Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gazdag Tamás Dávid írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Nemrégiben jelent meg Amíg a ház aludt című könyve, a Garbo Kiadó gondozásában.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget! Gazdag
Tamás Dávid vagyok, decemberben leszek 30 éves. Ezt az életkort még nekem is
szoknom kell, mert nem érzem magam ennyinek.
2018-ban költöztem Budapestre. Jelenleg
tanítóként dolgozom egy általános iskolában. A tanítás mellett, a gyerekek mindennapi
életét is egyengetem.
Kiskorom óta közel éreztem magamhoz a könyveket
és az irodalmat. Igazi könyvmollyá 14 éves koromban váltam. Akkoriban legjobban
a fantasy vonzott, de mindig szerettem a lélektani kérdésekkel foglalkozó
könyveket és a krimiket is.
Amíg a ház aludt c. könyved
sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A történet magja egyszer csak
kipattant a fejemből. Közel egy évig írtam a regényt, és a kutatómunka
folyamatosan zajlott. Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az
érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában.
Édesapám segítségét is kértem, aki rendőrként dolgozik.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Ez egy érdekes kérdés, mert
kezdetben azt hittem, hogy a fantázia és a valóság egyenlő arányban oszlik el
történeteimben, de amikor “olvasóként tértem vissza” a kézirathoz, rájöttem,
hogy bizony több a valóságból kiragadott elem, mint előtte gondoltam. Azt
mondanám, hogy az arány 40-60%, a valóság javára.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Tizenhat évesen kezdtem történeteket írni. Először
csak az asztalfióknak, A5-ös méretű vonalas füzetekbe. Ezek elsősorban
fanfiction-ök voltak kedvenc tévésorozatok mintájára, amik aztán idővel
kinőtték magukat. Írtam például egy „6 évados”, tinédzserekről szóló sorozatot,
ami a Beverly Hills, 90210 világában játszódik. Egy-két füzet még a mai napig
megvan, de ezeket titkos helyen őrzöm. Néha nosztalgiázom velük.
Ezt követően hosszú időre felhagytam az írással,
de három-négy éve újra fellángolt ez a szenvedély. A kidolgozás alapja ugyanaz
maradt, mint kamaszkoromban. Először mindig kézzel írom meg a fejezeteket (most
már A4-es füzetekbe), s utána viszem gépre, ha kész vagyok eggyel. Így mire
gépre kerül, már egyszer átdolgozom az adott jelenetet.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Mindenképpen szeretnék a
lélektani, pszichológiai thriller vonalon maradni. De ki tudja? Vannak ötletek a
fejemben más zsánert illetően is.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Euforikus és felemelő. Megsirattam azt a bűvös
négy betűs szót, amikor leírtam, hogy “Vége”. Két napig három méterrel a föld
fölött lebegtem. Tudtam, hogy ez még csak az út kezdete, de bárki életében nagy
dolog befejezni egy könyvet. Főleg, ha az illető első könyvéről van szó.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem
gondolkodtál még ezen?
Ez a saját nevem, bár a Dávidot nem sűrűn
használom. Régen nagyon hosszúnak találtam, főleg az írásbeli érettséginél,
amikor a feladatsor minden oldalára fel kellett írni a teljes nevemet. Azonban,
mielőtt elküldtem a kéziratot a kiadónak, jött egy sugallat, hogy a teljes
nevemmel szeretnék szerepelni a könyvek borítóján. Álnéven nem gondolkodtam.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Amikor írni kezdtem még nem gondolkodtam
kimondottan zsánerekben. Viszont minden írásomban megjelent a lélektani vonal,
így tudat alatt kicsit mégiscsak erre indultam már a kezdet kezdetén.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Már a kézirat tervezési fázisánál
fontos tudnom, hogy honnan hova szeretnék eljutni. Kibővített vázlatot írok a
történetről, kidolgozom a fejezeteket, szereplőket. Mindig adok nekik
mozgásteret, hogy kicsit feszegethessék a határaikat, de mivel hajlamosak
„elindulni a saját útjukon”, így gyakran kell visszaterelnem őket az általam
kijelölt útra.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Több kedvenc jelenetem is van a könyvben. Itt sem
szeretnék spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretem azt a
fejezetet, amit először írtam – A legsötétebb éjszaka címet viseli –, kezdetben
ezt szántam az első fejezetnek, de a történet közepére került. Van egy jó
zsaru, rossz zsaru jelenet, ami a fanyar humorossága miatt áll közel a
szívemhez, valamint az utolsó fejezet is nagy kedvenc.
Természetesen akad olyan jelenet is, aminek írása
közben egy kis időre le kellett tennem a tollat, mert megviselt lelkileg. Ez
főleg az erős érzelmi részeknél van így. Írás közben együtt lélegzem a
szereplőimmel. Azt érzem, amit ők éreznek. Ott vannak a fejemben.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Az emberi sorsok nagyon meg tudnak érinteni, ezáltal
inspirálnak is. Részben az élet adja az ihletet, de különböző dalok, idézetek,
könyvek, filmek és a sorozatok is jótékony hatással vannak a képzeletemre.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A legelső olvasóm anyukám volt, aki két nap alatt
olvasta el a történet első változatát.
Mellette a barátaimat szoktam még bombázni
egy-egy fejezetrészlettel, vagy fejezettel. A kész kéziratot is megmutattam
nekik.
El kell mondanom, hogy nekem vannak a legszuperebb
barátaim. Elmondták a véleményüket a történetről, karakterekről, a cselekmény
hangulatáról, és a bennük kiváltott érzésekről. Az egyik nagyon jó barátom
fejezetről fejezetre elemezte a történetszálakat, és folyamatosan írta a
véleményét, ahogy haladt előre a cselekményben.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A családom tagjai nagyon támogatók voltak, amikor
megtudták, hogy írok. Izgatottan várták, hogy kezükbe vehessék a regényt.
Az egyik legmeghatóbb élmény a testvéremhez
köthető. Ő köztudottan nem szeret olvasni. Ennek ellenére, miután megkapta a
könyvet, nem tudta letenni, és tippelgetett, hogy mi fog történni a következő
fejezetekben. Elmondta, hogy kit látna szívesen a megfilmesített változatban.
Mit
üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és olvassák a regényemet, mellyel
az volt a célom, hogy gondolkodásra késztessem az embereket, és olyan
történetet hozzak létre, ami akár a szomszédban is játszódhatna.
A jövőt illetően annyit elárulhatok, hogy
gőzerővel dolgozom a következő kéziraton. Legkésőbb novemberre szeretnék
elkészülni vele. Szintén lélektani témákat boncolgat, de egy egészen más
környezetbe kalauzolja el az olvasókat. Meg sem állunk Hollywoodig!
Szeptemberben 28-án pedig dedikálni fogok a
Nemzetközi Könyvfesztiválon. A pontos időpontról később tudok tájékoztatást
adni. Szeretettel várok mindenkit!
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Gazdag Tamás Dávid hivatalos írói oldala
Líra
