Fólia, avagy mit gondol erről S. A. Locyrn írónő. - ("És én úgy látom, hogy a mostani fiatalok sokkal empatikusabbak, amint például a szüleink, nagyszüleink generációja – természetesen tisztelet a kivételnek –, és ők nem is hagyják befolyásolni magukat.")

Most egy olyan interjút hozok, melyben egy olyan szerzőt kérdezgettem, akinek eddig három kötete jelent meg. Mind a három LMBTQ+ főszereplőkről szól. Mind a három kötet igényesen lett megírva. Semmi különbség nincs köztük és a hetero romantikus/erotikus történetek közt. Személy szerint felháborítónak tartom, hogy melegregényeket, illetve olyan könyveket fóliáznak, amikben említés szintjén is megjelennek LMBTQ+ a karakterek. Erről és sok mindenről kérdezgettem S. A. Locryn írónőt.

unsplash.com

Szeretném megkérdezni, mint olyan írónőt, aki melegregényeket ír, mit gondolsz a fóliázásról?

A fóliázást nem csak azért tartom felháborítónak, mert első sorban melegregényeket írok, hanem amiatt, mert ez nem más, mint cenzúra. Alapjáraton nem lenne probléma azzal, hogy könyveket fóliázunk, hiszen eddig volt rá példa. Nagy értékű könyvek esetén szolgálhatja akár a könyv védelmét is, vagy hosszú könyveket, amiket két kötetre szednek, de egybe tartoznak, szoktak fóliázni. Ezzel nincsen semmi problémám, de sajnos jelenleg nem erről van szó.

Hanem egy hazugságról, hogy a gyerekeket védi. Csakhogy őket akkor védené, ha mondjuk valami olyasmi rendszer lenne itthon is, mint például Japánban, ahol az erotikus/pornográf képregényeket (mangákat) válogatás nélkül és főszereplőktől, témaválasztós függetlenül fóliázzák, hogy kiskorúak ne tudjanak beleolvasni. Sőt, ott a felnőtteknek szánt könyvekben nincsnek olvasást segítő feliratok a főszöveg mellett, ezzel is biztosítják azt, hogy a fiatalok ne tudják elolvasni, hiszen még nem tanultak meg annyi írásjegyet, hogy boldogulni tudjanak a szöveggel. Náluk a hangsúly azon van, hogy mindegyik érintett könyvvel kapcsolatban egyformán járnak el, nem pécéznek ki csak egy fajtát, és arra is ügyelnek, hogy ne feledkeznek meg kifejezetten kényelmesen és szándékosan a többiről.

Ha tényleg védeni akarnánk a gyerekeket, akkor az összes pornográf regény, vagy káros párkapcsolati mintákat megjelenítő, ezeket romantikusak, vagy szerelmes gesztusnak hazudó könyv, és explicit módon agresszív történet fóliát kapna. És még akkor sem lehetne azt mondani, hogy megvédtük a gyerekeket a káros befolyástól, mert ha a szülő engedi az adott könyvet, akkor úgyis olvasni fogja a gyerek. De amíg meg sem próbáljuk igazságosan és általánosan alkalmazni a szabályokat, addig ez csak cenzúra marad.

Eddig három könyved jelent meg. A Gyufaláng, az Edinburgh kék fényei és az Éjfekete. Sor kerülhet ezek fóliázására is? Kaptál már fotót róla? Ha igen, milyen érzés volt viszont látni?

Még nem kaptam olyan fotót, hogy le lettek volna fóliázva a könyveim. Egészen biztosan lesújtó érzésként élném meg. De ha jól értelmeztem a szabályokat, csak azokat a könyveket kell fóliázni, amik kiskorúaknak szólnak (elég furcsán van megfogalmazva a szabályozás, mindenki a maga módján próbálja értelmezni, ami csak nevetségesebbé és elszomorítóbbá teszi az egészet). Illetve ezek a könyvek nem kerülhetnek kihelyezésre ifjúsági/gyerekeknek szóló polcokon, még fóliázva sem, sőt nem kerülhetnek kirakatokba sem. Az én könyveim közül egyedül az Éjfekete szól fiataloknak, hiszen az egy YA regény, a főszereplője is egy tizenhat éves fiú. A Gyufaláng és az Edinburgh kék fényei eleve felnőtt közönségnek íródtak, ezek maradhatnak a polcokon. Viszont, ha a könyvesbolt 200 méteres közelében vallási vagy oktatási intézmény van, akkor a felnőtteknek szóló könyvek sem forgalmazhatók az adott üzletben. De hogy ennek mi értelme van, azt szerintem még ők sem tudják... Mert most akkor felnőtteket is védjük, vagy mi a szösz?

Mire számítasz ezután? Mi lesz a hazai melegregény írókkal? Hogyan tovább?

Beszéltem több íróval is, voltak köztük olyanok, akik azt fontolgatták, hogy kiveszik az LMBTQ+ szereplőket a könyveikből, de a legtöbbjük az eddigi mederben akarja folytatni az írást ennek ellenére is. Én is. Az én elmesélésre vágyó történeteimnek ilyen főszereplői vannak. Nem népszerűsítenek semmit, senkit sem akarnak meggyőzni arról, hogy hagyjanak fel az eddigi életmódjukkal, vagy szeressenek mást, mint eddig. Az én szereplőim csak megmutatnak egy szeletet a világukból, amiben nekik is megvannak a traumáik, jó vagy rossz élményeik, mint bárki másnak. Ők csak élni szeretnének, épp ahogy bárki más. És ezt nem adhatják fel, ezért én sem fogom. Ha rosszabbodik a helyzet, akkor mennek Wattpadra, vagy a blogomra. De nem maradnak sem némák, sem láthatatlanok.

Smaragd Kiadó mit gondol erről, hogyan reagálja le a történteket?

A kiadó továbbra is az írói mellett áll, nem korlátozza azt, hogy miről írjanak. Illetve ők is amellett foglalnak állást, hogy az alkotás szabadsága mindenkié, ahogy a döntés is mindig az emberé, hogy ki mit olvas, milyen filmet néz meg. A Smaragd kiadó emellett a sokszínűség mellett áll ki, hogy a könyveik a valós, színes világot tükrözzék.

Mit gondolsz, a Libri, Líra után mi lesz? A bloggerek biztonságba érezhetik magukat? Hisz ők is viszik a hírét az adott regényeknek. Mennyire kell nekik félniük? Én személy szerint kivárom.

Szerintem a bloggereknek egyelőre nincs félni valója. Különösen, ha valami olyan oldalon van a blogjuk, amit külföldről üzemeltetnek. A magyar törvények nem vonatkoznak rájuk. Jelenteni lehet az adott blogot, ami természetesen kellemetlenséggel jár, de szerintem sok esetben nem foglalkoznak majd ezekkel a dolgokkal. Illetve nem hiszem, hogy lesz kapacitás minden bloggert egyenként amiatt zaklatni, hogy milyen könyvekről írnak. Ennek ellenére szerintem érdemes jelezni az ilyen tartalmak előtt, hogy mire számítson az olvasó, és vissza tudjon fordulni az, aki akar. Nekem az egész blogomon van jelzés, úgyhogy bízom benne, hogy csak az kezdi böngészni, akit tényleg érdekel.

Most nem íróként kérdezlek, hanem olvasóként. Mit gondolsz? Tényleg szükséges, kit vagy mitől véd a fólia? Mennyire fogja ezt befolyásolni az olvasókat, hogy leveszik-e a könyvet vagy sem.

Nekem az a véleményem, hogy ez az egész csak uszítás, aminek sajnos ártatlan emberek esnek áldozatul. Érdemi haszna szerintem semmi sincs, hiszen, amit tiltanak, az csak még kelendőbb lesz. Az emberek pedig megtalálják majd a módját, hogy olvashassanak ilyen könyveket. Ami szerintem igazán aggasztó ebben az egészben az az, hogy most egy folyamat első lépését látjuk. És itt nem fognak megállni a dolgok. Fokozatosan szigorodni fognak a szabályok, de mindig csak annyira, hogy az emberek torkán még lemenjen. Pont mint a béka a fazékban. Ha fokozatosan melegítik a vizet, mire észbe kap, hogy baj van, már megfőtt.

Környezeted mit szól ehhez? Nekik mi a véleményük?

Elég megosztó kérdés ez az ismerőseim között is. Vannak, akik úgy látják a dolgokat, ahogy én, hogy ez uszítás és cenzúra, de vannak olyanok, akik tényleg elhiszik, hogy ez fogja megmenteni a gyerekeiket bármitől is. Őket általában azzal szoktam elkeseríteni, hogy a gyerekeik ezerszer jobban az értenek az internethez náluk, és amihez nem jutnak hozzá a könyvekben, vagy a boltokban, azt megtalálják neten. Például angol nyelvű melegregény e-bookokat nem tudnak lefóliázva árulni. De persze ezeket az embereket nem igazán lehet meggyőzni, ha a zöldségektől kellene félteni a gyerekeket, akkor azt tiltanák nekik.

Fiatal olvasókat mennyire érinti ezt? Már olyat is olvastam, hogy esetleg tinik fellázadhatnak a kedvenc könyvük fóliázása miatt. Tudnak ők tenni valamit?

Ha kiállnak a cenzúra ellen, az már önmagában eredmény. Ha ezek a fiatalok összefognak, hogy megvédjék az érintett társaikat, barátaikat, akkor már tettek valamit. És én úgy látom, hogy a mostani fiatalok sokkal empatikusabbak, amint például a szüleink, nagyszüleink generációja – természetesen tisztelet a kivételnek –, és ők nem is hagyják befolyásolni magukat. Nekik nem lehet megmondani, hogy mi árt nekik, mert nem hiszik el, és utána járnak a dolgoknak. Ha csak ezt az elszántságot, megbizonyosodást megerősíti bennük a könyvfóliázás, és még kevésbé fogadják el a „készen kapott, előírt valóságot”, akkor már van okunk reménykedni.

Szerinted csökkeni fog a vásárlás, és esetleg emiatt növekedni fog majd az illegális letöltések?

Szerintem a vásárlás nem fog csökkenni. Ahogy korábban már mondtam, amit tiltanak, ráadásul ennyire ész nélkül és logikátlan módon, az csak még vonzóbb lesz. Ameddig az írók megválogathatják, hogy kik értékesítsék a könyveiket, addig lesznek olyan helyek, akik fogják árulni ezeket a köteteket, és lesznek olyanok, kik nem. Szerintem az illegális letöltések száma csak akkor ugrik majd meg kiemelkedően, ha ezeket a könyveket egyáltalán nem lehet majd legálisan értékesíteni.

Eddig Rácz-Stefán Tibor és Papp Dóra beszéltek a történtekről Tiktokon, te fogsz erről beszélni az oldaladon?

Igen, tervezek majd erről is írni legalább egy bejegyzést. Egyelőre még a gondolataimat gyűjtöm, mert nem egyszerű nyomdafestéket tűrő hangnemben megfogalmazni a mondandómat. Egyébként a Facebook csoportomban már érintőlegesen írtam erről egy posztot, de ott sem mentem még bele igazán mélységeiben, inkább csak az érzéseimet fogalmaztam meg erről a kérdésről. Egyébként, ha bárki szeretne ilyen témákról beszélgetni, vagy csak egy megértő, biztonságos helyre vágyik, várom szívesen az S.A. Locryn olvasóikerekasztal csoportomban. 

 Nagyon köszön a lehetőséget, hogy válaszolhattam ezekre a fontos kérdésekre.

Én köszönöm, hogy elkészülhetett az interjú!