John Cure: Nukleáris tél - ("John Cure tudd mesélni, elmondani a küzdelmet, hogy egy férfi miken mehet keresztül, érzések, gondolatok úgy megírni, mintha maga tapasztalta volna meg.")

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és John Cure írónak, hogy elolvashattam a Nukleáris tél című könyvét. Bár klisés történet, de még mindig tudd újat mutatni. Ezek után máskor is olvasnék még az írótól.

John Cure

Nukleáris tél

Tartalom

 AZ EMBEREK A TÚLÉLÉSÉRT KÜZDENEK

A nagy tisztító háború pusztítása után a világ megmerevedett. Az eget beborította a radioaktív felhő, a Föld hőmérséklete lehűlt, a kormányok összeomlottak, és a törvények elvesztették értelmüket. Az emberek pedig olyan szörnyűségekre vetemedtek, amelyekre senki sem gondolt volna…

Noát múltjának sötét árnyai és a nagy tisztító háború első napjainak emléke gyötri. Amikor tizennégy éves húga, Lily nyomtalanul eltűnik a szigorú és embertelen törvények uralta vidéken, a fiú elszántan a keresésére indul. Útja során rájön, hogy testvérét egy rejtélyes csoport, a Húsevők Közössége rabolta el, amelynek tagjai a föld alatti területeket uralják.

A Vágóhíd, ahol a Húsevők Közössége élelemmel látja el a föld alatti világban élő embereket, egy veszéllyel teli hely. Noa a rejtélyek mélyébe veti magát, és miközben felfedezi ezen kegyetlen csoport működését és a Henteseik tevékenységét, csatlakozik az ellenálláshoz. Ez a csoport reménytelenül harcol a túlélésért, az emberi méltóságért és a megváltásért. Cselekedeteik olyan vihart gerjesztenek, amelyek az emberi szív minden zugába betörnek.

A Nukleáris tél egy lélegzetelállító posztapokaliptikus kaland, melyben a hideg és sötétség ellenére a remény sugárzik.

Véleményem

5/5

John Cure írótól olvastam régebben egy két könyvét, de egyik sem fogott meg annyira, mint ez a könyv, a  Nukleáris tél. A borító megfogott, aztán a fülszöveg, hát mit mondjak, kellett. S közben arra gondoltam, hogy miért nem lehet hazai szerzőktől filmet, vagy sorozatot forgatni. Mondjuk, ezzel a könyvvel lehetne kezdeni.. Szeretem az ilyen könyveket, bár klisés, de mégis pont az ilyen könyvekért vagyok oda. 

Adva van a katasztrófa egy férfi, aki egy döntést hozz meg..  Mi kelhet még? Ugye? Minden történetben adott egy cél, hogy megmentsen a világot, vagy épp hozzátartozóját, szeretem az ilyen könyveket, főleg, ha olyan gondolatok vannak benne, amit meg is tudok osztani. Bár sokáig tartott megírnom a könyvről a véleményemet, ezúton is elnézést kérek.  Messze ez a könyv volt a legjobb számomra.

Nem volt unalmas, nem volt lapos történet. Filmszerűen pörgött az esemény. Adott egy katona, aki történet végére kezd másképp gondolkodni, a vele történtek kapcsolatban és úgy az egész világgal, történet végére megváltozik. Olvasás közben, arra gondoltam, hogy milyen lehetne filmet készíteni belőle. Szerintem nem lenne rossz. Az alapja meg van.Nagyon kevés történet van, amire azt lehet mondani egyedi, hiszen sokan megírták már sokféleképpen, és pont ez miatt tetszett. Mert sokféleképpen lehet elmondani, mesélni egy történetet.  Ahogy egy ilyen eseményt is. John Cure tudd mesélni, elmondani a küzdelmet, hogy egy férfi miken mehet keresztül, érzések, gondolatok úgy megírni, mintha maga tapasztalta volna meg.

Ha John Cure-tól szeretnél olvasni, akkor mindenképp ezzel a könyvvel kezd. Nekem bejött, bízom benne, hogy neked is.

Azt hiszem, ezek után valamikor egyszer a többi könyveit beszerzem majd. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik az ilye posztapokaliptikus, világ vége hangulatot. Számomra ezzel a könyvvel megfogott az író, hogy tényleg elolvashassam a többi köteteit.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ángyán Patrícia - ("Az írás számomra nem csupán munka, hanem szenvedély, amelyben érzelmeket, kapcsolati dinamikákat és önismereti folyamatokat dolgozok fel.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ángyán Patrícia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Szeszélyes játékok című kötet. Ez a kötet ellenségekből szerelmespárok alkotják.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Fiatal romantikus szerző vagyok, kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem. Az írás számomra nem csupán munka, hanem szenvedély, amelyben érzelmeket, kapcsolati dinamikákat és önismereti folyamatokat dolgozok fel. Az elmúlt időszakban már megjelent néhány regényem, és a visszajelzések, valamint az írás öröme alapján várhatóan lesz is még több a jövőben. Történeteim középpontjában gyakran a párkapcsolatok, a belső változások és az újrakezdés állnak, igyekszem hitelesen és érzékenyen ábrázolni az emberi lélek rezdüléseit.

Az írói munkám mellett publikálok is – például a Glamour felületén rendszeresen jelennek meg cikkeim olyan témákban, mint a mentális egészség, önreflexió vagy a kapcsolati egyensúly. Fontos számomra a közösségi kapcsolat az olvasóimmal: igyekszem figyelni a visszajelzésekre, inspirációt meríteni belőlük, és ezeket beépíteni a történeteimbe.

Empatikus, figyelmes embernek tartanak, akinek fontos, hogy hogyan bánik másokkal – hiszek abban, hogy ez visszahat. A hitem is meghatározó része az életemnek, erőt és irányt ad az alkotásban. A személyes fejlődést is mindig szem előtt tartom.

Hiszek abban, hogy jobb élni a „hoppá” mint a „mi lett volna, ha” szemlélettel, és abban is, hogy az írás képes gyógyítani – engem is, másokat is.

Könyveim és írói munkásságom elérhető itt.

A Szeszélyes játékok címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az írásra mindig alaposan felkészülök: rengeteg témának néztem utána és mélyedtem el bennük, hogy hiteles és élő világokat alkothassak. Kutattam például a képregényírás és rajzolás művészetét, a cseresznyevirágzás japán ünnepének hagyományait, Milánó városának hangulatát, vagy épp az autószerelés és autóversenyzés részleteit is. Fontos számomra, hogy az olvasóim olyan történeteket kapjanak, amelyekben minden apró részlet a helyén van.

A regény mögött körülbelül két hónap intenzív, rendszeres írási munka áll, majd ezt követi egy hónapnyi szerkesztési folyamat, ahol minden szónak helyet keresek, hogy a végeredmény igazán magával ragadó legyen.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimet elsősorban a fantáziám inspirálja, mégis minden egyes sor mögött ott rejtőzik valami belőlem is. A szereplők belső gondolatai, vívódásai vagy épp felismerései gyakran visszhangozzák azokat az élményeket és tanulságokat, amelyeken én magam is keresztülmentem. Természetesen nem minden történet személyes, de törekszem arra, hogy az Olvasók számára átadhassam mindazt a tapasztalatot, érzést és bölcsességet, amit az életem eddig hozott – olykor kimondva, máskor a sorok között megbújva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás mindig is közel állt hozzám, de igazán az egyetemi éveim alatt kezdtem el mélyebben foglalkozni vele. Azóta napi szinten tevékenykedem ebben a szakmában, és az évek során rengeteget tanultam, tapasztaltam – mindez folyamatosan formálta a stílusomat, gondolkodásmódomat és jövőmet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Romantikus zsánerben írok, és jelenleg nem is tervezek elmozdulni ettől az iránytól. Talán egyszer születik majd egy romantikus krimi is, de egyelőre a szenvedélyekkel, izgalmakkal és olykor fájdalmas becsapásokkal átszőtt történetek világa az, ahol igazán otthon érzem magam. Ezekben a regényekben lehetőségem van megmutatni az érzelmek legfinomabb rezdüléseit, a kapcsolatok törékenységét és szépségét – azt a hullámzást, ami az emberi szív legmélyéről fakad. Számomra ez a romantika igazi lényege: nem csupán a szerelem, hanem az út, ami elvezet hozzá.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez egy nagyon megható kérdés számomra. Mindig szívmelengető pillanat, amikor végignézek egy elkészült történeten, és ráeszmélek: ezt is megírtam. Kell egy kis idő, mire feldolgozom, mert ilyenkor nemcsak egy könyvet látok magam előtt, hanem azt az utat is, amit bejártam hozzá – honnan indultam, hova jutottam. Minden egyes regény mögött ott van a lelkem egy darabja, és számomra ez teszi az írást igazán meghatóvá és valóságossá.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nincs álnevem, és igazából soha nem is jutott eszembe, hogy legyen. Azt szeretném, ha mindenki tudná, ki is az, aki ezeket a történeteket írja – hogy Ángyán Patrícia nemcsak egy név a borítón, hanem egy valós ember, aki a szívét és gondolatait adja minden egyes könyvéhez. Hiszek abban, hogy az őszinteség az egyik legerősebb kapocs író és olvasó között – és számomra ez így hiteles.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elmondhatatlan érzés volt. Főleg, amikor először pillantottam meg a könyvemet egy könyvesbolt polcán. Az a pillanat valósággal átütött – mintha egyszerre ért volna össze minden álom, minden fáradtság, minden éjszakába nyúló írás. Egy mérföldkő volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Ott állni előtte, és tudni, hogy az én nevem van rajta, az én történetem él benne – leírhatatlanul sokat jelentett. Ez az érzés azóta is velem marad, minden alkalommal, amikor egy új könyv születik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Általában van egy határozott ötletem, amit végig szeretnék vinni, de az írás számomra mindig egy élő, alakuló folyamat. Ha közben megszólal bennem egy másik, erősebbnek érzett ihlet vagy új gondolat, akkor nem félek változtatni. Hiszek abban, hogy a történet közben is formálhatja önmagát – a célom mindig az, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőle. Nem ragaszkodom görcsösen a tervekhez, mert sokszor éppen a spontán fordulatok hozzák el azt a többletet, amitől egy történet igazán élni kezd.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen, nekem is megvannak a kedvenc jeleneteim, amelyeket időről időre újraolvasok, vagy váratlanul eszembe jutnak, és ilyenkor magamban újrajátszom őket. Volt olyan rész is, amelynek megírása nehezebben ment, de pontosan ez az, ami szerintem különlegessé teszi a történetet — hogy vannak könnyebb és nehezebb pillanatok, árnyalatok és mélységek, melyek együtt alkotják azt a sokszínűséget, amit az olvasók megszeretnek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Vannak eszközeim és módszereim az inspiráció megszerzésére, de azt hiszem, ezeket inkább megtartom magamnak — így megmarad egy kis titok is a folyamat mögött. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm mindig az első, aki elolvassa a kéziratot, és vele együtt dolgozom azon, hogy a történet a lehető legjobb formáját nyerje. Ugyanakkor a cselekmény alakulásába senki sem szól bele – ez teljes mértékben az én döntésem és felelősségem. Miután a könyv a kezekbe kerül az olvasóknál, onnantól kezdve a visszajelzésekből követem nyomon, hogy ki mikor olvasta el az adott regényt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon támogatóak mindannyian, és minden megjelenésnél velem együtt izgulnak, örülnek és olvasnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Rengeteg bejegyzés, poszt és videó készül, amelyekkel szeretném még jobban felkelteni az olvasók érdeklődését a könyveim iránt — és talán arra is ösztönözni őket, hogy megismerjenek még egy történetet is…

Álomgyár Kiadó

Ángyán Patrícia írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lenora Sandell -("Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lenora Sandell írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Veszélyes vágyak kötet. Kötet romantikus erotikus zsánerben íródott, mely sokak kedvence az olvasóknak.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok!

Harmincegy éves vagyok, egy Tolna megyei kis faluban élek a férjemmel és a kiskutyámmal. A szakmám kozmetikus, bár az elmúlt években Ausztriában éltünk, és akkor nem ezen a területen tevékenykedtem. Most már végleg hazaköltöztünk, és nagyon jó érzés újra itthon alakítani a mindennapjainkat.

A Veszélyes vágyak címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Hű, igen, rengeteg kutatómunkát igényelt! Sok helyszínnek és történésnek utána kellett néznem, hiszen nem jártam még ott, és nem éltem át mindazt, amiről írok. Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. Volt például egy rész, ami miatt majdnem egy teljes éjszakán át bújtam az internetet . 

Az írás összesen néhány hónapot vett igénybe, de mivel imádtam csinálni, minden szabadidőmet ennek szenteltem. Sokszor nagyon keveset aludtam, mert ha kitaláltam a fejemben a folytatást, azonnal le kellett írnom. Ha csak 10 percem volt, gyorsan beírtam pár sort. Alig vártam mindig, hogy újra leülhessek a laptop elé.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sokkal inkább a fantázia. Vannak benne olyan részek, amelyek a valóságban nagyon távol állnak tőlem, mégis muszáj volt beleírnom őket, mert a történet megkívánta.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazából nem is tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött. Kb másfél éve, a szabadidőmben elkezdtem írni egy regényt, mindenféle cél nélkül , csak ki akartam próbálni, milyen érzés a semmiből megalkotni egy történetet. Annyira magával ragadott, hogy nem tudtam abbahagyni, és lassan arról kezdtem álmodni, hogy egyszer talán ki is adhatom. Azt  végül nem éreztem elég jónak, ezért írtam egy másikat , ez lett a Veszélyes vágyak. Az Álomgyár gondozásában megjelenni a legnagyobb álmom volt. Tudatosan manifesztáltam ezt, és most hihetetlen érzés, hogy valóra vált. 

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Most nagyon élvezem ezt a zsánert, nem tervezek eltávolodni tőle,  de ki tudja, mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Főleg boldogság és izgalom – hiszen látom, hogy összeállt, amit megálmodtam. De van benne egy kis hiányérzet is, mert annyira szerettem írni, hogy nehéz elengedni. 

Miért pont ezt az írói álneved?

Valami igazán különlegeset szerettem volna. Így született meg az álnév: a családnevem, a keresztnevem és a kutyusom neve keveredéséből.  Minden alkalommal mosolyt csal az arcomra, amikor leírom.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert leginkább ebben a zsánerben olvastam, így teljesen természetes volt, hogy ebben próbálom ki magam íróként is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még mindig hihetetlen. Néha csak ülök, és lapozgatom a könyvet, próbálom felfogni, hogy ez  tényleg az enyém.  

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább spontán vagyok. Amikor jön egy ötlet, azonnal leírom, akár csak pár mondatot is. Nem készítek szigorú tervet, hagyom, hogy a történet vigyen magával..

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak kedvenceim, amiket már többször is visszaolvastam. És bizony volt olyan jelenet is, amit rengetegszer átírtam, újra meg újra, mert nem éreztem elég jónak. Volt néhány, ami több órát is igénybe vett, mire végre úgy éreztem, hogy igazán jó lett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Kitalálok egy alapötletet, és onnantól egyre jobban kibontakozik, formálódik. Az inspirációt leginkább a fantáziám adja, írás közben sokszor maguk a karakterek és a helyzetek mutatják meg, merre haladjon tovább a történet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Amikor elkészült a kézirat, a szerkesztőm olvasta el először. Nagyon hálás vagyok neki, mert rengeteget segített abban, hogy a könyv a lehető legjobb formáját nyerje el. A tanácsait mindig megfogadtam, de a történet alakulásába nem szólt bele. Szerencsére egy nagyon jófej szerkesztőt kaptam magam mellé, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

A férjemnek sokszor felolvastam belőle részleteket, így ő végig tudta, hol tart a történet, és mindvégig hatalmas támaszom volt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon sokáig csak a férjem tudta, később az egyik legjobb barátnőm is beavatott lett, majd a szüleim, a mamám és a nővéreim. Nagyon izgultam, hogyan fogadják majd, de szerencsére nagyon örültek neki, és támogattak. A tágabb család és a hozzám közel álló barátok pedig a megjelenés előtt értesültek róla.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást, nagyon jó érzés, hogy ennyi szeretetet kap a Veszélyes vágyak. Az írás számomra hatalmas öröm, és nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőségem még ebben az évben új regénnyel jelentkezni. Dolgozom rajta, és remélem, hogy hamarosan újabb történettel lephetem meg az olvasóimat.

Lenora Sandell szerzői oldala

Álomgyár Kiadó

Álomgyár Kiadó júliusi raklapvásár

Álomgyár Kiadó újabb raklap vásárokat szervez az olvasóinak, így megosztom veletek, hogy hol lesznek. A dátumokra kantitva érhetitek el az eseményt.  

 Raklapvásárok:

2025. 07.06. Szeged

2025. 07.13. Kecskemét

2025.07.13. Siófok

2025.07.20. Pomáz

2025.07.20. Pécs

2025.07.27. Várpalota

Könyvbemutató Szolnokon az Álomgyár Kiadó egyik első könyves szerzőjével Andrea O'Lacy írónő

2025.június 26-án délután 17.00-kor lesz Szolnokon Verseghy Ferenc  Könyvtárban könyvbemutató.

Az Álomgyár Kiadónál jelent meg az írónő  első kötete Andrea O'Lacy:Lady Anna Bell címmel, mely engem a borító fogott meg, majd a fülszövege. Szeretem a romantikus történelmi regényeket. Én biztos befogom szerezni.

Mivel itt van szomszédban a könyvbemutató, biztos elfogok menni és készítek róla blogbejegyzést. Addig is ajánlom nektek a lehetőséget, hiszen helyszínen van rá lehetőség megvásárolni a könyvet és dedikáltatni is.

Andrea O'Lacy:

Lady Anna Bell

(Két világ közt)

Tartalom

Anna Bell, a szelíd, kíváncsi, mély érzésű cselédlány váratlanul a nemesek világában találja magát. Féktelen tudásszomja és borotvaéles esze révén hamar beilleszkedik – erre szükség is van, hiszen származását titkolnia kell. Azonban apró-cseprő botlásai okoznak némi problémát…

Lord Gabriel Devereux született arisztokrata, ízig-vérig úriember. Lobbanékony természete gyakran sodorja kellemetlen helyzetekbe, de nemes lelke, egyenes jelleme átsegíti a nehézségeken. Egy nap egy fiatal lányt pillant meg a tóparton, és ez a találkozás örökre megváltoztatja az életét.

Anna és Gabriel óvatosan bimbózó szerelme viszontagságokkal, indulatokkal, ármányokkal, félreértésekkel és drámákkal teli úton bontakozik ki.

Andrea O’Lacy XIX. századi Angliában játszódó szenvedélyes, korhűen megfestett és magával ragadó romantikus regényéből kiderül, hogy vissza lehet-e térni a földre, ha egyszer már a menny kapujában álldogált az ember.

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Álomgyár Kiadó

Líra

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Steven G. Vantis - ("A tényleges írást egy hosszadalmas tervezési folyamat előzte meg, melynek során azt hiszem túlzásba vittem a tökéletességre való törekvést. A körvonalazott mű megalkotása olyan kihívássá vált, amelyhez nem éreztem méltónak magamat.")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! rovatom keretében Steven G.Vantis íróval beszélgettem, akinek alig egy hete jelent meg első fantasy regénye az Álomgyár Kiadó gondozásában, a Lúmen – A Fehér Erdő Gyermeke.

Kérlek, mesélj kicsit magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Köszönöm a meghívást és a lehetőséget erre a beszélgetésre. Mikor is kezdődött az írás? Nem tudnám pontosan megmondani. Mióta az eszemet tudom, élek-halok a történetekért. Különösen azokért, amelyek annyira fantáziadúsak, hogy egy teljesen új világba röpítenek. Gyerekkoromban képes voltam naphosszat álmodozni. Különféle történeteket találtam ki és játszottam le a fejemben, puszta szórakozásból.

Iskolásként az irodalom volt a kedvenc tantárgyam, és bár a tananyagot száraznak éreztem, valahányszor fogalmazást kellett írni – akár felmérőben, akár házi feladatként – én izgatott lelkesedéssel láttam neki a munkának. Nem a jegy motivált; egyszerűen csak alkotni akartam. Azt hiszem, így kezdődött.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Nanook, a Holdvándor. Érdekes módon ő eredetileg nem is volt része a történetnek – legalábbis amikor először megálmodtam a művet. Őt a szükség szülte, amikor rájöttem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet.

          A tényleges írást egy hosszadalmas tervezési folyamat előzte meg, melynek során azt hiszem túlzásba vittem a tökéletességre való törekvést. A körvonalazott mű megalkotása olyan kihívássá vált, amelyhez nem éreztem méltónak magamat.

Ekkor jött az ötlet, hogy teremtsek egy krónikást, aki ott él az általam megálmodott világban, és személyes tapasztalásként éli meg a cselekményt. A karakterét úgy építettem fel, hogy nagyszerű mesélő legyen, és életcélként kitűztem neki a világ történetének megírását. Ezután már az ő felelőssége volt az alkotás, én csupán közvetítettem. Egyszerű mentális trükk volt ez saját magammal szemben, de érezhetően enyhítette a vállaimra nehezedő kihívás súlyát – szóval bevált!

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan ismerni a zsánert, ha valaki bele akar fogni? Térképek, ilyesmik mennyire fontosak egy könyvben? Szükségesek, vagy mellőzhetők?

Én a tervezés híve vagyok. Szeretem ismerni a világ történelmét, földrajzát, a benne élő fajokat, valamint a háttérben munkálkodó erőket, sőt, azok eredetét is. Az ilyesmik adják a történet kontextusát. Jó ötletnek tartom ezt mind-mind megtervezni, de csak a háttérben. A regény lapjain nem kell az olvasó szájába rágni a világ teljes enciklopédiáját, viszont ha a mesélő behatóan ismeri mindazt, amiről mesél, az érzékelhető lesz a sorok között.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Gyógyíthatatlan álmodozóként ez számomra nagyszerű szórakozás. Előttem feszül egy üres vászon, és a képzeletem ecsetével azt festhetek rá, amit csak szeretnék. Földrészeket mozgatok, égig érő hegyeket emelek és egész civilizációk sorsáról döntök. Mi több, az akaratom előtt még a fizika törvényei is meghajolnak.

Csodálatos élmény, de van két fő nehézsége is. Az egyik a komplexitás: minél részletesebb a tervezés, annál nehezebb betartani minden szabályt és figyelembe venni minden tényezőt. Ellentmondások születnek, amiket kezelni kell.

A másik nehézség a kegyetlenség szükségessége. Ösztönösen olyan világot szeretnék teremteni, ahol béke honol és mindenki boldog. De ha ezt az utat választom, akkor mi teszi izgalmassá a regényt? Sajnos rá kellett jönnöm, hogy minél kegyetlenebbül bánok a karakterekkel, annál izgalmasabb a történet. Ez azért nehéz– legalábbis számomra –, mert a karakterek a barátaim. És ez nem csak a „jó” oldalon álló szereplőkre igaz.

A szereplőket hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzájuk?

Első lépésként körvonalazom a történetet és a főbb szereplőket – ezeknek aztán teljes élettörténetet kreálok a születésüktől egészen a regény cselekményének kezdetéig. A személyiségüket úgy formálom, hogy passzoljon a történetben betöltött szerepükhöz, de teret hagyok nekik arra is, hogy a cselekmény során saját döntéseket hozzanak.

A mellékszereplőket a tervezés második vagy harmadik lépéseként alkotom meg, amikor már a részleteket finomítom, vagy már éppen írom a piszkozatot, és szükség van egy karakterre, aki egy jelenet erejéig belép a történetbe.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Tolkien által alkotott világ nagy csodálója vagyok. Ebbe beletartozik A Gyűrűk Ura mellett A Hobbit, A Szilmarilok és még néhány mű. Különösen lenyűgöz, hogy a történet kezdete visszanyúlik egészen a világ teremtéséig. Kissé talán túlságosan is hasonlít a Teremtés könyvére a Bibliából, de lenyűgöz a tény, hogy Tolkien időt és fáradtságot nem sajnálva, kreatív és logikus lépésekkel képes volt a semmiből felépíteni egy ilyen csodálatosan részletes világot.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Tervezéssel. Hirtelen fejest ugorva szétesik a történet, ha a kontextus nincs részletesen felépítve. Ez talán minden műfajnál igaz, de a fantasy esetében különösen. Én több mint egy évet szántam kizárólag tervezésre, mielőtt egyetlen sort is írtam volna a regényből. Túlzás volt? Valószínűleg igen, de ez jól szemlélteti, mennyire fontosnak találom a tervezést.

Gondoltál arra, hogy a fantasy zsáner mellett, mást is kipróbálj?

Néha improvizálok egy-két esti mesét a gyerekeimnek. Eljátszottam már a gondolattal, hogy esetleg leírjam és kiadjam némelyiket, de ez még csak ötlet szintjén van.

Ami a regényeket illeti, nem hiszem, hogy valaha is megválok a fantasy-től. Bármilyen műfaj felé hajlanék is az idők során – akár romantikus, krimi vagy horror – meg lehet írni őket fantasy környezetben is, és ez izgalmasabbá teszi számomra a projektet.

A borító szuper, ki álmodta meg? Hogyan jött létre a borító?

Az eredeti borítóötletem véres és groteszk volt. A kiadó szerint kiadhatatlan, ezért elvetettük. Lilla, a borítótervező, türelmes volt és professzionális. Újabb és újabb koncepciókat alkotott közös ötleteléseink alapján, mígnem végül eljutottunk ehhez a cím centrikus, fa motívumos változathoz – és ez még az eredeti ötletemnél is jobban tetszik.

Fontos megjegyeznem, hogy Lilla formálta térképpé azt az irka-firkás ákombákomot is, amit a tervezés részeként készítettem a világról.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben különbözik a többi zsánertől?

Míg más műfajok a valóságot torzítják, a fantasy inkább új valóságot teremt.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Szerintem térjünk vissza erre a kérdésre, miután kiderül, hogyan fogadja az olvasóközönség A Fehér Erdő Gyermekét. Ha a visszajelzések negatívak, akkor részletes tanácsot tudok majd adni arról, hogy mit NE csináljon az illető. Persze remélem, inkább arról beszélhetek majd, hogy mi az, ami bevált.

Köszönöm a lehetőséget erre az interjúra, és további sok sikert és követőt kívánok neked!

Én köszönöm az interjút!

Álomgyár Kiadó

Libri

Raklapvásár az Álomgyárnál

Most először írok blogomba raklapvásárról nektek. Az Álomgyár Kiadó néhány városában van raklapvásár, ahol kedvezményesen tudsz venn könyet.. Íme, az időpontok és az fb események is. Érdemes elmenni, ne hagyjátok ki.

2025.05.11.: Oroszlány 

Esemény

2025.05.11.: Győr

Esemény

2025.05.18.: Dunaújváros

Esemény

2025.05.25.: Székesfehérvár

Esemény

2025.06.01.: Hatvan

Esemény

Jó vásárlást nektek, és ha tudtok osszátok a hírt a könyvmolyoknak.

Péntek Tünde: Hóesésben találkoztunk - ("Péntek Tündétől ez az első könyv, amit olvastam, de bízom benne, hogy nem az utolsó. Izland mindig is érdekes helynek tartottam, ahol telis tele van rejtélyekkel. Nagyon tetszett, ahogy ezekről is lehetett olvasni, nem gondoltam, hogy egy romantikus regényben, ilyesmit is lehet olvasni. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és Péntek Tünde írónőnek, hogy elolvashattam Hóesésben találkoztunk című romantikus könyvet. Az írónőnek eddig két kötete jelent meg, de én ezzel a könyvével ismerkedtem meg. És kedvencemmé avattam. 

Péntek Tünde

Hóesésben találkoztunk

Tartalom

A ​sors útjai legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint az északi fény tánca a téli éjszakákon.

A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.

Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.

Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…

Véleményem

5/5

Wao! Imádom, annyira jóó! Jaj, akarok még ilyet olvasni.

Komolyan, Eric-et még én is bokán rúgtam volna. Amennyire idegesítő volt, pont annyira imádtam. És egész történetet, ahogy Izland köré épült a történetek, legendák, csodálatos. Eszméletlen jól szórakoztam.

Péntek Tündétől ez az első könyv, amit olvastam, de bízom benne, hogy nem az utolsó. Izland mindig is érdekes helynek tartottam, ahol telis tele van rejtélyekkel. Nagyon tetszett, ahogy ezekről is lehetett olvasni, nem gondoltam, hogy egy romantikus regényben, ilyesmit is lehet olvasni. 

Olvasás közben azt éreztem, hogy legszívesebb fognám a motyómat, és elrepülnék Izlandra. Annyira jól lett megírva, szerintem érdemes lenne megfilmesíteni. Jó kis alap lenne egy romantikus filmhez.

Ez a történet tökéletes arra, hogy egy kis borozgatás mellett, meleg kandalló előtt olvass. Egyszerre szórakoztató, és érdekes. Könnyedén olvasható, humorra szőtt kis karácsonyi mese, egyedi, nem az a tipikus klisés romantika.

Kíváncsian várom, hogy miféle történettel fog előrukkolni az írónő. Idén is folytatom kedvencek avatását, ez a könyv bizony kedvenc lett. Ez a harmadik ilyen klassz karácsonyi könyv. Azelőtt sosem olvastam, de nagyon örülök, hogy ebbe belevágtam.

Tetszett a borító, és úgy az egész, tudom fentebb már írtam, de nem győzőm dicsérni. Ráadásul egy kis izgalmat is belecsempészet az írónő a történetben, mintha eddig nem lett volna az.

Egy szó, mint száz, szívből ajánlom minden romantikus lelkű olvasóimnak, akik szeretnek karácsony történeteket olvasni.Én biztosan fogok még ilyen könyeket olvasni, Péntek Töndétől bármikor.

Álomgyár Kiadó

Péntek Tünde írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Péntek Tünde - ("A Hóesésben találkoztunkban is akad egy krimiszál, amit kifejezetten szeretnek az olvasóim, és mondják is, hogy szívesen fogadnának tőlem egy teljes egészében ilyen történetet, úgyhogy esetleg elgondolkodhatnék rajta. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Péntek Tünde írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő az Álomgyár Kiadó szerzője, eddig három romantikus regénye látott napvilágot. A könyvei a Csak még egy perc, a Bárhová mennél és a nemrég megjelent Hóesésben találkoztunk.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 

Talán azzal kezdeném, hogy tényleg Péntek Tünde vagyok, a saját nevemen írom a könyveimet. Valamiért ez a kérdés gyakran megtalál, hogy miért nem választottam egy szerzői álnevet magamnak, de az az igazság, hogy bennem ez egy pillanatig sem merült fel. Az írás mindig is az életem része volt, így íróként is szeretnék megmaradni ugyanannak a Péntek Tündének, aki egyébként is vagyok. És hogy kicsit magamról is meséljek, nagyon introvertált vagyok, szeretek olvasni, számomra a legjobb feltöltődés az utazás, és hiszek mindenek felett a sorsszerűségben. Ami azt illeti meglehetősen romantikus alkat vagyok.

 

Eddig három romantikus könyved jelent meg, sok kutatómunkát igényelt? 

Ami mindhárom regényemben közös vonás, hogy a főszereplő/főszereplők elutaznak valahová és a számukra idegen helyszínen történik velük valamilyen sorsfordító esemény – nyilván egy nagy szerelem. A történeteimben az adott város vagy ország is fontos szerepet játszik, tulajdonképpen mindig előbb megvan a helyszín, mint a cselekmény. Csak olyan helyekről írok, ahol én is jártam már, viszont a regényeim egyfajta útikalauzok is, és alaposan utána olvasok én is a legfontosabb tudnivalóknak, érdekességeknek, szokásoknak, látnivalóknak. Ez igényli a kutatómunkát, és még azelőtt megejtem, hogy a történetet összeraknám hozzá. Az csak ezek után jön, vagyis valahogy közben alakul ki, hogy mi is illene az adott helyhez. A gyönyörű Prágához például egy nagyívű szerelem, Írországhoz sok könny és szenvedés árán megszülető boldogság, Izlandhoz pedig egy különleges párost képzeltem el.

Meddig tartott az írás folyamata?

A Bárhová mennélen összesen egy teljes évet dolgoztam, számomra az az a történet, amire a legbüszkébb vagyok, amibe a legtöbbet beletettem magamból, az érzéseimből és pontosan olyan lett, amilyen könyveket én is szeretek olvasni. Lehet rajta nevetni, sírni, drukkolni a szerelmeseknek, kicsit magunkra ismerni, tanulni a főhősök hibájából és ad valami olyasmit, ami a könyv utolsó oldala után is az olvasóval marad. Szóval a Bárhová mennélben nagyon sok munkám volt, a Csak még egy perc és a Hóesésben találkoztunk viszont nagyjából 6-6 hónap alatt született meg. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

A Bárhová mennélben sokat merítettem önmagamból, az életem apró mozaikjai felfedezhetők benne, de a regény alapvetően fikció. A Csak még egy percben a főhősnőt ugyanolyan természettel és világnézettel ruháztam fel, ami nekem is van, úgyhogy azért abban is megbújok a sorok mögött valamennyire, habár a történetünk nyilvánvalóan más. A Hóesésben találkoztunk teljes mértékben fikció, és nagyon szerettem írni, mert nem kellett olyan mélyen magamba néznem hozzá, csak egyszerűen élveztem, hogy szárnyalni engedhettem a fantáziámat.

 Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolás koromban nagyon szerettem fogalmazásokat írni, ez megmaradt később is, és az egyetemen a kommunikáció szakon belül újságírásra specializálódtam, ezt a pályát képzeltem el magamnak. Az elképzelés szép volt, de a valóságban rájöttem, hogy nem könnyű újságíróként elhelyezkedni, és ha mélyen magamba nézek, nem is vagyok az a tipikus újságíró személyiség, akit ha kidobnak az ajtón, visszajön az ablakon. Szóval évekig blogot írtam, ahol mindenféle kulturális témáról jelentek meg bejegyzéseim (filmekről, könyvekről, színházról, utazási élményekről). Egy idő után elkezdett foglalkoztatni a gondolat, vajon tudnék-e regényt írni, és végül a COVID alatt jutott arra időm, hogy kipróbáljam magam, menne-e nekem ilyesmi. Így kezdődött…

A regények mellett idén elkezdtem még novellákat is írni. Az első novellám címe Álmomban előbb szerettelek és egy felkavaró álomról szól, amelyből egy felismerés születik meg, és egy szerelem szökken szárba.  Ez a Mágikus szerelem című antológiában olvasható. A második novellám, a Kürtőskalács csupán pár hete látott napvilágot az Irodalmi Rádió téli kötetében, és a karácsonyi előtti utolsó munkanapról mesél, aminek a végén a gőzölgő kürtőskalács felett egy régóta vágyott csók is elcsattan. Ezzel a történetemmel harmadik helyezést értem el, ez volt életem első írói elismerése – úgyhogy ebben a műfajban is szeretnék még alkotni.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Érdekes, hogy többen ajánlgatták nekem, hogy írjak krimit. A Hóesésben találkoztunkban is akad egy krimiszál, amit kifejezetten szeretnek az olvasóim, és mondják is, hogy szívesen fogadnának tőlem egy teljes egészében ilyen történetet, úgyhogy esetleg elgondolkodhatnék rajta. Viszont nekem inkább az a nagy vágyam, hogy írjak egy történelmi időkben játszódó romantikus regényt. Úgy gondolom, az előbb meglesz, mint a krimi.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

 

Nagyon nehéz. Ürességet érzek, hogy ki kell lépnem abból a világból, amiben annyi álmatlan éjszakát töltöttem és nem könnyű elengedni a történetet sem, hogy tényleg itt a vége, nem nyúlok már többet hozzá. Mindig szomorú vagyok, amikor elküldöm a kéziratot a kiadónak, majd kicsit megkönnyebbülök, miután az utolsó kérdést is tisztázzuk a szerkesztőmmel, aztán mire megszületik belőle a fizikai példány és végre a kezembe foghatom, már tényleg őszintén örülni tudok, hogy megcsináltam, egy álomból tényleg valóság lett.

 

Három könyved jelent meg, milyen érzés? Továbbra is romantikus könyveket írsz?

 

A Csak még egy perc megjelenésekor hihetetlen volt, hogy író lettem. A harmadik könyvnél már elhiszem, hogy tényleg az vagyok. Persze most is ugyanúgy imádom olvasni a visszajelzéseket a regényeimről, nagyon izgat, kinek mi tetszik bennük vagy éppen mi nem. És hát amikor először veszem kezembe a frissen megjelent könyvem, az még a harmadik alkalommal is leírhatatlan érzés. Csak most már az is foglalkoztat, hogyan tovább, mit lehet még kihozni ebből a dologból, hogyan tartsam meg az olvasóimat és miként juttassam el a történeteimet még többekhez. Úgy gondolom, a romantika minden szempontból az én utam, alapvetően szeretnék megmaradni ennél a műfajnál, legfeljebb csak kicsit kikacsintanék, vagy kísérleteznék valami mással is egyszer.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Mivel van egy hétköznapi foglalkozásom és az írással csak a szabadidőmben tudok foglalkozni, amiből egyébként nincs túl sok, így muszáj rendszert vinnem bele. Azt meg kell terveznem, mikor van időm írni és van a fejemben egy elképzelés is, hogy mit szeretnék írni, miről fog szólni a történet, adott nap meddig kellene eljutnom. Viszont hajlamos vagyok arra, hogy magával ragadjon a flow, és akkor történik meg, hogy hajnalig ébren vagyok és valami teljesen más születik meg, mint amit eredetileg kigondoltam. De szerintem ez így teljesen rendben is van.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyik regényemből van kedvenc jelenetem. A Csak még egy percben arra a fejezetre vagyok a legbüszkébb, amelyben a férfi főhős, Dominique nagymamája meséli el a titkát – és nagyon kedvelem azt a részt is utána, amikor ez az alfahím karakter ennek hatására elsírja magát. Elég katartikus lett szerintem. Úgy gondolom, aki olvasta a könyvem, pontosan tudja is, miről beszélek, annyira meghatározó volt benne ez a rész.

A Bárhová mennél utószavában is említettem, hogy akadt benne több olyan fejezet, amelyet nehezen tudtam megírni. A történet azzal indul, hogy a főszereplőmnek, Katie-nek van egy borzasztóan rossz munkahelye, ami felőrli az életét és kilátástalannak érzi a helyzetét. Én is voltam hozzá hasonló szituációban és fájó sebeket tépett fel, amikor erről írtam. Viszont, hogy a kedvenc jelenetemről is szót ejtsek, nagyon szeretem például azt a részt, amikor a hurrikán estéjén Conor bekopog Katie-hez.

A Hóesésben találkoztunkban már írás közben is nagyon jól szórakoztam Dr. Erik fejezetein, és akárhányszor olvasom, mindig nagyon jókat derülök azon a jeleneten, amikor a kórházban először találkozik Lilyvel és megvizsgálja őt a balesete után.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

 

A legnagyobb inspirációt számomra az utazási élményeim adják. Szoktam az adott helyszínen készült fényképeimet is nézegetni, amikor írok róla. És mindig az lesz a vége, hogy mire befejezem a történetet, ég bennem a vágy, hogy újra meglátogassam azt a bizonyos várost vagy országot. Prágával szerencsém volt, mert nincs túl messze, de Írországba és Izlandra még nem mentem vissza – de egyszer jó lenne. Egyébként az olvasóim is mondják mindegyik regényemnél, hogy kedvet kaptak élőben is megnézni a helyszíneket, úgyhogy őket is inspirálja, ami engem is inspirált.

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

 

Elég határozott vagyok a saját alkotásaimmal kapcsolatban, úgyhogy beleszólni legfeljebb a szerkesztőm szólhat a történet alakulásába, mert neki ez is a dolga. De ugye ő is csak akkor, mikor az elkészült kéziratot már megkapta, az alkotói folyamatban valójában senki nincs jelen rajtam kívül. Viszont van egy kialakult előolvasói csapatom, akiknél megköröztetem az írásaimat és meghallgatom, mik a benyomásaik. Nagyon hasznos észrevételeik szoktak lenni, szoktam ezek alapján javítgatni az írásomat.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Természetesen nagyon büszkék rám. Már a legelső kéziratom is megmutattam nekik, amikor még szó sem volt róla, hogy valaha könyv lesz belőle – csak afféle hobbi volt. Szóval az nem volt meglepetés, hogy írogatok, mindig támogattak ebben és nagyon toleránsak a mai napig az írói elvonulásaimmal. Azt is együtt ünnepeltük meg, mikor kiderült, hogy a Csak még egy percből tényleg regény lesz. Emlékszem rá, mennyire meghitt pillanat volt, mikor otthon a konyhában összehívtam a családot és elmondtam nekik, hogy kaptam egy e-mailt az Álomgyártól…

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

 

Azt üzenem nekik, hogy egy kis türelmet kérek, mert most annyira beütött nálam az év végi hajrá, hogy nem tudok úgy haladni az írással, ahogy eredetileg terveztem. De jövőre mindenképpen szeretnék egy új regénnyel jelentkezni, ne aggódjanak.  Idén kezdtem el ugye novellákkal is foglalkozni, úgyhogy jövőre ezen a fronton is tervezek újdonsággal előrukkolni.

Péntek Tünde írói oldala

Álomgyár Kiadó

Anne L. Green: Eltitkolt múlt (Bővített kiadás) - ("A történet végére már potyogtak a könnyeim, annyira a lelkemig hatolt az ő történetük. Az ember képes elhinni, hogy ha ők túléltek mindent akkor mindenki más is. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Anne L. Green írónőnek és az Álomgyár Kiadónak, hogy a jubileumi kiadást kezembe vehettem és elolvashattam az Eltitkolt múlt című könyvet.

Ez egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Nagyon rég olvastam már Anne-től történetet. Jó volt újra kezembe venni.

Anne L. Green 

Eltitkolt múlt 

Tartalom 

Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?

„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”

De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?

Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.

Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?

Véleményem 

5/5 

Ahogy fentebb írtam, igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Egyszerre nevettem, sírtam, voltam szomorú, izgatott és dühös is. Az érzelem széles skáláját éreztem olvasás közben. Döbbenet, hogy ennyi év után, néhány kötettel lemaradva, képes újra elvarázsolni. Alexander Cross kedvencem. Újra, és újra elcsavarta a fejem. Imádom.  

Ahogy az írónőt is. Olyan volt számomra, mintha hazaértem volna. Néha félretettem, néha kezembe volt és olvastam tovább. Sosem éreztem, hogy valahol lemaradtam volna. Bármikor visszatudtam zökkenni az olvasásban. Abszolúte nem okozott nehézséget. Ugyanolyan könnyed, szórakoztató volt számomra és izgalmas, két megsebzett, megtépázott lélek, hogyan tudd egymáshoz kapcsolódni.  

Aiden, cserfes kis legény, imádom. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol gyerek karakter is van benne. Olyankor jópofa, vicces történetek alakulnak.  

Jó volt újra olvasnom Mattről, Amyről, Adamről és Catről. Tejóég! Mennyire hiányoznak. Mintha, nem is tudom, valami valós személyek lennének. Régen olvastam már róluk, szerintem ideje lenne újra levennem a polcomról a könyvüket és elkezdeni. Sőt a többi Cross famíliát is érdemes lenne beszereznem.  

Szívből ajánlom Anne L. Green köteteit. Az Eltitkolt múlt egy nagyszerű történet, Lexie és Alex megtanulnak egymásban bízni és a szerelem erejével mindent képesek legyőzni. Olyannyira, hogy egymásért képesek feláldozni. Ők ketten a nagy betűs szerelmes párjai. Kedvencem.  

A történet végére már potyogtak a könnyeim, annyira a lelkemig hatolt az ő történetük. Az ember képes elhinni, hogy ha ők túléltek mindent akkor mindenki más is.  

A borítóról szeretnék pár szót mondani, csak annyit, hogy elképesztően gyönyörű. Nagyon ritkán szoktam dicsérni a borítókat, de ez nagyon szép lett, csodálatos. Félve fogtam a kezemben, annyira vigyáztam.  

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó