Ismerjük meg közelebbről a szerzőket: Emy Dust

Még egy szerzőt sikerült elcsípnem, hogy mesélje el nekünk a történetét. A szerző jelenleg 9 kötetet, jelentettet, de hamarosan újabb 3 kötet fog megjelenni általa. Miként, hogyan lett író és legfőképpen honnan jött az ötlet. Remek szerző és egy remek Ismerjük meg a szerzőket következő rovatában Emy Dust kértem fel, hogy meséljen kicsit magáról, könyvekről és írói létről. Köszönöm, hogy elvállalta.

Emy Dust

A szerző eddig megjelent könyvei

1. Mesélj magadról kicsit? Mit lehet tudni rólad?

A harmadik xet taposom, Pest megyében élek kis családommal, van egy 14 éves fiam és egy 8 éves kislányom, valamint két kutyám. (akik kitesznek legalább még tíz gyereket) Az írás mellett jelenleg egy cégnél végzek ügyintézési tevékenységet.

2. Miért pont Emy Dust az írói neved?

Az Emy egyértelmű volt a nevem miatt. A Dust pedig hosszas gondolkodás után született meg. Nincs különösebb jelentősége, vagy nem fűződik hozzá semmi. Nem szerettem volna hosszú nevet. Utólag gondolkodtam el, amikor már megvolt az első könyvem, hogy magyarul azt jelenti por/porszem, így azt is mondhatom, hogy apró porszem vagyok a rengeteg kiváló magyar író között.  De egy apró porszem is képes nagy vihart kavarni.

3. Hogyan kezdted el az írói pályát?

Szerettem vagy is szeretek olvasni. Pár évvel ezelőtt felötlött bennem, milyen jó lenne a kezemben tartani a saját könyvem, így belevágtam. Nem terveztem, hogy majd több példányt fogok eladni belőle. Egy darabot szerettem volna a polcomon tudni. Egy nap megmutattam az írásomat és nagyon pozitív volt a visszajelzés, sokan szerettek volna belőle, ezért nem csak egy lett nyomtatva. Onnantól kezdve nincs megállás… 

4. Írásod célja..

Elsősorban a szórakoztatás.

Nem törekszem arra, hogy világot rengető okosságok legyenek a könyveimben, mégis azt gondolom, hogy mindegyikben el van rejtve valami, amiből tanulni lehet. Mindegyiknek van valóság alapja, csak éppen kiszíneztem. A sorok között ott van minden történetem mondanivalója, nagyon remélem, hogy ezt az olvasóim is észreveszik.

5. Családod miként fogadta el, hogy ezen a pályán indultál el?

Nagyon sokáig titokban tartottam.  Az elején senkinek sem mondtam el. Először a párommal tudattam, nagyon meglepődött rajta, de bíztatást kaptam tőle, hogy csináljam. Anyukám csak akkor tudta meg, amikor megérkezett hozzám a saját példányom. Fogta a kezében a könyvet és többször is, megkérdezte, hogy „Tényleg te írtad?” 

Másnak nem mondtam el, a mai napig is sokan a családból, barátok közül nem tudják, hogy írok. Ha rákérdeznek, nem fogom letagadni, de nem is fogok eléjük állni, hogy bejelentsem. Már eljutottam addig, hogy nem titkolom, például a közösségi oldalamon a személyes profilomra is kiteszem, így könnyen rá lehet jönni, hogy a saját könyveim. Emlékszem volt olyan a kezdetekben, hogy amikor tudtam, hogy vendégek jönnek, elrejtettem, hogy ne lássák a könyveket.  Most már nincs ilyen. 

6. Tervezel-e új könyvet kiadni, ha igen mesélsz róla?

Persze, hogy tervezek. Nemrég jelent meg két könyvem az Érzelmek túrája és a Vámpírok és farkasok. Abból a vámpíros két részesre van tervezve. Jövőre jönni fog a folytatás, de azon kívül még idén érkezni fog Zeynep, a török lányom, amivel, nagy izgalommal készülök. És nagyon rezeg a léc, hogy két részes lesz. Ott van még Randy, Követelt változás címmel, ő a rendőr srácok sorozatának befejező része egy nagyon nehéz témával. Valamint a csajos sztori Csalfa viszonyok címmel.

7. Vannak-e további terveid?

További terveim, hogy a jelenleg folyamatban lévő történeteket befejezzem, és hogy ti is megismerjétek. Ezen kívül messzebbre nem igazán tervezek, vagyis nem szoktam tervezni nagyon. Szeretném folytatni az írást, és majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Köszönöm a lehetőséget.

Emy Dust Szerzői oldala

Emy Dust Books csoport

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Szeretném meg köszönni Szöges Emesének, hogy utazókönyvként kezembe vehettem a könyvét. Nemrég jelent és már akkor érdekelt nagyon a történet. A borító nagyon rabul ejtett, tetszett.

De!

Sajnos csalódtam kicsit. Bár a borító nagyon szép, igényes viszont a történet abszolút nem tudott lekötni. Bővebben lentebb elolvashatjátok.

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Tartalom:

Egy elrabolt hercegnő, akitől egy ország jövője függ – és egy zsiványfiú, akitől az elrabolt hercegnő függ.

Johanna az egyik pillanatban a főváros felé tartó postakocsin ül, a másik pillanatban pedig szolgálói holttestén taposva rángatják ki onnan. Timar az egyik pillanatban a haramiák nem túl fényes, de kiszámítható életét éli, a következőben pedig olyan döntés elé állítja a sors, amelyért azt a keveset is el kéne dobnia, amije van. És mert a sors komisz – ha ő nem akarja eldobni, is elveszik tőle. 
Ahogy Johanna és Timar valós és képzelt üldözőik elől menekülve egyre messzebb jutnak, világossá válik számukra: csak egymásra számíthatnak.

De vajon hogy végződik az út két kiszolgáltatott gyerek számára egy olyan világban, ahol csak az erősnek van szava, és ahol nem lehet tudni, mi igaz és mi hamis?

Véleményem

4/5

Utazókönyvként kaptam kézhez a könyvet. Csupa jókat olvastam róla és így listára tettem. Viszont megláttam a lehetőséget utazókönyvként, rögvest jelentkeztem is rá. Elsőként. A borító tény és való gyönyörű lett. Nagyon tetszik. Viszont a történet sajnos az elején valahogy lassú és döcögősen indult. S végig ilyen volt számomra. Valahogy nem erre számítottam.  Nem igazán tudtam beleélni magam a történetben. Viszont nem hagytam abba, ha nehezen is de kiolvastam. Adtam esélyt a könyvnek, hátha később számomra jobb lesz. A történet szerint Johanna, dajkája és katonája, aki védelmére helyezték, útra kelnek, hogy hazamehessen a Királyhoz, az apjához. De útközben megtámadták és elrabolták a zsiványok Johanna hercegnőt. Itt ismerkedik rabságában Timarra a vele, egykorú fiúval.  Nem volt annyira igazán izgalmas számomra a könyv, mert simán le tudtam tenni és mellette négy könyvet, kiolvastam pár nap alatt.  Mivel ritkán van, hogy nem fejezek be egy könyvet, így kitartottam végéig. Aranyos kis történet, barátságról ,bizalomról,fájdalomról és  sok - sok titkokról szólt.  A szerző bemutatta, hogy a két gyerek Johanna és Timar csak magukra számíthatnak a hosszú útjuk során. Senkiben nem bízhatnak. 

Sajnos valahogy nem kötött le annyira a történet. És bele estem abba a csapdába, hogy a borító miatt választottam a könyvet. Emiatt választottam és abba nem gondoltam bele, hogy esetleg nekem nem jön be a történet. Eddig összesen 3 ilyen esetem volt, hogy nem nekem íródott a könyv. Így egy nagyon erős 4-est tudtam adni, csakis a borító miatt.Sajnálom, hogy ennyire nem jött be nekem a történet. Többször félre tettem és próbáltam kicsit szünetet tartani, hátha megkedvelem a történetet. Sajnos nem sikerült.  

Viszont ezzel nem szeretném mások kedvét elvenni. Az, hogy nekem nem jött be, úgy nem biztos, hogy kedves olvasónak ne jönne be. Bátran ajánlom, adj esélyt a könyvnek.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Colorcom Kiadó

Szöges Emese Szerzői oldala

Fehérváry Andrea: In - dia – dal

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném meg köszönni Álomgyár Kiadónak és Fehérváry Andrea szerzőnek (Jelenem és Álmom pályázat első nyertese), hogy lehetőségem volt elolvasni ezt a gyönyör varázslatos történetet. El sem tudom mondani, mennyire tetszett, elvarázsolt ez a történet. Megfogott és nem eresztett el. Nagyon sajnáltam, hogy vége lett, hogy nem olvashattam tovább. Bízom benne, hogy szerzőnek nem ez lesz az utolsó könyve.

Fehérváry Andrea

In - dia – dal

Tartalom:

Földes Flóra a kétgyermekes elvált nők, szokványos életét éli. Miközben minden területen igyekszik helytállni. 
Életének mozaikjai mintha furcsa mintázatba kezdenének összerendeződni. Egy új élet reményében, és egy ősi jövendölés szavát követve elszántan felkerekedik, hogy beteljesítse sorsát. Indiába utazik, ahol misztikus templomok, egzotikus teaültetvények, meseszép lagúnák közt elképesztő kalandokba keveredik barátnőivel és végül egy férfi karjaiban köt ki. 
Vajon hogyan alakulhat egy esélytelennek tűnő szerelem? És meddig érdemes elmenni érte?

Fehérváry Andreának a „Jelenem és álmom” című pályázat 2018-as győztesének regénye, nem csupán az egzotikus Dél-Indiába kalauzolja olvasóit, hanem elsősorban önmagunkba, belső középpontunk felé is vezet. Derűsen bukdácsolva, rejtélyeken és szenvedélyen át, az In-dia-dal üzeni mindannyiunknak: merjünk nagyot álmodni!

Véleményem

5/5

Szóhoz sem tudok jutni. Egyszerűen varázslatos. Ez egy igazán kellemes kirándulás volt számomra ezzel a történettel. Olyan érzésem volt, mintha én is velük mentem volna, Nórival, Marcsival és Flórával. Egzotikus, gyönyörű tájakon, történelmi helyeken és varázslatos virágok - fák helyeire varázsol el ez a történet. Naplószerűen meséli el mi minden történt a lányokkal.  Flóra egyik útja során megismerkedik egy indiai férfival, akit Ravinak hívják. Együtt töltenek egy csodálatos napot, mely mindketten mélyen a szívünkben hordják. Gyönyörű történet egy szerelemről, a családról, kitartásról, hűségről és a bizalomról. Varázslatos és egyben drámai az egész. Két ember, két világ, fura szokásokkal. Ez a történet megmutatja mennyire, tudd az ember kitartani szíve választottja mellett. Érzelmi húrokat pendít még az ember szívében. A szerelem gyönyörű és fájdalmas egyben. De egyúttal felszabadító is tudd lenni. A szerelem nem köt meg senkit és semmit. Ez az érzés vagy van vagy, nincs.  Magával ragadó történet, mely a szeretet, szerelem képes-e legyőzni a távolságot?

Sok gondolattal, érzéssel egyet tudtam érteni bele, tudtam élni magam Flóra karakterében. Sokszor úgy éreztem, hogy ez nem is kitaláció az egész, hanem valós történet. Élethű, valóságos az egész. Szívből tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az Indiát, szeretik a spirituális gondolatokat, igazi lelkizős történeteket. Ahol igazán magunkban tudunk mélyedni.

 Kedvenc idézeteim:

A könyvet itt tudod beszerezni:

Álomgyár Könyvesbolt

Sudár Balázs – Petkes Zsolt: A honfoglalók viselete (Magyar Őstörténet 1.)

~~~ Recenzió ~~~

Történelem. Neked mit jelent ez a szó? Nekem mindent...

Köszönöm Helikon Kiadónak a lehetőséget, hogy kezembe vehettem és elolvashattam A honfoglalók viselete (Magyar Őstörténet 1.) c. könyvet. Kb 1-2 hónapja kaptam kézhez a könyveket, és most olvastam ki az első kötetet. Igazából nem akartam elkapkodni az olvasással, mert élvezni szerettem volna, hogy történelmi könyvet olvasok. Egy olyan történelmet, ami Őseinkről szólnak. Igyekszem, azért a következő kötettel nem elhúzni. De egy biztos nagyon érdekes lesz a harmadik rész.

Sudár Balázs – Petkes Zsolt:

A honfoglalók viselete

(Magyar Őstörténet 1.)

Tartalom:

A ​magyarok bejövetele, a Kárpát-medence meghódítása mindig is foglalkoztatta a magyar közvéleményt, első ismert történeti munkánk, Anonymus Gestája is ennek históriáját meséli el. Elődeink megjelenítése szintén hosszú múltra tekint vissza: a vezérek szerepelnek a 14. századi Képes krónika miniatúráin, Thuróczy művének fametszetein és a 16-17. századi főúri képgalériák olajfestményein is. E művek persze elsősorban koruk ízlésvilága szerint jelenítették meg a honfoglalókat. A múlt felé fordulás, a régiesnek tűnő viseletek ábrázolása a romantika idején kezdődött meg, de ez a múlt akkoriban még elsősorban a török időket jelentette. A kortársak, az arabok éppúgy, mint a bizánci görögök, gyakran töröknek – vagy legalábbis a törökök közül valónak – nevezték elődeinket. Hogy ennek pontosan mi volt az oka, azt pillanatnyilag a kutatók sem tudják biztosan, de e szemlélők abban semmiképpen sem tévedtek, hogy a magyarok ízig-vérig sztyeppei lovasnépként jelentek meg a történelem színpadán. Ez pedig sok mindent meghatároz, például az öltözködést is.

A kötet, a Magyar Őstörténet sorozat első darabja, a honfoglaló elődök viseletébe enged betekintést úgy, hogy a megismerés folyamatába is bevonja az olvasót.

Véleményem

5/5

Mindig is világéletemben imádtam a történelmet. Szerettem volna a meglévő tudásomat gyarapítani valamilyen szinten. S most van lehetőségem megtenni. Sokszor elgondolkodtam, hogy az őseink, hogyan éltek, milyen ruhákban öltöztek és miként haltak meg. Ez a könyv nagyon sokat segített megérteni, hogy milyen viseletük volt abban a korban. Számomra mindig is fontos volt a történelem és most, hogy lehetőségem volt elolvasni így örömmel vettem kezembe a könyvet. Hihetetlen, hogy ennyi év múltán is fenn maradnak egyes darabok.  Pl. tarsoly, veretek néha egy - egy textil foszlány, övcsatok, szíjvégek, övveretek, gyűrűk, karperecek, fülbevalók, gombok, tarsolylemezek, kaftánveretek, csizmaveretek stb. Temetkezési szokások, mind - mind történelem… A csontok elhelyezkedések, rituális szokások… És mi mindent meg lehet tudni belőle.

A könyv ismerteti az olvasóval a régészeti feltárások egyes eseményeit, helyeit, hogy hol találtak eddig fennmaradó őseink tárgyai illetve temetkezési szokások. Számomra élvezet volt olvasni és megdöbbentő volt az, hogy milyen sokáig fenn maradnak egyes dolgok. S ráadásul olyan emlékek is fennmaradt rólunk, őseinkről, hogy milyen öltözékekbe látták őket. Pl süvegeket, sapkákat, kendőket, ingeket, nadrágokat, kaftánokat, az övet és a lábbeliket. Döbbenten olvasgattam, hogy mennyi minden maradt fenn az utókor számára.  Cseppet sem bántam meg, hogy elkezdtem olvasni. Hiszen gyerekként is nagyon imádtam a történelmet, azonbelül a hazánk történelmét. Viszonyítási alapom nincs, hogy melyik jobb vagy rosszabb, de ez a könyv nekem nagyon tetszett. Sokrétű és változatos témákat hozott fel a szerző páros. Kezdve a régészeti feltárások, helyei és a temetkezési szokások. Majd később a ruha és egyéb tárgyak bemutatása volt.  Hamarosan folytatom a következő kötettel: Honfoglalók fegyverben címmel, harmadik kötettel. Sajnos második kötet nincs meg. Izgatottan várom mit árulhat el a Őseink fegyverviselésének története.

Nagyon tetszett a könyv, ahogy részletesen, aprólékosan és érthető nyelvezettel íródott az egész. Az biztos, hogy fogom folytatni az olvasást a második történettel.

Nem csak belső, de külső borító is igényes kidolgozott lett. Szívből ajánlom minden történelmet szerető olvasónak. Bátran kezdjen e sorozatot olvasni. 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Libri

K. D. Niki: Szerelmem a tanárom

Tudom nagyon elmaradtam Beleolvasó posttal. Elhoztam nektek egyik kedvencemet. Elsőként vettem meg ebooként ezt a könyvet. Igazi szenvedélyes, drámai és feszültséggel teli történet. Imádtam olvasni, szinte egy nap alatt befaltam. Ezért szeretném nektek is megmutatni néhány részletet, amolyan kedvcsináló. Szívből ajánlom, ha szeretitek romantikus történetet.

K. D. Niki: Szerelmem a tanárom

Tartalom:

Két éves koromtól Londonban éltem. Tizenöt év után, amikor a bátyámmal visszaköltöztünk Budapestre, nem tudtam, mire számíthatok a jövőmet illetően, de nem is kifejezetten érdekelt. Egészen addig, amíg nem találkoztam a szomszédomban élő, Herczeg Kristóffal! 
Attól a perctől kezdve megváltozott minden… Őrülten egymásba szerettünk. 
Viszont, az élet ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, mert kiderült, hogy ősi ellenségben állnak a családjaink, ráadásul az is kiderült, hogy a „Szerelmem a tanárom…” 
De, ekkor már késő volt, mert elkövettem életem legnagyobb hibáját… Beleszerettem egy olyan férfiba, aki csak bántani, és bosszút állni akart rajtam… 
Vajon túléli a szerelmük az akadályokat, vagy marad a tanár- diák viszony, ami egyenlő a felemésztő érzések kavalkádjával?

Részlet a könyvből

(Szerző engedélyével)

1. fejezet

Dolli

"Eljött ez a nap is, végre visszatértünk, Budapestre. A lelakatolt házunk zárja élesen sikoltott a kulcslyukba szorított kulcstól, amit a bátyám, Levi helyezett bele. Nem igazán szerettem Londonban éli. Az állandóan esős idő miatt elment a kedvem a városnézéstől, a sétálástól meg úgy mindentől. Persze apámat, a húgomat Natit, és a barátnőmet sajnálom, hogy ott kellett hagynom. De, amilyen nagyszájú vagyok itt is hamar feltalálom majd magam, és találok barátokat, amitől talán könnyebb lesz elviselnem a hiányukat. Ők sajnos nem tudtak velünk jönni, mert apám és a mostoha anyám munkája odaköti őket. Úgy volt, hogy én sem jövök, de végül Levi rábeszélte aput, hogy elengedjen. Örülök neki, hogy itt vagyok. Mindig szerettem utazgatni, és most legalább nem kapok szülői felügyelet sem, na nem mintha annyira hagynám, hogy parancsolgassanak nekem. De azért, így mégiscsak könnyebb a saját életemet élni, távol tőlük. Levi gyermekorvosnak készül, itt fog dolgozni a Szent János kórházban. Most még rezidens, de amennyire beleéli magát a gyógyításba, tegyük hozzá, érti is a dolgát, szerintem hamarosan kiemelkedik a gyakornokok közül. A Madáchi Állami Gimnáziumba adtam be a jelentkezési lapomat. amit, Mészáros Jenő Árpád igazgató úr a tanulmányi átlagom alapján, némi gondolkodás után elfogadott – nem vagyok egy stréber, az angolon és rajzon kívül semmi nem megy –, így egy hét múlva a 12./A végzős osztályban fogom a padokat koptatni. Remélem az osztálytársaim rendesek lesznek velem, és befogadnak maguk közé. Régen itt éltünk ebben a házban, de én nem emlékszem rá. Két éves voltam, amikor anyám meghalt, és apám testvéréhez, Sophiehoz költöztünk Londonba. Ez ház nem a legnagyobb, de nem is kicsi. Kettőnknek Levivel éppen elég lesz. Bár, szerintem többet leszek egyedül, mint vele, mert ő éjjel nappal a kórházban fogja tölteni az idejét. Nekiálltunk takarítani. Leszedtük a bútorokról a fóliát, letörölgettük a port, frissen mosott ágyneműt és függönyöket raktam fel. Éjfél is elmúlt, amikor nagyjából végzünk mindennel. Elfogyasztottunk egy késői vacsorát, aztán elindultam az egyik helyiségbe, ami mostantól az én szobám lesz.
Levi az enyémmel szemben lévő hálót választotta. A szobám ablaka a szomszédház egyik hálószoba ablakával volt szemben, pont beláttam. A félhomályban egy magas férfit, fel-alá mászkált az ablak előtt. Az arcát nem igazán láttam, mert ahhoz kevés volt a fény, de nagyon jóképűnek tűnt. Erre nézett. Reméltem, nem hiszi azt, hogy betörők vagyunk. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy lesem, ezért inkább lefeküdtem aludni. A rámolás után, amúgy is elfáradtam. Rám fért egy kiadós alvás. Reggel olyan izomlázzal ébredtem, hogy azt hittem meghalok. Átkozott takarítás. Otthon is én csináltam a házimunka nagy részét, de az nem terhelt le ennyire. Na, mindegy is. Elindultam szerezni valami reggelit, mert már farkaséhes voltam, és Levi is az lesz, ha felébred. Hagytam egy cetlit a hűtőn, miszerint: Elmentem kaját venni, nemsokára jövök. Reggel hét óra volt, de már érezni lehetett, hogy meleg lesz ma is. Egy fehér csipkés felsőt, és egy rövid, farmersortot vettem fel a tornacipőmmel. Gesztenye barna hajam kifésültem, és hagytam a vállamra omlani a hátam közepéig érő, hullámos tincseket. Egy leheletnyi sminket is raktam fel, és elindultam útbaigazítást kérni a szomszédházhoz. Bekopogtattam, de nem válaszolt senki. Vagy aludtak még, vagy már elmentek otthonról. Amikor percek múlva sem nyitott senki ajtót, erősebben kezdtem dörömbölni, hátha csak nem hallották a kopogtatást. 
– Nyitom már, nem kell betörni az ajtót! – hallatszott ki egy kellemes, férfi hang. Remélem azé, akit tegnap éjszaka láttam. És végre kinyílott az ajtó, mire lesápadtam. – Miben segíthetek? – kérdezte a férfi, akiben reménykedtem. Csak nem így. Akarom mondani, arra nem számítottam, hogy egy szál törölközőben fog megjelenni. 
– Ööö... én, csak... vagyis, szia! Egy boltot vagy büfét keresek, ahol reggelit vehetnék. Tudnál segíteni, hogy merre induljak el, mert nem ismerem még a környéket? – minden erőmet összeszedtem, hogy a szemébe nézzek, ne pedig... ne lejjebb, a kigyúrt, de sebhelyes mellkasára, vagy a kockás hasára... esetleg egy kicsivel lejjebb. Elkalandozásom közben, éppen arra a testrészére fókuszáltam, ahová nem akartam nézni. Egy torokköszörülés riasztott meg, mire felkaptam a fejem. Visszament a nappaliba, a kanapé karfájáról levett egy pólót és
belebújt, ezzel elrejtve előlem izmos felsőtestén lévő hegeket, és a szexis tetoválásait. 
– Ha, kibámészkodtad magad, elmondanám, hogyan jutsz el a legközelebbi boltba – oltogatott mosolyogva, mire lesütött szemmel, alig hallhatóan bocsánatot kértem. – Na, akkor mutatnám, ha idenéznél, és nem a padlót, vagy a lábamat csodálnád. 
– Szép... padló! – motyogtam zavartan, a ciánkék szempárba nézve. 
– Itt elmész balra, aztán lesz egy kanyar, szintén balra. Ha odáig elértél, még pár méter, és ott lesz egy kis bolt, hatalmas vérnarancs színnel az elején, hogy Cupido közért. Biztosan megtalálod, el sem lehet téveszteni. 
– Megjegyeztem, köszönöm. Ne haragudj, hogy zavartalak, már megyek is. Szia! 
– Várj! Nálunk az a szokás, hogy bemutatkozunk annak, akivel szóba állunk. 
– Tessék? 
– Hogy hívnak? – kérdezte mosolyogva. 
– Doloresz. De, szólíts Dollinak, mindenki úgy hív. És te, ki vagy? 
– Herczeg Kristóf – mutatkozott be a kezét nyújtva. 
– Á, akkor egy igazi szőke herceghez van szerencsém! – nevettem, miközben a felém nyújtott kezét szorongattam. 
– Mi olyan vicces? – kérdezte csodálkozva. 
– Ja, semmi... csak illik rád. Szőke herceg. 
– Nem te vagy az első, aki elsüti ezt a hatalmas poént. Régebben meghatottál volna vele, de már kinőttem belőle. 
– Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csak a szőke hajad meg a neved... szóval illik rád. 
– Illik rám? 
– Igen, illik. Mert jóképű vagy, kócos szőkés hajjal, férfiasan borostás arccal, hatalmas kék szemekkel, csókolni való szájjal, iszonyat jó testtel, és ha ez még nem lenne elég, ott a herceg megszólítás is a nevedben... – soroltam ész nélkül az előnyös jellemzőit, mire nevetve, az amúgy is zilált, homok szőke hajába túrt. 
– Köszönöm. De, nem lett volna muszáj ilyen részletesen leírnod. Elég lett volna, ha annyit mondasz, hogy jó pasi vagyok. Abból is értettem volna, hogy bejövök neked.
– Ne szállj el magadtól, egyáltalán nem jössz be – hazudtam szégyenemben. 
– Tényleg nem? – kérdezte egy lélegzetelállító féloldalas mosollyal, és felhúzott szemöldökkel. – Tényleg, nem! – válaszoltam nevetve, miközben egy aprót taszítottam a mellkasán. 
– Ahhoz képest, jól megfigyeltél ilyen rövid idő alatt – jelezte kuncogva. 
– Na, ne kombinálj! Már vagy negyed órája itt állsz előttem egy szál törölközőben, még a vak is láthatja az adottságaidat. Amúgy, hol szerezted azokat a sebhelyeket, amik a mellkasodon vannak?
– Semmi közöd hozzá! – válaszolta durván. 
– Bocsánat, nem akartam tiszteletlen lenni, csak kíváncsi voltam. Ne haragudj! 
– Gyermekkori baleset – az állam alá nyúlt, hogy felemelje a fejem. 
– Te ne haragudj, durva voltam, mert váratlanul ért a kérdés. 
– Semmi baj! Nem kell bocsánatot kérned, igazad volt, semmi közöm hozzá. 
– Nem titok, csak nem szoktak rákérdezni, hogy hol szereztem őket. Általában sokat vagyok póló nélkül, és a legtöbb ember csak megbámul, de nem kérdez semmit. 
– Értem, és sajnálom, biztos szörnyű volt – utaltam a balesetre. 
– Igen, az volt. De, beszélgessünk inkább másról, drága nagyszájú, reggel hétkor dörömbölő kisasszony – kérte mosolyogva. – Ja, és a dörömbölésről jut eszembe, látod ott az ajtó mellett azt a piros gombot... úgy hívják, hogy csengő. Nem kell rám törnöd az ajtót, elég, ha azt megnyomod. Oké? – oltott le megint, de ezúttal mosolyogva, és kacsintva. 
– Rendben, vettem. Bocsi, de mennem kell. Nemsokára felkel a bátyám is, és keresni fog – mutattam a házunk felé. 
– A szomszédba költöztetek? – nézett meglepetten a ház felé. – Igen. Miért?
– Láttam tegnap a fényt benn, de már régóta nem lakik ott senki. 
– Hát, most már fog – mosolyogtam, és én is rákacsintottam. – Na, most már tényleg megyek. Szia, Kristóf! 
– Krisz! A Kristófot utálom. "

Ha tetszett a könyvet itt tudod beszerezni:

Publioboox

K. D. Niki Szerző oldala

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!

Először is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam a könyvet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy meleg témájú könyvek nem kerülnek el engem. Mert szeretek kimozdulni a komfortzónámból és támogatni az olyan írókat, akik mernek nagyot álmodni. Köszönöm Elizabeth!

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!

Tartalom:

Dr. Leonard Anderson, egy vonzó, sikeres fül-, orr-, gégész, aki nem mellesleg, meleg. Nem igazán titkolja, de mégis kevesen tudják róla a környezetéből. Közkedvelt, mégis magányos. A kórházi munkája tölti ki az életét, és azzal ámítja magát, hogy ezzel feledtetni tudja a sivár magánéletét.

Howard Kingston egy jól menő londoni szálloda ambiciózus igazgatója, aki lehengerlő személyiségével és magabiztosságával kápráztatja el a körülötte lévőket, nemtől és kortól függetlenül. Határozott, nem fél kimutatni az érzéseit, ennek ellenére meg kellett vívnia a maga harcait a titkolt identitásra kényszerített életében.

Kettejük találkozása tűzijátékszerű; villámcsapásként éri őket a szerelem.

A távolság megerősíti az egymás iránti vágyódásukat, vagy csak egy fellobbanás lesz az életükben a találkozásuk? Kockáztatják-e a biztos egzisztenciájukat egy váratlan szerelem kedvéért?

Vélemény

5/5

Tyűha! Azta… Nem semmi egy történet. Imádtam olvasni. Fordulatos, szenvedélyes és izgalmas szerelmi cselekményt kaptam. Eddig csak két meleg témájú könyvet olvastam idáig, de messze ez volt szerintem a legjobb. Annyi minden történik a két főszereplővel, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is van? Mi történik?? Mire lenyugodnának a kedélyek, szerző újfent megint akadályokat sodor eléjük.  Aki szereti a meleg témájú könyveket annak szívből, tudom ajánlani ezt a könyvet. Már az elején érezhető volt az a feszültség, a két karakter között Leonard és Howard. Dr. Anderson egy orvosi konferenciára érkezett Londonban, ahol egy szállodában tartották, és itt ismerkedik meg Howard Kingstonnal a London egyik legjobb szálloda igazgatójával. Izgalmas volt olvasni, hogy ők ketten miként bírkóznak meg az eléjük álló akadályokkal. Azt gondolom, hogy nem csak hetero romantikus-erotikus könyveket kellene olvasni, hanem meleg könyveket is. Hiszen ugyanúgy jelen van a szerelem, erotika, izgalom. Ugyanúgy tudok izgulni két főszereplőkért, mint egy hetero szerelmes párokért. Szívesen olvasnék még a szerzőtől több könyvet. Nagyon szerettem Leot és Howard történetét olvasni.

Most először nem tudok kedvenc idézetet ki írni a könyvből. Nem azért, mert nem tetszett. Pont azért, mert az egész könyv tetszett. Így inkább kihagyom, mert spoiler lenne az egész, ha megejteném. Anni szent  érdemes elolvasni

Viszont szigorúan 18 éven felülieknek ajánlom a könyvet. Tartalmazz erotikus jeleneteket.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Ekönyvbazár

Elizabeth Stone Szerző oldala

Diana Soto: Csak a bolondok boldogok

Szeretném meg köszönni Diana Soto szerzőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam a könyvet. Sokáig nem tudtam mit is, kellene írni vagy, hogy írjam meg a véleményemet a történetről. Egy részt megrázó volt elolvasni ezt az életszerű történet.  Nem lehet elmenni e mellett a történet mellett, ezt el kell olvasni mindenkinek. 

Diana Soto:

Csak a bolondok boldogok

Tartalom:

Csupán 24 óra kell ahhoz, hogy a világ a fejetetejére álljon. Pákozdiék elsőre hétköznapi családnak tűnnek. Egy mindent tudni akaró anya, egy fotelbe ragadt apa és egy különleges titkot rejtő testvérpár. Ez a szombat reggel azonban véglegesen megváltoztatja az életüket. Elmegy az áram…

Mit rejt a valóság, ha rákényszerít minket a beszélgetésre?

Mi történik, ha nem tudunk többé az internet mögött elrejtőzni?

Véleményem

5/5

Nagyon elgondolkodtató volt az egész történet. Igazán tanulságos és életszagú volt. Olyannyira, hogy manapság mindenki valamilyen kütyüt használ már.

És én is közéjük tartozom. Illet annyira, mégsem mert hallássérültként lényegesebben könnyen kapcsolatot tartani más emberekkel. Viszont nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nem a virtuális világban élünk. Ott nincs érzelem, érintés. Nincs aki, oda menjen az emberhez és átölelje a másikat csak úgy.

Ez a történet rávilágít arra, hogy mennyire függünk ezektől, Facebook,Twitter,Instagramm stb. Szinte nyilvánosan éljünk  az életünket. Nyilvánosan osztunk véleményeket, szidunk vadidegeneket, és sokszor összekeverjük a valóságot a virtuális világgal. Történet szerint 24 órára elmegy az áram s kénytelenek leülni egy asztalhoz és beszélgetni. Egymás szemében nézni és úgy elmondani kinek mi baja a másiknak. Ez idő alatt jönnek rá, hogy mi is hiányzik valójában. Hiszen nem tudnak likeolni stb. Csak simán beszélgetni egy hús – vér emberrel szemben. Riasztó volt ezt, így bele gondolni is, hogy valóságban is mennyire helyén való ez. S nagyon félő, hogy amit olvastam sajnos nem fikció, hanem valósággá fog válni mindez. Minden esetre nagyon érdekes és bátran merem ajánlani nektek ezt a történetet. 

Kedvenc idézet:

"Sosem késő. Küzdj, vagy add fel, de ne vesztegesd az időnket semmittevéssel."

"Az internet olyan, mint őrjöngő vadállat,veszélyes akkor is, mikor be van zárva. Majd, ha egy egyszer kiszabadul végre, felfalja a gyengét, mindent, ami béget."

Ha kiváncsi vagy a könyvre itt tudod beszerezni.

Megjelenés: 2018.Október. 18.

Diana Soto