresi.

Néhány blogger megosztotta véleményét az ominózus csatornáján, volt aki insta sztoriba, FB oldalán, Tiktok csatornáján fejtette ki a sajátos, őszinte, markáns véleményét köztük én is. Amivel egyet is értek, illetve néhány szerző és író is megnyilvánult e témában.

Jó magam hallássérültként kezdtem el a  könyves bloggerséget. Sosem szakmának, munkának néztem, pláne nem kritikusnak, inkább hobbi, idő eltöltésnek. Lehet, vannak hibáim, ezt felvállalom senki sem tökéletes.

Véleményt mondok, esetenként javaslatot szoktam tenni. Nem kritizálom az adott művet, mert nem értek hozzá. Olvasóként fogom a könyvet, elmesélem, hogy mit éreztem, hogy éreztem olvasás alatt, mit gondoltam róla, mennyire fogott meg a történet.

S tudjátok mi volt a jó?
Az, hogy szinte összes érzelmet végig lehetett érezni, az író nem írja úgy a történetét, hogy ne nevessünk, ne sírjunk, ne szomorkodjunk, ne legyünk mérgesek ésatöbbi.

Ilyen volt pl Kovács Gábor: Egy démon tárnái könyve, imádtam, egyszerre sírtam és nevettem. Iszonyat jó volt. Sokszor meg kellett állnom, mert a könnyem is kicsordult a nevetéstől.

Ugyanez volt Chris Landtől a Lélekvesztő sorozat. Anyám, annyira jó volt. Poén az volt, hogy nem is a főszereplő volt a kedvencem, hanem a mellékszereplő Lahou...

Aztán volt olyan könyv is amin sírtam. Szószerint!

Rácz-Stefán Tibor az Élni akarok! és a Téged kérlek karácsonyra. Zseniális ez az író. Mindkét könyvén sírtam. Intenzív volt számomra az egész, megfogott, érzelmet adott. És ő volt az első, akinél mindkét könyvénél végig sírtam. Ez pedig nagy szó.

Ezt egy olyan író mondta, aki szintén Helmás, és az egyik fb oldalam posztomhoz írta.

"Érzelmi alapokon Tilos Kritizálni más munkáját! "

Hogyan ne írjunk érzelmesen egy értékelést? Hogy lehet tilos?

Érzelmileg kapcsolódunk a történet főszereplőihez, a történetekhez. Hiszen, hogy tudnánk véleményt, értékelést írni, ha nem érzelemmel.

Írónő!
Blogger nem kritikus! Blogger olvas, negatív/pozitív értékelést ír.
És legfőképp nem vagyunk "Kis csillag"
Felnőtt emberek vagyunk, mindannyian.
Tudom, vannak köztünk kiskorú bloggerek is, de megillet a tisztelet.. Ha te elvárod a tiszteletet, te is tiszteld őket.

Különbséget kell tenni az értékelés és értékelés között. Tudnunk kell sorok közt olvasni, érteni és megérteni.

Írónő!
Ne üldözd az olvasókat, bloggereket a hazai íróktól/szerzőktől. Hisz, így is nehéz helyzetben vannak. Maradék olvasókat, bloggereket nem üldözni kellene. Hanem elfogadni a véleményüket, akár tetszik, akár nem.

Írónő!
Tudod mit jelent valójában a kritika?

Kritika jelentése:
"A kritika jelentése bírálat, értékelés, elemzés egy műről, alkotásról, személyről vagy eseményről, feltárva annak pozitív és negatív vonásait, célja pedig lehet a jobb megértés, a visszajelzés adása, vagy akár a fejlesztés (konstruktív kritika) is, de lehet pusztán elmarasztaló is. A szó a görög "krinó" (szétválaszt, megítél) szóból ered, és jelenthet filozófiai fogalmat (ítéletalkotás), vagy konkrét műfajt (irodalomkritika, filmkritika). "

Forrás: Google

Írónő szavai!

"Kritikát az mondjon, aki többet tudd könyvírásról, vagy könyvkiadásról, mint a szerzők, vagy a kiadók. Véleményt sosem mondunk social médián, közösségi médián. A jóindulatú véleményünket face to face juttatjuk el vagy kiadóhoz vagy szerzőhőz."

Olyan nincs, hogy social média felületein nem írhatunk véleményt, kritikát, értékelést. Szólásszabadság van. Ezt el kell fogadni.
Social és Közösségi média egy és ugyanaz. Úgy tudom ugyanaz a jelentése.

Ennyi erővel tiltsuk be a Molyt vagy Goodreads oldalt. Mert ott aztán ki írható a vélemény, kritika nyilvánosan. Nem a kiadó, szerző és írók felé megy. Ezért is érzem sületlenségnek, amit mond. 

Bloggereknek, tartalomgyártóknak nem köteles tudni, mennyibe került a könyvkiadás, mennyi munka van benne. Aki akar, úgyis utána megy. De főleg az olvasónak nem köteles.
Az olvasó megvette, otthon elolvasta és ír véleményt.
Blogger, Taartalomgyártó pedig jelentkezik recenzió felhívásokra, programokra, nagyköveti felhívásra. Nyilván, hogy elolvashassák és írjanak róla. Pont! Nem szakmabeliek. Nem várható el az elemzés stb. Nekik az a dolguk, hogy híd legyenek az olvasók és a szerzők/írók között. Magyarán a marketing részét ők végzik el. Tehát megtiltani, nonszensz, nevetséges, abszurd.

Egy író/szerző onnantól, hogy befejezte a könyvet, kiadásra adta, már nem a fióknak, a négy falnak írta. Hanem mindenkinek. Olvasóinak.
S igen, vannak, akik nem értenek az értékeléshez, de nem szabad ennyire elrugaszkodni. Ha építőjellegű, javaslatok vannak az értékelésben, kritikában jogodban áll elfogadni, vagy nem. De tiltani, nem!
Jogodban áll szólni, ha olyat tapasztalsz, ami sértő, rosszindulatú, és nem helyén való az értékelés. Hisz ilyen is van. De tiltani nem!

Ebből tudunk, tudd mindenki tanulni és fejlődni. Érteni, felismerni a sok értékelést közt a jót.

Káros, amit tettél. S úgy hiszem, a második videód alapján nem értetted mi is történt valójában, vagy ha igen, nem is érdekel igazán.

A kritika jelen van. Művészet, film, sorozat, irodalom, zene stb. Mindenütt ott van. Kritikát nem lehet tiltani. Nem lehet egy dobozba eldugni. Nem lehetünk strucc!

Bloggerek és Tartalomgyártók vannak, és lesznek is sokan. Kérlek, ne üldözd el őket, hogy megtiltod, hogy írhassanak véleményt, értékelést. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ír vagy nem. 

Valahol olvastam, hogy 95%-a az írók és szerzők kedvesek, aranyosak és barátságosak. Maradék 5 %.-a, ahol te is benne vagy, és pont ők, te miattuk határolódnak el az olvasók, bloggerek a magyar szerzőktől.

Én 8 éve próbálok és igyekszem híd lenni a kezdő írók/szerzők és olvasók között. Hiszek abban, hogy lehet kölcsönös együttműködés mindkét fél számára.

Írónő!

BLOGEREK és TARTALOMGYÁRTÓK ajánlani tudják a haza szerzők/írók könyveit az olvasók számára. Elmondjuk, mit gondolunk, érzünk a könyv kapcsán. Ez a dolgunk!

Mennyire kell félnie egy bloggernek, ha kritikát mer fogalmazni?

Veszélyes ma könyves bloggernek lenni?

Nem! Ne félj!

Ezt a fenti címet instán olvastam egy írónő bejegyzése kapcsán, Ludányi Bettina írt egy bejegyzést, Mézesmoly blogger által megosztott bejegyzése kapcsán. 

Utána néztem, hogy pontosan miről is van szó.  Mézesmoly/Molyzóna oldalán olvastam, hogy van író, aki tilt, töröl stb. 

Engem is tiltottak már le. Sajnos, ezzel nem tudok, mit tenni csak elfogadom. Blogomban nem kritikát írok, hanem véleményt. Ezt nagyon sokat, sokszor elmondtam. Bétázást sem vállalok, pont ezért. 2017 óta blogolok és több platformon vagyok, támogatom a hazai írókat, szerzőket. De még én is meg tudok lepődni mik nem, előfordulnak. Volt, aki szememre, hányta, hogy miért nem írok rosszat, miért csak jót írok. Mert tetszik az adott könyv, nem fogom hagyni, hogy egy író/szerző ilyet kérjen, hogy csak jót írjak, sőt abba sem megyek bele, hogy titoktartási szerződést írjak alá. Hiszen semmilyen formában nem adok ki semmit, senkinek engedély nélkül.

Az elmúlt években, számos esetben láttam, hogy egy író, hogyan reagál egy-egy negatív kritikára, hogyan viselkedett a kritikát író személyével kapcsolatban.  S én szégyelltem magam helyette is, nem aki írt kritikát, hanem aki nem tudta elfogadni a kritikát. Szégyent éreztem akkor, mert blogger voltam akkor és most is vagyok.

Kétséget éreztem, hogy mi van, ha én találok egy könyvet és nekem nem tetszik, majd megírom. Mi lesz ezután? Félni kellene? Érdekes dolgok ezek. 

Elmesélek egy történetet. Eleinte nem gondoltam, hogy ezt megfogom tapasztalni.

Pár évvel ezelőtt, mint tudjátok volt egy magazinom a Magyar Szerzők Könyvei Magazin. Más írókkal, bloggerekkel közösen írtunk cikkeket. Na, az egyik ilyen cikk értékelés, molyon meg lett osztva és 19 napig volt kint, ezután elszabadult a pokol. Igen, 19 nap után. 

Egyik szerkesztőm írt egy cikket egy könyvről, mely maga is író.  Saját gondolatait, tapasztalatait, meglátásait írta le. Úgy, hogy háta mögött volt pár megjelent könyve.  Ezt elolvastam és kiengedtem. Mert úgy hittem, hiszem mai napig is, hogy ez egy építő, tanácsadó, javaslat adó bejegyzés volt. Cikkben volt pozitív és negatív jellegű kritika is. Aki elolvasta értette is miről volt szó.

Erre, az írónő, akinek a könyvéről került ki kritika, fogta magát és a barátnőit, tesóját és ott molyon 19 nap után lévő feltett kritika alá elkezdett mindennek elhordani, többiekkel egyetemben. Borzalmas volt az egész. Elképesztő volt. Még az is beszállt, akinek semmi köze nem volt. Közel 200 hozzászólás volt és több profillal is megjelentek. Nos, kérem, azóta se történt ilyen, de előtte sem, hogy egy építő jellegű kritikát ekkora  visszhangot adjon 19 nap után. Miért is hoztam fel? Azért, mert ilyen is volt, ahogy látom fog is lenni.  Ez volt iskola példája, hogy mennyire eltudd szabadulni az indulatok egy kritika megírása után.

Moly kitette őket, még akkor pár nappal később.   Azóta hasonló szituáció idáig nem volt, legalábbis én nem tudok róla.  Az írónő kiadója megszakította velem, velünk a kapcsolatot.  Csak mert kiengedtem egy cikket a magazinomban.

Iszonyat volt az egész. Ennyi év távlatból elgondolkodtató, hogy ez a feltett kérdés mennyire mérvadó ez. Nemcsak ma, de az elmúlt évek alapján jogosan feltehető ez a kérdés. 

Ha kiadó vagy író küld egy recenziót óhatatlan, hogy aki elolvassa, benne van pakliban, hogy nem fog tetszeni. Ezt meg is írja. Vagy egy olyan olvasó, aki meg is vette, a nem olcsó könyvet. 

Mai napig tartom azt az álláspontot, hogy mérlegelni kell a kritika és kritika között a különbséget. Mert nem minden esetben rossz. Vannak olyanok, természetesen lehúzós, személyeskedő kritika, de vannak, akik elmondják mi hiányzott a történetben. Az érzéseiket, gondolataikat mutatják meg, mit adott az a könyv, mit váltott ki érzelmileg. 

Tehát a könyvesboltok polcain van a könyv,  tetszik, vagy sem el kell fogadni, hogy lesznek akiknek nem tetszik. 

Annyiban vagyok szerencsés, hogy kritikát nem írok, hanem véleményt. Mert itt is van némi különbség. Nem cincálom szét az adott könyvet, nem keresek hibát stb. Tehát abszolút semmi kritika nincs a blogomban. Nem mondom, hogy nem szokott benne lenni egy kis negatív, de inkább javaslat részemről, mintsem építő jellegű.

Elolvasom, és az érzéseimre hallgatok. Azt nézem, illetve olvasom, hogy mit adott nekem az a történetet. Mit tudok belőle tanulni. Annyit mondhatok, ne félj kimondani mit, érzel a könyvvel kapcsolatban.  Mondom ezt, úgy, hogy azért van bennem félsz érzés, hogy vajon velem mit tennének, ha nem jót írok. 

Szerencsére idáig nagyon jó könyveket kapok, illetve veszek is. Tudom, mit akarok olvasni, és nem igen szaladok bele abba, hogy rossz könyvet válasszam. 

Ha neked nem tetszik és el szeretnéd mondani, tedd meg. Bloggereknek nem kötelező dicshimnuszt írni a könyvekről. Akár vette, akár kapta. 

Teljesen megértem, ha egy kezdő (haladó) írónak fáj, de sajnos ezt el kell fogadni. Nem lehet mindenkinek tetszeni. Még én sem tetszhetek mindenek. Hiszen fentebb írtam, hogy engem is tiltottak már, töröltek stb. Ezt elfogadom. Ennyi.

Meg kellene végre tanulni mi a különbség a kritika és kritika között.