Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tori Red - ("Szerintem az egyik legnagyobb kihívás megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy mennyit árulok el az olvasónak, és mennyit tartok vissza előle.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rovatomban Tori Red írónővl beszélgettem, akinek nemrégiben jelent meg az első könyve NewLine Kiadó gondozásában, egy thriller,krimi zsánerben Álomszerű rabság címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tori Red írói néven alkotok, és 2026 augusztusában jelent meg az első könyvem, az Álomszerű rabság. Az írás mellett van egy főállásom, és emellett még egy tartalomgyártói vállalkozásom is, így a mindennapjaim meglehetősen mozgalmasak. Szabadidőben szeretek olvasni, sportolni, az állataimat gondozni, és természetesen újabb történeteken gondolkodni. Mindig is érdekelt az emberi viselkedés, különösen az, hogy mi húzódik meg egy-egy döntés vagy látszólag tökéletes élet mögött. Valószínűleg ezért is a legkedveltebb könyvem a Mindhunter John E. Douglas és Mark Olshaker-től, és ezért is választottam a pszichológiai thriller, krimi témakört.

Az Álomszerű rabság című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A pszichológiai háttér megértése jelentős kutatómunkát igényelt. Számos, a nárcisztikus személyiségjegyekkel, az érzelmi manipulációval és a bántalmazó kapcsolatok működésével foglalkozó szakmai anyagot olvastam, emellett pszichológussal is beszélgettem erről a témakörről. Természetesen az élettapasztalatok és az emberi kapcsolatok során szerzett megfigyelések is sokat segítettek a történet megformálásában. Az írás több, mint egy évig tartott.

Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?

Egyet már említettem, de a pszichológiai thrillerek és a krimik minden mennyiségben. Egyik kedvenc íróm Chris Carter, akinek imádom a könyveit, és bízom benne, hogy még olvashatok tőle. Szeretem azokat a történeteket amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem gondolkodásra is késztetnek.
De persze muszáj megemlítenem a Harry Pottert is amit szinte minden éven újra olvasok, és filmmaratont is tartok. Néha jó kicsit kiszakadni vele a mindennapokból.

Mennyire nehéz thriller, krimi történetet írni? Ha valaki ezzel a zsánerrel írna, mit tanácsolsz?

Szerintem az egyik legnagyobb kihívás megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy mennyit árulok el az olvasónak, és mennyit tartok vissza előle. Mivel szeretek E/1. személyben íródott könyveket olvasni, így kérdés sem volt, hogy én is ezt a narrációt választom. Bár azt gondolom, hogy ez korántsem egyszerű feladat, de szeretem a kihívásokat.

Annak, aki ebben a műfajban szeretne alkotni, azt tanácsolom, hogy ne csak a bűntényre vagy a nagy csattanóra koncentráljon, hanem az emberi motivációkra is, hogy az olvasó igazán közel érezze a szereplőket magához. Azt gondolom, hogy a legfélelmetesebb történetek sokszor nem azért működnek, mert valami elképzelhetetlen történik bennük, hanem éppen azért, mert túlságosan is valóságosnak érezzük őket.

Kiknek íródott a történet, miről szól?

Az Álomszerű rabság egy pszichológiai elemekkel átszőtt regény, amely kezdetben tökéletesnek tűnő, később azonban egyre nyomasztóbbá váló kapcsolatot mutat be. A történetben a szerelem, a manipuláció, a kontroll és a titkok egyaránt fontos szerepet kapnak.

Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a z érzelmileg intenzív, feszültséggel teli történeteket, és szívesen merülnek el az emberi lélek sötétebb oldalában.

Ugyanakkor szerettem volna, ha a regény túlmutat a szórakoztatáson. Ha csak egyetlen olvasónak segít felismerni egy mérgező kapcsolat figyelmeztető jeleit, vagy erőt ad ahhoz, hogy változtasson a saját helyzetén, akkor számomra már sokkal többet jelent egy könyvnél.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantázia és a valóság nálam szorosan összefonódik. Úgy gondolom, minden író merít valamilyen formában a saját tapasztalataiból, a környezetéből vagy az emberi kapcsolatok során szerzett benyomásaiból. Ez nálam sincs másként. A regényem fikciós alkotás, amelyben a valóságból merített inspirációt a képzeletem formálta történetté.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenéves koromban írtam magamnak fantasy történeteket, de 20-30 oldalnál nem jutottam tovább, mert mindig támadt egy újabb ötletem, amit rögtön meg akartam írni. Úgy tűnik, azóta sikerült egy kicsit kitartóbbá válnom, és talán a fantasy írás sem lesz az én asztalom.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Az első regényemben még hangsúlyos szerepet kapott a romantikus szál, de már ott is szerettem volna megjeleníteni a feszültséget és a titokzatosságot. Jelenleg egy sokkal sötétebb hangulatú pszichológiai thrilleren dolgozom, de erről nem árulhatok el többet.

Nem szeretném magam szigorúan egyetlen műfajhoz kötni, de úgy érzem, az emberi lélek sötétebb oldala még jó ideig elegendő inspirációt tartogat számomra.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Tori Red tudatosan választott írói név. Szerettem volna valami rövid, könnyen megjegyezhető és karakteres nevet, amely jól illik azokhoz a történetekhez, amelyeket írni szeretnék. Számomra ez a név egyfajta írói identitást is jelent. Amikor Tori Redként alkotok, egy olyan világba lépek be, ahol a képzeletemben szinte semmi sem szab határt.
Egyébként a valódi nevemből született.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Alapvetően az első regényem még több műfajt határán mozgott, de ahogy egyre mélyebben belemerültem az alkotásba, úgy vált egyértelművé számomra, hogy a lélektani feszültség és a rejtélyek világa áll hozzám a legközelebb.

Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére? Lesz folytatása vagy más történetet fogsz írni?

Egyszerre volt felszabadító és furcsa érzés. Amikor hosszú időn át élsz együtt a szereplőiddel, ismered a gondolataikat, a titkaikat és a döntéseiket, nehéz egyszerűen elengedni őket. Ugyanakkor hihetetlen élmény látni, hogy egy kezdeti ötletből végül egy könyv születik.

Már kaptam kérdést azzal kapcsolatban, hogy lesz-e folytatás. Erre csak annyit válaszolnék, hogy nem feltétlenül minden történet ér véget az utolsó oldalon…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív

Azt mondanám, hogy a kettő keveréke. Az Álomszerű rabság eleinte csak egy impulzív írásnak indult, de aztán tervezett és tudatos lett, amikor rájöttem, hogy ebből könyv is lehet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Leginkább azokat a jeleneteket szeretem, amelyekben valami megváltozik a szereplők között. Amikor egy addig jelentéktelennek tűnő mondat, gesztus vagy esemény hirtelen egészen más értelmet nyer. A nehezebb részek számomra azok, amelyek érzelmileg megterhelő helyzeteket mutatnak be. A manipulációt, a kiszolgáltatottságot és a félelmet nem szeretném felszínesen vagy túlzóan ábrázolni. Fontos, hogy az olvasó ne csak lássa, mi történik a szereplővel, hanem valamennyire meg is érte, mit él át.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nálam sokszor egyetlen gondolattal kezdődik minden. Egy helyzettel, egy kérdéssel vagy egy olyan titokkal, amely köré később egy egész történet épülhet.

Egy kedves ismerősöm például elmesélte élete legrosszabb randiját, aminél nálam egyből beindult a fogaskerék, hogy ezt egy könyvbe miképp tudnám beépíteni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az írás számomra alapvetően személyes folyamat, Szeretem először a saját elképzeléseim szerint felépíteni a történetet, és csak akkor megmutatni másoknak, amikor már úgy érzem, hogy összeállt.
A legfőbb kritikusom édesanyám, aki szerencsére szintén rajong ezekért a műfajokért. Ő az, aki segít észrevenni, ha esetleg logikai hibát vétek, ami előfordul amikor annyira belelendülök, hogy hajnali háromkor csukom le a laptopot, mert csak írok írok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem lepődtek meg. Anyukám első mondata az volt: Tudtam, hogy író leszel.

Mindenkinek emlegeti, hogy amikor még nem tudtam olvasni, de unatkoztam, csak magam elé vettem egy mesekönyvet és a képek alapján folyékonyan mondtam a saját mesémet.

De egyébként büszkék voltak, és támogatnak abban, hogy még írjak.

Külön büszkeség számomra, hogy legjobb barátnőm is kiolvasta közel két nap alatt. Pedig ő nem tartozik a rendszeresen olvasók közé. Számomra egy különösen nagy elismerés volt!

Mit üzensz az olvasóidnak?

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki bizalmat szavazott nekem, és kézbe vette az első regényemet. Kezdő szerzőként minden egyes visszajelzés rengeteget jelent számomra.
Az Álomszerű rabsággal nem csupán egy történetet szerettem volna elmesélni, hanem gondolatokat és érzéseket is ébreszteni. Bízom benne, hogy az olvasók találnak benne valamit, ami velük marad az utolsó oldal után is.

Tori Red Szerzői oldala

NewLine Kiadó