Mi a markting? Mit is jelent? 2.rész Aurora P.Hill - ("Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének.")

Az előző Marketinges bejegyzésem folytatásaként Aurora P. Hill írónővel beszélgettem. Az írónő maga adta ki a Serbeniai Krónikák regénysorozatot, oly módon, hogy nem volt a háta mögött kiadó, mindent egyedül csinált. Ez alkalomból kérdezgettem a marketinggel kapcsolatban, meséljen, ő mit gondol, érez ezzel kapcsolatban.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének. Olyan sok könyvet adnak ki manapság, hogy ha valaki nem fektet energiát a marketingbe, elveszik a tömegben. A kínálat hatalmas, az olvasókat minél gyorsabban meg kell győzni arról, hogy épp a MI könyvünket kell olvasnia. Szerzőként ezért mindenképp ajánlott energiát belerakni a marketingbe, még akkor is, ha egy kiadó esetleg végzi ugyanezt.

Magánemberként szeretem a reklámokat, főleg a könyveseket!  Engem egy jó borítóval meg lehet venni, utána az adott könyv műfaját nézem meg, majd ha az is klappol, jöhet a fülszöveg. Ha az ár is elfogadható, akkor a könyv a kívánságlistámon landol.

Jót tesz-e a marketingkényszer a könyvpiacnak?

Ahogy már írtam, ennyi könyv között elvesznek azok, akik nem reklámozzák magukat. Valahogy ez a mai társadalom mindennapos kényszere is: látni és látva lenni. Ha az olvasó nem szerez tudomást egy könyvről, ami nemsokára megjelenik, a könyv máris a lista alján landol, lehet akármilyen nagyszerű a történet, a stílus. Sokszor látom, hogy ügyes marketinggel egy kevésbé jó történet is az élen van, mert az emberek szeme elé tolják a létezését. Nincs is ezzel semmi baj, mert ami figyelemfelkeltő, arra rákapnak az emberek. Aztán az első olvasás után úgyis kiderül, hogy jobb lett volna másra költeni a pénzt.

Néha bennem van, hogy én is lehetnék jobb, aktívabb, szerepelhetnék ilyen-olyan platformokon, de a közösségi médiában elég sok helyen megtalálható vagyok, illetve többször biztosítok lehetőséget a személyes találkozásokra is. Legutóbb házhoz mentem egy olvasómhoz. Vittem neki a rendelt könyveket, kávéztunk, beszélgettünk. Szeretem, ha az emberek rájönnek, nem egy karót nyelt személy vagyok, hanem egy nyughatatlan, izgága, humort értő és szerető könyvmoly.

Mit gondolsz, íróként mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Mivel nincs kiadóm, erre a kérdésre csak a saját szemszögemből tudok válaszolni. Bár magánkiadásban adtam ki három könyvet, mindent egyedül intéztem, nincs kiadó logója a műveimen. Akit szidhattam vagy dicsérhettem, az én magam voltam. Ausztriában élek, innen irányítottam másfél évig a kiadást, a szöveggondozást, a marketinget, sokszor német nyelven intézve az ISBN-szám lekérését, a nyomdát vagy a vállalkozásom igazgatását. Minden simán ment, majd a harmadik könyvnél be kellett látnom, hogy a postázás költsége Magyarországra magasabbra emelkedett, mint a könyvek ára, valamint nem utaztam olyan sűrűn haza, hogy mindig időben eljussak az olvasóimhoz. Ők annyira türelmesek voltak, hogy nem tudom eléggé kifejezni, mennyire hálás vagyok ezért.

A terjesztést végül átadtam a Smaragd Kiadónak, hogy a könyveim végre ne hetek, hónapok után jussanak el az olvasókhoz, és a kis példányszám ellenére kikerülhessenek a boltokba is. Nagyon jó döntés volt, mert a Smaragd átgondolt marketingjének hála tényleg sokkal gyorsabban fogynak a könyveim. Az ausztriai rendeléseket továbbra is én rendezem, ahogy az e-könyvek terjesztését is én csinálom.

Magánkiadásban adtad ki mind a három köteted, milyen érzés? Nehezebb menedzselni a könyved?

Bár nem szoktam erről beszélni, de nagyon nehéz volt teljesen egyedül bábáskodni a saját könyveim születésénél. Voltak, vannak mellettem nagyszerű olvasók, szakemberek, akiktől tanácsot kértem, de minden, ami mellett döntöttem, az én vállalásom volt. Szerencsére úgy érzem, nem hoztam rossz döntéseket, mindenesetre többet nem állnék neki egyedül, vagy nem pont egy többrészes sorozattal indulnék neki a szerzői világnak. Egy egykötetes történetet azonban már csuklóból végigvinnék egyedül.

Meg azért valahol büszke is vagyok magamra, mert az akkor még pici gyerekeim, háztartás, egyéb tennivalók mellett, ráadásul nem is az anyanyelvemen intéztem a kiadást. A Csillagos ösvényen esetében szürreális volt minden, hisz egy álmom vált valóra, az Adelin és Ettran megjelenése ugyanúgy szíven ütött, A Gyöngyös Korona pedig olyan váratlanul gyorsan érkezett meg a nyomdából, hogy aznap nem is számítottam rá. Gőzölgő kávéval a bögrémben és értetlenül ballagtam le a postáshoz Mikulás napján, aki csak forgatta a fejét, mert még sosem szállított ki több száz könyvet senkinek. Nevettünk rajta, hogy a csizmámba nem fér ennyi meglepetés, majd amikor legközelebb összefutottunk, mondta, hogy szeretné a történetet németül látni, mert elmondása szerint a lánya nagy rajongója a hasonló sztoriknak. Nos… Nem vagyok semmi jó elrontója, tervben van, hogy a Serbeniai Krónikák megjelenik idegen nyelven is, méghozzá a közeljövőben. Hoppá, marketing!

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Aurora P.Hill írói portálja

Mi a marketing? Mit is jelent? - ("A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.")

Az előző témám Mi a különbség az előolvasás és a béta között? volt, mely itt olvashatjátok el. Most pedig a Marketingről fogok írni, a témában felkértem Gombos László írót, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Gombos Lászlónak, akinek A hidegháború és még 30 év című könyve jelent meg Smaragd Kiadónál, beszélt a marketingről és annak hatásairól.

De mi is a marketing? Mire jó? Marketing mindenkinek kell, ha ki akar tűnni a tömegből. Bloggerként, kézművesként fontosnak tartom, ha meg akarok mutatni valamit, kell a marketing, reklám. Ebben az a szép, hogy sok lehetőség van.Ilyen pl: Fizetett reklám/hirdetés, bloggerek felkérése, csoportokba való bemutatkozása, csoportot/oldalt  hozhatsz létre, Insta, Tiktok, Twitter, Youtube többek között.  Szervezhetsz író-olvasó találkozót.  Sok mindent lehet, igazából a pénztárca szabhat határt. Lehet rosszul és jól csinálni. Lehet túltolni a marketinget is. De lehet lassan is.

Jó magam több platformon fent vagyok. Insta, Tiktok, Fb és csoportok. Érdemes valamelyiket kipróbálni, megtalálni a megfelelőt. Saját maguknak kell kipróbálni melyik áll közel hozzánk, mi hozza elvárt eredményt. Nem szabad túlzásba esni sem a ezeken a platformokon, mert előfordulhat, tiltanak vagy nem hozza azt az eredményt,amit szeretnénk.

Érdemes utánanézni, hogy az egyes platformoknak mik a szabályai. Sajnos én belefutottam abba, hogy az insta törölte a képeket, amiket megosztottam. Sejtéseim vannak, de tiltás helyett töröltem és teljesen új fiókot hoztam létre. Mindent nulláról küzdöm fel. Ha olyan fotót osztasz, kell a forrás megjelölés, ha nem tudsz, engedélyt kérni.

Számomra Tiktok és az Insta a jobb, bár az instát nulláról kezdem, sajnos. Tiktoknál lehet naponta háromszor videót feltölteni. Ennél többet és gyorsan nem érdemes. Mivel a téma elég tág fogalom és minden benne van, amiről érdemes beszélni legközelebb Social Media lesz a téma. Ez a bejegyzés bevezető volt a téma folytatáshoz, szerintem érdemes beszélni róla.

Köszönöm Lászlónak, hogy időt szánt a témának.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Néztem YouTube-on egy sorozatot, amiben megszólaltatták a régi kiadók rendszerváltás utáni vezetőit. Egybehangzóan állították a kiadóvezetők, hogy a rendszerváltás után egy hatalmas könyv-bumm alakult ki. Egyrészt rengeteg új író tűnt fel, új könyves műfajok jelentek meg, és rengetegen olvasták a könyveket. Több sikerkönyv 100-200 ezer példányt is megélt. Pedig már akkor is volt rádió és televízió. Utána a könyvpiac árai elkezdtek emelkedni, 2005-2010 között tömegessé vált a számítógépek és egyre inkább az internet használata is. Ami nem egyoldalúan, de ártott a könyvpiacnak. Ma már, ha egy könyvből 2-5 ezer fogy el, az már sikersztori. 10 ezer fölött Te vagy a könyvpiac ura és parancsolója. De legfőképpen bankot robbantottál (a mai viszonylatban, főleg átvitt értelemben).

Én a Smaragd Kiadónál vagyok, Kitti, a kiadó vezetője szokott olyanokat sztorizgatni, hogy amikor meglátják az írók, hogy a könyv megírása a feladatuknak az 50%-a, és 50% lesz a marketing, akkor rengetegen hátrahőkölnek. Én is úgy látom, hogy még mindig sokakban él az a kép az „íróságról”, hogy rágyújtasz egy pipára, megírod a könyvedet, és ha jó, akkor a tehetség majd utat tör. Ilyenkor jönnek a meglepetések: a dohányzás nagyban elősegíti a rák kialakulását, nincs otthon pipád, nem te vagy Popeye, és a tehetség önmagában fura irányban tör utat. Ha nem marketingezed a könyvedet, akkor a kinyomtatott példányok a nagyáruházakból a lakásod irányába törik az utat, mert visszaküldik azzal, hogy: „bocs, de nem tudtuk eladni”.

Mik a jó utak? Egyértelmű, hogy íróként másképp kell gondolkodni. Az ember egyszerre lesz insta sztár, facebooker, pinterest mester, twitter-huszár, sajátkönyv blogger, a saját könyvemet ettem reggelire ön-youtuber, tik-tokon próbál harminc másodpercben figyelemfelkeltő/szexi/okos és egyéb lenni. Együtt kell működnie a kiadóval, ami normális kiadó esetében tartós kapcsolat, nem normális kiadó esetében rémálom a book utcában. Vannak kiadók, amik állami támogatásokból élnek, tapasztalatom szerint ezek a legrosszabbak, mert nulla százalékban vannak kiszolgáltatva a pénzt befizető íróknak, inkább állami/politikai vezetőkkel haverkodnak, ott keresik a barátokat. Ez az írókkal nagyon csúnya konfliktusokat tud generálni. Főleg, amikor kiderül, hogy nagyon nem törik magukat a marketing terén (mert nekik úgyis az államból jön a pénz). Úgyhogy könnyű rossz kiadót választani, nehéz igazán törődő kiadót találni. Én Smaragdnál tökéletes biztonságban érzem tizenöt éves munkám könyves gyümölcsét A hidegháború és még 30 év című könyvet.

Emellett vannak olyanok, akik nem saját könyvet reklámoznak, hanem külső segítői az íróknak abban, hogy az előző bekezdés elején leírt marketing káosz ne egy agyatlan önreklámozás legyen. Így külsős/semleges, de segítőszándékú emberek rendszerbe foglalják a hazai könyvpiacot. Erre a Te blogod egyébként látványos példa, mert a bal oldalán valóban témák szerint fel vannak osztva az írások: írók megszólaltatásától, a könyvajánlókon át minden egyébig. Vannak úgymond semleges youtuberek, akik videókat készítenek és/vagy elmondják a könyvek szűk tartalmi részét vagy kritizálják (pozitívan is) a könyveket. Bár az én történelmi, tényirodalmi műfajom nagyon távol áll tőlük, ahogy látom, de legalább a romantikus, fantasy, krimi és egyéb műfajok videós bemutatása megtörténik, és kritika alá kerülnek a könyvek. Ez segít az íróknak, a kiadóknak és az olvasóknak is.

Könyves nagyáruházak szerepe a reklámozásban óriási jelentőségű, mert nekik bőven van pénzük fizetett reklámokra. Volt, hogy rákerestem a könyvemre, hogy éppen hol található meg, rákattintottam több nagy könyveladó honlapjára és onnantól kezdve hónapokig minden létező reklámfelületen ajánlották nekem a saját könyvemet (kedves tőlük). – Úgyhogy minden szép volt, amíg a kormányzat nem vette meg az egyik nagy könyveladó vállalatot. Ha volt valami, ami nem hiányzott a könyvpiacnak, az ez. Persze égre-földre esküdöztek, hogy nem fognak politikai pusztítást véghezvinni, de anno az M1 esetében is esküdöztek, hogy nem fogják a szakembereket kirúgni. Amikor már biztosan ültek a székükben, kirúgtak mindenkit, és a kormányzat megkezdte az agymosást. Úgyhogy, jobb időben alternatívák után nézni, mint akkor csodálkozni, amikor elkezdik az önálló gondolatokat is lefóliázni.

Link Napi.hu oldal

Jót tesz-e a marketing kényszer a könyvpiacnak?

A rendszerváltás nagy könyveladási hulláma idején rengeteg szemét került a piacra, amit utána tízezer számra vásároltak fel, így nem tekinteném az 1990 utáni éveket valamiféle aranykornak, mert nem volt az. Anno, ha egy egyetemi tanárnak vagy egy neves kritikusnak tetszett a könyv máris vitték, mint a cukrot, úgy kellett kivenni az emberek kezéből, hogy ne vegyék meg egyszerre az összes példányt, hagyjanak másnak is. Ma viszont rengeteg kritikusnak kell megfelelnie a könyvnek, hogy azt mondhassuk, jó a reputációja. Így kevésbé korrumpálható a rendszer, mint anno.

Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Egy jó kiadó előre tisztázza a marketing lehetőségeket és marketing költségeket. Továbbá a kiadó figyelmezteti az írókat a különböző marketing szabályokra, többek között azokra, amikről a cikk bevezetője is szólt. Lehet egyedül is ügyeskedni íróként, de ahhoz, hogy valaki jól csinálja, egész ember kell, be kell vállalnod, hogy csak a könyvvel foglalkozol, érteni is kell a reklámozáshoz és rengeteg pénzt kell befektetni - mert mindennel egyedül erőlködsz - ennek az alternatívája a jó kiadó.

Mennyivel jobb két nyelvet használni? Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra? Kiadó is besegít?

 Mivel a könyvem angol nyelven e-könyvként is megjelent, így nekem kell az angol nyelv, ez számomra része a reklámozásnak. Egyébként lehet jó országimázs is, hogy ha angolul is felkerül egy pár szó a hazai könyvekről, nehogy a külvilág azt gondolja, hogy Magyarországon csak a sötétség tenyészik (lásd fent). Nemzetközi szinten a magyar nyelv egy közepes méretű piac, mutatni kell magunkat kifelé is.

Hogy mennyire kell íróként támaszkodni a kiadóra? Ha a kiadó egy jó csapatot hoz össze az íróiból, ha segítik egymás könyveinek reklámozását, ha mi írók és a kiadók is összezárunk, akkor nagyon szép eredményeket érhetünk el közösen. Az ellenségeskedésnek haszna nincs, nem is jellemző a könyvpiacon belül, ilyenre pénze senkinek nincs (mármint negatív fizetett reklámozásra). A magyar könyvpiac folyamatosan változik, igyekszik igazodni a vásárlói igényekhez és új igényeket teremteni a vásárlókban.

Íróként, ha valaki egyedül marad, elbukik. Ez ennyire egyszerű. Ahhoz milliárdosnak vagy megfontolatlannak kell lenni, hogy valaki azt mondhassa, hogy íróként nem érdeklik a kiadók. Arról nem is beszélve, mennyire jó buli tud lenni az együttműködés, ha a kiadó nem a pénzre fókuszál, hanem az íróinak a személyiségére (hogy együtt lehet-e velük működni). A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.

A könyvet itt lehet beszerezni:

Smaragd Kiadó

Beleolvasó: Elena Honoria: Lélekszilánkok c. novelláskötetébből

Elena Honoria legújabb könyve egy novellás történetek lesznek, mely a léleknek, szívnek és érzelmeknek lesz hangsúlya az egésznek. Ezért egy kis részletet hozok nektek a könyvből.

A könyvet Smaragd Kiadónál szerezhető be.

Elena Honoria:

Lélekszilánok

Egy kis részlet a könyvből.

Párterápia

Kezdetek

Nagyon hideg van ezen a januári napon, fázósan húzom össze magamon télikabátomat. Egyre feszültebbé és idegesebbé válok, ahogy gyors léptekkel közeledek megbeszélésünk helyszínére. Még kávét sem mertem inni nehogy felpörögjek, nem szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni. Csengetek, közben csizmám sarkával idegesen kopogok a folyosó kövén. Amíg várakozom, minden fogadkozásom ellenére képtelen vagyok megálljt parancsolni emlékeimnek. Hiába határoztam el, hogy hűvös és tárgyilagos maradok, az elmúlt időszak eseményei megáradt folyóként öntik el a tudatomat.

Három hete a pokolban élek, alig eszem, alig alszom, vagy a sírás fojtogat, vagy olyan dühkitöréseim vannak, hogy még én is megijedek magamtól. Ilyenkor török, zúzok, csapkodok, közben ordítva mondom a magamét. Kezdem azt hinni, hogy megbolondultam. Nem volt ez mindig így, régen tökéletesen ura voltam önmagamnak, minden gond nélkül kezeltem az indulataimat.

Azonban néhány éve észrevettem, hogy kezdek egyre türelmetlenebbé és ingerlékenyebbé válni. Amit azelőtt higgadtan kezeltem, arra ma már dühösen vagy hisztérikusan reagálok. Az otthoni légkör is akkor kezdett megváltozni. Nem nagyon, de pont annyira, hogy belém fészkelje magát egy rossz érzés; valami nincs rendben a házasságommal.

Férjem mintha falat emelt volna kettőnk közé, bár lehet, hogy ez váltotta ki belőlem az első dühkitöréseket.

Folytatása a Smaragd Kiadó oldalán olvashatjátok.

A Smaragd Kiadó extra szuper akciót indított a részükre visszáruzott könyvekre.

A Smaragd Kiadó rendhagyó akciót hirdet, amelyben azok a könyvek vesznek részt, amiket a Libri visszaküldött a kiadónak. felé. Ezeket a kiadványokat 55%-os akciós áron lehet beszerezni a Smaragd Kiadó oldalán.

Az akció egészen szept. 27-ig érvényes. Íme azok a könyvek, amelyek 55% kedvezménnyel szerezhetőek be.

Vegyétek, vigyétek!

Smaragd Kiadó

Németh Balázs

Sötétben élsz

A történetek zöme életszerű eseményeket dolgoz fel. A közös pont a novellákban a félelem. Félelem a zárt ajtók mögött történő bántalmazástól, a természetfelettitől, a múltbéli tettek súlyától, az emlékektől. A történeteken keresztül az író elkalauzolja az olvasót egy-egy olyan szituációba, ahol a szereplőknek le kell győzniük a saját félelmüket, bűntudatukat, a szerelem beteljesülésének érdekében felidézni és elmesélni rég eltemetett emlékeit. Megjelenik a családon belüli erőszak, ősi legendák egy elátkozott barlangról, egy fehér ruhás nő szelleme. Vajon van – e kiút a barlang mélyéről? Vajon ébren tud- e maradni az ember, ha egy kísértet erre kéri? A kérdésekre a választ a könyv rejti.

Tánczos Tamás

A mérleg nyelve

Négy kiközösített gyerek, akik barátra lelnek egymásban. Fred, Doug, Brian és Robbie. Kitaszítottak, mert mások és mást szeretnek, mint az átlag. Fred, amiért szeret olvasni, Doug, mert dagi, Brian, aki a táncokért rajong és Robbie, akinek tanár az anyukája. Az iskolában eltöltött napjaik többnyire a túlélésről szólnak. Kénytelenek elviselni Rob Brown terrorizálását. Egészen addig, amíg Aleister Crowley, a híres okkultista egyik személyes tárgya a kezükbe kerül, ami lehetőséget nyújt számukra, hogy bosszút álljanak. Azonban ez olyan következményekkel jár, ami nem csak a fiúk barátságát teszi próbára, hanem Salem városát is megrendíti. Egy biztos: a történet végére már senki nem lesz ugyanaz, mint az elején.

Csapó Ádám

Hotel California

Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden, ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális, etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem. Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna.

Császi Zsüliet

Zeusz titka

A menekülő főszereplő, hogy kitöltse az amnéziája miatt benne lévő üres teret, álnéven munkát vállal egy színdarab statisztájaként. Nem is sejti, hogy a Theatrum sokkal több, mint rejtőzködésének egy állomása.
Idővel minden szál itt ér össze, amit ő még nem képes átlátni, és törekvését a múlt felidézésére régi szerelmének felbukkanása még jobban összekuszálja.
Amikor már úgy érzi, sikerülhet megtalálnia régi önmagát, és zaklatott menekülését egy időre elfelejteni, rátalálnak. De nem azok, akikre számított. Elárulták!
A fiatal orvosnőnek, aki korszakalkotó tudományos áttörést ért el a gyógyításban, egyszerre kell megküzdenie elfeledett múltjának megtalálásával és a számára ismeretlen üldözőkkel. Régi szerelmével való sorsszerű találkozása reménnyel tölti el, mégis döntenie kell:
Kiben bízhat? Kire számíthat?

Gutási Gábor A nyaralás

(Gabi-Csabi kalandjai 1.)

„Gabi ​és Csabi története egy kedves családi mese, ami a szülőknek legalább annyit ad, mint a gyerekeknek. Olvasás közben a gyerekek egy izgalmas nyaralás történetét ismerhetik meg, míg a szülőknek visszaidézi a gyerekkori élményeket. A karakterek végtelenül aranyosak és szimpatikusak, a történet izgalmas, a hangulat családias, vagyis egy olyan könyv, ami nem maradhat ki nyáron a táskából a nyaralás alatt, de a könyves polcról se.” – Kőszegi-Arbeiter Anita, meseíró

Zsiros-Petróczki Kitti

Elképzelt terápia

Kevin élete jelentős fordulatot vesz, amikor egyik éjszaka belecsöppen egy terápiás foglalkozásba, ahol a terapeuta az életéről kezdi el faggatni. Ahogy senki más, ő sem gondolja, hogy ez tényleg jelent valamit, vagy hogy egyáltalán foglalkoznia kellene vele, ám a terápiás ülés a következő éjszakákon folytatódik. Így idővel kénytelen elfogadni a helyzetet.

Azonban a terápiás ülések alkalmával olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre nem akar válaszolni, vagy nem akar foglalkozni vele. Végül ahelyett, hogy elmenekülne tudattalanja elől, nyomozni kezd. Rövid időn belül érdekes dolgokat talál mind az interneten, mind a könyvekben, és a megszerzett információk birtokában egyre felkészültebben vesz részt az álmában zajló terápián.

Ennek ellenére nem veszi komolyan, hogy az álom során elhangzó információk alapján az életében gyökeres változások állhatnának be, pedig az első pillanattól kezdve más irányt vesz az élete.

Sok embernek okoz gondot, hogy miként is tudna adott élethelyzetéből – amit börtönként él meg – szabadulni. Ritkán fordul elő, hogy a közvetlen környezet megoldást tudjon nyújtani, esetleg legyen olyan személy, aki segítségére lehet. A regény főszereplőjének szerencséje van, hogy megleli segítőjét, aki felnyitja szemét és ezáltal feltárul előtte az a bizonyos „Út”.

„Magadban kételkedhetsz; amit csinálsz, abban nem.” – Jakab Anita

Koleszár - Dávid Krisztián

Gondolatok A Maradékának

Könyvem akkor alkalmas,
Ha már neveket keresel, nem javakat.
Alkoss, Szeress, Hass!
Ki olvasva látja a megnyugvást,
Hogy bár minden szót és ecsetvonást
Elkészíteni fájt,
Azokért tettem ki lát.
Nem azokért kit Szívem bezárt,
Mert bár ti vagytok kik egyedül
Rójátok a Tavakat,
Érzéssel mozdítotok ki vizeket, halakat.
Ki az útján rossztól el nem akad,
Mert még először Szívével támaszt,
Majd nyit meg Egeket, Falakat.
Nem is kellet több, mint akarat,
Hogy leírjam nektek
A Szeretet Szavakat!

S. A. Locryn

Edinburgh kék fényei

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Petróczki Kitti

Alfonz ikerlángja

"Hadd égjen porig minden…”
Tizenhárom évesen traktoron dolgozni, szántó melletti fán akasztott embert találni és amerikai útról álmodozni. Alfonz élete egy külső szemlélő naplószerű leírásán keresztül bontakozik ki előttünk. Motorok, zene és nők.
A valóságon alapuló könyvben végigkísérhetjük Alfonz útját, ahogyan a sok nehézségen túljutva megtalálja az igaz szerelmet, eljut a megértésig, és élete addigi minden mozaikdarabja a helyére kerül.

Aurora P.Hill

Csillagösvényen

(Serbeniai Krónikák 1.)

Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?

Jóra használnád?

Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.

Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…

Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.

Te rálépnél az ösvényre?

Aurora P.Hill

Adelin és Ettran

(Serbeniai Krónikák 2.)

Gabriela és Aslios a legnagyobb káosz közepette elhagyják Moravát. Álnevek mögé bújva felkeresik Serbenia csillagtestvéreit, hogy a fiú királyi örökségét kihasználva támogatást kérjenek tőlük a trón visszaszerzésére.

A tervbe azonban már az elején hiba csúszik, és az ellenség a nyomukban jár.

Asliost megkísérti a múltja, ám eltökélten halad előre, hogy a sorsát betölthesse. Gabriela a víz kiválasztottjaként szembesül ereje határtalanságával, és törekszik rá, hogy a fiú tökéletes útitársa legyen. Erejüket gondosan titkolva észrevétlenül felnőnek egymáshoz, és többször bizonyságot tesznek róla, hogy bíznak a másikban.

Eközben feltárul előttük az univerzum, amiben Serbenia csupán egy a sok csillag közül.

Vajon a fiút kísértő, rejtélyes álmok a jó irányba vezetik őket? Kitartanak egymás mellett a végsőkig, vagy utat engednek lassan fellobbanó érzelmeiknek, és képtelenek lesznek a célra koncentrálni?

Az ösvény egyre kanyargósabb, és csak a bátrak követik tovább.

Aurora P.Hill

Gyöngyös Korona

(Serbeniai Krónikák 3.)

Serbenia ​új korszakba lép.

Aslios visszafoglalta az őt megillető trónt, és készen áll, hogy egy fényesebb jövő felé vezesse a népét. A koronával járó felelősség súlya hatalmas terhet jelent számára, emellett trónra lépését sokan nem nézik jó szemmel.

Breduba és Aser Mor alantas szövetséget kötnek, majd együtt indulnak Serbenia megszerzésére. Seregeik útját erőszak, vér és halál kíséri.

Gabriela mindenben támogatja Asliost, viszont a fiú iránt táplált gyöngéd érzelmei összezavarják. Megpróbál a háttérben maradni, ám egyre több bizonyítékot kap afelől, hogy az ifjú uralkodó is hasonlóan érez iránta. Boldogságuk útjába azonban akadályok gördülnek, és Gabriela már egyáltalán nem biztos benne, hogy ő lehet a megfelelő társa Asliosnak. Szabad szeretniük egymást, vagy ezzel a pusztulásba taszítják Serbeniát?

A sors megadja a választ. Többször közbeszól, majd egy végzetes hiba miatt úgy tűnik, hogy a fiatalok reménye az életre örökké szertefoszlik.

Az ösvény napról napra veszélyesebb, de visszafordulni már lehetetlen.

Gombos László

Hidegháború és még 30 év

A szerző őszintén, néhol szenvedélyesen, de tényszerűen igyekszik elénk tárni a Hidegháború korszakát és az azt követő 30 évet. Egyéni látásmódja új megvilágításba helyezi ezt a történelmi korszakot. Bemutatja azokat a politikai és hatalmi játszmákat, amelyek korunk történelmét és emberek millióinak sorsát alakítják, amely segít megérteni a jelenkor gyors változásait, háborúit és a társadalmi törekvéseket.

A könyv nem csak azoknak készült, akik szeretik a történelmet, hanem mindenkinek, ezért a szerzője igyekezett úgy fogalmazni, hogy minden érdeklődő számára érthető legyen.

Smaragd Kiadó

Petróczki Kitti: Alfonz ikerlángja - ("Ahogy olvastam eszembe jutott, hogy mi lenne, ha volna harmadik kötet. Lujzi és Alfonz története vagy valami. Kíváncsi lennék, hogy mi lehet velük, mi történt azóta.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az írónőnek Zsíros-Petróczki Kittinek, hogy elolvashattam Alfonz ikerlángja című könyvet. S elnézést kérek, hogy ennyire megvárattam. Naplóregényeket nem igazán szerettem olvasni, de Kittiét igen. Valós, életszerűen lettek megírva, hogy is mondják? Az élet vagy a sors tudd produkálni meglepetéseket?

Petróczki Kitti

Alfonz ikerlángja

Tartalom

"Hadd égjen porig minden…”
Tizenhárom évesen traktoron dolgozni, szántó melletti fán akasztott embert találni és amerikai útról álmodozni. Alfonz élete egy külső szemlélő naplószerű leírásán keresztül bontakozik ki előttünk. Motorok, zene és nők.
A valóságon alapuló könyvben végigkísérhetjük Alfonz útját, ahogyan a sok nehézségen túljutva megtalálja az igaz szerelmet, eljut a megértésig, és élete addigi minden mozaikdarabja a helyére kerül.

Véleményem

5/5

Először is, itt is elnézést kérek, hogy ennyire elhúztam. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor az adott könyv nem tudja megszólaltatni a lelkemet, hogy olvassam el. Ezért nem volt kezemben ilyen sokáig.

Pár hónapja aztán, kerülgettük egymást, szemezgettem vele, majd aztán egyszer csak Kitti érdeklődött, hogy elolvasom-e valamikor a könyvet. Akkor már tudtam, éreztem, ezt el kell olvasni. Aug.4-én kezdtem el és 7-én fejeztem be. Ez idő alatt, alig tudtam letenni.

Jó döntés volt várni ennyit. Mert, ha akkor rögtön olvasom el, lehet nem élveztem volna ennyire. Nem vettem volna észre, hogy mennyi közös vonás van köztünk Alfonzzal. Vannak történetek, amikor várni kell az olvasásra, amíg megszólítják az embert. Megint vannak, amik rögtön, szinte ordít, hogy olvasd el. Ez a történet váratott magára, habár Lujzit szerettem olvasni, valamiért Alfonzt nem tudtam rögtön elolvasni.

Könnyen olvasható, gyorsan haladó történet. Nem ragad le az ember egy-egy oldalnál, s cseppet sem volt unalmas. Szerettem az sms váltásokat, én is úgy szeretek kommunikálni. Ki lehet írásban fejezni azt, amit érzünk, gondolkodunk. Jobban eltudjuk magyarázni azt, mint beszélgetés alkalmával nem lehet, vagy nem tudunk.

Ahogy Alfonz, én is szeretem a zenét, véremben van a dobolás. Sokan nem tudják, de családom néhány tagja zenész. Van, aki harmonikás, trombitás vagy dobos. Mi családunk Nagyapám, Apám és bátyám is dobos. Én is próbálkoztam, nem vagyok ebben tehetséges. Szóval felhagytam vele.

Még egy közös vonást tudtam felfedezni Alfonzban. Vagyis inkább van egy mondat a könyvben, hogy nem csak tettekkel lehet bántalmazni egy embert, hanem szavakkal is. Sajnos én is megtapasztaltam ezt érzést, így megtudom érteni Alfonz egyes tetteit.

Habár tudtam mi lesz a történet vége, de végig kíváncsi voltam miféle döntéseket hoz Alfonz Lujzival kapcsolatban, távolság ellenére újra együtt lesznek? Boldog lesznek? Erősebb lesz az érzelmi kapcsolatuk egymás iránt? S még mennyi kérdésem van ehhez a történethez. Szeretem az olyan történeteket, ahol kérdésekkel bombázhatom magam, meg esetleg nektek is írhatok itt. 

Ahogy olvastam eszembe jutott, hogy mi lenne, ha volna harmadik kötet. Lujzi és Alfonz története vagy valami. Kíváncsi lennék, hogy mi lehet velük, mi történt azóta.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Akik szeretik a naplóregényt, életszerű, igaz történetet. Nyaralásra pont tökéletes. Viszont előbb ajánlom beszerezni Lujzi élete című könyvét. Együtt Alfonzzal érdemes elolvasni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Zsíros-Petróczki Kitti Hivatalos oldala

Smaragd Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Cserni András - ("Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Cserni András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyve jelent meg, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Egyúttal szeretnék gratulálni az írónak, aki elnyerte 2022-es Smaragd díjat.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Cserni András vagyok, elsőéves joghallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, s publikáló író, költő. Tavaly végeztem az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Tizenkilencedik életévemet taposom, nyáron töltöm be a húszat. Otthonom Érd.

Szabadidőmben általában írok, ez a legfőbb hobbim, de nagyon szeretek olvasni, túrázni, fényképezni is.

A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a történet az ősi magyar hitvilágon, a magyar népmeséken és folklóron alapszik, mélyen a témába ástam magam az írás során – s már előtte is. Hogy úgy mondjam, előbb ismertem meg a néphit világát, s azután döntöttem el, ebben a környezetben szeretném megalkotni a történetet. Persze ez nem jelentette azt, hogy az írás alatt ne böngésztem volna át újra és újra a forrásokat. Folyamatosan kerestem (és találtam) új, történetbe építhető elemeket, s önellenőrzést végeztem. Főképp Ipolyi Arnold: Magyar mythologia című kötete jelentett nagy segítséget.

A kézirat legelső, kézzel írott változatával egy nyár alatt készültem el 2019-ben. Ezt pihenni hagytam, majd a karantén-időszakban begépeltem, néhol átírtam, új cselekményszálakat építettem be, s nagyjából egy-másfél évvel a kezdetek kezdete után elküldtem szerkesztő jóbarátomnak, Nagy Krisztinának. Onnan indult a közös munka, a szerkesztés rögös útja.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyjából egyenlő mértékben. Alapvetően igyekeztem hűen ábrázolni az ősi hitvilágból, folklórból átvett elemeket, azonban két okból több helyen kellett saját fantáziámra támaszkodva kiegészítenem. Egyrészt a hiányos források miatt (mely főként kalandozó őseink hitvilágát érintik), valamint a tény okán, hogy az említett két fő témakör eltéréseit egységes világgá kellett formálnom. Például a csordásfarkas regényemben ábrázolt jellemzői ugyanezek a magyar folklórban, ellenben a szelletek nevét és képességeit én találtam ki (igaz, őseink hittek különböző természetszellemekben). Ami pedig teljes mértékben képzeletem terméke, az Avilág nyelve, a mist; az ottani nagy családok, mint a Doranskyk és a Marothanok; s a tájak, várak, falvak egy része. Így jött létre Mistaria: képzelet és valóság frigyéből.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Elsőízben ötödikes koromban ragadtam tollat. Először rövid, mondókaszerű verseket költöttem, állatok tulajdonságait rímbe szedve. Nem sokkal utána belekezdtem egy (szintén fantasy zsánerű) regénybe, amit félbehagytam, ám sok elemét beépítettem a Sötét sorsokba. Ezt több hasonló, „hamvába halt” próbálkozás követte, míg végül gimnáziumba kerülve egy pályázati felhívás kapcsán lendültem bele újra – s ez már valóban szenvedéllyé dagadt. Versek, novellák születtek, s természetesen Mistaria világa. Azóta rendszeresen mérettetem meg magam pályázatokon, költeményeim és rövidprózáim az Érdi IRKA hasábjain, valamint különböző antológiákban jelennek meg rendszeresen – tavaly júliusban pedig A farkasfalka indult hódító útjára.

Nemrégiben egy rangos díjat nyertél a Smaragd kiadónál, mely az olvasók szavazhatnak a 2022-ben megjelent kötetekre.  Az első helyett szerezted meg, milyen érzés? Mit gondolsz a díjról?

Leírhatatlan érzés, nagy öröm. Mikor megláttam, kellett pár pillanat, hogy elhiggyem. Korábban is értem el ugyan eredményeket pályázatokon, ám a Smaragd díjat egy nagyobb mérföldkőnek, eddigi legrangosabb elismerésemnek tartom. Számomra egyaránt jelképezi az olvasóimtól kapott támogatást, írói munkásságom első nagy elismerését, s a kaput a szintlépéshez. S hogy mindezt ilyen fiatalon, ily rövid idővel a regényem megjelenése után értem el, még értékesebbé teszi számomra. Még egy éves sincs a Sötét sorsok, de már kitüntették. Hálás vagyok mindenkinek, akinek ezt a díjat köszönhetem!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Mivel Mistaria kapcsán rengeteg történet vár még elmesélésre, egy darabig maradok a fantasynál – amellett, hogy a verselést, novellaírást is űzöm közben. Vannak azonban ötleteim, amik más műfajt kívánnak: többek közt krimit és disztópiát szeretnék írni, e zsánerekhez többé-kevésbé körvonalazódott ötleteim vannak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre vég és kezdet; elégedettség, felszabadult boldogság és sikerérzet. Vég, mert egy munkafolyamat befejeződött, az alap, a gerinc elkészült, a történet kézzelfoghatóvá vált. S kezdet, mert még sok izgalmas teendő vár a továbbiakban, mire a kedves Olvasó kezébe veheti a kész művet.

Nem gondolkodtál még írói álnéven:

Nem. Mindenképp a saját nevemen akartam publikálni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A korábban már említett korai regény kezdeményeim kivétel nélkül fantasy-műfajban mozogtak. Ennek egyik oka, hogy jómagam is nagyon szeretem ezt a zsánert.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő, különleges, elképesztő. Hosszú út vezetett odáig, s mikor elsőként vehettem kezembe, lapozhattam fel, láthattam a nevemet egy „hús-vér” könyvön, szavakat alig találtam. S hogy ez megvalósulhasson, számtalan ember közreműködése kellett, akiknek nem tudom elégszer megköszönni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Döntően tervezett. Jegyzeteket készítek; a cselekmény már az első fejezet írásakor nagy vonalakban a fejemben van; gondosan figyelek az apró részletek egyeztetésére (kezdve az ötvennégy farkas szem- és bundaszínétől odáig, hogy az egyes események milyen napon történtek). Ám néha „homlokon csókol a múzsa”, s egy intuíció alapján születik meg egy jelenet, vagy változtatok meg egy meglévőt. Bár mennyiségben elenyésző, minőségben fontos: többek közt Acsar és Roland beszélgetése a csillagok alatt is hirtelen ötlettől vezérelve kapott helyet a műben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvencem is van. Az imént említett, gondolati mélységeket és magasságokat érintő beszélgetés a zord ordas és az ifjú csordásfarkas között; a főhősök bemerészkedése a Nyírerdőbe; a Forró helyzet című fejezet; valamint az Epilógusban történő események.

A farkasfalka írása során nem ütköztem komoly nehézségbe egy jelenet vagy fejezet megírása során se. Talán Szandra és Flóra beszélgetései okoztak néha-néha megakadást, valamint a mist nyelv ráncba szedése, egységesítése bizonyult időigényesnek (beszélhető nyelvről van szó ugyanis; ellentmondásmentesre akartam csiszolni).

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációm maga az élet. Nyitott szemmel járok-kelek, s amit látok, tapasztalok, megjegyzem, s beépítem egy prózába vagy versbe. Hasonlóan járok el az olvasással is: ha egy mű gondolatébresztő hatással van rám, inspirál, ösztönöz, nem hagyom elveszni az ihletet, beleszövöm egy történetbe.

Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is. A konkrét történet kigondolásához pedig egy őrségi autóút adta meg a kezdőlökést: a tájat figyelve az járt a fejemben, milyen vagány kezdete lenne egy műnek, ha egy robogó autót farkasok vennének körbe, majd egyikük emberré változva ugrana rá a járműre. Ez volt az első jelenet, ami megszületett, s ezt rohamtempóban követte a kerek egésszé összeálló cselekmény.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőízben két jóbarátomnak mutattam meg, akik véleményezték, tanácsokkal láttak el. Utána édesapám rágta át magát a javított, begépelt változaton (ami becsületére legyen mondva, mert a fantasy egyáltalán nem áll hozzá közel), és ötleteket, javaslatokat adott. Keresztanyám is olvasni kezdte a kéziratot, s ekkortájt küldtem el a már említett Nagy Krisztinának. Először csak véleményt kértem, de úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, szívesen gondozná a szöveget, míg nyomdakész nem lesz.

Nagyjából a felsoroltak szavát fontoltam meg a szöveg alakítása során – főképp esztétikai apróságokra kell gondolni, például: ne legyen három egymást követő mondatban öt „is” és négy „hogy”. A történet azonban más kérdés. Én már tudom, hogy végződik a trilógia, s ragaszkodom a befejezéshez, illetve az ahhoz vezető sarkos pontokhoz – különös tekintettel az egyes szereplők halálára; ebből semmilyen unszolásra nem engedek, legyen bár az adott karakter nagyon szimpatikus.

Krisztina annyiban tett hozzá a történethez, hogy egyes jeleneteket a javaslatára írtam meg vagy bővítettem ki. Így született Roland néhány vitája az ösztöneivel, vagy az Aggódó evilágiak című fejezet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, az írás kezdeti fázisától segítettek, támogattak a legkülönfélébb módokon, amiért hálás vagyok. Megjelenés után a tágabb családhoz is eljutott a könyv híre, s nagy sikert aratott: olyanokat is „betűhöz csábítottam”, akik egyébként nem kifejezetten könyvmolyok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tervek szerint rövidesen ebook formában jelenik meg első verseskötetem A valóság versei címmel. Mistaria tekintetében pedig érkezik a Sötét sorsok 2.: Betyárbecsület – remélhetőleg nyáron, de legkésőbb ősszel, ha az Ősök is úgy akarják. De addig se hagyom a kedves Olvasókat magukra: blogomon továbbra is hetente jelennek meg a rövid, folytatásos történetek, s hamarosan egy újdonsággal is készülök… Búcsúzóul pedig csak annyit mondanék, amit Mistariában szokás: dai Antecst currgo graidst nu vei! Az Ősök vigyázzák lépteiteket!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Mistaria - Cserni András írói oldala