Philip Francis Nowlan: Armageddon 2419 A. D. - Buck Rogers kalandjai a XXV. században

 Philip Francis Nowlan

Armageddon 2419 A. D.

Buck Rogers kalandjai a XXV. században

Retrofuturista Könyvek

 

Megjelenik november 4-én!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította és szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Olvasószerkesztő: Lehotka Gábor

Borítóterv: Bukodi Attila

 

A kötetről

Buck Rogers bányamérnök 1927-ben egy különös gázokkal telített bányában reked, s ötszáz évnyi hibernációba merül. Amikor a 2419. évben álmából ébredve előkeveredik onnan, döbbenten tapasztalja, hogy Amerika romokban, mindenkit felülmúló technikai tudásuk birtokában a kínaiak hatalmas léghajóflottái végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal uralmuk alá kényszerítve a világot. Buck Rogers számára az egyetlen lehetőség, ha az amerikai erdőkben bujkáló menekültek valamely csapatához szegődik. De mit tehet egyetlen ember, hogy megfordítsa a végzetet, s szembeszálljon a bolygót leigázó zsarnoksággal…?

 

A híres történetet, amely két részben jelent meg 1928–29-ben az Amazing Stories lapjain, az olvasó egy kötetbe szerkesztve veheti kezébe, a legelső Buck Rogers-könyvekből és -képregényekből származó illusztrációkkal.

 

Részlet a regényből

 

MÁSODIK FEJEZET

Az erdei csapat

A leány röviden felvázolta előttem azt a sajátos társadalmi és gazdasági rendszert, amelyben a népe élt. És azt kell mondjam, mindaz, amit elmesélt, az én XX. századi szemszögemből nézve valóban rendkívüli volt. Mindenekelőtt rá kellett döbbennem, hogy 492 esztendő telt el az alatt az idő alatt, míg én a bányában hevertem eszméletlenül. Vilma – mert így hívták a leányzót – nem tartotta magát a történelemben különösebben jártasnak, így aztán csak nagy vonalakban tudott beszámolni nekem mindazon eseményekről, amelyek a világ ilyen roppant mértékű megváltozásához vezettek. Elbeszéléséből kiderült, hogy az 1914–18-as világháborút egy újabb háború követte, amelyben szinte az összes európai nemzet összefogott, hogy megtörje Amerika pénzügyi és ipari hatalmát. Bár a háborút végül elveszítették, céljukat mégis elérték, mert a borzalmas összecsapás Amerikát is a végsőkig kimerítette, s a kivérzett és káoszba süllyedt ország csupán a győzelem látszatát mondhatta magáénak. Ezt a pillanatot használta ki Szovjet-Oroszország, hogy szövetkezve a kínaiakkal végigsöpörjön Európán, szörnyű káoszba taszítva azt. Ennek következtében az eddig a világgazdaság és a világkereskedelem központjának számító Amerika is összeomlott, és ezzel kezdetét vette egy hosszúra nyúló stagnálás időszaka, melyet a gazdaság újjáépítésének kétségbeesett kísérletei szegélyeztek. Ám bármit is tettek, a háborút az oroszokat addigra uralmuk alá kényszerítő, világbirodalmuk kiépítésére törekvő mongolokkal már nem lehetett elkerülni. Ez a konfliktus 2109 körül vált nyílt háborúvá. Az erejét még vissza nem nyert Amerikát messze felülmúló technikai tudásuk birtokában a mongolok hatalmas léghajóflottái Kanada felől indulva végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal pusztítva el az amerikai repülőgépeket, szárazföldi seregeket és városokat egyaránt. Ezeket a pusztítósugarakat olyan szerkezetekből lőtték ki, amelyek ránézésre keresőfényeket kibocsátó reflektoroknak tűntek, ám ezek a reflektorok nem anyagi részecskéket bocsátottak ki, hanem egymással kényes egyensúlyi kapcsolatban álló elektronikus rezgéshullámokat. Az eredmény egy pusztító erejű sugár lett, amely az anyagot, amellyel ütközött, szintén rezgéssé formálta, azaz lényegében „semmivé” változtatta azt. Nem volt anyag, ami ellenálljon neki, legyen az akár légnemű, akár a legkeményeb fém vagy kő. Amerikát világbirodalmuk egyik provinciájává tették, s a han dinasztia uralma alá helyezték. Szörnyű idők voltak ezek az amerikaiak számára. Vadásztak rájuk, akár a vadakra. Csak azok maradtak életben, akik el tudtak rejtőzni a hegyekben, völgyekben, erdőségekben. Kormányzati rendszerük megszűnt létezni. Anarchikus körülmények között éltek generációkon át. Sokan feladták magukat a hanoknak, még ha ez életen át tartó rabszolgaságot is jelentett számukra. De a hanoknak egyre kevésbé volt szükségük rabszolgákra, mert elképesztőenfejlett tudományukkal olyan gépezetek előállítására voltak képesek, amelyekminden nehéz munkát elvégeztek helyettük. Aztán idővel lanyhult a vadonban otthont lelt amerikaiak felkutatására és megsemmisítésére irányuló igyekezet. A hanok álláspontja oly módon változott, hogy amíg az amerikaiak az erdőkben bujkálnak, és nem merészkednek a han nagyvárosok közelébe, nem is kell törődni velük. Ekkor kezdődhetett meg egy új amerikai civilizáció felépítése. Ennek alapja a családok és az egyének klánokba, ahogyan ők mondták, „bandákba” tömörülése volt a kölcsönös védelem érdekében. Közel egy évszázadon át nomád életet éltek, egyik helyről a másikra vándoroltak, mindennapjaiknak pedig örökös része volt a rettegés a han rajtaütésektől és a szörnyűséges dezintegrálósugaraktól. Azután ahogyan e rajtaütések száma fokozatosan csökkenni kezdett, úgy szaporodtak a letelepedett közösségek: olyasféle társadalmi szerveződés kezdett kialakulni, amely sok tekintetben hasonlított a normann feudális bárók katonai háztartásaihoz,talán csak azzal a különbséggel, hogy a hanokkal szemben alkalmazott védekezési taktika a családok és az egyének lakóhelyeinek bizonyos mértékű szétszóródását tette szükségessé, szemben az előbbieknek a várak köré szerveződő védelmével. E közösségek tagjai gyakorlatilag a szabadban éltek, zöld színű sátrakban a zöld lombok alatt, hogy elrejtsék jelenlétüket a légi megfigyelők elől. Gyáraikat és laboratóriumaikat a föld alá telepítették, hogy óvják őket a hanok elektromos detektorai elől. Megoldották azt is, hogy lehallgathassák a hanok kommunikációs vonalait, eleinte kezdetleges eszközökkel, később egyre jobbakkal. Minden erőfeszítésük a tudományos kutatás újraindítására koncentrálták. Sok nemzedéken keresztül a han tudósok láthatatlan versenytársaiként dolgoztak ezért a célért, apró darabkákból építve fel tudásukat, olyan tempóban, amely csak kitelt tőlük. Erre a korai időszakra véres összecsapások voltak jellemzők: a bandák között gyakran tört ki háborúskodás, és olykor-olykor vakmerő és teljesen hiábavaló támadásokat is megkísérelte han uraik ellen, melyeket azonban rendre szörnyű megtorlások követtek. A tudományos előrehaladással párhuzamosan az amerikai nemzeti érzés is fokozatosan megerősödött. Az egyre nagyobb területeket uraló bandák kölcsönösen előnyös megállapodásokat kötöttek, ennek következtében a kereskedelem is beindult közöttük. Ám az áruk cseréjénél is fontosabb volt a gondolatok cseréje, mert ez segítette elő a mind tökéletesebb gyártási technológiák megjelenését. A bandákon belül olyasféle gazdasági rendszer jött létre, amely félúton állt az egyéni szabadságjogokra épülő társadalom és a hadikommunizmus között. A magántulajdonhoz való jog gyakorlatilag a személyes tulajdonra korlátozódott, ugyanakkor a személyes kiváltságok köre igen kiterjedt volt, és ezeket szentnek és sérthetetlennek tekintették. Ily módon az ösztönzés a kiemelkedő teljesítményre főként a különféle vezető pozíciók és előjogok elnyerésében rejlett, és csak kevéssé abban a vágyban, hogy bármi „vagyont” vagy „termelőeszközt” birtokoljanak. Az ilyen vagyoni erőforrások közösségi tulajdonnak számítottak, hiszen ezek szavatolták a közösség biztonságát és fennmaradását. Ezenközben, ahogyan teltek az évszázadok, a han civilizáció elérte aranykorát, amelyben a fényűző luxus az erkölcsi hanyatlással és eltunyulással párosult. Az amerikaiakra továbbra is „erdei vadakként” tekintettek. És minthogy számukra sem az erdők, sem a benne élők nem jelentettek semmit, így fel sem merülhetett bennük, hogy az ott élő „vadállatokra” embertársaikként tekintsenek. Minthogy az élelmiszerek és a szintetikus anyagok előállítására szolgáló eljárásaik az idővel egyre fejlettebbé váltak, egyre kevesebb földre volt szükségük mezőgazdasági célokra, és amikor végül olcsóbbá vált a fémek mesterséges előállítása, mint a földből való kiásása, még a bányászattal is felhagytak. Így történt az, hogy a han civilizáció – melynek fényűzése és erkölcstelenség minden vágyukat kielégítő gépekkel és technológiai eljárásokkal párosult – annál kevésbé törődött az amerikaiakkal, minél kevesebb munkásra volt szüksége, s végül már teljes közönyt tanúsított irántuk.

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó

Lumira Kiadó elhozza nektek év legjobban várt tini regényét Sajni Pattel:Fények között Dubajban címmel.

 ~~~ Lumira Kör Tag ~~~

Nemrégiben bekerültem egy fantasztikus körbe a Lumira Kör tagjai közé, egy lehetőség számomra, hogy egy eddig hazánkban ismeretlen írónőt bemutathassam nektek. 

Egyúttal megemlítem nektek, hogy Lumira Kiadó ifjúsági/tini regényeit fogok hozni. Egy olyan regényeket, amely kimondottan kellemes, kikapcsolódást nyújtó, könnyű regényeket lehet olvasni. Amit nem csak kikapcsolódást nyújt, hanem értéket is. 

Hawaii-n élő írónő könyvét fogom bemutatni, Sajni Pattel Lumira Kiadó első könyves szerzője, a könyv címe: Sleppeles in Dubai, magyarul Fények között Dubajban.

Ha szereted YA romkom könyveket, akkor tégy próbára, előrendelhető a Lumira Kiadó oldalán.

MEGJELENÉS

2025.11.25-12.1. között

ELŐRENDELÉS

Lumira Kiadó

Sajni Patel

Fények között Dubajban

Figyelem a borító nem végleges, amint végleges borító lesz megosztom veletek. A borító kiadó oldalán találtam.

Tartalom

Nikki és Yash régen elválaszthatatlanok voltak.

Aztán miután a hősnő kamerája eltörött, a szilánkok – átvitt értelemben – a kapcsolatukban is megmaradtak.

Amikor családjaik közös útra indulnak Dubajba a dívalira, azaz a Fények Ünnepére, egyikük sem sejti, hogy ez az út sokkal több lesz egy egyszerű vakációnál. Vagy mégis? A város ragyogása, a tűzijáték és az ünnep fényei alatt régi sebek nyílnak fel… de talán a megbocsátás és az újrakezdés is lehetségessé válik.

A Fények között Dubajban egy kulturális utazás, humorral átszőtt, érzelmes, mégis könnyed történet barátságról, családról, tini szerelemről és arról, hogyan találhatjuk meg újra önmagunkat – és egymást – a világ legfényesebb városában.

Bővebben itt tudod elolvasni az instagram kiadó

Lumira Kiadó instagram

Andris Kalnozols a PesText fesztivál vendége

Andris Kalnozols a PesText fesztivál vendége

Időpont: 2025. november 8. (szombat) 17 óra

Helyszín: Három holló

Moderátor: Makai Máté

A beszélgetés nyelve angol, magyar tolmácsolással.

Tolmácsgépet biztosítanak.

(5) PesText 2025 // Andris Kalnozols | Facebook

https://pestextfestival.hu/programok/

Andris Kalnozols

Sokoldalú alkotó: drámaíróként és rendezőként darabjait a Lett Nemzeti Színház, a Dirty Deal Teatro és a Ģertrūdes Ielas Teātris is játszotta. Bábszínházi társulatot alapított, és már első regényével meghódította hazája közönségét. 

Tudtad?

– Andris Kalnozols nemcsak író, hanem színházi rendező, dramaturg és színész is. Az „Umka.lv” bábszínházi társulat alapítója, és több színházi darabot írt és rendezett.

– Szólíts Naptárnak című regénye eredeti nyelven 2020-ban, a koronavírus-járvány alatt jelent meg. Annak ellenére, hogy ekkor a korlátozások miatt sok könyvesbolt és könyvtár zárva volt, a regényt a kezdetektől fogva nagy érdeklődés övezte.

– A regény másfél éven keresztül vezette a lett bestseller-listákat.

– A regényből Juris Poškus rendezésében nagyjátékfilm is készül, lett és litván koprodukcióban. A forgatás már folyamatban van, a Lett Nemzeti Filmalap és a Litván Filmközpont is támogatja a projektet.

– Kalnozols saját bevallása szerint a regény megírása, az alkotási folyamat gyógyító erejű volt számára. Minden egyes, a Lett Nemzeti Könyvtárban írással töltött napja javított a lelki állapotán, mert úgy érezte, végre igazán őszinte lehet.

Andris Kalnozols a régi talsi kórházban.

„Egyedi humorral megírt mű.”

Madara Melberga

Andris Kalnozols

Szólíts Naptárnak

Prae Kiadó, 2025

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Prae Kiadó

Fülszöveg

Oskar fejből tudja a naptárt, és bárkinek megmondja, mikor van a névnapja. Napközben a városka utcáit rója, figyel, fürkész, ott segít, ahol tud. Oskarnak van édesanyja, vannak barátai, plátói szerelme, mégsem mindennapi figura. Oskar nem a valósághoz tartozik. Nem szeret beszélni, de arról, ami vele történik, kendőzetlen őszinteséggel számol be naplójában. Egy nap úgy dönt, színdarabot ír a szomorúságról, amely akkor éri az embereket, amikor az örömről kiderül, hogy az csupán üres rutin. Ám ahhoz, hogy jó színielőadást alkosson, Oskarnak össze kell szednie a bátorságát, és el kell mesélnie a történetét.

Andris Kalnozols letehetetlen, életigenlő regénye a zárkózott, ám annál jóságosabb és tettre kész fiatalember naplóján keresztül mutatja be egy lett kisváros különc, esendő figuráit, ismerős és rejtett zugait, ahol a legegyszerűbb dolgokból is csoda fakadhat. 

A Szólíts Naptárnak humoros, lírai története a köztünk járó hősökről és a másokhoz való kapcsolódás erejéről szól. Arról, hogy időnként közülük is a legcsendesebb figurák hordozzák a legnagyobb történeteket.

Az utóbbi évek legsikeresebb lett regénye. Számos nyelvre lefordították, népszerű színdarab és film is készült belőle Juris Poškus rendezésében.

Rövid idézet a regényből:

„Ma vasárnap van, és kezdődik a tavasz első hónapja, de nem maga a tavasz. Általában a tavasz a születésnapomon kezdődik, ám ez egy szökőév, és nagyon valószínű, hogy a tavasz egy naptári nappal később lesz. Ezt még nem tudom, de majd megtudom. Ma sétálok egyet, és átgondolom a következő lépéseket. Megfontoltan és óvatosan kell eljárni, hogy rendbe tudjam tenni az életemet, és kapcsolatba lépjek azokkal az emberekkel, akik jót akarnak nekem. Azt hiszem, ez az, amiből a hétköznapoknak állni kell. Rendbe rakni a szobádat és a gondolataidat, megköszönni az embereknek, akik adtak neked valamit anélkül, hogy cserébe bármit is elvárnának.” 

Beleolvasó

április 6. 

Elaludtam, és arra ébredtem, hogy egy láncfűrész dübörög az udvaron, amiről kiderült, hogy egy szürkésfehér Stella moped. Régi. Emlékszem, amikor gyerek voltam, a nagyfiúk jártak ilyennel a házak és a tavak körül. A Stella semmi volt Lenin ordításához képest. Kiderült, hogy Janīna már régen elrendezett mindent. Stella egy igazi kis motorbicikli. És ő egy hölgy, nem férfi vagy semleges nemű. Az én Stellám. Régen Lenin bátyjáé volt, de miután ő a halála után már nem motorozott vele, évek óta csak a szomszéd garázsában állt. Stella ápolt és jó állapotban van. Lenin általában elég pedáns. Ez egy pluszpont neki. Lenin szerint Stella akár 60 km/h sebességre is képes, és azt akarja, hogy én vezessem.

Visszatértem a földre. Minden rendben ment, és csak egyszer estem el, de az a végén volt, és szinte nem is számított. Egészen a Jövőig vezettem, mert az mindig útba esik. És rendszeresen oda kell járnom majd. Egyszer sem okoztam balesetet. Közel sem. A körforgalomnál megálltam, körülnéztem, hogy jön-e valaki, aztán gázt adtam. Egyszer még 20 kilométer/órás sebességig is elmentem, ezt mutatta a sebességmérő. De aztán már nem voltam vakmerő, és normálisan mentem 10 km/h-val. Ha lehet szeretni a gépeket, akkor én szeretem az én Stellámat. Most már december 25-e is ünnep.

április 7.

Zina, Zinaīda, Helmuts. Tudjátok, mit fogok csinálni? Stella és én üzleti útra megyünk a Jövőbe, és utána motorozni fogunk az országúton. Lógunk egy kicsit, ahogy a felnőtt gyerekek mondják.

április 8.

Furcsa ez a kisfiú. Már minden házban jártam a környéken, de úgy tűnik, csak öregemberek laknak ott. Bár nem jártam az összesben. De a Krikai, Bezdibeni és Blanki házakban nincs semmi jele annak, hogy egy iskolás gyerek lakna bennük. Csak nagymamák és nagypapák. Igaz, hogy nem beszéltem senkivel. Itt jön egy másik probléma – tulajdonképpen nekem a színház dolgait kéne intézni és a Jövő helyiségeiről tárgyalni, de ezt nem tudom megtenni. Az, hogy nem beszélgetek, zavaró kezd lenni. Ez még soha nem történt meg korábban. A hallgatás sokszor megszabadított a felesleges emberektől. De most szükségem van rájuk. Nem vagyok hozzászokva.

április 9.

Amikor a nap lenyugodott, a fák teteje vörösen izzott. A nap ezen a bolygón már szörnyen régóta és gyakran lemegy. Aztán újra felkel. De melyik volt előbb – a naplemente vagy a hajnal?

április 10. 

Joszif nagyon kedves, és persze idős. És nem beszél sokat, úgyhogy jól kijövünk egymással. Nem számítottam rá, hogy a Jövőben találkozom valakivel, de kiderült, hogy Joszifé a Jövő földterülete és a gyárépületek, amik senkinek sem kellettek. Ott egy kis asztalosműhelyt rendezett be saját használatra, ahol fusizik. Az épületek szétkorhadtak, csinálj csak, amit akarsz, mondta nekem. Csak legyél nagyon óvatos. Azt válaszoltam, hogy mi többnyire idősek vagyunk. Nem tudom, nincs sok tapasztalatom a beszélgetésben. Aztán kérdeztem az itteni kisfiúról, de Joszif azt mondta, hogy itt nincsenek gyerekek. Hacsak a legközelebbi faluból, Mundigciemsből nem ugranak át ide.

Így hát megkaptam a helyiségeket, és Stellával elmentünk, hogy közöljük a jó hírt Janīnával és a színtársulattal.

Anita, Anitra, Annika, Agraphena, azaz Körte. Anitra volt az egyik menyasszony Ibsen Peer Gyntjében. Annika az én osztályomba járt. A körte ősszel lóg a fákról. Anita a kedvencem.

április 11.

Ma Janīnával millió cukkinimagot ültettünk el. Mindenféle üvegekbe, tejfölösüvegekbe, csíráztató dobozokba. Mindenhova, ahova földet lehet önteni és magot tenni. Janīna maga csíráztatja a cukkinit. Mondtam neki, hogy elmehetsz a piacra és megveheted az öregasszonyoktól. Azt is mondtam, hogy uborkát, paradicsomot és ilyesmit is lehet kapni. A változatosság nagy érték, mondtam Janīnának, mert nemrég hallottam a tévében. De Janīna sokáig hallgatott, aztán azt mondta, hogy nem kell. Mégsem kellene annyit beszélnem. Így hát csendben folytattuk a cukkini vetését. Egész nap. És késő este, amikor elvetettük az utolsó napsugarakkal az utolsó cukkinimagokat is, Janīna azt mondta, hogy oké, akkor most elmondom neked.

április 12.

Janīna tegnap mindent elmondott. Nem tudom, mit mondjak. Dióhéjban annyi, hogy kiderült, hogy az összes a cukkini, amit termeszt, az első szerelme. Háborús idők voltak és éhínség, és a kedvese, Juris K., akinek a vezetéknevét még nem árulom el, titokban zöldségeket ültetett a város összes ágyásába, hogy ősszel az emberek idejöhessenek enni. Egyébként csak a tisztek jártak oda, hogy megnézzék a virágokat. Valaki kiszagolta, és elkezdte keresni a tettest. És megtalálták Janīna Jurisát a magok nyomán a házban. Börtönbe csukták, és ott megverték. Nagyon csúnyán megverték, a fejét is. És amikor Juris majdnem meghalt, kórházba vitték. Nem emlékezett semmire. Csak Janīnára. Az időérzéke is elveszett. Minden egy örökkévalóságnak tűnt neki. Janīna például kiment, hogy hívja a nővért, és két perccel később visszatért, de Juris ez idő alatt hangosan sírt, és a nevét kiabálta. Nagyon izgatott lett, és azt kérdezte: Hol voltál ilyen sokáig? Évek óta várok rád. Janīna elhatározta, hogy a kórházban marad, és egy pillanatra sem mozdul Juris mellől, de aztán, amikor több orvos sem tudta rávenni, hogy távozzon, katonák jöttek és elvezették. Másnap reggel, amikor újra bement, kiderült, hogy Juris az éjszaka folyamán meghalt. Janīna egy cukkinimagot talált az inge zsebében. Ez volt az utolsó dolog, ami élete szerelméből megmaradt. Egy magszem.

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Hogyan határozza meg az anyák félelme a fiúk jövőjét? Avagy egy fiú három párhuzamos története

 Florence Knapp: 

Nevek

„Holnap – ha egyáltalán eljön a reggel, ha a vihar végre alábbhagy – Cora be fogja jegyeztetni a kisfia nevét. Vagy talán, és ez aggasztja igazán, épp ezzel dönti el, kivé is válik majd a gyermeke.”

Hogyan határozza meg az anyák félelme a fiúk jövőjét? Avagy egy fiú három párhuzamos története

Megjelenés: november 4.
Fordító: Csonka Ágnes
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 368 oldal

Leírás

Florence Knapp Nevek című regénye az identitás, a választás és a következmények regénye. A történet három párhuzamos életutat követ – ugyanannak a fiúnak három lehetséges történetét –, amelyek egyetlen közös pontból, egy anya döntéséből ágaznak szét. Minden változatban más név, más sors, más önazonosság, és mindegyikben ugyanaz a kérdés: mit öröklünk a múltból, és mi az, amit magunknak kell kitalálnunk?

Knapp finoman szövi össze a személyes drámát a társadalmi kérdésekkel: hogyan határozza meg az anyák félelme és hallgatása a fiúk jövőjét? Hogyan lesz a név – az identitás legelső formája – a túlélés vagy a menekülés eszköze? A Nevek szerkezete emlékeztet Paul Auster 4 3 2 1 című regényére, de Knapp történetmesélése intimebb, sűrűbb, kelet-európaibb. Nem grandiózus életregényt ír, hanem mikroszkóp alá teszi a döntéseket, amelyek egy életet is átrendezhetnek.

Ez a könyv nem a válaszokról szól, hanem arról, hányféleképpen mondhatjuk ki: „én”. Az Nevek egyszerre családregény, identitásdráma és kísérlet arra, hogy megértsük: lehet-e egy név mögött több igazság is.

Fülszöveg

1987-et írunk. Egy pusztító vihar után Cora kilencéves lányával útnak indul, hogy hivatalosan is bejegyezze újszülött fia nevét. Férje ragaszkodik hozzá, hogy a családi hagyományt követve a baba az ő nevét örökölje, ahogyan már generációk óta minden elsőszülött fiú. Amikor azonban Cora a döntés pillanatához ér, meginog. A férje akaratának engedni a biztonságosabb út. De vajon helyes-e, hogy a fiuk olyan nevet kapjon, amelyet zsarnoki férfiak egész sora viselt?

A döntés, amit Cora azon a napon meghoz, mindnyájuk életét örökre megváltoztatja.

Hét évvel később a fiú neve Bear; a nővére választotta így, és a név éppoly elemi erővel formálja a sorsát, mint az a vihar, amelynek idején megszületett. Vagy talán Julian, az a név, amit anyja szívből szeretett volna adni neki, abban a reményben, hogy így lehet majd igazán önmaga. Vagy mégis Gordon, az apja után, akinek keménysége és kegyetlensége lassan rányomja bélyegét a fiúra is, de talán még nem késő megállítani ezt az örökséget.

A Nevek megrendítő és reményteli regény az identitásról, a szabad választás hatalmáról, és arról, hogyan fonódhat egyetlen döntés köré egy egész élet. Egy család története ez – és a szereteté, amely a legzordabb sors ellenére is képes tovább élni.

A szerzőről

Florence Knapp korábban egy több évszázados múltra visszatekintő steppelési technikáról írt ismeretterjesztő könyvet, valamint közreműködött egy másik kötet elkészítésében a londoni V&A Múzeum számára. Jelenleg London közelében él férjével és kutyájukkal; két gyermekük már kirepült a családi fészekből. A Nevek Florence első regénye, amelynek a kiadási jogait eddig több mint húsz nyelvterületre adták el.

Mások a kötetről

„Gyönyörűen elmesélt történet arról, hogyan alakulhat egy gyermek sorsa három különböző névvel, három különböző forgatókönyv mentén... Ne hagyd ki!” - Elin Hilderbrand

„Igazán gyönyörű, szívet kitáró történet… Nem tudtam letenni.” - Ann Napolitano

„A történetmesélés igazi mesterműve… mélyen elgondolkodtató.” - Alison Espach 

„Lebilincselve olvastam. Erőteljes, megható és gyönyörű.” - Marian Keyes

„Fenséges… Olvasd el! Igazán különleges.” - Chris Whitaker

„Finoman kimunkált… Ez a regény nagyot fog szólni.” - Jennie Godfrey

„Kísérteties és szívből jövő; teljes figyelmet követel.” - Claire Daverley

„Különleges könyv… Dühöngtem, drukkoltam, és könnyekig hatódtam.” - Elizabeth Macneal

„Merész, magával ragadó és mélyen megrendítő.” - Anne Griffin

„Szívszorító.” - Miranda Cowley Heller

„Egyedülállóan eredeti.” - Jojo Moyes

„Az utóbbi évek legjobb debütáló regénye.” - Sunday Times

Részlet a kötetből 

– Miért fontos ez? Mármint apának. Hogy ugyanaz legyen a nevük.

Cora legszívesebben azt felelné, hogy azért fontos, mert néha a nagy, erős férfiak belül kicsinek érzik magukat. Mert egyes férfiak – például Gordon apja – úgy élik le az életüket, hogy tökéletesnek hiszik magukat, és úgy gondolják, hogy a gyerekeiknek és a gyerekeik gyerekeinek is az ő nevüket kell továbbvinniük. Mert néha nagyobb szükségük van az előző nemzedékek elégedettségére, mint a következő generációk szeretetére. Cora szemében ez mellkasdöngető, törzsi viselkedésnek tűnik. De ezt nem mondja el Maiának. A lánya már így is sok mindenre felfigyel. A veszekedések utáni reggeleken, bármilyen némán is tűrt Cora, Maia mindig megáll mögötte a konyhában, a mosogató mellett, átkarolja a derekát, és megszólal: „Én kedves anyukám”, miközben az arcát Cora hátának támasztja. Cora ilyenkor látja rajta az együttérzést, a közös szomorúságot. És egy ízben a nedvességet is a ruhája hátulján, ahol Maia arca pillanatokkal korábban hozzáért.

– Van, akinek fontos a hagyomány – feleli helyette.

– De az is fontos, hogy saját neved legyen. Néha nem? Talán még apa is örült volna, ha saját neve van.

Cora elengedi a babakocsit, hogy átkarolja Maia vállát.

– Okos kislány vagy.

Megint azon töpreng, vajon helyes-e, amit tesz. Részleteiben, egészében. Hogy Gordon számára helyénvaló-e folytatni ezt a hagyományt. Talán azzal, hogy elfogadja az életet az apja és a nagyapja árnyékában, állandóvá teszi az összehasonlítást, és még súlyosabbá teszi a terhet önmaga számára. Talán felszabadulás lenne, ha a gyermeküket másképp neveznék el. Eleinte nem, de később biztosan.

És ott van Maia. Nem épp arra tanítja a lányát, hogy fontosabb a békesség, mint hogy helyesen cselekedjen? Cora azon tűnődik, vajon mit gondol róla Maia azok után, hogy beleegyezett, zsarnok férfiak generációihoz kötődő nevet ad az öccsének. És rájön, hogy bár Maia nevét eredetileg néma köteléknek szánta kettejük között, a jelentésének felfedése teher is lehet a kislány számára. Talán ezzel akaratlanul is azt sugallja neki, hogy az ő életüknek is ugyanazt a pályát kell követnie, pedig valójában abban reménykedik, hogy a gyermekei a saját útjukat járják majd.

Agave Könyvek

H. P. Lovecraft - François Baranger: Rémület Dunwichben - Megjelenik október 31-én!

 H. P. Lovecraft – François Baranger 

Rémület Dunwichben

 

Sorszámozott, egyedi kiadás limitált példányszámban!

Megjelenik október 31-én!

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította: Galamb Zoltán

Borítóterv és az album képei: François Baranger

A kötetről

 

Dunwichben, Massachusetts egy távoli, sötét erdőkkel borított, homályos völgyek mélyén meglapuló kicsiny falujában, ahol még élnek a régi boszorkánytörténetek hagyományai, a föld alól előtörő furcsa zajokat visszhangoznak a rejtélyes kőkörökkel koronázott domboldalak.

Lavinia Whateley-nek, a környék egy magányos farmján élő egyszerű parasztasszonynak, ismeretlen apától származó gyermeke születik. A rút arcú és természetellenes ütemben növekvő Wilburt a falusiak bizalmatlanságától övezve az öreg Whateley, Lavinia atyja neveli fel. Az öreg Whateley-t mindig is körüllengte a boszorkányság gyanúja, és úgy tűnik, nagyatyja halála után az immár felnőtté vált Wilbur gyarapítani kívánja a megörökölt, istentelen tudást. E célból felkeresi az arkhami Miskatonic Egyetemet, hogy megszerezze a pokoli Necronomicon egy példányát, mellyel kiegészítheti saját, hiányos kötetét. Armitage professzor, megsejtve látogatója rosszindulatú szándékait, megtagadja kérését. A megszállott Wilbur az éjszaka sötétjében betör a könyvtárba, tragikus események láncolatát indítva el ezzel…

 

A sűrű erdők által borított völgyekben kecskefejők rikoltoznak, készen arra, hogy elkapják a haldoklók testéből kirebbenő lelket. Lovecraft ezúttal nem a Cthulhu hívása vagy Az őrület hegyei grandiózus és különleges tájaira invitálja olvasóit, hanem a szívének oly kedves Új-Angliába, ahol sok más története is játszódik. François Baranger, a híres illusztrátor, számos videójáték és film látványvilágának tervezője, akit mindig is lenyűgözött H. P. Lovecraft világa, most azt a „ciklopszi” feladatot tűzte ki célul, hogy e tájra kalauzoljon minket.

 

„Lovecraft világa lényegéből eredően ábrázolhatatlan. Műveiben maga is gyakran hangsúlyozza, hogy a bennük megjelenő rettenetes dolgok kívül esnek az érzékszerveinken keresztül megismerhető valóság keretein. Akkor hát hogyan képes erre mégis François Baranger? Mi a vezérelve? Nem tudom megmondani, de annyi biztos, hogy működik.”

 

Joann Sfar

A szerzőkről

 

Howard Phillips Lovecraft (1890–1937) amerikai írót ma a fantasztikus irodalom és a különleges atmoszfé­rájú rémtörténetek, a kozmikus horror egyik legnagyobb mestereként tartják számon. Életében azonban alig részesült elismerésben: műveit főként ponyvamagazinok közölték, a szélesebb közönség figyelmét nem sikerült elnyernie. Ennek ellenére életműve kétségtelenül a 20. század legjelentősebb írói közé emeli őt. Az 1970-es években kezdődött művei újrafelfedezése, kultikus szerzővé vált. Az általa megalkotott mitológia – melyben az emberiségnél ezerszer idősebb, felfoghatatlan hatalmú kozmikus lények jelennek meg – azóta is számtalan írót, zenészt, képzőművészt, filmrendezőt és játékfejlesztőt inspirál világszerte.

 

Lovecraft egyik legismertebb novellája, a Rémület Dunwichben, hátborzongató részletességgel idézi meg az elzárt, vidéki Amerika babonás világát. A történet lassan kibontakozó feszültsége, a fokozatosan feltáruló iszonyat és a természetfeletti jelenlét érzékeltetése a szerző sajátos kozmikus horrorjának markáns példája: olyan világba vezet, ahol az ember csupán parányi és kiszolgáltatott szereplő az univerzum ősi, megfejthetetlen erőinek színpadán.

 

François Baranger 1970-ben született, sokoldalú francia művész és illusztrátor. Pályafutása során számos nagy sikerű filmhez – köztük a Harry Potter, A titánok harca és A szépség és a szörnyeteg – valamint olyan elis­mert videojátékokhoz, mint a Heavy Rain vagy a Beyond: Two Souls készített látványterveket. Emellett számtalan könyvborító is fűződik a nevéhez. Első tudományos-fantasztikus regényét, a Dominium Mundit 2013-ban írta, ezt követte 2017-ben a The Domino Effect című thriller.

 

Lovecraft munkásságával fiatalon, elsősorban szerepjátékokon keresztül ismerkedett meg, és azóta is szenve­délyesen vonzódik minden fantáziavilághoz – különösen a providence-i író által teremtett kozmikus mitológiához. Hosszú éveken át álmodott arról, hogy egyszer kézbe vehesse Lovecraft műveinek egy illusztrált kiadását – végül úgy döntött, maga valósítja meg ezt az álmot. Elsőként a klasszikus Cthulhu hívását illusztrálta, majd a szenvedé­lyes munka nyomán megszületett Az őrület hegyei kétkötetes albuma is. Ezt követte a Rémület Dunwichben, amely tovább mélyíti Baranger sajátos, fenségesen nyomasztó látomását Lovecraft világáról.

 

A sorozat kapható, további kötetei:

Az első rész

A második rész

 

Az új kötet előrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó