Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Budapesten élek, a 32 felé csordogálok. Az írás régi útitársam, hivatásosan is hasonlókkal foglalkozom. Most ütöttem meg azt a mércét, amit közönségre méltónak érzek. Néha elkövetem azt a hibát, hogy elmegyek egy sakkversenyre. Írnom kéne inkább helyette!
Hány éves kortól ajánlod a Szivárványpitypang novellásköteted?
Felnőtt-irodalom, de remélem, ugyanazt a csillogást idézi vissza az olvasók szemében, mint a régi meseélmények. Ha gyerekként szeretted a Momo-t vagy a Végtelen történetet, és szoktál arra gondolni, bárcsak felnőttek volna veled ezek a könyvek, otthon fogod érezni magad a világomban.
Kicsit komolyabb, kicsit furcsább Rejtő Jenő – de ha Harry Potter nagykorú unokatestvérét keresed Budapest utcáin, a Szivárványpitypangot akkor is biztosan szeretni fogod.
Egy-egy novellás történet mennyi ideig tart meg írni?
Volt, ami két évbe tellett, volt, ami két napba. Én is változtam, a történetek is.
Miért pont novellák?
Széles skálát, sok színt, izgalmas sokféleséget szerettem volna bemutatni a debüt kötetemben. Egymás mellett áll az Élet Filmstúdió forgatókönyveket olvasó vad angyala és a financiális hüpszikétől félő rózsadombi idős hölgy. Az egyik a világ összes emberére frászt hoz, a másik meg retteg a LEVÉLtől a konyhaasztalán. És hányan vannak még, hányféle történetben! Regényekre még van időm.
Ha valaki novellát szeretne, hogyan álljon neki? Mit tanácsolsz?
Ismerd fel a korlátokat! Kevés időd van, kevés
helyed, hogy maradandót alkoss. Ami egy regényben hosszas leírás, az egy
novellában maximum egy gondolatfolt.
Több zsánerben íródó novellák, melyik a
kedvenced?
Tizennyolc gyermek közül nehéz választani. Mindet másért szeretem nagyon. A legnagyobb ötletek a Halasztott halálokban vannak, a legjobb emberek az Exklusávban. Azt mondják, a Fagyis bácsin szoktak sírni. Gondolom, az jó dolog.
Miért pont Szivárványpitypang a címe?
Kötetszinten azért, mert sok színes és szokatlant ötletet fújok vele szerteszét most a világba, és ahogy a pitypang, én is csak reménykedni tudok, hogy a jövőben termékeny talajra hullanak a szürke beton helyett. Hogy a címadó novellában mit művelnek a szivárványpitypangok, és mi köze ehhez a varázsdarazsaknak, annak kiderítése már az olvasó feladata.
Miért pont ez az álneved? Ha esetleg nem az, gondolkodtál ezen?
Nem álnév – ha valamit, az anyakönyvezettet érzem
annak. Koraszülött voltam, a harmadik trimeszter előtt érkeztem. Úgy nézett ki,
nem fogok megmaradni. Édesanyám mellett lesütött szemmel sétáltak el a nővérek
az osztályon. Az inkubátorban úgy viselkedtem, mint Lucifer. Ezt nemesítettem
egy darabka fénnyé. Emlékeztet, hogy túlélek dolgokat, amiket más nem, és hogy mindent
a magam módján csinálok. Sok furcsa kérdés forrása, de olyan kereszt, amit
önként és boldogan viselek.
Mikor
kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nagyon korán. 1999,
isaszegi kockaház. Az előszobában ülök a számítógép előtt, le sem ér a lábam a
műanyag kerti székről, úgy pötyögök egy. txt fájlba. Regény, fejezetekkel,
flashback-jelenetekkel, de a szereplők nevei azért még oda vannak ragasztva kis
cetlin a monitor szélére, nehogy elfelejtsem őket. Négy fejezetig jutott akkor,
tizenhárom évesen visszatértem hozzá, akkor tízezer szóra duzzadt. Nyilván nem az
volt a legelső, de az az első emlékezetes.
Milyen
érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Csendes, nyugodt
mosoly egy márciusi reggelen. Egymillió szónyi inasoskodás és több mint huszonöt
év csendes próbálkozgatása. És végre valami olyan készült el, amivel nem vártam
görcsösen a barátok és írótársak megerősítését. Mert egyszerűen csak tudtam,
hogy jó.
Kik
láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít,
akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Mindig is leendő
író voltam. Nem tudsz a barátom lenni,
ha ez neked testidegen. A beleszólás talán rossz szó – az írás bányamunka, a
sötétben kaparsz ki a körmöddel valamit. Miután a felszínre hozod, kiderül,
drágakő-e. A barátok, olvasótársak a fény, akik tudnak ebben segíteni. De nekik
csak jó kérdéseik lehetnek, a válaszokat neked kell megtalálnod.
A
családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Büszkék rám, és nem
azért, mert kész van, hanem azért, mert megugrottam a saját mércémet.
Perfekcionistának mond mindenki, de szerintem csak igényes vagyok. De azt
hiszem, minden perfekcionista ezt mondja magáról.
Zárásképpen,
mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
Maradjanak nyitottak és kíváncsiak! Csak így lehet csodákra bukkanni.
Egy friss adalék, a könyve megjelenése óta megjelent két novellája a Defenestration és The Cafe Irreal magazinban, angol nyelven. A novellákat itt tudjátok elolvasni:
