Mennyire kell félnie egy bloggernek, ha kritikát mer fogalmazni?

Veszélyes ma könyves bloggernek lenni?

Nem! Ne félj!

Ezt a fenti címet instán olvastam egy írónő bejegyzése kapcsán, Ludányi Bettina írt egy bejegyzést, Mézesmoly blogger által megosztott bejegyzése kapcsán. 

Utána néztem, hogy pontosan miről is van szó.  Mézesmoly/Molyzóna oldalán olvastam, hogy van író, aki tilt, töröl stb. 

Engem is tiltottak már le. Sajnos, ezzel nem tudok, mit tenni csak elfogadom. Blogomban nem kritikát írok, hanem véleményt. Ezt nagyon sokat, sokszor elmondtam. Bétázást sem vállalok, pont ezért. 2017 óta blogolok és több platformon vagyok, támogatom a hazai írókat, szerzőket. De még én is meg tudok lepődni mik nem, előfordulnak. Volt, aki szememre, hányta, hogy miért nem írok rosszat, miért csak jót írok. Mert tetszik az adott könyv, nem fogom hagyni, hogy egy író/szerző ilyet kérjen, hogy csak jót írjak, sőt abba sem megyek bele, hogy titoktartási szerződést írjak alá. Hiszen semmilyen formában nem adok ki semmit, senkinek engedély nélkül.

Az elmúlt években, számos esetben láttam, hogy egy író, hogyan reagál egy-egy negatív kritikára, hogyan viselkedett a kritikát író személyével kapcsolatban.  S én szégyelltem magam helyette is, nem aki írt kritikát, hanem aki nem tudta elfogadni a kritikát. Szégyent éreztem akkor, mert blogger voltam akkor és most is vagyok.

Kétséget éreztem, hogy mi van, ha én találok egy könyvet és nekem nem tetszik, majd megírom. Mi lesz ezután? Félni kellene? Érdekes dolgok ezek. 

Elmesélek egy történetet. Eleinte nem gondoltam, hogy ezt megfogom tapasztalni.

Pár évvel ezelőtt, mint tudjátok volt egy magazinom a Magyar Szerzők Könyvei Magazin. Más írókkal, bloggerekkel közösen írtunk cikkeket. Na, az egyik ilyen cikk értékelés, molyon meg lett osztva és 19 napig volt kint, ezután elszabadult a pokol. Igen, 19 nap után. 

Egyik szerkesztőm írt egy cikket egy könyvről, mely maga is író.  Saját gondolatait, tapasztalatait, meglátásait írta le. Úgy, hogy háta mögött volt pár megjelent könyve.  Ezt elolvastam és kiengedtem. Mert úgy hittem, hiszem mai napig is, hogy ez egy építő, tanácsadó, javaslat adó bejegyzés volt. Cikkben volt pozitív és negatív jellegű kritika is. Aki elolvasta értette is miről volt szó.

Erre, az írónő, akinek a könyvéről került ki kritika, fogta magát és a barátnőit, tesóját és ott molyon 19 nap után lévő feltett kritika alá elkezdett mindennek elhordani, többiekkel egyetemben. Borzalmas volt az egész. Elképesztő volt. Még az is beszállt, akinek semmi köze nem volt. Közel 200 hozzászólás volt és több profillal is megjelentek. Nos, kérem, azóta se történt ilyen, de előtte sem, hogy egy építő jellegű kritikát ekkora  visszhangot adjon 19 nap után. Miért is hoztam fel? Azért, mert ilyen is volt, ahogy látom fog is lenni.  Ez volt iskola példája, hogy mennyire eltudd szabadulni az indulatok egy kritika megírása után.

Moly kitette őket, még akkor pár nappal később.   Azóta hasonló szituáció idáig nem volt, legalábbis én nem tudok róla.  Az írónő kiadója megszakította velem, velünk a kapcsolatot.  Csak mert kiengedtem egy cikket a magazinomban.

Iszonyat volt az egész. Ennyi év távlatból elgondolkodtató, hogy ez a feltett kérdés mennyire mérvadó ez. Nemcsak ma, de az elmúlt évek alapján jogosan feltehető ez a kérdés. 

Ha kiadó vagy író küld egy recenziót óhatatlan, hogy aki elolvassa, benne van pakliban, hogy nem fog tetszeni. Ezt meg is írja. Vagy egy olyan olvasó, aki meg is vette, a nem olcsó könyvet. 

Mai napig tartom azt az álláspontot, hogy mérlegelni kell a kritika és kritika között a különbséget. Mert nem minden esetben rossz. Vannak olyanok, természetesen lehúzós, személyeskedő kritika, de vannak, akik elmondják mi hiányzott a történetben. Az érzéseiket, gondolataikat mutatják meg, mit adott az a könyv, mit váltott ki érzelmileg. 

Tehát a könyvesboltok polcain van a könyv,  tetszik, vagy sem el kell fogadni, hogy lesznek akiknek nem tetszik. 

Annyiban vagyok szerencsés, hogy kritikát nem írok, hanem véleményt. Mert itt is van némi különbség. Nem cincálom szét az adott könyvet, nem keresek hibát stb. Tehát abszolút semmi kritika nincs a blogomban. Nem mondom, hogy nem szokott benne lenni egy kis negatív, de inkább javaslat részemről, mintsem építő jellegű.

Elolvasom, és az érzéseimre hallgatok. Azt nézem, illetve olvasom, hogy mit adott nekem az a történetet. Mit tudok belőle tanulni. Annyit mondhatok, ne félj kimondani mit, érzel a könyvvel kapcsolatban.  Mondom ezt, úgy, hogy azért van bennem félsz érzés, hogy vajon velem mit tennének, ha nem jót írok. 

Szerencsére idáig nagyon jó könyveket kapok, illetve veszek is. Tudom, mit akarok olvasni, és nem igen szaladok bele abba, hogy rossz könyvet válasszam. 

Ha neked nem tetszik és el szeretnéd mondani, tedd meg. Bloggereknek nem kötelező dicshimnuszt írni a könyvekről. Akár vette, akár kapta. 

Teljesen megértem, ha egy kezdő (haladó) írónak fáj, de sajnos ezt el kell fogadni. Nem lehet mindenkinek tetszeni. Még én sem tetszhetek mindenek. Hiszen fentebb írtam, hogy engem is tiltottak már, töröltek stb. Ezt elfogadom. Ennyi.

Meg kellene végre tanulni mi a különbség a kritika és kritika között.