Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ángyán Patrícia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Szeszélyes játékok című kötet. Ez a kötet ellenségekből szerelmespárok alkotják.
Kérlek,
mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Fiatal romantikus szerző vagyok, kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem. Az írás számomra nem csupán munka, hanem szenvedély, amelyben érzelmeket, kapcsolati dinamikákat és önismereti folyamatokat dolgozok fel. Az elmúlt időszakban már megjelent néhány regényem, és a visszajelzések, valamint az írás öröme alapján várhatóan lesz is még több a jövőben. Történeteim középpontjában gyakran a párkapcsolatok, a belső változások és az újrakezdés állnak, igyekszem hitelesen és érzékenyen ábrázolni az emberi lélek rezdüléseit.
Az írói munkám mellett publikálok is – például a Glamour felületén rendszeresen jelennek meg cikkeim olyan témákban, mint a mentális egészség, önreflexió vagy a kapcsolati egyensúly. Fontos számomra a közösségi kapcsolat az olvasóimmal: igyekszem figyelni a visszajelzésekre, inspirációt meríteni belőlük, és ezeket beépíteni a történeteimbe.
Empatikus, figyelmes embernek tartanak, akinek fontos, hogy hogyan bánik másokkal – hiszek abban, hogy ez visszahat. A hitem is meghatározó része az életemnek, erőt és irányt ad az alkotásban. A személyes fejlődést is mindig szem előtt tartom.
Hiszek abban, hogy jobb élni a „hoppá” mint a „mi lett volna, ha” szemlélettel, és abban is, hogy az írás képes gyógyítani – engem is, másokat is.
Könyveim és írói munkásságom elérhető itt.
A Szeszélyes játékok címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Az írásra mindig alaposan felkészülök: rengeteg témának néztem utána
és mélyedtem el bennük, hogy hiteles és élő világokat alkothassak. Kutattam
például a képregényírás és rajzolás művészetét, a cseresznyevirágzás japán
ünnepének hagyományait, Milánó városának hangulatát, vagy épp az autószerelés
és autóversenyzés részleteit is. Fontos számomra, hogy az olvasóim olyan
történeteket kapjanak, amelyekben minden apró részlet a helyén van.
A regény mögött körülbelül két hónap intenzív, rendszeres írási munka áll, majd ezt követi egy hónapnyi szerkesztési folyamat, ahol minden szónak helyet keresek, hogy a végeredmény igazán magával ragadó legyen.
Történeteidben
mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történeteimet elsősorban a fantáziám inspirálja, mégis minden egyes sor mögött ott rejtőzik valami belőlem is. A szereplők belső gondolatai, vívódásai vagy épp felismerései gyakran visszhangozzák azokat az élményeket és tanulságokat, amelyeken én magam is keresztülmentem. Természetesen nem minden történet személyes, de törekszem arra, hogy az Olvasók számára átadhassam mindazt a tapasztalatot, érzést és bölcsességet, amit az életem eddig hozott – olykor kimondva, máskor a sorok között megbújva.
Mikor
kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az írás mindig is közel állt hozzám, de igazán az egyetemi éveim alatt kezdtem el mélyebben foglalkozni vele. Azóta napi szinten tevékenykedem ebben a szakmában, és az évek során rengeteget tanultam, tapasztaltam – mindez folyamatosan formálta a stílusomat, gondolkodásmódomat és jövőmet.
Más
zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Romantikus zsánerben írok, és jelenleg nem is tervezek elmozdulni ettől az iránytól. Talán egyszer születik majd egy romantikus krimi is, de egyelőre a szenvedélyekkel, izgalmakkal és olykor fájdalmas becsapásokkal átszőtt történetek világa az, ahol igazán otthon érzem magam. Ezekben a regényekben lehetőségem van megmutatni az érzelmek legfinomabb rezdüléseit, a kapcsolatok törékenységét és szépségét – azt a hullámzást, ami az emberi szív legmélyéről fakad. Számomra ez a romantika igazi lényege: nem csupán a szerelem, hanem az út, ami elvezet hozzá.
Milyen
érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Ez egy nagyon megható kérdés számomra. Mindig szívmelengető pillanat, amikor végignézek egy elkészült történeten, és ráeszmélek: ezt is megírtam. Kell egy kis idő, mire feldolgozom, mert ilyenkor nemcsak egy könyvet látok magam előtt, hanem azt az utat is, amit bejártam hozzá – honnan indultam, hova jutottam. Minden egyes regény mögött ott van a lelkem egy darabja, és számomra ez teszi az írást igazán meghatóvá és valóságossá.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Nincs álnevem, és igazából soha nem is jutott eszembe, hogy legyen. Azt szeretném, ha mindenki tudná, ki is az, aki ezeket a történeteket írja – hogy Ángyán Patrícia nemcsak egy név a borítón, hanem egy valós ember, aki a szívét és gondolatait adja minden egyes könyvéhez. Hiszek abban, hogy az őszinteség az egyik legerősebb kapocs író és olvasó között – és számomra ez így hiteles.
Mindig
is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen.
Milyen
érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Elmondhatatlan érzés volt. Főleg, amikor először pillantottam meg a könyvemet egy könyvesbolt polcán. Az a pillanat valósággal átütött – mintha egyszerre ért volna össze minden álom, minden fáradtság, minden éjszakába nyúló írás. Egy mérföldkő volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Ott állni előtte, és tudni, hogy az én nevem van rajta, az én történetem él benne – leírhatatlanul sokat jelentett. Ez az érzés azóta is velem marad, minden alkalommal, amikor egy új könyv születik.
Tervezett
és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Általában van egy határozott ötletem, amit végig szeretnék vinni, de az írás számomra mindig egy élő, alakuló folyamat. Ha közben megszólal bennem egy másik, erősebbnek érzett ihlet vagy új gondolat, akkor nem félek változtatni. Hiszek abban, hogy a történet közben is formálhatja önmagát – a célom mindig az, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőle. Nem ragaszkodom görcsösen a tervekhez, mert sokszor éppen a spontán fordulatok hozzák el azt a többletet, amitől egy történet igazán élni kezd.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Természetesen, nekem is megvannak a kedvenc jeleneteim, amelyeket időről időre újraolvasok, vagy váratlanul eszembe jutnak, és ilyenkor magamban újrajátszom őket. Volt olyan rész is, amelynek megírása nehezebben ment, de pontosan ez az, ami szerintem különlegessé teszi a történetet — hogy vannak könnyebb és nehezebb pillanatok, árnyalatok és mélységek, melyek együtt alkotják azt a sokszínűséget, amit az olvasók megszeretnek.
.jpg)
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Vannak eszközeim és módszereim az
inspiráció megszerzésére, de azt hiszem, ezeket inkább megtartom magamnak — így
megmarad egy kis titok is a folyamat mögött.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A szerkesztőm mindig az első, aki elolvassa a kéziratot, és vele együtt dolgozom azon, hogy a történet a lehető legjobb formáját nyerje. Ugyanakkor a cselekmény alakulásába senki sem szól bele – ez teljes mértékben az én döntésem és felelősségem. Miután a könyv a kezekbe kerül az olvasóknál, onnantól kezdve a visszajelzésekből követem nyomon, hogy ki mikor olvasta el az adott regényt.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nagyon támogatóak mindannyian, és minden megjelenésnél velem együtt izgulnak, örülnek és olvasnak.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Rengeteg bejegyzés, poszt és videó készül, amelyekkel szeretném még jobban felkelteni az olvasók érdeklődését a könyveim iránt — és talán arra is ösztönözni őket, hogy megismerjenek még egy történetet is…
