Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Műfordító és író vagyok. Sok népszerű könyvet volt szerencsém fordítani, a kedvenceim Holly Black és Marissa Meyer regényei. 2022-ben jelent meg az első regényem, Az ellopott kívánság, és tavaly év végén az Ezüsterdő. Mindkettő romantikus young adult fantasy és retelling – ez utóbbi témát annyira nagyon szeretem, hogy a diplomamunkáimat is ebben a témában írtam.
Az ellopott kívánság és az Ezüsterdő sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Az ellopott kívánságnál
több kutatómunkára volt szükség, mert az egy merőben más környezetben
játszódik, mint amiben mi itt, Európa közepén élünk. Igyekeztem sok mindent
átemelni a közel-keleti kultúrákból, hitvilágból, történelemből, ugyanakkor
egyedi világot alkotni. De persze az Ezüsterdőhöz is volt, aminek utána
kellett néznem, például a farkasokkal vagy éppen különféle növényekkel
kapcsolatban.
Ha nagyon tágan értelmezem az írás folyamatát, akkor Az ellopott kívánság több idő volt, mert az eredetileg novellának indult, még 2019-ben, utána elég sokat érlelődött, és valamivel több, mint fél év volt a regény megírása, aztán még utána a szerkesztés során elég sokat dolgoztam rajta. Az Ezüsterdőt 2022 januárjában kezdtem el kidolgozni, és végül tavaly júniusban fejeztem be. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mennyi időbe telik egy-egy regény megírása, mert elég hullámzó gyorsasággal írok, van, hogy meg kell állnom, mert megakadok egy probléma miatt, amit ki kell bogoznom, mielőtt folytatni tudom.
Melyik volt számodra kedvenced az Ellopott kívánság vagy az Ezüsterdő?
Erre lehetetlen válaszolni! Mindkettőt nagyon szeretem, mindkettőt másért. Az ellopott kívánságban izgalmas Ardahan egzotikus világában kalandozni, imádom a szultáni családot és persze a tolvaj Aliyát is. Az Ezüsterdőben Calluna zabolátlanságát, Faelan visszafogottságát, kettejük intenzív kapcsolatát, a modern világot, és persze az erdőt…
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Inkább a fantázia dominál. Bár szeretek a valóságból meríteni, mindig saját világokban dolgozom. Számomra az olvasás – és az írás – kiszakadás a való világból, olyan kalandok és izgalmak, amiket másképp nem tudnék átélni.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Még általános iskolában, igaz, először versekkel kezdtem, de elég hamar áttértem a regényekre és a novellákra. Otthon rengeteg könyvünk volt, mind nagyon szerettünk olvasni. Valahogy adta magát, hogy idővel én is megpróbáljak saját történeteket írni.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Szeretnék majd YA sci-fit és realista YA történeteket is írni. Amin még gondolkozom, az a NA fantasy, de még meglátjuk, mi lesz ezekből az ötletekből.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
A vége felé mindig nagyon izgatott vagyok, rengeteget dolgozom az utolsó hetekben a kéziratokon, aztán egyszerre érzek megkönnyebbülést és aggodalmat, hogy végre megmutathatom a kéziratot a kiadónak, majd az olvasóknak – de vajon tetszeni fog-e nekik, amit írtam? Azt hiszem, ez örökké meg fog maradni.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Gondolkoztam rajta, hogy vajon érdemes lenne-e álnéven írni, de végül azért vetettem el ezt az ötletet, mert voltak, akik már ismertek és követtek a fordításaim miatt, illetve korábban már megjelent egy novellám A csodák ideje címmel a Könyvmolyképző Kiadó Meghitt pillanatok antológiájában, így jó ötletnek tűnt saját néven folytatni a publikálást.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, már a kezdetektől fogva romantikus young adult történeteket (főleg fantasyt) írtam!
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Sok különböző érzés kavargott bennem. Elképesztően boldog voltam, ugyanakkor nagyon fáradt is, izgultam, vajon tetszeni fog-e az olvasóknak a történet, aggódtam, hogy talán nem, és volt egyfajta elégedettség is bennem, hogy végre beért a sokéves munka gyümölcse.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Mindig lejegyzetelem a történeteim vázát, legtöbbször fejezetekre lebontva, de azért nekem is szükségem van némi kalandozásra írás közben, úgyhogy, ha jön egy ötlet és működőképes, nem vetem el csak azért, mert van már egy vázlatom. És ötletek természetesen mindig bőséggel akadnak!
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Mindig a romantikus jelenetek a kedvenceim, főleg az első csók!
Az akciójelenetekkel pedig rendszerint meg kell küzdenem, de aztán végül az előolvasóim (és a szerkesztőm) elégedettek vele. Remélhetőleg az olvasók is szeretik őket!
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Mivel mostanában retellingeket írok, így első körben a meséket tanulmányozom, elmerengek, milyen módon lehetne úgy fordítani rajtuk egyet, hogy egy új, érdekes történet kerekedhessen ki belőlük, melyik részletet hogyan lehetne felhasználni, megőrizni. De az ihlet sok egyéb helyről is érkezik, minden hatással van rám: a gyönyörű rajzok, a zene, a könyvek, amiket olvasok, a filmek/sorozatok, amiket nézek, stb.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Mostanra kialakult egy olyan előolvasói kör körülöttem, akiknek a szavára nagyon adok, mindannyian maguk is írók, de nem mindenki ugyanabban a zsánerben/korosztálynak ír, férfi és nő is van köztük, így úgy érzem, hogy elég széles érdeklődésű társaságról van szó, mindenki másban erős, másra figyel jobban. Ketten közülük már publikáló írók, az egyikük Chiara, a Pillangólány és a Repülj, szitakötő! szerzője, a másik P. Molnár Petra, akinek több novellája, verse, meséje is megjelent már különféle antológiákban, és reményeim szerint hamarosan a debütáló regényét is a kezünkben tarthatjuk majd – én már olvastam, letehetetlen!
De a szerkesztőmtől, Koós Patríciától is szoktam kérdezni, ha valamiben elbizonytalanodom, az Ezüsterdőnél és a most készülő regényemnél is voltak dolgok, amikről már menet közben beszél(t)ünk.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Végig támogattak, anyukám el is olvasta az összes regényemet, azokat is, amiket még Az ellopott kívánság előtt írtam. Mindenki nagyon büszke, rettentően lelkesek és kedvesek.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?
Az olvasóknak azt üzenem, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok a
támogatásukért és a visszajelzéseikért, és azért, hogy több írós álmom is
valóra vált már nekik köszönhetően.
Most egy romantikus YA fantasyn dolgozom, méghozzá egy olyan mese retellingjén, amit többen kértek már tőlem: A törhetetlen átok munkacímű kéziratom A szépség és a szörnyeteg feldolgozása lesz. Remélem, hogy ez is legalább annyira tetszeni fog az olvasóknak, mint Az ellopott kívánság és az Ezüsterdő!
Köszönöm szépen a kérdéseket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése