A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tarcsai Szabó Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tarcsai Szabó Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 2., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarcsai Szabó Tibor - ("Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.")


Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarcsai Szabó Tibor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrégiben jelent meg Galaxisok Háborúja sci-fi könyve magánkiadásban.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tavaly múltam 70 éves, két fiú édesapja és két fiúunoka nagypapája (Napókája) vagyok egy kiegyensúlyozott, boldog családban. Nyugdíjasként Péteriben, egy kis pest megyei községben élek. Agráregyetemet végeztem szülővárosomban, Gödöllőn, s aktív koromban különböző vetőmagértékesítő cégeknél dolgoztam, az utolsó 25 évben három kollégámmal közös saját vállalkozásunk ügyvezetőjeként.

Galaxisok Háborúja című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regényt fél év alatt írtam meg, amikor 90 év feletti anyósomat otthonunkban ápoltuk. Ez állandó jelenlétet igényelt, s az otthontartózkodás nagyrészét írással töltöttem. Némi kutatómunkára legfeljebb az űrhajók nevével kapcsolatban volt szükség, amelyek különböző mitológiai alakok nevét viselik a könyvben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Írói fantázia minden írásműhöz szükséges, de azokban a zsánerekben, amelyek közel állnak hozzám, a fantázia különösen nagy szerepet játszik. Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is mindig írtam valamit. Történeteket, regényt (amit persze sosem fejeztem be), vagy éppen halandzsaverseket, amikkel az osztálytársaimat kínozni lehetett. De az igazi történetmesélés akkor kezdődött, amikor fiaimnak esténként mesélni kezdtem. Egy idő után – pusztán lustaságból, hogy ne kelljen felolvasni – saját meséket találtam ki, amelyek egy összefüggő mesevilágot alkottak. A meséknek nagy sikerük volt gyermekeim körében, így aztán néhány történetet papírra is vetettem, amelyek később, egy irodalmi pályázat alkalmával újra előkerültek. A pályázatot – ahol a bírálóknak Lázár Ervin is tagja volt – sikerült megnyernem, ez adta meg az indíttatást, hogy megpróbáljak kiadót keresni az írásokhoz.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Mindent szeretek, ami a szigorú valóság kereteit kitágíthatja. Ebbe az abszurd történetek is beletartoznak. Alapvetően meseírónak tartom magam (annak ellenére, hogy felnőtteknek szóló szatirikus írásokat tartalmazó két könyvem is megjelent).A most kiadott sci-fi után nemrég elvándoroltam afantasy világába is. Egy trilógia részeként már készen van egyvilágépítő, epikus hangvételű regénykézirata (Az Ötödik Ujj címen), aminek középpontját háborúval terhelt birodalmak, eltérő népek és kultúrák konfliktusaivalamintaz ezzel kapcsolatok morális döntések alkotják kalandos formában. A trilógia második része is csaknem kész, már csak a végső simításokat végzem rajta. Kifejezetten élvezem a mesétől eltérő világok lehetőségeiben való kirándulást.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mindig olyan érzésem van, hogy egy kézirat sosincs készen. Mielőtt kiadok egy írást a kezemből nagyon sokszor, akár 20–30 alkalommal is elolvasom, azaz valójábanaprólékosan végigrágom magam rajta. Nemcsak technikai hibákat, elütéseket keresek ilyenkor, hanem stilisztikai oldalról is próbálom megközelíteni a szöveget. Kell ez az összetett mondat, vagy jobb lenne két egyszerű? Hogyan lenne jó a szöveg ritmusa? És persze a szöveg szerkesztése is fontos feladat, hogy a tartalom az olvasó figyelmét minél jobban felébressze és fenn is tartsa.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Amikor a Ciceró Kiadó 2000-ben úgy döntött, hogy kiadja a Pamuhihőke és Sámsemék című első mesekönyvemet, a főszerkesztő asszony Szamosiné Mariann felhívta a figyelmem, hogy nem lenne szerencsés a Szabó Tibor nevet használni (ez ugyanis a polgári nevem). Túl egyszerű és nemigen ragad meg a fejekben. Ezért felvettem akkori lakóhelyem, Kistarcsa nevének egy részét, így lettem Tarcsai Szabó Tibor. A Galaxisok Háborúja kiadásakor töprengtem, hogy ne használjak-e álnevet, ahogy azt oly sokan tették már, megkülönböztetve magam a mesék írójától. A Tarcsai Szabó név anagrammájaként a ZaissaBrocat nevet találtam ki, de végül aztán mégiscsak maradtam a megszokott írói nevemnél.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Számomra a mese, a fantasy és a sci-fi egy tőről fakadnak, csak éppen más olvasói életkort céloznak meg. Mindhárom a fantáziára épül, miközben más-más szeletét ragadják meg a világnak. A különböző fantáziavilágok mindig vonzottak olvasóként is. És gyakran szeretem (a mesékben és a szatirikus felnőttekhez szóló) írásaimban is elővenni a humort. Meséimet gyakran hasonlítják Lázár Ervin írásaihoz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt írásaimat látni nyomtatott formában. Ám sokkal nagyobbra értékelem ezt ma, amikor szinte reménytelen kiadóra találni egy kézirathoz. A kiadók a legritkább esetben foglalkoznak új szerzők írásaival, s mivel elég hosszú szünet után kezdtem újra írni,gyakorlatilag kívülállóként jelenek megújra a kiadók előtt. Ilyen helyzetben nagy eredménynek tartom a tíz megjelent kötetemet (még akkor is, ha ebből kettő magánkiadású).

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Minden esetben valamilyen elképzeléssel és céllal vágok neki az írásnak, de menetközben sokszor ragad magával a pillanatnyi ihlet, ami esetleg más irányba viszi el a történetet. Ez a menet közbeni szabadság sokszor az írás örömének forrásává is válik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szeretem az írásaimat, így sok kedves jelenetem van. Általában azok, amelyek nagyon emberiek, szerethetők, és az emberi gyarlóságot elfogadással kezelik. Ha tudom, miről akarok mesélni, akkor könnyen megy az írás.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A mesék írásával kapcsolatban fogalmaztam meg, hogy mivel én alkottam meg a szereplőket, jól ismerem őket. Ismerem a hibáikat, az erényeiket, emberi gyarlóságaikat, így ha belehelyezem őket egy szituációba, akkor szinte hátra is dőlhetek. Csak le kell írnom, mit mondanak, hogyan cselekszenek: ők maguk "kitalálják" a történetet. A sci-fi és fantasy ebből a szempontból más világ: ott tudatosabban kell megalkotni a szereplőket és a történetet. Inspiráció pedig bármiből jöhet, néha a legváratlanabb pillanatban is, ezt nem lehet előre megtervezni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A meséket mindig a feleségem olvasta először, az ő "ítéletére", véleményére sokat adok: nem egyszer javítottam, írtam át valamit az ő javaslatára. A többi írást leginkább baráti, ismerősi körben osztom meg.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Valahogy természetes volt, nem kerestünk körülötte nagy felhajtást. Legalábbis így emlékszem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Aki idáig eljutott az interjúban, annak valószínűleg nem kell megüzenni azt, hogy olvasson, mert olvasni jó! Például a Galaxisok Háborúja című sci-fi regényt, ami megvásárolható a tarcsaiszabokonyv.hu oldalon!

Tarcsai Szabó Tibor írói oldala