2018. július 7., szombat

Ludányi Bettina: Mennem kell

El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok, hogy előolvasóként részt vehettem.  Elsőként olvashattam el a történetet a megjelenés előtt. Köszönöm Ludányi Bettinának és Olvasni Menő csapatának.

Ludányi Bettina: Mennem kell

(Képek: Shutterstock)

Tartalom:

Van ​különbség bűn és bűn között?Isabella da Silva bűnügyi újságíróként dolgozik az Egyesült Államokban. Egy magánéleti válság és egy múltban elszenvedett tragédia miatt egyik nap arra ébred, hogy nincs maradása, ezért Barcelonába költözik. A sors úgy hozza, hogy belebotlik egy égszínkék szemű, veszélyes kinézetű idegenbe. De vajon tényleg véletlen volt ez a találkozás?
Bella azt hiszi, hogy új életet kezdhet a városban, közben pedig fogalma sincs arról, milyen szörnyek lesnek rá Barcelona sötét sikátoraiban. Minden erejével azon van, hogy megszabaduljon a veszélytől, a bűn mégsem ereszti.A Mennem kell egy lenyűgöző, érzelmes és váratlan történet egy fiatal lányról, aki választani kényszerül az eszméi és a szerelem között. Hiába menekült el otthonról, újra szembe kell néznie a gyengeségeivel, a múlttal és a gonosszal. Vajon képes lesz meglelni önmagában az erőt?

Véleményem:
5/5


„(...) elmenekülni az elől,aki voltam,és rálelni erre a személyre ,aki lenni akarok.”

Hiába tűnt ismerősnek Bella és Eric szerelmi története, nekem akkor is újdonságként hatott. Izgalmas, szenvedélyes és letehetetlen olvasmány. Egyszerűen képtelen voltam abba hagyni az olvasást. Eric csipkelődése, Bella zavara és a kialakult helyzet teszi érdekessé a könyvet és szerző mély gondolataival sokszor egyetértettem. Bólintottam és félszeg mosolyt eresztettem magam előtt egyes mondatok után.  Az előző kötethez képest ez nagyon ott van. Szinte olyan érzésem van, hogy a szerző magáról, az érzéseiről ír, egy kis szeletet kaptunk – kaptam a gondolataiból.
Bella szerelmi csalódás és súlyos terrortámadás miatt költözött Barcelonában.

„(…) perzselően kék szemeivel”

Hisz nem ezért költözött, hogy egyből kapcsolatot teremtsen, hanem összeszedje magát, mint lelkileg, és mint íróként. De megismerkedett Ericcel, akivel később veszélyes és fájdalmas kalandba fog keveredni. A történet szerint Bella egyik séta alkalmával meg látott olyat, amit nem kellett volna. Ami sajnos mai világban esetleges valóságos lehet, sőt az is. Hiszen lányok tucatjai tűnnek el szerte a világban. Bella ennek az elrablásoknak  ered a nyomában, hiszen hiába ment el a bűnügyi rovattól a benne lakozó újságírói mivolta és a lelkiismerete nem hagyja cserben. Ráadásul nem csak ezzel kell megbirkóznia, hanem Ericcel való érzéseit is tisztába kell tennie magában. Szerző élethűen és valóságos helyzetet teremtett a könyvében. Megmutatja, hogy a média az újságírás mit tudd tenni, amit rendőrség nem. Csak, hogy ezzel saját és mások életét is kockára tette. Feszültséggel teli könyv ez, amit nem enged letenni, olvastatja az embert.

„Ahogy körbejártattam a tekintetem, megakadt a szemem egy randevúzó páron. Pironkodva jutott eszembe a pillanat, amikor mohón bámultam a számomra még mindig ismeretlen Ericet, vagy amikor megkörnyékeztem a múzumban.”

Csak azt sajnálom, hogy 5-nél több csillagot nem tudok adni. Mert méltán megérdemelné akár 10-20 csillagot. Tetszett a párbeszédek Eric és Bella között és az a jelenet s, ahol Laia-val kirándulni mentek. De szívesen elmentem volna! (Mosolygok) Bettina ne hagyd abba. Ne változtass semmit. Szeretem az írónő stílusát. Kendőzetlenül mesél arról, hogy milyen írónak és újságírónak lenni. Ebben a történetben annyi minden történik, hogy azt se tudtam hova kapjak.

„Nem számít semmi, amíg Eric csókja fogságba ejt, amíg a kezei nem eresztenek, amíg a testünk összeér, és felvesszük egymás ritmusát.”

Eric és Bella szerelmi története lassan, de biztosan gyönyörűen fel lett építve. Nagyon izgultam, hogy együtt lesznek-e. Bella végre belátja-e, hogy Eric az igazi. Drukkoltam nagyon, hogy végén együtt legyenek.
Akad itt humor, szerelem, erotika, szenvedély, kaland, akció… amit egy olvasónak kellhet. Ez egy igazán jól megírt romantikus regény. Kinek ajánlom? Minden olyan nőnek vagy férfinak, aki szereti a romantikát és egy kis akciót benne. Aki vágyik a szenvedélyes szerelemre, ugyanakkor veszélyekkel teli kalandokat. Ha olvastad az Egyetlen menedéket s tetszett. Akkor javaslom Mennem kell c. könyvet is, ebben aztán tuti nem fogsz csalódni.


„Még a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokról is úgy tudsz beszélni, mintha valami nagy jelentőségű lenne.”


A könyvet itt tudod megvásárolni:

2018. július 4., szerda

Képes idézetek - Baráth Viktória: Egy év Rómában

Mai naptól hetente egy idézetes képeket fogok megosztani veletek. Egy adott könyvből hozok 10 képet. Most jelenleg Baráth Viktória: Egy év Rómában c. könyvből hozok. Pár hete olvastam is a könyvet és nagyon, de nagyon imádtam. Szívből tudom ajánlani nektek a könyvet.



Véleményemet itt olvashatod: Baráth Viktória : Egy év Rómában













 A könyvet itt tudjátok beszerezni:





2018. július 2., hétfő

Gergely Melinda: Új életre ébredve 2. (Beleolvasó)

Pár hete lett vége Gergely Melinda: Új életre ébredve 1 része. Így hoztam a második részéből is néhány részletet. Ezúttal köszönöm a szerzőnek, hogy megosztja velünk a néhány részletet a nemrég megjelent könyvéből.


Gergely Melinda: Új életre ébredve 2



Tartalom:

Ahogy ​visszatér az emlékezete, Jázmin mindent hátrahagyva siet vissza kislányához. Semmi mást nem akar, csak elválni kegyetlen férjétől és Debórával együtt új életet kezdeni Krisztián mellett. A terve azonban már érkezésekor meghiúsul, amikor a határnál nem a barátnője, hanem a férje, Miki várja őt. Az első pillanattól kezdve fogságban érzi magát. Még mindig retteg tőle, mégis vele kell mennie, ha ismét látni szeretné a lányát. Miki szokatlan viselkedése, kedves közeledése, kétségbeesett próbálkozásai, amellyel feleségét szeretné visszaszerezni, teljesen összezavarják a lányt. Lelkében kész háború dúl. Ő Jázmin és Izabella egy személyben, mégis úgy érzi, a lénye ketté akar szakadni. Jázmin mindenáron vissza akar térni Krisztiánhoz, aki megtanította őt félelem nélkül szeretni, míg Izabella a férjével maradna, mindent félredobva, a családja érdekében. A döntés nehéz: a szívére, vagy az eszére hallgasson? Már majdnem sikerül elhatározásra jutnia, amikor Krisztián ismét felbukkan az életében, és mindent felforgat.



(Részlet a könyvből
A szerző engedélyével)




GERGELY  MELINDA :ÚJ ÉLETRE ÉBREDVE

II.RÉSZ
A MÚLT FOGSÁGÁBAN
                  

„Mintha a múltból mindig más ember nézne vissza ránk. Egy másik ember, aki másként érzett, másként gondolkodott és másfajta hibákat követett el, mégis mi magunk vagyunk azok. De a jövőbe tekintve csak a múlt árnyait látjuk. Szerintem a múlt és a jövő között a jelen csupán átmenet, ahonnan csak a sötét jövőbe mehetünk tovább. Oda, ahová nem vezetnek utak, csak egy rozoga híd a múlt darabjaiból kirakva, mely könnyen leszakad a lábaink alatt. Mi pedig ha nem vigyázunk egy szakadék mélyén, kötünk ki, egyedül a hideg sötétben azon töprengve, hogy vajon hol ronthattuk el így az életünket.”

    Jázmin a kocsi hátsó üléséről bámult ki az ablakon. Az egyre távolodó házakból, mezőkből viszont nem sokat látott. Csak azon járt az esze, hogy fogadja majd a férje a hírt miszerint él, és mennyire lesz dühös, amiért hónapokon át nem jelentkezett. Beleborzongott, ha csak erre gondolt.
    Indulás előtt felhívta a barátnőjét, aki lényegében a férje testvére is, hogy hozza át neki a határon a személyi igazolványát. Anélkül aligha léphette volna át a vámot. 
    Ahogy közeledtek a határhoz, egyre nyugtalanabb lett. Eszébe jutott, hogy mennyire fog aggódni a szerelme, ha rájön, hogy mit tett. De tudta, helyesen döntött. Már alig várta, hogy láthassa a kislányát.
    Pár méterre a határátkelőtől megálltak. A sofőr, aki Magda egyik barátja volt a közeli faluból, gondterhelt pillantást vetett a lányra, ahogy az kiszállt az autóból. Semmi más nem volt nála, csak egy kis válltáska. Nem tudta a történetét, mégsem tetszett neki, hogy Romániába akar átmenni.
- Biztos nem gondolta meg magát, kisasszony?- kérdezte, mielőtt elment.
- Nem, dehogy - válaszolt Jázmin mosolyogva. 
    A vám mindkét oldalán kocsisorok kígyóztak. Kíváncsian kutatott a szemével az autók között. Nem is számított rá, hogy a barátnője olyan hamar odaér. Meglepetésére az épp akkor haladt át a határon, amikor odanézett. A  sógornője kocsia, a piros Opel, akadálytalanul gördült elé és azonnal megállt.
   Majd földbe gyökerezett a lába, amikor az autóból nem Bianka, hanem Miki szállt ki, a férje. Még mindig ugyan olyan rémisztő jelenség volt, mint amilyenre emlékezett. Alacsonyabb Krisztiánnál, nyugtázta elégedetten a nő. Viszont nála magasabb volt. Széles válla, sportos megjelenése és erős kezei felidézték benne, hogy miért is fél tőle. Rövid, szőkésbarna haját hátrasimította a kezével, ahogy kiszállt az autóból. Barna szemeiben Jázmin különös csillogást vélt felfedezni, mikor felé lépett, amit nem értett. Sötétkék rövidujju pólót és farmernadrágot viselt. A nő szinte túlöltözöttnek érezte magát a fekete vászonnadrágjában és fehér szvetterében. A haját most is kiengedve hagyta, mint általában, bár most már emlékezett rá, hogy csak ritkán hordta így.
   Ahogy Miki lassan közeledett felé, ő egyre hátrált. Rémülten nézett a férfi szemébe.
- Na mi az kedvesem át sem öleled a férjed?- kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Miért te jöttél? - kérdezte a nő ridegen, leplezve félelmét.- Megmondtam Biankának, hogy ne szóljon neked.
- Micsoda hűvös fogadtatás - háborodott fel a férfi.- Már ismerhetnél annyira, hogy tudd előttem nincsenek titkok. Rajtakaptam, ahogy a személyes holmiaid között kutakodik, és mivel nem elégedtem meg az ósdi magyarázatával, amit előadott, végül kénytelen volt bevallani az igazat. Nagyon meggyőző tudok lenni, ha akarok.
- Ebben biztos vagyok - mérgelődött.- Veled viszont egy tapodtat, sem megyek sehova .- Megpróbált minél meggyőzőbb lenni, de a hangja így is megremegett.
    Tudhatta volna, hogy ez lesz. Mitévő legyen most? Ha a férjével megy, biztosra vehette, hogy az többé nem engedi el. De nem volt más választása. Már nem. Miki nem engedné őt csak úgy elsétálni onnan. Ő pedig már most rabnak érezte magát. Egyáltalán nem így tervezte ezt az egészet.
- Oh, szóval a kisasszony, aki hónapokig halottnak tetteti magát hirtelen, felbukkan a semmiből, és nem akar velem hazajönni?! Mit jelentsen ez, Izabella?- kérdezte haragosan.
- Mégis mit akarsz tőlem Miki, azok után, ahogy bántál velem, és majdnem megöltél? Azt várod talán, hogy a karjaidba omoljak, mintha misem történt volna? Na, azt már nem!- mondta a nő elszántan, bár még ő maga sem tudta, hogy honnan vette a bátorságot így beszélni a férjével. Megremegett, ahogy a férfi felemelte a kezét. Biztosra vette, hogy meg fogja ütni. 
   Nem jött hogy elhiggye, Krisztián szerető és védelmező karjaiból, önként szaladt a férje kegyetlen karmai közé, amik minden bizonnyal szét fogják őt tépni. Farkasszemet nézett vele s közben megpróbálta leplezni, hogy mennyire fél tőle még mindig.
   Nagy meglepetésére a férfi arcán a harag legkisebb jelét sem vélte felfedezni, sőt azonnal leengedte a kezét.
- Nem akartalak megütni - sóhajtott fel szomorúan. Aztán a felesége döbbent arcát látva hozzátette: - Gondoltam, hogy azt hiszed. De igazad van, nem bántam túl jól veled.
   Izabella erre nem számított. Miki őszintének látszott mégsem tudott hinni neki. Ismét felemelte a kezét de most óvatosabb mozdulattal s megsimogatta a felesége arcát.
- Milyen gyönyörű vagy - suttogta. - El sem hiszem, hogy itt vagy. Ne félj, nem fogom megkérdezni, hogy hol voltál vagy kivel mostanáig. A lényeg az, hogy most itt vagy velem. A többi nem érdekel. Túl hosszú volt ez a pár hónap nélküled. Egy örökkévalóság...
- Kérlek Miki, hagyd abba - mondta kétségbeesetten. A férje sosem volt még ilyen kedves hozzá. Legfeljebb egy kiadós verésre számított, de erre nem.- Hogy érted, hogy nem érdekel? Mit akarsz evvel elérni?- kérdezte rémülten.
- Semmit sem akarok elérni, csak azt, hogy gyere velem haza.
- Miért? Hogy újra meg újra megverhess? Ezért, mond?- kérdezte kétségbeesetten könnyes szemekkel.
- Soha többé nem fogok egy ujjal sem hozzád érni. Erre megesküszöm - mondta őszintén a férfi.
- Nem hiszek neked. Te sosem fogsz megváltozni. Soha...
- Ne hidd - sóhajtott fel a férfi fájdalmasan.- Azt hittem meghaltál, hogy én kergettelek a halálba, akkor éjjel... Emlékszel? ... Iszonyú harag tombolt bennem. Azt hittem megcsaltál... Megütöttelek... Majd előhúztam a nadrágszijjamat... Tudtam, hogy mitől félsz a legjobban.... Saját kezűleg akartam elbánni veled... Úgy viselkedtem akár egy őrült... Te elszaladtál... de így is sikerült néhányszor megütnöm téged... Sajnálom...



A könyvet itt tudod megvásárolni:

Morgan Matson: Páratlan nyár

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Álomgyár Kiadónak a lehetőséget, hogy egy újabb külföldi szerző könyvét olvashattam. Szívesen olvasnék még a szerzőtől hasonló történeteket. Igazán lebilincselő és vidám kis történet.




Morgan Matson: Páratlan nyár



Tartalom

Sloane kirángatta Emilyt a csigaházából és egy teljesen más életszemléletet mutatott neki. Életük legjobb nyarára készültek, amikor Sloane egyszer csak eltűnt és csupán egy listát hagyott maga után. 
A listán tizenhárom feladat szerepelt, amelyekre Emily amúgy soha nem vállalkozott volna. De mi van, ha a feladatok teljesítésével Sloane nyomára bukkanhat? 
Almaszedés éjszaka? Persze. Elég könnyűnek tűnik. 
Táncolj hajnalig? Miért ne? 
Csókolj meg egy idegent? Őőő… 
Emily belevágott a váratlan nyári kalandba Frank Porter segítségével (ami szintén váratlan volt), hogy teljesítse az összes feladatot. Ki tudja, mire jön rá a végén 
Meztelen csobbanás? Várj! Hogy mi?



Véleményem
5/5

Nagyon, de nagyon szégyellem magam, hogy mostanság nem olvasok ifjúsági regényeket. Pedig azok a legérdekesebb, legjobb történetek. Sok gondolat és érzések vannak egy történetben. Itt sem volt ez másként. Eleinte picikét nehezen indult be. Mint általában nálam az ifjúsági regényeknél. Nagyon érdekesen kezdődik az egész. Adott egy tini lány, aki nagyon félős. Kevés önbizalma van és csak a legjobb barátnője előtt, tudd igazán kibontakozni. De sajnos hirtelen eltűnik egyik napról a másikra. Emiatt szinte be pánikol, hogy most mi lesz. Hiszen eddig együtt töltöttek minden időt. Emily nincs hozzászokva, hogy egyedül maradjon.

„Bocsánat, hogy ha elegem volt abból, hogy az emberek sorra kisétálnak az életemből!”

Aztán eltelik pár nap, és levelet kap Sloanetól. Egy levél, mely tartalmaz 13 pontot. Egy listát, amit Emilynek végre kell hajtania. S talán ez a lista a 13 pont elvezett Sloanehoz. Végül sok hezitálás után elkezdte a listákat pontokban szedve, megvalósításnak. Ezzel a lista által  megismerkedett Collinssal, Frankkel és Dawnnal is. Szórakoztató és vicces történet, egy kis tanulsággal. Nagyon élveztem az olvasást. Igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott. Szívesen olvasnék még a szerzőtől ifjúsági történeteket. Emily néhány hónap alatt végre kivirágzott és bátorságot merítve barátokat szerzet a nyáron. Az önbizalma helyre állt, és szerelmes is lett a végén. Titkon bíztam, hogy Frankkel jön össze.
Az egyik kedvenc jelenetem mindenképp Collins volt  amikor, megette a lónak való csemegét.

„- Matthew, add oda Emilynek a lócsemegét.
Collins lenyelte a szájában lévő falatot és riadtan ránézett.
- Mire gondolsz?
Dawn rámosolygott.
- Hogy Emily odaadja a lónak! A répát!
- Á - mondta Collins egy pillanattal később. - Mondhattad volna, hogy a lónak hoztuk. Azt hittem, mi esszük meg.
- Csak nem megetted? - kérdezte Dawn. Visszavette Collinstól a vászonszatyrot, és belenézett. - Az almát is? És hol vannak a kockacukrok?
- Csak nem azt akarod mondani, hogy még a kockacukrot is a lónak hoztuk? - hitetlenkedett Collins. - Ugyan miért enne egy ló cukrot?
- Nem hiszem el, hogy mindent megetted - mondta Dawn, és a fejét csóválta.
- Persze, hogy megértem! Miért mit kéne tenni a kockacukorral? - Collins egyre jobban felemetle a hangját. - Különben is, mióta nassolnak a lovak?”

Egy szóval ez a történet a barátságról, szerelemről, a bizalomról szól. Végig izgultam Emilyvel, hogy vajon meg tudja-e valósítani a 13 pontokat. S, hogy mit fog tanulni belőle. Pontról pontra egyre közelebb kerül ahhoz, hogy végre szabad legyen, és ne kösse gúzsba a pánik és a félelem. Merjen szabadabb lenni, és barátkozni merjen. Morgan Matson egy nagyon klassz könyvet hozott össze. Nyár legjobb ifjúsági regénye lehet idén.
Ezt a könyvet különösen 14 év felettiek és mindenkinek, aki szereti az ifjúsági regényeket, ajánlom nagyon.

Egyúttal én is kipróbáltam egy pontot a 13-ból. Aludj a szabad ég alatt! Készítettem is róla pár képet. Igazán izgalmas volt. 

Íme néhány kép, ahogy teljesítettem a 13-as pontot:







Ha beszereztétek Morgan Matson: Páratlan nyár c. könyvet és a listán szereplő 13 pont valamelyikét ki próbáljátok úgy  küldjétek el nekem a képet vagy az instagramra töltsétek fel ezzel a hashtagel #paratlankihivas. Hajrá , jó játékot nektek

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

2018. június 29., péntek

Interjú Bíró Szabolcs regényíróval

Pár hete írtam Bíró Szabolcs regényírónak, hogy szeretnék interjút készíteni. Álmomban sem gondoltam, hogy sikerülni fog, válaszolt a feltett kérdéseimre, amit nemsokára meg is osztom veletek. A regényírótól már három regényét sikerült elolvasnom és azt kell, mondjam számomra ez a legjobb történelmi regény. Még hozzá magyar történelmi regény. Szívből ajánlom nektek Bíró Szabolcs történelmi regényeit.

Interjú Bíró Szabolcs regényíróval


Kedves Szabolcs, kérem, mesélne magáról, mit tudhatunk mi olvasók?

Röviden nagyjából annyit, amennyit a könyveim fülszövegében is elárulok magamról: 1988-ban születtem a felvidéki Dunaszerdahelyen, tizenhat évesen kezdtem szerteágazó kulturális tevékenységbe. Regényíróként 2007-ben debütáltam, akkor még álnéven. 2010 óta kizárólag polgári nevemen publikálok, fő témámnak a középkort és a magyar történelmet tekintem, de időnként más témák felé is kacsingatok (jó példa erre az Elveszett csillagok c. ifjúsági kalandregényem). Az írás mellett tizenegy éven keresztül aktívan énekeltem, elsősorban a Csak Van rockzenekar tagjaként. 2011-ben jött létre egyéni vállalkozásom, mely által a könyvkiadói és rendezvényszervezői munkába is belekóstolhattam. 2014-ben többedmagammal megalapítottam a Csallóközi Anjou Károly Bandérium névre keresztelt hagyományőrző közösséget, ez sokat segített az Anjouk világának megteremtésében. Szerető férj és büszke apa vagyok, aki kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer. 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütöttek, 2017 nyarán pedig a tiszteletbeli „Eger Kulturális Nagykövete” címmel jutalmaztak.

Hogyan kezdődött el az Anjouk-sorozat?

A Non nobis Domine című történelmi nagyregényemmel, amit eredetileg négy évig írtam, és mire a végére értem, már tudtam, hogy végérvényesen beleszerettem a magyar Anjou-korba, sorozatot akarok belőle írni. A Non nobis Domine ugyanakkor A rettenthetetlen és a Mennyei királyság című filmekkel, az Egri csillagokkal és a gyerekkori vártúrákkal kezdődött, tehát messzire nyúlik vissza a történet.




A történelmi regényeiből mennyi valós, mennyi fantázia?

Szerintem ezt így nem lehet megmondani. A történelem adja az alapokat és a fűszerezést, egy regényben viszont óhatatlanul ott a (részben vagy egészen) fiktív cselekmény, illetve a kitalált karakterek. Ha belegondolunk, a történelmi szereplőkben is jó adag fantázia van, hiszen életre kell őket kelteni, beszélniük, cselekedniük, érezniük, létezniük kell a lapokon – ezt pedig a puszta életrajzi adataik felhasználása nem teszi lehetővé. Ebből a szempontból a történelmi regény egy rendkívül érdekes, már-már tudathasadásos műfaj, amelyben gyakran szétválaszthatatlanul keverednek a tények a fikcióval, a tudományos alapok a fantázia szüleményeivel. Én lelkiismeretes történelmiregény-írónak vallom magam, minden könyvemre igyekszem jól felkészülni, de egy regény az mégiscsak regény: a mese nélkül nem működne.

Eddig hány könyve jelent meg, és mely témában íródtak?

Korán és meglehetősen önfejűen kezdtem publikálni, így az eddig megjelent huszonegy könyvemnek több mint a fele kísérletezés, útkeresés végterméke. Eleinte írtam krimit, bűnregényt, lélektani drámát, művészettörténeti kalandregényt, útinaplót, rock (kis) regényt, zsebkönyvet, szabadon csapongtam a műfajok között. Végül a történelmi regényben találtam meg önmagam, ebben a műfajban eddig hat nagyregényem jelent meg – legutóbb épp az Anjouk ötödik része, az Ötvenezer lándzsa.



Hány kötetesre tervezi az Anjouk-sorozatot, és milyen változás lesz benne?

Az Anjouk összesen tizenöt részből áll majd, a sorozat utolsó kötetét 2026 tavaszán szeretném publikálni. A tizenöt rész bizonyos értelemben (főleg dramaturgiai szempontból) öt trilógiára is felosztható: az első három rész volt Bátor Attila bosszútrilógiája, jelenleg az Arany Visegrád-trilógia záró kötetén dolgozom. Az utolsó kilenc rész tehát egyben három trilógia is lesz, melyben Nagy Lajos korát dolgozom fel, egészen az Anjou-kor alkonyáig. A kérdés második felét nem teljesen értem. A sorozat csaknem egy teljes évszázad történetét dolgozza fel, annyi változás történik tehát benne, hogy azt képtelenség lenne ilyen rövid terjedelemben felsorolni.

Nemrégiben elolvastam a Non Nobis Domine c. könyvét és az Anjouk-sorozat első két részét. Őszintén azt gondolom, hogy örülnék, ha iskolákban kötelezővé tennék a könyveit. Mit gondol erről?

Őszinte leszek: nem örülnék neki, mivel a kötelező olvasmányok intézményével cseppet sem értek egyet. Semmivel nem tudok azonosulni, ami kötelező, így történhetett meg, hogy középiskolásként dacból nem olvastam el semmit, amire ezt a jelzőt aggatták, olvastam viszont egy csomó mást, amit a saját ízlésem és aktuális hangulatom alapján választottam ki. Ez a karót nyelt, begyöpösödött módszer viszont egy csomó kortársamat elriasztotta az olvasástól is, úgy általában. Ha már itt tartunk, szerintem az irodalmat is tévesen oktatják az iskolában, hiszen a diákok valójában nem irodalmat, hanem irodalomtörténetet tanulnak. A különbség óriási: az órán tulajdonképpen a szerzők életrajzi adatait magoljuk be, ami sok esetben egyáltalán nem releváns. Az ajánlott olvasmány már egészen más tészta, ezt szerencsére egyre több tanár ismeri fel, és a szigorú kerettanterven kívül igyekszik valóban olvasásra nevelni a diákjait. Vannak könyveim, amelyek így kerültek egyes tanulók kezébe, és így valóban értő közönségre találtak. Ezt sokkal inkább tudom pártolni, mint a kötelezőket.


Szokott olvasni, és ha igen, mit? Van kedvenc könyve esetleg?

Szerintem minden írónak kutyakötelessége olvasni – sokat és sokfélét. Így teszek én is, szabadidőmben (és bevallom, sokszor a munkaidőmben is) igyekszem sokat olvasni. Számos kedvencem van, magyar és külföldi szerzők egyaránt, nem tudnék közülük egyet kiemelni, könyvet meg pláne nem. Szeretem Umberto Ecót a mélysége miatt, Gárdonyi Gézát az egyedisége és egyénisége miatt, Robert Merle-t a zsenialitása miatt, Fonyódi Tibort, Bán Mórt, Szélesi Sándort, Benyák Zoltánt az egyéni hangjuk miatt, Philip K. Dicket a víziói miatt. Legújabb felfedezettem Stephen King, nálam ő egy késői szerelem, de szerelem a javából. A szórakoztató szépirodalom mellett pedig természetesen folyamatosan olvasom, dolgozom fel a középkorral foglalkozó szakirodalmat is.

Mit gondol, hol lesz 5 vagy 10 év múlva? Ugyanúgy írna történelmi regényeket?

Nagyon remélem, hogy ugyanitt, a kisudvarnoki dolgozószobámban, esetleg pár kilóval könnyebben, de ugyanilyen boldogan és elégedetten, mint most. Mivel az Anjouk-sorozat még eleve nyolc évig ellát munkával, és egyéb történelmi regényötleteim is vannak, igen, mindenképpen azt mondom, hogy tíz, sőt húsz év múlva is fogok még ebben a zsánerben alkotni.

Családja mit szól ahhoz, hogy ír, író lett?

Édesanyámék gyerekkorom óta látták, hogy ez alapbeállítás nálam, egyedül talán az okozhatott nekik némi meglepetést, amikor elhatároztam, hogy nem csak hobbiszinten akarom csinálni, hanem ez lesz a hivatásom is. Amikor a feleségemet megismertem, már a nyolcadik könyvemet írtam, és a fiam is ebbe született bele. Lehet, hogy nem egy szokványos életpálya az enyém, de nálunk ez lett a normális.

Mit üzen az olvasóinak?

Egyetlen, rendkívül fontos szót: olvassanak!


Köszönöm szépen Bíró Szabolcs regényírónak, hogy válaszolt a kérdéseimre. 
A szerző könyveit itt tudjátok megvenni Athenaeum Kiadó oldalán illetve Bíró Szabolcs - székirodalom oldalán is megtalálhatjátok.





2018. június 28., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket: Ludányi Bettina

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket ezúttal Ludányi Bettinát kértem, mesélje el, miként kezdte el az írói pályát. A szerző jelenleg két könyvet, jelentettet meg Az egyetlen menedék és Mennem kell c. könyv. És volt szerencsém mindkettőt elolvasni. Bátran merem ajánlani mindkét könyvet az olvasóimnak. Nem csak szórakoztató és romantikus,de elgondolkodtató mondtatok is, vannak. Az egyetlen menedék c. könyv egyike legjobbak a többi közül. Vannak néhány történet, amire azt mondom, hogy szuper, jó volt és imádtam. De ez a könyv másabb… A mennem kell c. könyv, viszont előolvasóként vettem részt,amiért még egyszer köszönöm a szerzőnek a lehetőséget. Ez a könyv viszont igazi nyári kikapcsolódást nyújt. Egyszerre romantikus és krimi a javából. Bár az óta bővült néhány jelenettel. Amit nagyon várok, hogy elolvashassam. Nos nem is szaporítom tovább a szót. Ismerjétek meg hát Ludányi Bettinát.

Köszönöm a szerzőnek, hogy elfogadta a felkérésemet.




Magamról:

Első gyermekként érkeztem a meleg családi fészekbe 1994-ben. Amikor a gyermekkoromról beszélek, mindig egy meghatározó alakot szoktam kiemelni. Ő a nagypapám. Emlékszem, hogy minden délutánt, naplót vezetett, verset írt és szavalt. Még arról a napról is született egy költemény, amikor megszületett, óvodába, illetve iskolába mentem. Ha náluk aludtam, minden éjjel megfogta a kezem, és mesélt. Mindig valami újat. Fejből. Nagyon értett ahhoz, hogy történeteket találjon ki, és megnevettesse egyetlen lányunokáját.
Akkor még nem tudtam, mennyi közös van bennünk, ám mire kiderült, már késő volt. Amikor kezembe veszem a regényem, mindig elképzelem, milyen büszke lenne most rám. Ilyenkor még jobban hiányzik, mint általában.
Az írást viszonylag korán, az általános iskolában kezdtem el. Az unokatestvéremmel is gyakran ültünk össze, hogy történeteket találjunk ki: egy fejezetet ő, egy fejezetet én. Persze saját történeteink is voltak, amiket a legjobban, a parkban, vonalas füzettel az ölünkben szerettünk írni. Azt hiszem, ezt a pillanatot hívhatjuk a kezdet kezdetének. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem.

A nevem:

Talán nem fog meglepetésként érni a kijelentés, én azért mégis kihangsúlyoznám: nem használok álnevet. Szeretem a nevem, mert a szüleimtől kaptam. Azt akartam, hogy ez a név szerepeljen a borítókon. Ha nem így lenne, valószínűleg nem érezném magaménak a munkát, amit a kezembe fogok.
Kezdetben én is szerettem volna álnevet, de egy nagyon jó barátnőm szerencsére lebeszélt róla. Jó, hogy hallgattam rá.

A kezdetek:

Mint említettem, általánosban kezdtem írni. Voltak kihagyások az életemben, de amikor szükségem volt rá, mindig visszataláltam az íráshoz. Ha nem ezt csinálnám, fogalmam sincs, mihez kezdenék. Talán festenék. Régen is nagyon szerettem, mert mindig kikapcsolt. Manapság azonban az írás annyira elveszi a figyelmem, hogy nincs időm festeni. Viszont az írás kárpótol mindenért.

Az íróságom célja:
Én nem egyszerűen szórakoztatni akarok. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy minden helyzetben ott a fény az alagút végén. Még akkor is, ha túl távol vannak tőle, hogy lássák. A karaktereim velem együtt erősödnek, és mutatják meg, hogy minden a bátorságon, a kitartáson és az akaraton múlik. Ha ezt megtanulja az ember, akkor nem lesz előtte akadály.



Az íróságom oka:

Kikapcsol, feltölt, megnevettet, vagy épp megríkat. Mondhatnék nagy szavakat arról, hogy az írás egy terápia, de inkább nem. Azért írok, mert szeretek, és pont. Nincs semmi különleges dolog ebben. Egyszerűen úgy gondolom, hogy annak kell szentelnünk az életünk legalább egy kis részét, amit szeretünk csinálni. Az már csak a bónusz, hogy másokkal is megoszthatjuk a kalandokat, amelyek a fejünkben születnek meg.

Amit még rólam tudni érdemes:

Ha tehetném, tuti a tenger mellé költöznék, mert szerintem nincs megnyugtatóbb dolog a világon. Folyamatosan ott ülnék a parton, és írnék, boroznék, meg figyelném a hullámok játékát. Nem véletlenül visszatérő elem a tenger a történeteimben.
A másik nagy szenvedélyem az utazás. Már számos helyen voltam a világban, de még mindig úgy érzem, hogy rengeteg kincset kell még felfedeznem. Szerintem ebből a betegségből sosem fogok kigyógyulni.

A szerzőnek van csoportja, ahova nyugodtan beléphettek és ráadásul csak csoporttagoknak kedvezményesen hozzá is, juthat a könyvekhez.



Lépj be a csoportba és szerezd be a könyvet!







2018. június 24., vasárnap

Amiket el szeretnék olvasni 12.rész

Megint mazsolázgattam molyon és találtam is jó pár könyvet, amit elolvasnék. Egyben ajánló is nektek. Kíváncsi vagyok ezekre a könyvekre. Hamarosan némelyik kezembe is lesznek a könyvek. Olyan jó látni, hogy mennyi magyar szerző könyve jelenik meg illetve jelent meg. És bízom benne, hogy jövőben is még több fog.

Csabai Márk: A magányos farkas
(Egy csibész naplója 3)




Tartalom:

Egy ​igazi férfi életében a legnagyobb kincs a család és a szeretett nő. 
De mi van, ha egyik sincs? 
Cecil, a sokat látott gengszter úgy dönt, leszámol múltjával, és új életet kezd álmai nőjével. Cecil tervez, Isten pedig végez és egyszer s mindenkorra keresztülhúzza a számításait. A múltja nem engedi és a sors súlyos kötelezettségeket és feladatot ró rá. Egy baráti és egy becsületbeli ügy után megkapja utolsó melóját, amit ha sikerrel teljesít, új életet kezdhet. Cecil és cinkosai valósággal sodródnak a pörgős kalandsorozattal. 
Vajon az utolsónak ígérkező meló meghozza a várva várt változást? 
Az élet kegyetlen, ahol tudja, megszorongatja hősünket, aki mindezen megpróbáltatások ellenére is kitart vágyai mellett, hogy normális életet élhessen, álmai nőjével az oldalán.



Király Márk: Hogyan legyél sikeres sorozatgyilkos



Tartalom

„Huszonvalamennyi vagyok, egyetemista, YouTube celeb és sorozatgyilkos. Én vagyok az utolsó gondolata a pszichológusodnak lefekvés előtt, és a legnagyobb szálka a rendőrség szemében. Gondoltam az eddigi sikereim mellé még írok egy könyvet is. Manapság mindenki azt csinálja.”




Leda D’Rasi: A dög



Tartalom:

Érezted ​valaha a megcsalás fájdalmát? A hazugság kínkeservét? A porig alázás szégyenét? Akkor ez a könyv neked íródott, és mindenkinek, aki hasonló emlékek közt őrlődik, azon gondolkodva: Miért tette ezt velem? 
A kérdés azonban szerintem inkább az: Számít a miért? Nem! Kit érdekel? Van, amire nincs magyarázat, nincs bocsánat! Kapard össze magad, lépj túl a dolgon és válj azzá, akivel ezt soha a büdös életben nem teheti meg többé senki! 
Abigail – élete legpocsékabb napján – saját sírjában ébred. 35 éves, elhagyott, kiközösített, naiv… egy szóval: balek. Neki már mindegy. Úgyis épp feladni készül. Nem úgy a segítője, aki sajátos szemlélettel viszonyul az emberszabású vagy emberarcú férgekhez. Ő minden csak nem nebáncsvirág, és akkor is kirángatja Abby-t a lelki posványból, ha az beledöglik is. Ez is egy opció. A másik pedig az, hogy Abby kihantolja magát, lelke mélyéről előhívja Dög-énjét, és olyan bosszút áll, hogy a fal adja a másikat. 
Jól hangzik? Akkor tarts velem! 
Én vagyok a Dög! És van számodra egy történetem…




Frey Éva:Allegórium
( Az ajándék )


Tartalom:

A ​Másfélék közöttünk járnak, beépültek társadalmunkba, ám megvannak asaját, sötét céljaik. Vérrel táplálkoznak. Napjaink technikai fejlődése egyre nehezebbé teszi számukra, hogy titokban tevékenykedjenek. Egyedül ráadásul még egy vámpírnak sem könnyű. Ezért a két mostohatestvér – Jevgenyij és Oleg – csoportot alakítanak, hogy együttes erővel próbáljanak meg életben maradni. Harmadik fivérük, Igor halálos ellenségük, akinek azonban meg vannak számlálva a napjai. A csupán tizenhét éves Nadja az ő rokona, bár a lány nem tud semmit származásáról, ahogyan a Másfélék világát sem ismeri, váratlanul mégis az események középpontjába kerül. Úgy tűnik, hogy Nadja élete döntő fontosságú a csoport – és talán a teljes faj – fennmaradása vagy eltűnése szempontjából. A Szentpéterváron, Rostockban és Helsinkiben játszódó nagyívű történet atmoszféráját az északi helyszínek zord hidege teremti meg.



Veres Attila: Éjféli iskolák



Tartalom

Magyarország, ahogy még sosem láttuk.
Egy város felfalja lakóit. Egy pornóforgatás, ahol a szereplők nem egészen emberek. Egy borkóstolás, ahol az italba idegen életeket zártak. Egy falu, ahol embereket termesztenek a földeken. Egy növény, amely a túlvilágra nyit átjárót. Egy szeméttelep, amely a világ legértékesebb anyagát őrzi. Egy wellness, amely szó szerint maga a pokol.
15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség.


Pusztai Andrea: A sárkányölő
(Bizánc 1)



Tartalom:

Kr. ​u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.
Kagan, a Tarján törzs vezére a magyarok törzsszövetségének követe a császári udvarban. Feladata kettős: egyrészt igyekeznie kell a kalandozó törzsek augsburgi gyászos veresége után új határvédelmi szerződést kötni Bizánccal, másrészt szemmel kell tartania az udvarban nevelkedő Gyevel herceget, Taksony fejedelem fiát.
Kratérosz sztratégosz, az egyik legelismertebb bizánci hadvezér egyetlen, féltett lánya, Anasztázia egy nap elszökik erőszakos udvarlója elől otthonából, azzal a feltett szándékkal, hogy apja akarata ellenére benevez a versenyre, melynek résztvevői közül Rómanosz herceg, VII. Kónsztantinosz császár fia, a trónörökös feleséget választ magának. A keresésére indulók elöli menekülés közben azonban megsebesül, és ájultan esik össze egy előkelő hun házának kapuja előtt…
Niképhorosz Phókasz apjával és fivérével a syrakuzai kalózok ellen vezetett hadjáratból igyekszik haza, hogy régi szövetségesükkel, Kratérosszal karöltve felülkerekedjenek politikai ellenlábasaik, a Dukaszok és Komnénoszok fölött.


Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó
(Bizánc 2)



Tartalom:

Kr. ​u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem. 
A trilógia első kötetében megismert Anasztázia immár Theophanó császárnőként az udvari intrikák kereszttüzébe kerül. Amikor megpróbálják megmérgezni, tanácsosabbnak tűnik vidéki birtoka biztonságába visszahúzódni, ám Anasztázia kihasználja a lehetőséget, és a tiltás ellenére a hadjáraton járó férje, Rómanosz után szökik. 
Kagan vezér összegyűjti a bizánci császárnak ígért húszezer lovast, és elindul Rómanosz serege után, hogy együtt ütközzenek meg a fenyegetően közeledő odjogur törökökkel. Hírszerzői révén azonban hamarosan tudomást szerez róla, hogy a töröknél sokkal halálosabb veszély is közeledik keletről. 
León Phókasz hazatér Narbosz szigetére, ahol fivére családja és saját gyermekei várják. Azonban hamarosan lecsap az otthonára Samir, a syrakuzai kalóz, és León kénytelen végignézni, ahogy mindene az enyészete lesz. 
És mindeközben a palotában tovább szövi hálóját a rejtélyes Fehér Sárkány…



Pusztai Andrea: A fekete sas
( Bizánc 3 )



Tartalom:

 Kr. ​u. 964. Anasztázia császárné Kagan karchánra bízza a titkos viszonyukból született fiukat, Kardost. A hun vezér belátja, hogy szerelme nem fog tudni elszakadni a bizánci udvartól, és úgy dönt, visszatér hazájába, ahol a hun törzsek fejedelmet készülnek választani.
Anasztázia az udvarban továbbra is szeretőjére, Hánnész főtanácsosra támaszkodva fokozatosan eltávolítja a hatalom közeléből riválisait, céltudatosan egyengetve a trónhoz vezető utat Rómanosz császártól született fia, Bazileiosz előtt, aki testvéreivel Kratérosz és Georgina hérakleiai birtokán nevelkedik.
A hatalmi egyensúly azonban törékeny, és amikor Ottó német király, aki Kr. u. 955-ben Augsburgnál súlyos vereséget mért a Bulcsú, Lél és Súr vezette magyar seregre, Kr. u. 962-ben, Itália nagy részének elfoglalása után német-római császárrá koronáztatja magát, veszélybe kerülnek a Bizánci Császárság itáliai birtokai. Ekkor tér vissza az udvarba Odélia Szklérosz, Georgina régi ellensége, aki Johannész Tzimikész hadvezérrel szövetségre lépve olyan támadást indít az uralkodó császár, Niképhorosz Phókasz és Theophanó császárné ellen, amibe az egész birodalom beleremeg…