Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Pásztor András - ("Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Pásztor András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónak nemrég jelent meg Gyémántfelhő Kiadó gondozásában Kalitkába zárva című regénye.

Kérlek, mesélj magadról! Mit lehet tudni rólad?

Budapesten születtem, és jelenleg is itt élek. Zuglóban nőttem fel két lánytestvéremmel. Végzettségemet tekintve alap- és mesterszakon is szociálpedagógus vagyok, emellett sport mentáltréner képesítést is szereztem, ami a saját életemben is nagyon hasznos. A sport mindig is fontos része volt az életemnek, és ez ma sincs másként.

A nyári időszakban szezonálisan esküvőkön dolgozom ceremóniamesterként, így valóban sokféle területen mozgok, sok impulzus ér nap, mint nap. A sportot nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is aktívan űzöm: sokáig fociztam igazolt játékosként, ma már ritkábban és csak hobbi szinten, viszont heti 4–5 alkalommal futok. Tavasztól őszig kerékpárral közlekedem, télen pedig a feleségemmel rendszeresen fallabdázunk.

Nagyon szeretünk túrázni és utazni, világot látni – rengeteg gyönyörű hely van, amelyek inspirációt is adnak. Ugyanakkor a „benti” programokat is kedveljük: szívesen nézünk filmeket, sorozatokat, és mindketten sokat olvasunk. Az időm eléggé beosztott, ezért leggyakrabban utazás közben – buszon, metrón, villamoson – kerül könyv a kezembe. A két nagy kedvencem Agatha Christie és Steve Berry.

A Kalitkába zárva című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kézirat első változata meglepően gyorsan, nagyjából két hónap alatt elkészült. Egyik éjjel megálmodtam a történet egy részét, ami három napig motoszkált a fejemben, míg végül le nem ültem írni. Onnantól a szavak csak jöttek, szinte megállíthatatlanul.

Ezután Laci barátom elolvasta és lektorálta a szöveget, az ő javaslatai alapján javítottam, bővítettem, így néhány plusz fejezet is bekerült. Ezt követően kiadót kerestem, és amikor a Gyémántfelhő Kiadóval megállapodtunk, a szerkesztő is elolvasta a kéziratot. Az ő észrevételei alapján is történtek módosítások, de az eredeti szöveg nagyjából 90%-ban megmaradt.

A maradék 10% viszont rengeteget javított rajta – Petra nagyon lelkes és segítőkész szerkesztőm volt, amiért hálás vagyok.

Történeteidben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?

A valóság nagyon erősen jelen van. A helyszínek többségében személyesen is jártam, ezekből merítettem inspirációt. Vannak természetesen kitalált helyszínek is, de ezek több valós hely összeolvasztásából születtek.

A történet bizonyos elemei fikciók – például az az intézmény, amely a könyvben szerepel, a valóságban nem létezik, inkább egy ideális világ lenyomata. A szereplők mindegyikében megjelenik belőlem is valami, (olykor a jó és néha rossz tulajdonságaim is) valamint azokból az emberekből, akik hatással voltak rám az életem során.

Mikor kezdtél el írni? Hogyan indult ez a szenvedély?

Őszintén szólva sosem gondoltam, hogy az írás az életem része lesz…sőt! Mindig jobban szerettem beszélni, talán ezért is lettem ceremóniamester. Az írás 2024 őszén indult egy álomból, ami végül valósággá vált.

Más zsánerben is kipróbálnád magad?

Az első könyvem romantikus kalandregény. Szeretném folytatni a történetet, de a folytatás már erősebben krimi- és nyomozós elemeket fog tartalmazni. Emellett önálló bűnügyi történet írása is szerepel a terveim között. Sok ötletem van, rengeteg jegyzetem, és persze benne van az is, hogy egyszer megint egy álom teljesen más irányba visz.

Milyen érzés befejezni egy kéziratot?

Nehéz pontosan meghatározni, mi számít valódi befejezésnek. A végső pont számomra az, amikor a kézirat nyomdába kerül – ott már tényleg nincs visszaút. Ez nagyon jó érzés volt, de már a nyers kézirat befejezése is örömmel töltött el, bár akkor még nem gondoltam arra, hogy ez hamarosan kézbe vehető könyvé válik.

A Kalitkába zárva esetében tudtam, honnan hová szeretnék eljutni, a köztes út kidolgozása volt a feladat. Úgy érzem, ez sikerült. Nem titok, hogy a folytatás első verziója már elkészült, bár ott az elején még nem láttam tisztán a befejezést. Ezért volt egy rövid szünet, amikor inkább átgondoltam, mit szeretnék az olvasóknak átadni.

 

Miért nem használsz írói álnevet?

Nincs írói álnevem. Bár a feleségemmel egyszer kitaláltunk egyet, végül csak poén maradt. Szeretném, ha az olvasók engem ismernének meg, és büszkén vállalom a nevemmel együtt azt, amit írtam és alkottam.

Mindig ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyáltalán nem. Azt sem gondoltam, hogy írni fogok, azt pedig végképp nem, hogy romantikus könyvet. Ez számomra is meglepetés volt, de úgy gondolom, minden okkal történik.

Milyen érzés volt, amikor megjelent az első könyved?

Leírhatatlan boldogság volt először kézbe venni a könyvemet. Az egész folyamat nagyon gyorsan zajlott. A Kalitkába zárva 2025 októberében jelent meg, és még most is nehezen hiszem el. Külön öröm, hogy érkeznek visszajelzések, amelyekre a jövőben is számítok, ugyanis tényleg minden vélemény érdekel, legyen pozitív vagy negatív.

Az írás nálad inkább tervezett vagy impulzív folyamat?

Az első könyvem teljesen impulzív volt: ahogy jöttek a gondolatok, úgy írtam. A második kézirat már sokkal tudatosabb. Mivel az első történetére épül, figyelnem kell az összefüggésekre, és mivel sorozatban gondolkodom, előre is tervezek. Tudatosabban írok, és más műfaji elemekkel is kísérletezem.

Vannak kedvenc jeleneteid? Volt olyan rész, amit nehéz volt megírni?

Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. A futás például fontos szerepet tölt be az életemben, így nem meglepő, hogy a könyvben is többször megjelenik és ezeket a részeket kifejezetten szerettem írni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted?

Minden egy álomból indult, és ezt az álmot viszem tovább. A főszereplő, Niki történetét már hosszabb távra megalkottam, és remélem, lesz lehetőségem arra, hogy az olvasók előtt is kibontsam.

Kik olvassák elsőként a kézirataidat?

Elsőként mindig a feleségem, aki nagyon kritikus – sokat olvas, így számomra is biztos pont a véleménye. Laci barátom lektorálja a szöveget, már írás közben is folyamatos visszajelzéseket ad, ami rengeteget segít. Emellett egy másik barátom, Barbi is olvassa a nyers kéziratot, az ő észrevételei szintén nagyon hasznosak.

Hogyan fogadta a családod a hírt?

A feleségem kezdettől fogva tudta és támogatott. A szüleim és testvéreim a kézirat elkészülte után értesültek róla, és nagyon meglepődtek, főleg azért, mert inkább beszélős emberként ismernek. Szüleim és anyósom az elsők között olvasták el a könyvet, apukám pedig már kétszer is elolvasta a Kalitkába zárva című regényt.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Először is azt, hogy olvassanak könyveket, hiszen rengeteg jó történet van, még ha néha nehéz is választani. Ha valaki az én könyvemet is elolvasta, annak nagyon örülök és várom a visszajelzéseket. Facebookon, Instagramon és TikTokon is elérhető vagyok. És azért is érdemes bekövetni, mert információkat adok a megjelent és a folyamatban lévő könyvem kapcsán.

Tudom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, és ezt elfogadom. Az írás célja számomra az, hogy legalább egy olyan rész legyen a könyvben, ami megérinti az olvasót, ami benne marad, vagy később eszébe jut. Így szeretnék nyomot hagyni.

Végül azt üzenem mindenkinek: ajánlják az elolvasott könyveiket és ne ítélkezzenek előre. Ha valamelyik könyv nem népszerű vagy negatív értékeléseket kapott, az ne tartson vissza másokat, mert lehet, hogy épp az lesz valaki kedvence. Ha pedig tetszett a könyv, akkor különösen fontos az ajánlás, ugyanis ebben a zajos világban e-nélkül nehéz eljutni az olvasókhoz.

Pásztor András írói oldal

Gyémántfelhő kiadó