Michael Wendroff: Ki mint vet... - Megjelent!

 A gonosznak sok arca van.

 

Michael Wendroff

Ki mint vet...

 

Megjelent!

Multiverzum Kiadó

 

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Novák Gábor

Szerkesztette: Botos Kitti

 

Fülszöveg

Hátborzongató gyilkosságok tartják rettegésben a várost és kényszerítenek két nyomozót, hogy életük legnehezebb feladatával nézzenek szembe. Jack Ludlum, aki mindig az erejével érvényesíti akaratát, most legnagyobb riválisával, Jill Jarreddel, a briliáns és intuitív nyomozóval kényszerül egy csapatba. Miközben az Incelek közössége és a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok titkos világába vetik bele magukat, a helyi hatóságok és az FBI közötti konfliktus, valamint a gyilkosságok körüli médiaőrület tovább bonyolítja a nyomozást.

Valóban egy sorozatgyilkos szedi áldozatait? Vagy valami egészen más történik a háttérben? Vajon az állandó összetűzéseik a vesztüket okozzák majd, vagy képesek lesznek összefogni, hogy megállítsák a gyilkost, mielőtt egymást pusztítják el?

 

A Ki mint vet… egy lendületes thriller, amely a szerelem, a veszteség és az időn átívelő, megingathatatlan kötelékek bonyolultságát vizsgálja. Pergő tempójával és magával ragadó karaktereivel ez a regény az első oldaltól az utolsóig lebilincsel, és még sokáig gondolkodásra késztet.

 

Ajánlások

 

„A Ki mint vet… őrületes tempóval indul, és egészen a váratlan befejezésig nem lassít le.” – Lisa Black, a New York Times bestsellerszerzője

 

„Egy adrenalinnal fűtött regény, amelyben két nyomozó – Jill Jarred és Jack Ludlum – könyörtelenül követi a véres nyomokat, amelyeket egy sötét igazságérzettel rendelkező sorozatgyilkos, halálos fehér felsőbbrendűségi csoportok és egy magányos, elidegenedett fiú hagy maga után az erőszak forgatagában.” – Kathleen Kent, a New York Times bestsellerszerzője.

 

A szerzőről

Michael Wendroff marketingtanácsadó, író.

Michael kiadói háttérrel rendelkező családban nőtt fel. Édesanyja – aki már nincs közöttünk – a Dell Publishing szerkesztője, valamint a Belmont Books elnöke volt, és ezzel a könyvkiadás egyik első női felsővezetőjeként írt történelmet. Nevelőapja, Henry Morrison – szintén elhunyt – pedig számos bestseller szerző irodalmi ügynöke volt, valódi nagyágyú a szakmában. Michael számára különleges inspirációt jelentett egy Robert Ludlum (legismertebb műve a Jason Bourne könyvsorozat) házában tett látogatás is, ahol láthatta, amint Bob minden reggel három órán át sárga jegyzettömbökre ír. Michael szerencsére már számítógépen dolgozhat.

Üzleti mesterdiplomáját a New York-i Egyetemen szerezte, ahol korábban alapszakos tanulmányait is végezte. Az NYU Hírességek Csarnokába is beválasztották. Az írás mellett szívesen teniszezik, hajózik és utazik. Nős, három gyermek édesapja.

Érdekesség: Michael dédapját a koppenhágai egyetemről hívták meg, hogy Thomas Edison New Jersey-i laboratóriumában dolgozzon. Számos szabadalmat szerzett, többek között a műanyag gomb feltalálásáét – a korabeli újságokban „A gombkirály” néven emlegették. Michael azóta is büszkén visel gombos gallérú ingeket, amikor csak teheti.

Részlet a regényből 

  

A kapun a következő felirat állt: „Az illetéktelen behatolókat lelőjük. 

A túlélőket újra lelőjük.” A hajnal még váratott magára, az éjszakai égbolt sötét volt, a létesítmény pedig csendes, akár egy temető. A kunyhó komoran magasodott a távolban: a bűn barlangja, egy hely, ahol a fegyverkereskedők idejük nagy részét töltötték. A rendőrségi egység a lehető leghalkabban közelítette meg a helyszínt, a kísérteties csendet csak a cipőtalpak alatt elroppanó gallyak nesze törte meg. A félelem lábujjhegyen tipegett át a lelkükön,jeges ujjaival végigkövette nyughatatlan gondolataik körvonalait. Levegőt is alig mertek venni, nem tudhatták, vajon a halálukba sétálnak-e. Tisztában voltak vele, hogy az ingatlan tulajdonosa, a csoport vezetője nem tréfált a felirattal. Amit viszont nem tudtak, hogy a megrohamozásra váró faház padlóján egy csecsemő mászik. Jon Eddie mindeddig bajnoknak tekintette magát. Most viszont megértette, hogy az életéért harcol. A negyvenkét éves, dülledt szemű, bozontos szakállt és fu manchu bajuszt viselő férfit szinte beborította saját önelégültsége, ugyanúgy, mint robusztus testének majdnem minden négyzetcentiméterét a tetoválások. Büszke volt a csapatra, amelyet összehozott. Szeretett magára egyszerű vállalkozóként tekinteni, hiszen az évente megrendezett fehér hatalom zenei fesztiválja, a Nordic Fest az egész országból vonzotta a bőrfejűeket. Az Angry Arianshoz és a No Alibihez hasonló „hatecore” bandáknak helyet adó rendezvény, amelyen az üvöltő szónokok folyamatosan terjesztették idióta ideológiájukat, szép jövedelmet biztosított neki – az általa meghatározott tagdíjak és a megszerzett hozzájárulások mellett. Legfőbb bevételi forrása azonban a virágzó drogüzlet volt, azon belül is a met, a moll és természetesen az opioidok terjesztése. Barátnője, Krystal ráüvöltött a csecsemőre, hogy hagyja abba a sírást. A nő nem volt éppen egy mintaanya. Felkapta a kislányt, és alaposan meg akarta rázni, amikor Eddie mozgást észlelt a ház előtt. Odakint fülsiketítő volt a dübörgő csend. A főcsapat két rendőrét jelölték ki a területet körbevevő kerítés melletti sűrű, fás terület átfésülésére. Tudták, hogy az örökzöldek mögött gyakran állnak őrszemek – ha így van, ki kell őket iktatni, amilyen gyorsan és halkan csak lehet, mielőtt még megindul a roham. Mindenki teljes készültségben várakozott. Bár hűvös volt az idő, verejtékfoltok sötétlettek az egyenruhákon. Valamivel előrébb, a faház közelében hatalmas méretű kerekekkel felszerelt kisteherautó állt. A távcső lencséjén keresztül jól látszott a hátsó lökhárító egyik nagy horpadására felragasztott matrica: két, keresztbe rakott AR-15-ös sziluettje, és mellette a szlogen: „A fehér győzelemért”. 

Az egyik zsaru, a mamutfenyő méretű Jack jóval társa fölé tornyosult, bár az is magasabb volt az átlagosnál. Fejével a fák vonala felé biccentett, és önelégült képpel nézett le a másik rendőrre. 

– Készen állsz, Jill? – kérdezte magabiztosan. 

A nő a szemét forgatta. Az egyenruhája makulátlan volt. 

– Csst! Tudod, hogy képes vagyok gondoskodni magamról! – suttogta. Jack halkan nevetett. 

– Az biztos, Jill. – Majd halk mormolással hozzátette: – Csak ne legyél az utamban! Jill a fogát csikorgatta, de nem reagált az ugratásra. Állandóan versengtek, már a rendőr-akadémia óta; olyanok voltak, mint két versenyló, akik fej fej mellett vágtáznak a cél felé. Jill eltökélten próbálta bizonyítani, hogy van olyan jó, mint a férfi. Sőt, még jobb is. A csapat parancsnokára néztek, aki bólintott. Lassan elindultak előre, légzésük felgyorsult. Ahogy a kerítés közelébe értek, ágak zörgését hallották a fák közül. Krystal soha nem akart anya lenni. Igazából hiányzott belőle az ambíció ahhoz, hogy céljai legyenek. Csapdába esett egy szánalmas életben, akár egy szél nélkül veszteglő vitorlás, és éppen pultosként dolgozott egy bárban, amikor megismerkedett Jon Eddie-vel. Nem volt valami menő bár: ha beléptél a rozoga ajtón, azonnal megcsapott a keserű sör, a cigarettafüst és a sós verejték állott szaga. A félhomályos belső teret hosszú, ragacsos bárpult uralta, néhány ütöttkopott bárszékkel és elhasználódott poháralátétekkel. A falakat hámló, nikotintól elszíneződött tapéta borította, a padlót pedig szétszórt mogyoróhéj és kiömlött szesz. A hasonlóan lestrapált törzsvendégek általában az italuk fölé görnyedve, üres tekintettel bámultak a semmibe. Kivéve, ha Jon Eddie is jelen volt. Eddie gyakran vonzotta magához a tömeget, olyan embereket, akik felnéztek rá vagy féltek tőle. Krystalt legfőképpen mocskos szája és tekintélyt parancsoló jelenléte vonzotta. Eddie nyilvánvalóan nagymenőnek képzelte magát, és kétségtelenül veszélyes kurafi is volt. Krystal azonban azt az embert látta benne, aki meg tudja őt védeni. Először taszította a férfi süket dumája. Később jobb híján elkezdett hinni neki, sőt, le is nyűgözték a nagy ívű eszmék, amelyekre mindenki lelkesen bólogatott. Egy este, amikor bezárt a bár, Eddie a parkolóban várt rá. Akarta őt. Krystal azonnal meglátta, amikor kilépett a hátsó ajtón. Szinte észrevehetetlen vállrándítással beszállt a kisteherautóba. Éjszaka ott maradt a férfinál, és ez így ment egy hónapon át. Miután teherbe esett, véglegessé vált a kapcsolatuk. Legalábbis ő így gondolta. 

  

Megrendelhető a kiadó webáruházában 

Multiverzum Kiadó