A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Smaragd Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Smaragd Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. május 22., hétfő

Kérdések az illegális könyvletöltés jelenségéről, beszélgettünk Smaragd Kiadóval és szerzőivel - ("Azt gondolom, hogy akik élnek ezzel a lehetőséggel és letöltik ezeket a könyveket, ők bele sem gondolnak, vagy ha mégis, akkor elképzelésük sincs róla mennyi munka van egy-egy könyvvel, mire kiadásra kerül.")

A következő cikksorozatom a Smaragd Kiadóval, Zsiros-Petróczki Kitti írónővel készült, és megszólaltattam a szerzőiket is, hogy mondják el ők is, mit gondolnak erről.

A kiadó 2020-ban jött létre, és kínálatában szintén megtalálhatóak nyomtatott és e-könyvek is. Megkértem a kiadó egyik vezetőjét, Kittit, hogy mesélje el, mit gondol az illegális letöltésekről. És egyúttal a szerzőitől is szeretném megkérdezni a véleményüket erről a témáról. Köszönöm a lehetőséget, és hogy elfogadták a felkérésemet.



Mit gondoltok az illegális e-könyv terjesztéséről?

Zsiros-Petróczki Kitti: Azt gondolom, hogy akik élnek ezzel a lehetőséggel és letöltik ezeket a könyveket, ők bele sem gondolnak, vagy ha mégis, akkor elképzelésük sincs róla mennyi munka van egy-egy könyvvel, mire kiadásra kerül. Sok érintett szakember és szerző véleményébe belefutottam már, és olvastam olyanokat, akik azt fejtegették, hogy ez mekkora tiszteletlenség illegálisan letölteni a történeteiket. Valóban az, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy aki nem ebben a szakmában tevékenykedik, nincs rálátása a folyamatra.

Marosi Nikolett: Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen. Hogy, aki így tölt fel bármely tartalmat - jelen kérdésre válaszolva -, könyvet, annak a célját nem ismerem, azonban lassan megbékélve a gondolattal, ami lehetséges (ha jó, ha rossz), az megtörténik. Él vele a feltöltő, akit véd egy kitalált nickname és mossa kezeit az oldal üzemeltető, és él vele a letöltő, az olvasó is. A könyvek drágák, ahogy a mozi vagy egy kiadós buli, koncert is, így a "felhasználó" kihasználja a kiskapukat, mint mondjuk a YouTube esetében is, ahonnan elvileg nem tudsz sem videót, sem hanganyagot letölteni ingyen. Elvileg. Mert ugye mégis.

Mint író úgy gondolom, elkerülhetetlen az irány. Egyébként nem is újkeletű. Idejét nem tudom, mikor vette kezdetét a könyvek illegális feltöltési, letöltési lehetősége. Már az "őskori" DC (online film, zene, könyv, stb. fel- letöltő oldal) megjelenésekor találkoztam a problémával - lehet, korábbra visszavezethető -, már ha nevezhetjük problémának. Majd a torrentezéskor már fénykorát éli. Engem személy szerint nem zavar. Ha zavar is, létezik.


Németh Balázs: Az illegális könyvterjesztés elég negatívan a könyviparra, mert akárhogyan is vesszük a letöltő, aki ezáltal ingyen és bérmentve jut hozzá az olvasnivalóhoz megkárosítja ezzel az írót mind a kiadót. Az más, amikor maga az író teszi elérhetővé a művét ezzel jó szándékát bizonyítva, hogy akinek akár nincs pénze megvenni ilyen formában legalább elérje. De az aki szándékosan okoz ezzel kárt többeknek nem becsüli sem az írót sem a művébe bele fektetett időt.

Gombos László: Az illegális letöltés lehetősége miatt nem is vagyok hajlandó e-könyvet kiadni magyar nyelven. Aki e-könyvet ad ki, számolnia kell vele (ha tetszik, ha nem), öt percen belül az illegális letöltő oldalakon lesz és a munkája után nulla forintot fog keresni. Sőt nem csak az ő munkája a probléma, hanem vannak más költségek is. Mivel e-könyvet írt, ezért a nyomtatás, szállítás, raktározás költségeit megúszta, de ott vannak a tördelés, szerkesztés, lektorálás, online borítótervezés és a reklámozás költségei. Szóval az e-könyvek írói rendkívül súlyos pénzügyi veszteséggel számoljanak.

Ez maximum azoknak jó, akik brahiból írnak pár versikét vagy olyan közszolgálati témában írnak, aminek minden emberhez, vagy minden betegséggel küzdő, vagy egyéb bajban lévő emberhez el kell jutnia. Vagy esetleg annak lehet ez jó, aki csak a szakmai hírnevét akarja feljebb tornázni és meg akarja mutatni a szakmájának / vevőinek, hogy ő milyen okos szakember. Vagy például céges tájékoztatóanyagok vagy kormányzati, önkormányzati tájékoztatóanyagok jók e-könyv célra.

Én A hidegháború és még 30 év című könyv írójaként azt tettem meg, hogy az angol verziót e-könyvben adtam ki, mert az angol verziónál nem tudtam mást csinálni, ott a nyomtatás soha nem térült volna meg, csak egy globális marketingkampány esetén, amit Magyarországon senki nem fog finanszírozni, főleg én nem. Így bevállalható volt az angol e-book.

Cseni András: Egy szerzőt szerintem nagyon kellemetlenül érinthet – engem legalábbis biztosan, hiába nem e-könyv formátumban jelent meg első regényem. Úgy gondolom, azok az olvasók, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy könyvet vásároljanak, a könyvtárak révén lehetőséget kapnak a szinte ingyenes irodalmi élményekért. S a XXI. században nem tűnik számomra elérhetetlennek egy e-könyvtár létrehozása se, ahol az ilyen formátumú művek elérhetők az érdeklődők számára. Röviden: létezik legális, olvasóknak és szerzőknek egyaránt kedvező lehetőség, az illegális e-könyv terjesztés mellett tehát nehezen hozható fel releváns érv.

Eddig hány könyvetek jelent meg, és mennyi található meg valamelyik illegális letöltő oldalon?

Zsiros-Petróczki Kitti: Jelenleg 40 nyomtatott és 8 elektronikus kiadvány található a kínálatunkban. Ezek között akadnak magánkiadásban megjelent művek, amelyek kapcsán csak a terjesztéssel bízott meg minket a szerző, és természetesen olyan kiadványok is, amelyek estében a teljes kiadási folyamat nálunk ment végbe. Én személy szerint nem vadászom és böngészem ezeket a letöltő oldalakat, ezért arra a kérdésre, hogy hány kiadványunk található meg ezeken az oldalakon, nem tudok válaszolni.


Marosi Nikolett: 1 könyvem jelent meg, nincs tudomásom arról, hogy illegális letöltő oldalon megtalálható lenne. Ha mégis, köszönöm! Legalább több olvasóhoz eljut.

Németh Balázs: Eddig nekem két könyvem jelent meg 2020-ban Félelem rezidense novellás kötet 2021-ben pedig az Élet alkonya úgyszintén több történetet magába foglaló kötet. A könyveim nem jelentek meg ezeken a különböző platformokon és őszinte legyen nem is szeretném. Kizárólag csak a Smaragd kiadó webshopjában érhetők el.


Gombos László: Eddig egy magyar nyelvű nyomtatott könyv és egy angol nyelvű e-könyv jelent meg. Tudtommal nem található meg illegális letöltő oldalon.

Cserni András: Eddig egy regényem jelent meg hagyományos, nyomtatott formában (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka), illetve ennek további részei, valamint egy verseskötetem kerül kiadásra tervek szerint az elkövetkező években – utóbbi szinte biztosan e-könyv formában, s könnyen lehet, hogy regénytrilógiám is „felköltözik az e-könyvespolcra.” Tehát jelenleg nem található meg művem illegális letöltő oldalon, ám a jövőben elképzelhető, hogy bekövetkezik ilyesmi.

Mit gondoltok, minek kellene változnia ahhoz, hogy ne kerüljenek fel illegálisan a könyvek?

Zsíros-Petróczki Kitti: Nem vagyok biztos benne, hogy bármi gátat tudna szabni ennek. Talán a letöltések és az ilyen oldalak üzemeltetésének szankcionálása visszaszorítaná az „illegális olvasást”, de valljuk be őszintén, ennek lebonyolítására sem ember, sem idő nincs. Lehetőség sem, hiszen a legtöbb ilyen megosztó oldal külföldi szervereken tárolja a kínálatát, és hacsak nem működik együtt a magyar rendőrség a külföldi hatóságokkal, akkor az oldal üzemeltetői utolérhetetlenek.

Marosi Nikolett: Ez nem fog megtörténni. Mellékesen programozást tanulok. Elárulok egy titkot. Kicsit a hacker technikákba is betekintést nyertem. Lehetetlen már régen nem létezik. Lehetetlen csak az, hogy az illegalitás megszüntethető.
Illetve egy esetben megtörténhet. Ha az internetet szünteted meg. Ezen pedig el lehet gondolkodni, jó lenne-e. Ja, hogy nem?
Van még kérdés?
 
Németh Balázs: Ez jó kérdés, hogy minek kellene változnia. Nekem van egy ötletem. Talán a világnak, mert akárhogyan is vesszük, a mai világ tele van olyan emberekkel, akik a bűnözésnek élnek, és ha belegondolunk a könyvletöltés is illegális ezzel is bűnt követ el az ember. Persze ha csak ez lenne a legnagyobb bűn talán elnézőek is tudnánk lenni ezzel kapcsolatban. De tudjuk, hogy sajnos nem így van. Talán azzal változtatna a világ egy kicsit ezen a dolgon a könyvletöltések terén, hogy a letöltő oldalakra nem engednék feltölteni semmilyen formában az írásokat.

Gombos László: Egyrészt, ha mindenki tudná, hogy az íróknak mennyi költsége van még egy e-könyv esetében is (ha minőségi az e-könyv), akkor kevesebben tennék fel illegális oldalakra.

Másrészt, ha már felkerült, akkor csak ügyvéddel lehet leszedetni. Ügyvédet egy író nem tud egy az egyben megfizetni, sőt még a nagyobb kiadók se tudnak kifizetni egy nemzetközi szerzői jogi ügyvédi irodát, pedig erre lenne szükség. Azért nemzetközi jogi ügyvédi irodára, mert az illegális letöltést üzemeltető oldal szervere szinte biztos, hogy nem Magyarországon van, hanem mondjuk az USA-ban, vagy Ukrajnában, vagy Franciaországban, vagy máshol. A szerver elhelyezkedése fontos, mert ezen múlik, melyik ország hatóságához kell fordulni.

Cserni András: A legtöbben valószínűleg egyből azt mondanák, hogy komolyabb technikai védelemmel kellene ellátni az e-könyveket. Ugyan nem vagyok jártas az informatikában, ám véleményem szerint ez egyfelől nem költséghatékony, másrészt amolyan macska-egér játékot indítana el az illegális és jogos terjesztők közt.
Mint korábban is említettem, szerintem egyfajta e-könyvtár létrehozása, népszerűsítése jelenthetne megoldást. Ebben az esetben az olvasó töredékéért juthatna hozzá a művekhez (hisz egy könyvtári tagság díja eltörpül a könyvek ára mellett), a szerző pedig ugyanúgy részesülne a neki járó juttatásokból, mint a hagyományos eladás keretein belül.

Az írótársaitok mit szóltak az ingyen beszerezhető könyvekhez? Mennyire foglalkoznak a problémával?

Zsiros-Petróczki Kitti: Valakiben fel sem merül ennek a lehetősége, mi szoktuk rá felhívni a figyelmet, például amikor egy már megjelent könyv e-bookban történő kiadásáról tárgyalunk. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a nyomtatott könyveket is be lehet scannelni és ugyanúgy fel lehet tölteni, de azzal azért meg kell küzdenie a feltöltőnek.

Marosi Nikolett: Idegesek, frusztráltak. Meg is érteném. Tényleg gáz, hogy te időt, energiát, pénzt fektetsz valamibe, aztán nem kapsz cserébe semmit.

Ez baromság. Igenis kapsz. Nézzük csak!

Miért is írunk?

Én elsősorban magamért kezdtem, szóval nem vártam cserébe semmit. Aztán láttam, hogy az emberek nagy részének tetszenek a gondolataim. Ezt a közösségi oldalakon "teszteltem". Lájk, komment, korunk betegsége, bevallom, magam is kicsit függője vagyok. Tehát én biztosan nem szeretnék, nehezen tudnék egy internet nélküli világot elképzelni, pláne megélni. Van nekünk elég bajunk enélkül is…

Visszatérve a "miért írunk?" kérdésre. Örömöt okoz nekem, nekik, az olvasók bizonyos körének.

Furcsa lehet, de már a kezdetekkor ez volt a célom, és hogy a nevem fennmaradjon.

A következő kérdés ebből következne: hogyan lelhetek több örömre, juthatnak el írásaim tágabb közönséghez, hogyan lelhetnek többen írásaimban maguk is örömet, találhatnak megértést?

Persze, klassz dolog, ha megvásárlásaikkal finanszírozzák a hobbidat, az életedet, de lássuk be, a ma emberéhez bizony akkor jutsz el tágabb körben, ha minden csatornát kiaknázól. A kalóz csatorna is csatorna.

Az írótársaim néhány kivételtől eltekintve - meglátásom szerint - nem így gondolkodik. Igazából a megváltoztathatatlanon bosszankodik. Ezt meghagyom nekik.


Németh Balázs: Őszintén szólva nem igazán beszélgettem erről egyik író- írónő ismerősömmel,sem de akit személyesen ismerek, vagy csak online az bizton állíthatom, hogy ellene van.

Gombos László: Aki már benne van a könyvírásban és több könyve is megjelent, rendszerint őket dühíti az illegális letöltés, mert az olvasóik ezzel meglopják őket.

Cserni András: Ha ingyen beszerezhető könyvek alatt az illegális oldalak ténykedését értjük, határozottan elítélem. Hiába jut el így is az olvasóhoz, a szerző belefektetett munkája nem térül meg, s ez akár későbbi kötetek ki nem adásának is okává válhat, ami végső soron az olvasónak se érdeke.

Mit gondoltok, esetleg összefogással lehetne valahogyan enyhíteni a problémát?

Zsiros-Petróczki Kitti: Itt egy kicsit visszacsatolnék arra, hogy sem idő, sem ember nincs arra, hogy ezeket az oldalakat listázzuk, ellenőrizzük és jelentsük. Ráadásul, ha lenne is, akkor sincs olyan szerv, aki ezzel érdemben foglalkozna. Az összefogás a felderítésben segíthet, de érdemi változást nem tudna alkalmazni.

Marosi Nikolett: Nem.

Németh Balázs: Erre sajnos nincs ötletem, mint ahogy ezt az előbb is elmondtam ez jelen van ebben a mesterséges intelligenciával ellátott világban.

Gombos László: Mivel sem az írók, sem egy-egy kiadó nem tud nemzetközi szerzői jogi ügyvédi irodát kifizetni, így az összefogás országos szinten, kell létrejöjjön. Magyarország minden (e-könyvekkel is foglalkozó) kiadója bevételarányosan beletesz az ügyvédi iroda folyamatos felbérlésébe pénzt, és amikor pereskedni, kell vagy figyelmeztető levelet kell küldeni, akkor egy ügyvéd az addigi közös befizetésekből megoldja. Így amikor X kiadónak van ilyen baja, akkor X kiadó kap szolgáltatást, amit kifizetett a könyvszakma, ha Y kiadónak van éppen baja, akkor Y kiadó kap ilyen közösen fizetett szolgáltatást.

Cserni András: Úgy vélem, igen. Egységben az erő, ez mindenre igaz. Összehangoltan, csapatként hatékonyabb stratégia dolgozható ki, mint külön-külön.

Törvényileg, hogyan lehet fellépni az online terjesztéssel kapcsolatban? Van esetleg bármi ötletetek, vagy tippetek?

Zsiros-Petrócki Kitti: A szerzői jogi törvény alapján azzal a személlyel szemben, aki az ebook-ok védelmét feltöri, vízjelezését eltávolítja, szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni. Mindemellett a Büntető Törvénykönyv szerint két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetheti a hatóság azt, aki a fentebbieket haszonszerzési célból teszi. Ez utóbbi a legtöbb ilyen oldalnál nem áll fenn, hiszen ingyenesen teszi lehetővé a könyvek letöltését. A törvényi szabályozás tehát adott, azonban a legtöbb esetben nem tudni, kivel szemben kell fellépni.

Marosi Nikolett: A törvény egyrészt alkalmatlan bármire is, a törvényhozókról nem is beszélve, másrészt, mint említettem, programozónak készülök. Nem, nem a becsületes programozókban rejlik a "probléma" gyökere. A másik oldal viszont veszélyes mindenkire nézve. És nem az illegális könyvletöltés egy oldalon a legkomolyabb bűntett. Ezt nagyon hosszan lehetne taglalni. A cikk viszont nem erről szól.

A törvény csak azokat tántorítja el, akik elvből egyébként sem töltenének fel semmit illegálisan. Amíg viszont vannak kiskapuk, ezek mindig lesznek is, addig lesznek bátor kis bűnözők is. Ezen persze mosolygok.

Bizonyos értelemben mindenki bűnös.

Becsületes ember vagyok, na de mégis. Nem kell sokáig magamba néznem, hopp, máris találok valami stiklit. Neked nincs? Ügyes vagy.

Szóval miért is, mi ellen is fogjunk össze? Kicsiben csak beszélgethetünk, beszélünk róla - ahogy most is tesszük -, nagyban pedig, lássuk be, a magyar nem tud.

Vagyunk elegen?

Vagyunk.

És?

Jaa, semmi.


Németh Balázs: Nem tudom, hogy lenne –e egyáltalán értelme összefogást kezdeményezni, mert sajnos ebben az online (okos világban) a könyvek elérhetőek a net rengetegében amivel nem is lenne probléma ha csak úgy lennének fent hogy csak elolvasnák de nem tudnák letölteni. Talán ezzel vissza lehetne fogni az úgy mond online könyvlopást.

Gombos László: A törvény egyértelműen elítéli az illegális kereskedelmet. Állami oldalról polgári perek finanszírozásával lehet ez ellen fellépni, szóval hogy ne csak a kiadók fizessenek a nemzetközi szerzői jogi perekért és a hazai szerzői jogi perekbe is beszállhat a magyar állam finanszírozóként.

Cserni András: Nehéz kérdés. Bizonyos, hogy nem olyan egyszerű az illegális letöltőt nyakon csípni, mint egy bolti lopás elkövetőjét. Ám szerintem nem is ezen van a hangsúly, hanem a megelőzésen: olyan törvényi szabályozás a megfelelő, ami mellett nem éri meg senkinek illegális könyvterjesztésbe fogni, mert túl nagy a kockázat.

Meséljetek el, kérlek, mennyibe kerül átlagosan egy könyvkiadása? Vagy, hogy az írónak mennyi munkája van még azon kívül, hogy befejezte az írást? Mit gondoltok az olyan kifogásokról, hogy manapság drága a könyv? Mihez képest drága?

Zsiros-Petróczki Kitti:Nem rég jelent meg egy blogcikk az oldalunkon, ahol kicsit bővebben írtunk a folyamatról és a költségekről.

Sok minden befolyásolja a bekerülési költséget, de egyértelműen nem kis befektetés. És akkor azzal még nem is számoltunk, hogy a szerzőnek mennyi idejét emészti fel az írás és a kézirat javítása, majd a megjelenést követően a marketing és a különböző programokon, eseményeken való megjelenés.

Amióta tudom, hogy mennyi költség, idő és energia egy-egy könyv kiadása, azt gondolom, hogy a könyvek olcsók. Egy könyv terjedelemtől, nyelvezettől és a téma nehézségétől függően 4-30 órányi kikapcsolódást nyújt. Egy átlagos mozifilm hossza 1,5 óra. Egy közép hosszú, átlagos árazású könyv 3.990-4.290 Ft. Egy mozijegy átlagosan 2.000 Ft.

Marosi Nikolett: Hogy a könyvkiadás jelenleg mennyibe kerül, nem tudom. 2019-ben a legolcsóbb lehetőséget kerestem és találtam is meg. Ma már nem érdemes elmondanom, hogy akkor mennyiért sikerült. Az a múlt nem jön vissza.

Mennyi munka volt megírni, bejuttatni, eljuttatni ide-oda, marketingelni stb.? Bizonyos terhektől jobb szabadulni, ha nem akarsz éhen halni. Megírtam, magánkiadásban kiadtam, amit munka mellett is megoldottam akkoriban. Ma már ezt sem tudnám magam kivitelezni, illetve több lemondással járna. A kiadói segítség esetemben elengedhetetlen. Kittivel való találkozásom okkal történt. Talán mindkettőnkre nézve csak pozitív hozadéka volt, van. Ebben szerintem egyezik a véleményünk. Ha megkérdezitek tőle és nemet mond, kérlek, ne mondjátok el!

Minthogy - a fentiekből talán kiderült -, a könyvírásban, -kiadásban abszolút nem a pénz motivál, így a megszámlálhatatlan időt, energiát, a munka - számomra - piszkos részét a Smaragd végzi, amiért hálás vagyok, én pedig szabadon írhatok, alkothatok, ráadásul aggodalom nélkül tehetem, hiszen az illegális letöltést - bár nem preferálom - korunkban elkerülhetetlennek gondolom.

Az utolsó kérdésekre válaszolva. A könyvek drágák, lassan megfizethetetlenné válnak. Hogy mihez képest drágák? A fizetésünkhöz biztosan.

Amikor élelmiszert vásárolok, kétszer, nem, inkább háromszor átgondolom, mit teszek a kosaramba. Amikor könyvet vásárolok, ahogy korábban, most is 30-40 könyv is bekerül az online kosaramba, de míg néhány hónappal ezelőtt ezt a kosarat a maximális 15 könyvig határoltam be, ma bizony 3-4 könyvnél többet nem tudnék megfizetni. Havonta egyszer ugyan mindenképp vásárolok könyveket, mert az internet használata mellett ez is komoly függőségem, ráadásul kizárólag a papír alapú könyveket preferálom, de a pénztárcám rendesen megsínyli. Kárpótol az élmény, de duzzad a haragom. Szomorú vagyok.

Teljes mértékben megértem az illegálisan letöltők szegényebb rétegét. A gazdagok ellen pedig nem tehetek semmit. Sem módomban nem áll, sem nem izgat különösképp. Szerintem, a már az életünk részét képező dolgok ellen kívánunk küzdeni.

Ahogy lassan abba is bele kellene törődnünk, hogy politikai vonatkozásban a magyarok történelmére visszanyúló, és a jelenünkben is fokozódó sorsunk ellen próbálunk felszólalni.

Szándékosan nem a "harcolni" kifejezéssel éltem. Mi nem harcolunk. Amikor utcára vonulunk, vonulnak "néhányan", az nem harc. Vagy az, csak miniben.

Ugyanez a történet, amikor illegális könyvletöltéssel vagy bármi mással szemben mini csatát vívunk. Mini összefogássak mini csatát nem lehet nyerni.

Az internet korában nagyobb harcok folynak virtuálisan, mint ténylegesen.

Ha a legnagyobb közösségi oldalak megszűnnének, talán igazi harcok kezdődnének. Vagy valaki, valakik új, más, a közösségi oldalakhoz hasonlót hoznának létre, és minden maradna a régiben. Mi nem tudunk előre menni. A magyarnak jó az állóképessége. Bizonyítottan a tűrőképessége is.

Arról nem is beszélve, hogy illegális online felületet nem csak magyarok üzemeltetnek…

Tudnál internet nélkül élni?

Igen?

És szeretnél is?

Németh Balázs: A könyvkiadás anyagilag nagyon változó több összetevő szükséges egy könyv előállításához. Gondolok itt a terjedelemre, az író által vétett hibák kiküszöbölésére, amire a későbbiekben felhívja a kiadó a figyelmét. Számomra, amikor befejezek egy könyvet és azt mondom ez kész az akkor még egyáltalán nincs kész csak maguk a történetek öltöttek formát a fejemben és a papíron egyaránt. Ezután kezdődik a második felvonás, a szerkesztő által javasolt dolgok javítása. Ezeket én nagyon szeretem, mert minél többet ír az ember és több segítséget kap mindig egy lépéssel előrébb kerül és ez viszi előre a közös munkát is .

Gombos László: A könyvek kiadásának alapelemei: a tördelés (és 27% Áfa), szerkesztés (és 27% Áfa), lektorálás (és 27% Áfa), borítótervezés (és 27% Áfa), nyomda (és 5% Áfa), a reklámozás költségei (és 27% Áfa). A könyv eladásánál 5% Áfa és utána az SZJA, amit az író fizet. A magyar állam gyakorlatilag kinyírja a könyvpiacot. Ezért van az, hogy a legtöbben csak az első könyvükig jutnak el, aztán nem mennek tovább, mert ez kész pénzügyi katasztrófa.

Ráadásul az agyonadóztatás miatt a könyvpiacon jelentős részt állami finanszírozású könyvek jelennek meg. Az állami finanszírozásról pedig nem a művészeti ágazat dönt, hanem a Magyar Nemzeti Bank (Matolcsy György irányítása alatt). Ez kőkemény politikai cenzúrát jelent az állami könyvfinanszírozásban. A hidegháborús időszakról legutóbb megjelent egy könyv GUPVI, GULÁG címmel, összesen négy fideszes politikus beszédét nyomtatták bele a könyvbe. Úgyhogy nem csak cenzúrázzák az állami finanszírozású könyveket, de még propagandaeszközként is felhasználják, ha tudják (ha olyan a téma).

Plusz költség még a kiadó bevételaránya és a nagy könyvcégek bevételaránya (amit a szerződés tartalmaz a kiadásnál). De a kiadó legalább reklámozza a könyvemet (Smaragd Kiadónál vagyok) és a nagy könyvcégek (Líra, Libri stb.) szintén reklámozzák a könyvemet. Szóval ez azért nem kukába dobott pénz. Ráadásul a kiadó megjelenteti fesztiválokon, szerez könyvkritikusokat a könyvemhez stb. Itt a fölösleges szereplő a magyar állam, ami legalább a nyomtatás (5%) és eladás (5%) Áfáját elhagyhatná, mert ez egyszerre veri agyon az írókat, odavág az olvasóknak és pénztelenné teszi a kulturális életet. Ma nyolc ponton adózunk íróként, ezután csak hat ponton adóznánk. (De a magyar állam nem ettől káros szereplő, hanem mert az adónkért cserébe elnyomást kapunk.)

A nyomtatás esetében a költségek így is nagyon magasak: ha gagyi papírra nyomtatod a könyvedet, elrongyolódik az olvasó kezében már az első olvasásnál. Ha a legolcsóbb ragasztót választod, a könyved széthullik az olvasó kezében már az első olvasásnál. Ha színes borítót akarsz, az könyvenként több száz forinttal növeli a költségeket, ha az egész könyvet színesnek akarod, az több ezer forinttal növeli a könyv darabjának az árát. Ha csúcs minőségű papírt akarsz, az is dob rajta legalább egy ezrest/db. Ha keménytáblást akarsz, az könyvenként legalább plusz ezer Ft vagy annál is több. Ha nem ragasztottat akarsz, hanem varrottat, az könyvenként ezerötszáz Ft simán megvan. Ha képeket akarsz bele, az is szokta drágítani. Plusz, értelemszerűen, az is fontos, hogy mekkora terjedelmű a könyv, de olyan 200 oldal alatt már nincs igazi gerince a könyvnek és 200 példány alatt pedig nem szoktak könyvet nyomtatni (ha csak nem akarod, hogy egy könyv 40 ezer Ft legyen).


Van egy új irányzat, amit én is képviselek. Még vannak olyan kiadók, amik 2000 Ft-ért akarnak könyveket kiadni. Ezeknél a könyveknél az író egy láncra vert szolga (nagyjából). Az új irányzat, hogy bőséggel megkérjük a könyvek árát. Nem úgy értve, hogy 4000 Ft, hanem úgy, hogy 6000 Ft. Így olvasóként biztos lehetsz abban, hogy nem szemetet veszel, amit két hét alatt összecsapott az író (különben nem éri meg 2000 Ft-ért adni). Másrészt maga a könyv se porlad el vagy hullik szét az első olvasás alkalmával (sőt a tízedik olvasás alkalmával sem). Másrészt a fenti felsorolásban látható, hogy nekem íróként milyen költségeim vannak. Hozzá kell tenni, hogy még ilyen árak mellett is 800-1000 példányt kell eladnom a könyvemből, hogy egyáltalán nullszaldós legyen a végösszeg. De mondjuk a 15 évnyi kutatómunka ára nem pont 0 Ft. Szóval még így is rendkívül súlyosan alulértékelt a hazai könyvpiac árazása. Ahhoz, hogy például egy kutatáson alapuló könyvet (állami pénz/cenzúra nélkül) kiadhasson az ember és legalább egy kevés visszajöjjön a befektetett időből, ahhoz a nyugati árszínvonalra kell emelni a könyvek árát, tehát 15,000 Ft-ra. A „sima” könyvek esetében, tehát ami nem kutatáson alapul, ott például Szlovéniában már a lezárások előtt is 8000 Ft volt egy átlagos könyv. A lezárások óta (és az olajválság óta) jelentősen drágult minden pl.: a papír ára kilőtt. Úgyhogy most 10,000 Ft kellene, hogy legyen egy könyv (amiből ha 3500-4500 el is megy a kiadó és a könyvvállalatok költségeire, akkor is olyan összeget keres az író, ami visszahozza a befektetett időt (is).

A kutatásokon alapuló könyvnél számolni kell azzal, hogy ezek mindig nehéz témák, amiket nehéz eladni, tehát ott rengeteg pénz megy el reklámköltségekre. Úgyhogy ott könyvenként simán elmegy 1000-2000 Ft reklámozásra, ha nem akarja a kiadó és az író, hogy csak 10 év alatt fogyjon el a könyv. Ráadásul egy regény megírása 1-2 év, addig pl.: az én kutatáson alapuló könyvem esetében a megírás 15 év volt. Nem véletlen az, hogy 15,000 Ft-ba kellene kerüljön (ahogy nyugaton és délnyugaton Szlovéniában). (Múltkor néztem egy könyvet Svédország történetéről: 30,000 Ft.)
Sokan állítják, hogy a magyar társadalom nem szegény. Dehogynem…

Cserni András: A könyvkiadás sose volt olcsó, de most kifejezetten drága. Az én regényem bő fél éve, július elsején jelent meg 200 példányban, ami igen alacsonynak számít, s körülbelül félmillió forintot emésztett fel – és ez csak a nyomdaköltség! A szerkesztés, tördelés, borítótervezés barátok jóvoltából készült el, és az ilyen szerencsés helyzet kivételes. Tehát nyugodtan kijelenthetem: a könyvkiadás nem olcsó mulatság. Ha drágának találják egyesek a könyveket, ez az oka. Nem lehet olcsóbban adni, különben ráfizetés lenne a szerzőnek. Persze valaminek az ára nem csak forintban fejezhető ki. Aki egy irodalmi alkotás hatására változik meg, s lesz ezáltal boldog, magabiztos ember, meg tudná-e mondani, mennyit ért neki az a mű, mennyit tett érte, mennyit kapott? S ne feledjük azt se, hogy különbözőek vagyunk: van, akinek egy Ady-kötet mély bölcsessége felbecsülhetetlen értékű kincs, más ugyanarra egy kósza pillantást se szánna.
Azzal, hogy egy kézirat elkészül, az író feladata korántsem ér véget. Mint egy szülő a cseperedő gyermeke fölött, úgy áll minden munkafolyamatnál, féltő gonddal figyeli, hogy válik egy Word-dokumentumból kész könyv; a szerkesztés folyamán akár éjszakába nyúlóan fontolgatja a szerkesztői javaslatokat, röviden-hosszan futtat eszmecserét a borítóról, egyeztet a nyomdával, számol, oszt szoroz, hogy mennyi példány készülhet, majd jön a legnehezebb játszma: ismertté tenni a művet, rávenni az embereket, hogy elolvassák, s ennek érdekében napi szinten jelen lenni érdekes és egyedi tartalmakkal a közösségi médián vagy épp marketingkampányba fektetni. Nem egy nyolcórás, heti ötnapos munkáról van szó, ami annyiból áll, hogy megfogalmazunk pár frappáns sort minden nap, s a többi lesz, ahogy lesz. Ez egy életen át tartó, komoly feladat. Írónak lenni épp ezért hivatás.

Smaragd Kiadó Facebook

Smaragd Kiadó webshop

2023. május 7., vasárnap

Kovács Gábor: Egy démon tárnái (Anubis árnyékában 1.) - ("A borító megfogott, a fülszöveg még jobban. Aztán elkezdtem olvasni, innentől kezdve nem volt megállás, alig akartam abbahagyni. Sajnáltam, hogy végére értem. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Smaragd Kiadónak és Kovács Gábor írónak, hogy elolvashattam Egy démon tárnái (Anubis árnyékában 1.) című könyvét. Fergeteges, egy élmény volt elolvasni. Ez a könyv volt számomra év legeslegjobb könyve. Imádtam!



Kovács Gábor:
Egy démon tárnái
(Anubis árnyékában 1.)

Tartalom:

Kedves Olvasóm!

Van kedved egy kalandos kincsvadászathoz? Egy tárna mélyén vár ránk a nagy démon kincse.
Azt mondod, hogy veszélyes?
Dehogy.
Nem mondom, hogy véletlenül cipelünk magunkkal egy hadseregnek elegendő gránátot, RPG-robbanófejeket meg több napra való proteinszeletet.
Megtámadhatnak minket a dzsungel emberevő élőlényei, de a tárnákban is a nyomunkba szegődhet a halál.
Azért ne izgulj!
Még egy nő is van a csapatban. Ha ő bevállalja, neked meg se kottyan ez a kirándulás.
Az egyetlen dolgod, hogy a Grizzly mögött haladj. Ő tudja, hova lépj.

Egy utolsó jótanács:
Vigyázz a dárdákkal!


Véleményem
5/5

Nem hiába imádom a kalandregényeket, azon belül is az Egyiptom világát. Annyi mindent ki lehet hozni belőle. Kovács Gábor író pedig zseniális! Imádom! Amikor megláttam a kiadó oldalán a könyvet, akkor azt gondoltam, ez nekem kell.

A borító megfogott, a fülszöveg még jobban. Aztán elkezdtem olvasni, innentől kezdve nem volt megállás, alig akartam abbahagyni. Sajnáltam, hogy végére értem. Fergeteges humor, beszólás. Elképesztő. Maga a történet is nagyon ott van. Kérem, ezek után várom a következőt.

Tetszett, hogy nem rögtön mondja el a tárnákról, hogy mi is az, hanem hagyja az olvasót gondolkodni, izgulni. Oldalról, oldalra csepegteti az infókat, közben az olvasót egy percre sem hagyja békén. Miért is tenné? Hiszen maga az író is igencsak tevékenyen vesz részt. Ilyet még nem olvastam egy könyvben sem, hogy az író be-beszól, megjegyzést tesz. Sőt! Megszólítja az olvasót. Ez tetszik. Egy élmény volt.

Nem is tudom, mit emeljek ki ebből a könyvből, magát az írót, a Grizzly-t, Nyuszifült. Mind-mind nagyon ott van, se több, se kevesebb. Nyuszifül volt számomra legnagyobb meglepetése, ahogy Alex-nek is. Nem csodálom. Elképesztő,hogy mennyire megtévesztő a karaktere.

Nem nagyon mertem magammal vinni a könyvet, mert a végén zárt osztályon kötnék ki, annyit nevettem Alex-en. Bírom a szövegeit, az egész könyvet imádom. Ennyi humort egy történetben, hát nem semmi. Nemcsak a humor, de a kalandok sora tartogatott számomra. De a legvégén ért meglepetés, erre pont nem számítottam. Csak lestem rendesen.

Nem hiába szeretem az egyiptomi történetet, kalandokat és a humort az ilyen könyvekben. Csak sajnos elég kevés ilyen könyv kerül a kezemben, s ilyenkor nagy becsben tartom. Nagyon várom a következő történetet az írótól, mert tuti azt is elolvasom.

Szívből ajánlom minden olyan olvasómnak, aki szereti Egyiptomot, rejtélyeket, kalandokat és a humort. Garantáltan jól fogsz szórakozni!

A könyvet itt tudod beszerezni:

Smaragd Kiadó

Kovács Gábor írói oldala

2023. április 19., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Elena Honoria - ("A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Elena Honoria írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Cukorfalat című e-könyve illetve nyomtatásban nemrég A Varázslónő címmel, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A könyvek iránti szeretetem általános iskola felső tagozatában robbant be az életembe, méghozzá egy romantikus történet olvasásakor. Heather Graham; A hódító viking című könyve annyira elvarázsolt, hogy együltő helyemben kiolvastam. Addig a napig, nem is gondoltam, hogy egy könyv annyira magába tud szippantani, hogy teljesen elfelejtem a körülöttem lévő világot. Onnantól pedig nem volt megállás. Az írónő összes könyvét, amit csak meg lehetett kapni, kiolvastam. Évekig csak a romantikus zsánert részesítettem előnyben. Egy nap azonban kölcsön kaptam Stephen King; Tortúra című regényét, és egy új világ tárult elém, ami szintén nagy hatással volt rám. Innentől pedig szintén nem volt megállás, jöttek az újabb és újabb zsánerben íródott könyvek. Én pedig imádtam mindegyiket, éppen milyen kedvem volt, annak megfelelően választottam történetet. Számomra a fülszöveg és a borító együttes hatása adja meg a végső döntést, hogy egymásra találunk-e.

A könyvek mellett a másik nagy szenvedély az életemben sokáig a balett volt. Közel 10 évig táncoltam egy amatőr társulatban. Rengeteg fellépés, versenyek, nyári közösségi programok színesítették azokat az éveimet.

Cukorfalat és A Varázslónő  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Cukorfalat e-bookom egy rövidebb írásom. Ez a művem nem igényelt sok kutatómunkát. Amikor összeállt bennem a történet, egy rövid vázlat után azonnal nekiálltam a megírásának. Annyira beszippantott a három főszereplő gondolat és érzelemvilága, hogy néhány hét alatt elkészült a nyers kézirat.

A Varázslónővel már egészen más volt a helyzet. Mivel itt egy regényről van szó, ráadásul nekem ez az első könyvem, így sokkal több időt vett igénybe az alkotómunka, mint az előzőekben, amikor novellákat írtam. Az elején nagyon lassan haladtam, főleg amíg részletesen kitaláltam a karaktereket, helyszíneket. A Varázslónő kezdetben novellának indult, egy rövid történetnek szántam csupán. Néhány részt követően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ebből akár több is lehet. Ekkor újra terveztem mindent és ténylegesen elindult az a folyamat, aminek a végén megszületett a regény. Nagyjából egy fél évet mondanék, mire a nyers kézirat összeállt. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Nagyon nagy százalékban a fantáziámra hagyatkozom, de ahhoz, hogy megszülethessen bennem egy történet alapja, kell hozzá egy gondolatcsíra. Valami apróság, ami felkelti az figyelmemet, hogy tovább tudjam szőni a cselekményeket, karaktereket, amiket aztán életre keltek a papíron. Ilyenkor amint lehet lejegyzetelek mindent, nehogy elfelejtsem őket. Sajnos jártam már úgy, hogy nem volt nálam semmi, amibe bele tudtam volna írni, mire hazaértem, addigra meg már elszállt az ihlet.

A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. Személyek, helyszínek, események, amik számomra sokat jelentnek, és ezzel emléket állítok nekik. Apróságok, ami az olvasónak nem tűnik fel, de engem boldoggá tesz, hogy látom a történetben megelevenedni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2020 augusztusában kezdődött írói pályafutásam. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet, amik rövidebb novellákban öltöttek alakot. Azon a bizonyos nyár végi napon, az egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak a családomnak mutatnám meg az írásaimat, hanem létrehoznék egy Facebook oldalt. Napokig álmatlanul forgolódtam, amikor azt mondtam „Miért ne!”. Ha nem próbálom meg, sosem derül ki, mennyire működne ez nekem.

Nagy lelkesedéssel és izgalommal aztán 2020.szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria írói oldalát. Kezdetben döcögősen indult, nem ismertem még ezt a világot. Úgy éreztem, nem elég, ha kirakom egy-egy írásom, a marketingre is nagy szükség van. Hiszen enélkül nem találom meg azt a közönséget, aki szívesen olvasná a történeteimet. Az első fél év volt az igazán tanuló időszak. Sajnos belefutottam egy-két rossz döntésbe. Nem jó helyen jelentek meg írásaim, így sajnos megtapasztaltam azt is, milyen, amikor a sárga földig lehordják az embert. Hetekig magam alatt voltam, annyi bántó kritikát kaptam. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Aztán rájöttem, talán csak annyi történt, hogy rossz helyen lettek publikálva.

Sejtésem beigazolódott, mert nem sokkal később rátaláltam különféle írócsoportokra/közösségekre, és ott már barátságos és segítőkész emberekkel hozott össze a sors. Azóta nagyon jó irányt vett az írói életem, mert egyre több olvasóhoz jutnak el a webes novelláim, történeteim és verseim. Tavaly a Smaragd Kiadó jóvoltából kiadtam Cukorfalat e-bookomat, idén Valentin-napon pedig megjelent A Varázslónő.


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre maradok a romantikus vonalnál. Bár az e-bookomat és a regényemet nagyon különbözőnek látom, annak ellenére, hogy mind a kettő romantikusnak számít. A Cukorfalat egy házasságba enged betekintést, míg A Varázslónő egy romantikus mese felnőtteknek, fantasy elemekkel. Széles a skála ebben a zsánerben, úgyhogy igyekszem még ezt a területet boncolgatni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Leírhatatlan. Egyszerűen elöntött a teljesség érzése, amikor leütöm az utolsó pontot a billentyűzeten. Bár ekkor még közel sem vagyok kész a kézirattal, hiszen még előttem áll a szerkesztés, korrektúra és nyomdai előkészítés. A mai napig viszont ez a legmeghatározóbb pillanat számomra.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? Te miért döntöttél úgy, hogy mégsem saját néven jelenjenek meg az írásaid?

Sosem szerettem volna a civil nevemen írni. Nem mintha bajom lenne vele, nagyon is szeretem. Ahogy a történeteimben is szeretek a fantáziámra hagyatkozni, úgy döntöttem írói létemben is arra hagyatkozom. Az írás számomra egy teljesen más világ. Ebben a világban csak az alkotásra fókuszálok. A soron következő könyvre, novellára vagy versre. Éppen ezért nem szerettem volna egybemosni a privát életemet az alkotói énemmel. Amennyire lehet elválasztottam a kettőt egymástól.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ösztönösen jött, hogy a romantikus zsánerben kezdjem az alkotást. Sokan azt mondják, hogy mást nem is tudtak volna hozzám elképzelni. Fiatalkorom első és legmeghatározóbb könyve megadta az alapot ahhoz, hogy a romantika legyen az én irányvonalam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon boldog voltam, hogy eljutottam egy fontos mérföldkőhöz, ahol kézzelfoghatóvá vált az álmom. Sosem felejtem el az első találkozást a regényemmel. Amikor megláttam a nyomdában a raklapra rendezett gyönyörű példányokat, annyira elérzékenyültem, hogy örömömben elsírtam magam. Fantasztikus érzés volt végigsimítani a könyveken.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel eléggé sűrűek a napjaim, így próbálom tudatosan megtervezni a feladataimat. Az írásra is próbálok külön időpontokat kijelölni, de többször belefutottam, hogy az ideálisnak tűnő pillanatban vagy nem jött az ihlet, vagy túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy egy épkézláb mondatot leírjak. Máskor meg előfordult, hogy várakozás közben egy zsúfolt, hangos helyen bevillant egy jelenet, akkor gyorsan előkaptam a mobilom és amennyire tudtam lejegyzeteltem az ötletemet. Úgyhogy a tudatosság mellett, van hogy impulzívan alkotok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Cukorfalatban nincs kedvenc jelenetem, egyben az egész a kedvencem. Mind a három karaktert izgalmas volt megírni. Maga a történet is hamar teljessé vált, gördülékenyen ment a munka végig.

A Varázslónő már egy kicsit összetettebb. Ebben a regényben már vannak kedvenc jeleneteim, de senkit sem szeretnék befolyásolni, így nem mennék bele a részletekbe.

Szerencsére itt sem emlékszem olyan fejezetre vagy történetszálra, amit nehezen írtam volna meg.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nagyon gyorsan ki tud bennem bontakozni egy-egy történet, ha rátalálok egy gondolatmorzsára. Ennek elindítója lehet egy film, zene, könyv vagy egy beszélgetés. Sosem erőltetem az ötleteket, hagyom, hogy kószáljon bennem a téma. Aztán ha jónak, izgalmasnak ítélem és szívesen foglalkoznék vele részletesebben, akkor nem engedem el. Előkapom a jegyzetfüzetem vagy a telefonom, és néhány mondatban felvázolom az alapját.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratomat először a szerkesztőm és a kiadóvezetőm látják. A munkafolyamat alatt is csak velük beszélek át egy-egy fontosabb kérdést, amennyiben szükségét érzem ennek. Olvasni is ők olvassák először, a véleményük nagyon fontos számomra, ők az első szűrő a kézirat életében. A szerkesztőm csak javasolni szokott változásokat, a gördülékenyebb történetvezetés vagy a hatásfokozás miatt. Ilyenkor átgondolom vagy átbeszéljük és ezek után javítom a kéziratot.

Amikor túlvagyok a szerkesztés/korrektúra körön indul a nyomdai előkészítés. Ebbe a folyamatba néhány barátomat és családtagomat is bevonom. Amellett, hogy segítenek az előforduló helyesírási, gépelési hibákat kiszűrni, a történetet is véleményezik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nyitottak és támogatóak. Örülnek nagyon, hogy megtaláltam azt a területet, amiben kiteljesedhetek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nagyon sok történetötlet van a fejemben, ami arra vár, hogy kidolgozzam őket. Idén még készülök egy megjelenéssel, de ennek részleteit majd kicsit később osztom meg az olvasókkal. Az írás egy gyönyörű kreatív alkotás. Az olvasás pedig egy nagyszerű módja annak, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből. Minden könyv hozzánk tesz valamit, akár íróként, akár olvasóként vagyunk jelen a könyv életében.


A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Elena Honoria írói oldala

2023. április 10., hétfő

Csapó Ádám: Hotel California - ("Ezzel a történettel már rég meg kellett volna mutatkoznia. Hogy, hogy nem hallottam még?"

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Smaragd Kiadónak és Csapó Ádámnak a lehetőséget, hogy elolvashattam Hotel California című első kötetét. Számomra nagy élmény volt elolvasni. Bízom abban, hogy nem az utolsó olvasásom lesz az írótól.

Csapó Ádám:
Hotel California


Tartalom:

Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden, ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális, etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem. Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna.

Véleményem
5/5

Hűha! Nem is tudom, hogy írjam meg a véleményemet, anélkül, hogy el ne spoilerezzem. Egyébként hol volt eddig az író? Hm? Ezzel a történettel már rég meg kellett volna mutatkoznia. Hogy, hogy nem hallottam még? Ésatöbbi,ésatöbbi.

Kedvencem lett ez a könyv, ebben minden megtalálható. Humor, tragédia, harcok, lelki fájdalom, társadalom összeomlása és kivetkőzése, erkölcsi rombolás. Pont, mint az egyik sorozat The Walking Dead, csak ebben a sorozatban zombikkal harcolnak. Történetben pedig az emberekkel.

Erik a kedvenc karakterem a könyvben. Olyan ember ő, aki nem akarta, hogy az ő vállán legyen a felelősség, a vezetői státuszt nem kívánta. Akit utáltam nagyon az Dénest. Meg is érdemelte, amit kapott.

Az biztos, hogy nem egy könnyű olvasmány, vannak olyan jelenetek a történetben, amitől kissé felfordult a gyomrom. Amilyen világot teremtett az író, nem csodálkozom. Élethűen, elgondolkodtató volt számomra, hogy mi van, ha ez valóságban is előfordulna. Mivé válunk majd? Ez a könyv tükröt tart elénk, hogy mivé válhatunk, ha ilyen katasztrófa súlytana le ránk.

Nekem sokat adott, szórakoztatott, de el is gondolkodtatott, voltak filmes és zenés utalások is benne, ami nekem filmes résznél tetszett nagyon. Némelyiknél kuncogtam is, mert egy kettőt fel ismertem.

Erik mellett bírtam Rókust is, aki később érkezett a táborba. Anyám, tudnám, honnan szedi a vicceket. Olyan voltam, mint Erik. Fárasztóan hatott.

Szóval mindenesetre ez a könyv kedvencem lett. Elképzeltem Eriket Rick Grimes-ként, kalappal a fején. Háát.. Érdekes lenne. Ki tudja. Viszont szívből ajánlom azoknak, akik oda vannak az apokaliptikus világért, én nagyon. 

A  könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Csapó Ádám írói oldala

2023. április 9., vasárnap

Interjú Aurora P. Hill írónővel - ("Egyik pillanatban nem is hiszem el, hogy már a negyedik kötetre készülhetnek az olvasóim, a másikban pedig nagyon büszke vagyok magamra, mert tényleg mindent egyedül tartok a kezemben, szervezem a kiadást.")

Aurora P. Hill, köszönöm, hogy újra elfogadtad az interjúfelkérésemet. Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomba. A legutóbbi beszélgetésünk óta sok minden történt veled. Bekerültél a Smaragd Kiadóhoz mint szerkesztő és korrektor, és lassan befejezed a Serbeniai Krónikákat is. Ezúton is gratulálok, és sok sikert kívánok neked.

Érdekes interjút hozok nektek, Aurora sok mindenről fog nektek mesélni, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj kicsit magadról azoknak, akik esetleg nem ismernének téged!

Az igazi nevem Preiml-Hegyi Hajnalka. Kapuváron születtem, de már 13 éve Ausztriában, Tirolban élek. Van két gyermekem (4, illetve 6 évesek), akiket kétnyelvűen nevelünk az osztrák férjemmel. Eredetileg tanár vagyok, magyar szakos diplomám van, mellette pedig rádiózást és újságírást tanultam. Ornitológus szerettem volna lenni, imádom a madarakat, és úgy általában a szárnyakat. Nem véletlen a két fehér szárny Serbenia címerében sem, ahogy Aslios vándorlelke, Hanalin sem ok nélkül egy májbarna szőrű szárnyas paripa.

Nagyon érdeklődő és nyitott vagyok, szeretek beszélgetni, ismerkedni. Szeretem a humort, szoktam venni a lapot. (*nevet)

Ha lenne szabadidőm (az utóbbi időben elég kevés van), akkor kirakóznék, hímeznék, kórusba járnék, rajzolnék. Az olvasás a mindennapjaim része, szóval már nem kifejezetten szabadidős tevékenység.

Mi történt veled az első interjú óta? Tudtommal készül a negyedik, befejező regényed, mesélsz róla?

Az első beszélgetésünkkor még csak a Csillagos ösvényent tarthattam a kezemben. Valóban nagyon sok dolog történt azóta. Kiadtam a Serbeniai Krónikák második és harmadik részét, megjelent három írásom három különböző antológiában, valamint elindultam a szerkesztés és a korrektúra felé. Azóta már máshogy is közöm van a könyvekhez, átálltam a „sötét oldalra”, a könyvkiadás kevésbé ismert felére, ahova az olvasó nem mindig lát be. Nagyon élvezem, pont nekem való ez a fajta munka, a pepecselés a szöveggel.

A sorozat negyedik kötetének kéziratát gyűröm, pillanatnyilag az írás fázisában vagyok. Tudtam, hogy több idő kell ehhez a részhez, elvégre szálakat kell elvarrnom hiánytalanul, magyarázatokat kell adnom nyitott kérdésekre, a karaktereket kell úgy elrendeznem, hogy ha lesz rá lehetőség, újra felvehessük a fonalat egy másik történetben. Szerencsére a tavalyi NaNoWriMo-n sikerült nagyjából a kézirat felét megírnom nem egészen egyetlen hónap alatt, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy haladni tudjak. Picit kirakózom még, mert képtelen vagyok lineárisan történetet létrehozni, így kulcsjeleneteket, gondolatokat és hangulatokat írtam le egy 108 oldalas dokumentumba, amit igyekszem legalább a duplájára gyarapítani.

Milyen érzés három, illetve lassan négy kötetes szerzőnek lenni?

Egyik pillanatban nem is hiszem el, hogy már a negyedik kötetre készülhetnek az olvasóim, a másikban pedig nagyon büszke vagyok magamra, mert tényleg mindent egyedül tartok a kezemben, szervezem a kiadást. Amikor az első rész megjelent, úgy gondoltam, ezt már nem lehet ennél jobban csinálni, pedig dehogynem. Minden kötettel egyre többet tudok én is a kiadásról, a marketingről, és a saját határaimat is gyakrabban feszegetem. Rájöttem, hogy ha kigondolom, elvezet oda az út is, amin keresztül megvalósíthatom a következő projektet. (Igen, lesz következő projekt.)

Smaragd Kiadónál szerkesztőként és korrektorként dolgozol, mesélsz erről? Mi vezetett arra, hogy erre az útra lépj?

Valahogy adta magát a helyzet. Szeretem a magyar nyelvet, tanári végzettségem van, olvasni pedig imádok. Eleinte kezdő és profi írók szövegeit bétáztam, és a visszajelzések azt mutatták, hogy a szerzők nagyon elégedettek a mindenre kiterjedő visszajelzéseimmel. Már korábban kerestem a megfelelő kurzust, de valahogy nem akadtam rá olyanra, ami megragadta volna a fantáziámat. Egy véletlen folytán érkezett a Neves Írók Iskolájától egy felhívás, hogy szerkesztőkurzusra keresnek résztvevőket. Azonnal jelentkeztem, és már hónapok óta lelkes hallgatója vagyok a képzésnek. Emellett élesben is dolgozom különböző kéziratokon, az eddigi tapasztalataimat összevegyítem a tanultakkal, a szerzők pedig értékelik a lelkesedésemet és az alaposságomat.

A könyvek miatt már volt egy futó vállalkozásom, így mindössze annyi volt a teendőm, hogy a szerkesztői és korrektúrával kapcsolatos szolgáltatásokat hivatalosan is bejegyeztettem a tiroli kamaránál.

A Smaragd Kiadó a terjesztés miatt jött a képbe. Ausztriából Magyarországra drága és fáradságos a könyveim terjesztése, így hozzájuk fordultam ebben az ügyben. A kiadóvezetővel, Zsiros-Petróczki Kittivel a 93. Könyvhéten találkoztam először, és már akkor nagyon jól megértettük egymást. Idén felajánlottam neki, hogy ha kell, szívesen kisegítek náluk, amennyiben szükséges, mire a végén ott találtuk magunkat Kittivel, hogy szívesen dolgozunk egymással, és igent mondtam a felkérésére. Így lettem szerkesztő és korrektor a Smaragd Kiadónál, mellette párhuzamosan szabadúszóként is dolgozom, vagyis a szerzők privátban is kereshetnek a saját projektjeikhez.

Beszélgessünk kicsit a könyveidről! Gyermekeid nem kérdezték meg tőled, hogy elolvashatják-e a könyveid? Vagy túl fiatalok még?

A Serbeniai Krónikák korhatáros sorozat, nem ajánlom 14 éven aluliaknak, de ez valójában egy szubjektív kijelentés. Vannak 12 éves olvasóim is, akik teljesen belehabarodtak a történetbe, és szülői beleegyezéssel olvashatják a részeket. Az én gyermekeim még túl kicsit az olvasáshoz is. A kisfiam idén kezdi az iskolát Ausztriában, és amint megtanul olvasni, beleépítjük a tanulmányaiba a magyar nyelvet is. A beszéddel nincs gond, az írással pedig megbirkózunk. A kislányom pedig még csak 4 éves.

Azt viszont már látják, ahogy a laptopon dolgozom, és „csinálom a betűket”, de még nincsenek vele tisztában, mit is jelent ez. Egyszer kinyitották a könyveket, de túl uncsinak találták, mert nem voltak benne képek…

Mindkettejüknek tettem félre az eddigi összes megjelenésemből, és ezt teszem egészen 18 éves korukig, amikor egy időkapszula mellé megkapják az összes könyvemet csomagban. Személyes üzenettel, dedikálva és a legnagyobb örömmel. Kíváncsi vagyok az arcukra, mit szólnak majd a terjedelmes kupachoz, elvégre már most 5 nyomtatott kötet és egy e-könyv várja őket fejenként.

Lassan a végéhez közeledik a történet. Hogy érzed magad? Nehéz lesz elválni a kedvenc karaktereidtől? Mi lesz ezután?

Nagy elhatározásra jutottam, ugyanis most már biztos, hogy nem fogom elengedni ezt a világot. Két évtizede az életem része, és nem vagyok képes rá, hogy soha többé ne lépjek be Serbeniába. Mivel az általam megálmodott univerzum elég tágas, a szereplők közül sokban van potenciál egy esetleges új sorozathoz vagy csak egyköteteshez, így nyitva hagyom a folytatás lehetőségét.

Gabriela és Aslios szála kap egy bizonyos befejezést, amivel mind az olvasóim, mind én elégedettek leszünk. Egy időre. (*nevet)

Mennyire volt nehéz ezt a világot felépíteni?

Az első kötetben már lefektettem az alapokat, hogy az olvasó bele tudjon helyezkedni az általam megálmodott világba. Minden kötettel tágítottam a látóteret, de leginkább a második rész, az Adelin és Ettran volt az, ahol elindítottam a hőseinket egy csillagközi utazásra, és Gabriela szemén keresztül az olvasó is megismerhette a Serbenián kívüli világot. A Gyöngyös Koronáról sok olvasó pozitívan nyilatkozott, mivel olyan érzésük volt, mintha hazatértek volna a csillagra.

Szerintem ez a világ sosem lesz kész. Mindig lesznek olyan elemek, amiket bele tudok építeni, és a mai napig, még a negyedik kötet írása közben is felmerülnek bennem olyan gondolatok, amikkel érdemes valamit kezdeni. Serbenián kívül ráadásul ott van még egy csomó más helyszín, így tényleg végtelenített a világépítés.

Voltak kedvenc jeleneteid? Vagy esetleg volt olyan karakter, akit sajnáltál kiírni a történetből?

Ha most leírnám, kiktől búcsúztam/búcsúzom el, akkor elárulnám a csattanókat, ezért nem nevesítek. A negyedik kötetben sok sors, életút lezárul, és bár még nincs kiforrva teljesen, kik lesznek azok, már előre félek a saját érzéseimtől, ugyanis rémesen érzékeny vagyok, és ha nem muszáj, nem zárok le véglegesen semmit. Viszont úgy érzem, néhány karakternek ez a kötet lesz az utolsó fellépési lehetősége, és ehhez tartani fogom magam. Olyan nincs, hogy egy ilyen volumenű sorozatban ne legyen veszteség.

Kedvenc jeleneteim még mindig azok, amikben Aslios jelen van. Ő az egyik kedvenc karakterem. Emellett a párbeszédeket imádom nagyon, teljesen mindegy, kik a jelenet szereplői, ha beszélgetnek, akkor abban élem ki magam.

Tudtommal molyon szoktál kihívásokkal is foglalkozni. Melyik volt az a könyv számodra, amit nehezebben olvastál? Volt olyan, amit könnyebben teljesítettél?

Eleinte minden érdekes kihívásra jelentkeztem, de rá kellett jönnöm, hogy ez számomra nagyobb nyomást okoz, mint örömet, így csak azokat csinálom, amiket valóban szeretnék. Nem is olvasok olyan könyveket, amiket nyűgnek érzek, mert csak az időt veszem el azoktól, amiket valóban szívesen olvasnék. Ilyen például a Harry Potter-sorozat (nemtudomhanyadik) újraolvasása. Emellett a Serbeniai Krónikák eddig megjelent részeihez is csináltam egy kihívást, ugyanis a befejezésen dolgozom, így már volt értelme plecsnit is gyártani az olvasásokat teljesítőknek. Ide szeretettel várok mindenkit.

Milyen könyveket szeretsz olvasni? Van kedvenced?

A fantasy minden mennyiségben jöhet, azokat nagyon szeretem. Természetesen a szerkesztés és korrektúra miatt sokszor olyan műfajban olvasok, ami kívül esik a komfortzónámon, viszont sok esetben pozitív csalódás ér, és a végén örülök, hogy olvashattam egy adott művet.

A horror áll tőlem a legtávolabb, egyetlen könyvet sem olvastam például Stephen Kingtől. Lassan azonban a körmömre ég a saját magamnak tett ígéretem, hogy legalább egyet mindenképpen olvassak majd tőle.

Végezetül mi várható most tőled? Mit üzensz az olvasóknak?

Amit mindenképpen idén szeretnék, az a Serbeniai Krónikák negyedik, befejező részének kiadása. Ezzel párhuzamosan szeretnék jobban kiteljesedni a szerkesztésben és a korrektúrában, ugyanis ez a másik, amivel az írás mellett nagyon szeretek foglalkozni. Minden projektbe beleteszem a lelkemet, máshogy nem is tudnám ezt csinálni.

Azoknak, akik nagyon várják már a negyedik kötetet, üzenem, hogy köszönöm a türelmüket és a lelkesedésüket. A visszajelzéseikből merítek erőt, ha nehezebben megy az írás. Akik még kerülgetik a regényeimet, őket csak biztatni tudom, hogy ne féljenek valami újat kipróbálni, az élet túl rövid a halogatáshoz.

Köszönöm szépen az interjút!

 A könyveit itt lehet beszerezni:

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen

Aurora P. Hill:Adelin & Ettran

Aurora P. Hill: A Gyöngyös korona