Beleolvasó: Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa - ("Pitt savanyúan elfintorodott, amikor a szeme sarkából látta, hogy az autó rendszere megpróbálja megjavítani a törött ablakot; megpróbálja, és kudarcot vall. Az új plasztiküveghab alig került oda, az idegen kezek máris belemarkoltak és félrekaparták. ")

Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa című kötetéből újabb beleolvasót hoztam nektek. Hogy tetszett az előző rész? Bízom benne, hogy tetszeni fog ez a rész is.

Jó olvasást!

Ha tetszett, szívesen olvasnád tovább, bejegyzés alatt találod a linkeket.

Philip K. Dick:
Vulcanus kalapácsa

Tartalom:

 A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. A béke biztosítása érdekében az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű szuperszámítógépre bízzák.
Vannak azonban olyanok, akik nem örülnek annak, hogy kihagyják őket a döntéshozásból, másoknak pedig az nem tetszik, hogy a Vulcanus 3 istent játszik. Mindeközben a szuperszámítógépnek megvannak a maga tervei is, amelyekben egyáltalán nem szerepelnek az emberek. Nem csoda tehát, hogy amikor a Vulcanus 3 kezdi elveszíteni az irányítást egy gyorsan erősödő vallásos mozgalom miatt, az egész világon kitör a pokol.
Philip K. Dick korai regénye egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja oly módon, amely ma is érvényes.

 

 

ENGEDÉLLYEL

Pitt savanyúan elfintorodott, amikor a szeme sarkából látta, hogy az autó rendszere megpróbálja megjavítani a törött ablakot; megpróbálja, és kudarcot vall. Az új plasztiküveghab alig került oda, az idegen kezek máris belemarkoltak és félrekaparták.
– Ne essen pánikba – nyugtatta a bádoghang a műszerfalból.
– Könnyű azt mondani. – Pitt kiengedte a kéziféket. Az autó gurult pár lépést, majd megállt. A motor elhallgatott, és vele együtt a védrendszer is leállt, a zümmögés elhalt.
Jeges félelem rántotta görcsbe Pitt gyomrát. Nem kereste tovább a kamerát; remegő ujjakkal felemelte a sugárceruzát. Négy-öt férfi lovagolt a motorházon, elzárva a kilátást; a tetőn is dobogtak a feje felett. Hirtelen fülsiketítő harsogás támadt: hőfúróval estek neki a tetőnek.
– Messze vannak? – kérdezte Pitt rekedten. – Megállítottak. Van valami interferenciaplazmájuk, ami kiütött minden műszert.
– Most már bármelyik pillanatban odaérhetnek – mondta a szenvtelen, fémes hang, amiből hiányzott a félelem, hiszen olyan messze volt Pitt-től és a helyzetétől. A szervezet hangja. Bölcs és érett, távol a veszélytől.
– Siethetnének.
Az autó megrázkódott, ahogy kősortűz érte. Aztán baljósan megdőlt; egyik oldalról megemelték, fel akarták borítani. Mindkét hátsó ablak kitört. Egy férfikéz nyúlt az ajtónyitó felé.
Pitt szénné égette a kezet a sugárceruzával. A csonk hirtelen eltűnt.
– Egyet elintéztem.
– Ha párat szkennelni tudna nekünk…
Még több kéz bukkant fel. A kocsi belsejében fullasztó hőség lett; a hőfúró majdnem átért.

 

 – Utálom ezt csinálni.
Pitt az aktatáskára irányította a ceruza sugarát, amíg semmi nem maradt belőle. Aztán kapkodva elégette a zsebei tartalmát, mindent, amit a kesztyűtartóban talált, az azonosító iratait és végül a tárcáját is. Ahogy a műanyag bugyogó fekete masszává olvadt, egy pillanatra meglátta a felesége fényképét… aztán eltűnt.
– Jönnek – mondta halkan. A fúró nyomásától az autó egész oldala rekedt nyögéssel levált.
– Tartson ki, Pitt. A csapat bármelyik pill…
A hangszóró hirtelen elhallgatott. Kezek ragadták meg és lökték hanyatt Pittet az ülésben. Kabátja elrepedt, a nyakkendőjét lerántották. Felsikoltott. Arcát eltalálta egy kő; a sugárceruza a padlóra esett. Egy üvegpalack letört nyakával végighasították a szemét és a száját. A sikolya hörgésbe fúlt, majd csendbe. Testek másztak rá. Lesüllyedt, beleveszett a markolászó, meleg embermasszába.
Az autó műszerfalában egy szivargyújtónak álcázott kamera továbbra is működött, és rögzítette a közeli jelenetet. Pitt nem tudott róla, hogy a készüléket beépítették a kiutalt autóba. Az embermasszából most ki- nyúlt egy kéz, gyakorlottan végigtapogatta a műszerfalat, és egyetlen- egyszer, pontosan megrántott egy kábelt. A rejtett kamera leállt: Pitthez hasonlóan élete végéhez ért.
Messze az autópályán rendőrségi szirénák vijjogtak gyászosan. A kéz visszahúzódott, és eltűnt… újra egy lett a masszával.
William Barris gondosan tanulmányozta a fényképet, újra össze- hasonlította a felvételről kimerevített képpel. Íróasztalán a papírok közt felejtett kávé sárrá dermedt.

 

Ha kíváncsi vagy, hogy folytatódik történet itt megtudod venni:

Libri

Agave Könyvek Kiadó