Philip Francis Nowlan: Armageddon 2419 A. D. - Buck Rogers kalandjai a XXV. században

 Philip Francis Nowlan

Armageddon 2419 A. D.

Buck Rogers kalandjai a XXV. században

Retrofuturista Könyvek

 

Megjelenik november 4-én!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította és szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Olvasószerkesztő: Lehotka Gábor

Borítóterv: Bukodi Attila

 

A kötetről

Buck Rogers bányamérnök 1927-ben egy különös gázokkal telített bányában reked, s ötszáz évnyi hibernációba merül. Amikor a 2419. évben álmából ébredve előkeveredik onnan, döbbenten tapasztalja, hogy Amerika romokban, mindenkit felülmúló technikai tudásuk birtokában a kínaiak hatalmas léghajóflottái végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal uralmuk alá kényszerítve a világot. Buck Rogers számára az egyetlen lehetőség, ha az amerikai erdőkben bujkáló menekültek valamely csapatához szegődik. De mit tehet egyetlen ember, hogy megfordítsa a végzetet, s szembeszálljon a bolygót leigázó zsarnoksággal…?

 

A híres történetet, amely két részben jelent meg 1928–29-ben az Amazing Stories lapjain, az olvasó egy kötetbe szerkesztve veheti kezébe, a legelső Buck Rogers-könyvekből és -képregényekből származó illusztrációkkal.

 

Részlet a regényből

 

MÁSODIK FEJEZET

Az erdei csapat

A leány röviden felvázolta előttem azt a sajátos társadalmi és gazdasági rendszert, amelyben a népe élt. És azt kell mondjam, mindaz, amit elmesélt, az én XX. századi szemszögemből nézve valóban rendkívüli volt. Mindenekelőtt rá kellett döbbennem, hogy 492 esztendő telt el az alatt az idő alatt, míg én a bányában hevertem eszméletlenül. Vilma – mert így hívták a leányzót – nem tartotta magát a történelemben különösebben jártasnak, így aztán csak nagy vonalakban tudott beszámolni nekem mindazon eseményekről, amelyek a világ ilyen roppant mértékű megváltozásához vezettek. Elbeszéléséből kiderült, hogy az 1914–18-as világháborút egy újabb háború követte, amelyben szinte az összes európai nemzet összefogott, hogy megtörje Amerika pénzügyi és ipari hatalmát. Bár a háborút végül elveszítették, céljukat mégis elérték, mert a borzalmas összecsapás Amerikát is a végsőkig kimerítette, s a kivérzett és káoszba süllyedt ország csupán a győzelem látszatát mondhatta magáénak. Ezt a pillanatot használta ki Szovjet-Oroszország, hogy szövetkezve a kínaiakkal végigsöpörjön Európán, szörnyű káoszba taszítva azt. Ennek következtében az eddig a világgazdaság és a világkereskedelem központjának számító Amerika is összeomlott, és ezzel kezdetét vette egy hosszúra nyúló stagnálás időszaka, melyet a gazdaság újjáépítésének kétségbeesett kísérletei szegélyeztek. Ám bármit is tettek, a háborút az oroszokat addigra uralmuk alá kényszerítő, világbirodalmuk kiépítésére törekvő mongolokkal már nem lehetett elkerülni. Ez a konfliktus 2109 körül vált nyílt háborúvá. Az erejét még vissza nem nyert Amerikát messze felülmúló technikai tudásuk birtokában a mongolok hatalmas léghajóflottái Kanada felől indulva végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal pusztítva el az amerikai repülőgépeket, szárazföldi seregeket és városokat egyaránt. Ezeket a pusztítósugarakat olyan szerkezetekből lőtték ki, amelyek ránézésre keresőfényeket kibocsátó reflektoroknak tűntek, ám ezek a reflektorok nem anyagi részecskéket bocsátottak ki, hanem egymással kényes egyensúlyi kapcsolatban álló elektronikus rezgéshullámokat. Az eredmény egy pusztító erejű sugár lett, amely az anyagot, amellyel ütközött, szintén rezgéssé formálta, azaz lényegében „semmivé” változtatta azt. Nem volt anyag, ami ellenálljon neki, legyen az akár légnemű, akár a legkeményeb fém vagy kő. Amerikát világbirodalmuk egyik provinciájává tették, s a han dinasztia uralma alá helyezték. Szörnyű idők voltak ezek az amerikaiak számára. Vadásztak rájuk, akár a vadakra. Csak azok maradtak életben, akik el tudtak rejtőzni a hegyekben, völgyekben, erdőségekben. Kormányzati rendszerük megszűnt létezni. Anarchikus körülmények között éltek generációkon át. Sokan feladták magukat a hanoknak, még ha ez életen át tartó rabszolgaságot is jelentett számukra. De a hanoknak egyre kevésbé volt szükségük rabszolgákra, mert elképesztőenfejlett tudományukkal olyan gépezetek előállítására voltak képesek, amelyekminden nehéz munkát elvégeztek helyettük. Aztán idővel lanyhult a vadonban otthont lelt amerikaiak felkutatására és megsemmisítésére irányuló igyekezet. A hanok álláspontja oly módon változott, hogy amíg az amerikaiak az erdőkben bujkálnak, és nem merészkednek a han nagyvárosok közelébe, nem is kell törődni velük. Ekkor kezdődhetett meg egy új amerikai civilizáció felépítése. Ennek alapja a családok és az egyének klánokba, ahogyan ők mondták, „bandákba” tömörülése volt a kölcsönös védelem érdekében. Közel egy évszázadon át nomád életet éltek, egyik helyről a másikra vándoroltak, mindennapjaiknak pedig örökös része volt a rettegés a han rajtaütésektől és a szörnyűséges dezintegrálósugaraktól. Azután ahogyan e rajtaütések száma fokozatosan csökkenni kezdett, úgy szaporodtak a letelepedett közösségek: olyasféle társadalmi szerveződés kezdett kialakulni, amely sok tekintetben hasonlított a normann feudális bárók katonai háztartásaihoz,talán csak azzal a különbséggel, hogy a hanokkal szemben alkalmazott védekezési taktika a családok és az egyének lakóhelyeinek bizonyos mértékű szétszóródását tette szükségessé, szemben az előbbieknek a várak köré szerveződő védelmével. E közösségek tagjai gyakorlatilag a szabadban éltek, zöld színű sátrakban a zöld lombok alatt, hogy elrejtsék jelenlétüket a légi megfigyelők elől. Gyáraikat és laboratóriumaikat a föld alá telepítették, hogy óvják őket a hanok elektromos detektorai elől. Megoldották azt is, hogy lehallgathassák a hanok kommunikációs vonalait, eleinte kezdetleges eszközökkel, később egyre jobbakkal. Minden erőfeszítésük a tudományos kutatás újraindítására koncentrálták. Sok nemzedéken keresztül a han tudósok láthatatlan versenytársaiként dolgoztak ezért a célért, apró darabkákból építve fel tudásukat, olyan tempóban, amely csak kitelt tőlük. Erre a korai időszakra véres összecsapások voltak jellemzők: a bandák között gyakran tört ki háborúskodás, és olykor-olykor vakmerő és teljesen hiábavaló támadásokat is megkísérelte han uraik ellen, melyeket azonban rendre szörnyű megtorlások követtek. A tudományos előrehaladással párhuzamosan az amerikai nemzeti érzés is fokozatosan megerősödött. Az egyre nagyobb területeket uraló bandák kölcsönösen előnyös megállapodásokat kötöttek, ennek következtében a kereskedelem is beindult közöttük. Ám az áruk cseréjénél is fontosabb volt a gondolatok cseréje, mert ez segítette elő a mind tökéletesebb gyártási technológiák megjelenését. A bandákon belül olyasféle gazdasági rendszer jött létre, amely félúton állt az egyéni szabadságjogokra épülő társadalom és a hadikommunizmus között. A magántulajdonhoz való jog gyakorlatilag a személyes tulajdonra korlátozódott, ugyanakkor a személyes kiváltságok köre igen kiterjedt volt, és ezeket szentnek és sérthetetlennek tekintették. Ily módon az ösztönzés a kiemelkedő teljesítményre főként a különféle vezető pozíciók és előjogok elnyerésében rejlett, és csak kevéssé abban a vágyban, hogy bármi „vagyont” vagy „termelőeszközt” birtokoljanak. Az ilyen vagyoni erőforrások közösségi tulajdonnak számítottak, hiszen ezek szavatolták a közösség biztonságát és fennmaradását. Ezenközben, ahogyan teltek az évszázadok, a han civilizáció elérte aranykorát, amelyben a fényűző luxus az erkölcsi hanyatlással és eltunyulással párosult. Az amerikaiakra továbbra is „erdei vadakként” tekintettek. És minthogy számukra sem az erdők, sem a benne élők nem jelentettek semmit, így fel sem merülhetett bennük, hogy az ott élő „vadállatokra” embertársaikként tekintsenek. Minthogy az élelmiszerek és a szintetikus anyagok előállítására szolgáló eljárásaik az idővel egyre fejlettebbé váltak, egyre kevesebb földre volt szükségük mezőgazdasági célokra, és amikor végül olcsóbbá vált a fémek mesterséges előállítása, mint a földből való kiásása, még a bányászattal is felhagytak. Így történt az, hogy a han civilizáció – melynek fényűzése és erkölcstelenség minden vágyukat kielégítő gépekkel és technológiai eljárásokkal párosult – annál kevésbé törődött az amerikaiakkal, minél kevesebb munkásra volt szüksége, s végül már teljes közönyt tanúsított irántuk.

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó

Nicholas Mazza Irodalomterápia – Könyvbemutató az Őszi Margón október 12-én!

 Nicholas Mazza Irodalomterápia című kötetének bemutatója az Őszi Margón október 12-én

ESEMÉNY

 

Időpont: 2025. október 12. (vasárnap) 15 óra

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kamaraterem

(1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)

Mit adhat az irodalom a lélek gyógyításában? Hogyan válhat egy vers vagy történet segítő társunkká a nehézségek feldolgozásában?

Az irodalom segít megérteni önmagunkat és másokat, kifejezni érzéseinket, új nézőpontokat találni. Most mindez kézzelfogható formában is elérhető Nicholas Mazza hiánypótló művének köszönhetően, amely végre magyarul is elérhető.

 

Ez a könyv azokhoz szól, akik hisznek a szavak formáló erejében – irodalomterapeutákhoz, pedagógusokhoz, segítő szakemberekhez és minden olyan olvasóhoz, akit érdekel, hogyan kapcsolódhat össze az olvasás és belső világunk gyógyulása.

 

A beszélgetés résztvevői:

dr. Béres Judit – a könyv fordítója, a PTE BTK egyetemi docense, irodalomterapeuta

Péczely Dóra – a kötet szerkesztője, irodalomterapeuta

Moderátor: Berta Bea – irodalomterapeuta, tanár

 

A fesztiválon a kötet kedvezménnyel megvásárolható.

 

A kötetről

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította: Béres Judit

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Fülszöveg

 

Az irodalomterápia évtizedek óta hivatalosan elismert, világszerte bizonyítottan hatékony terápiás forma, amely a nyelv és az irodalom erejével, és a bennük rejlő terápiás potenciál révén hat. Dr. Nicholas Mazza Irodalomterápia című könyve e csodálatos módszer alapműve, amelynek harmadik, 2022-ben bővített és átdolgozott, magyar nyelvű kiadását tartja kezében az olvasó.

 

Nicholas Mazza olyan nemzetközi hírnevű mesternek számít az irodalomterápia területén, mint Irvin D. Yalom a pszichológiában és a pszichoterápiában. A könyv többek között a metafora, a narratíva, a naplóírás, a történetmesélés, az irodalom- és biblioterápia, a költészet és a kapcsolódó művészetek terápiás vonatkozásaival és klinikai alkalmazásával foglalkozik. A kötet a szerző életművének szintézisét is adja, összefoglalva Mazza közel negyvenéves munkásságát, ami nemcsak a különféle célcsoportok irodalomterápiájának gazdag tapasztalati anyagába enged betekintést, hanem az irodalomterápia elméletének és alkalmazásának legtöbbet hivatkozott modelljét (RES-modell) is kidolgozza, és számos konkrét példán keresztül bemutatja.

 

Mazza műve alapos, sokrétű és izgalmas, így az irodalom terápiás alkalmazása iránt érdeklődők, a módszert éppen tanulók vagy a már terapeutaként dolgozók is kimeríthetetlen és hasznos kézikönyvként használhatják.

 

Ajánlások

 

„Ez a könyv, amely az irodalomterápia területén a legátfogóbb mű, a szerző elkötelezett, odaadó munkáját tükrözi. Az Irodalomterápia című könyvet írójának széles körű tudása, tapasztalata és mély meggyőződése itatja át, és valódi kincsesbányája a pszichológiai el- méleteknek, kutatásoknak, oktatási és gyakorlati alkalmazásoknak egyéni, páros, családi, csoportos és közösségi szinten. A mostani, jelentősen átdolgozott harmadik kiadásban Nicholas Mazza tovább szélesíti a látókört a legfrissebb kutatási eredményekkel, esetta- nulmányokkal és versekkel. Emellett három fontos új fejezet szól a Covid-19-pandémiáról, a spiritualitásról, valamint a futás és az írás inspiráló, a mentális jóllétet előmozdító élmé- nyeiről. A fejezetek végén a szerző kérdésekkel arra ösztönzi az olvasót, hogy reflektáljon a bemutatott anyagra.”

– Geri Giebel Chavis PhD, professor emerita, St. Catherine University, St. Paul (Minnesota), okleveles irodalomterapeuta és pszichológus

 

„Az Irodalomterápia harmadik kiadásában Mazza jelentősen bővítette a kutatási beszámolókat, valamint szélesített és elmélyítette a klinikai anyagot, ezáltal korszerű és valóban átfogó leírást ad az irodalomterápia területéről. Új fejezetek kerültek a kötetbe az irodalomterápiáról a pandémia, a spiritualitás és a futás nézőpontjából, kiterjesztve az irodalomterápia alkalmazhatóságát a hétköznapi létünkben is fontos szerepet betöltő, speciális területekre. A szerző szakmai tapasztalatai mellett személyes élményeket is megoszt az olvasóval, jelentősen gazdagítva a könyvet, és mélyen tanulságos és inspiráló bizonyítékát nyújtva az irodalomterápia erejének és szépségének.”

– Alma M. Rolfs LICSW, PTR, okleveles irodalomterapeuta, pszichoterapeuta, okleveles irodalom-pszichoterapeuta, a National Association for Poetry Therapy (NAPT) korábbi elnöke

 

„Az Irodalomterápia harmadik kiadásában Nick Mazza, a szavak erejének világszínvonalú, vezető szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember életében micsoda változást képes előidézni az írás és az olvasás. A szavaknak jelentőségük van! Gazdagítják életünket, elősegítik a belátást és a változást. Mazza jól érthető, olykor rendkívül megható példákkal, egyebek között személyes történetekkel is szemlélteti ezt a hatás- mechanizmust. A költészet és a metaforák tudatosítják bennünk emberi mivoltunkat, és azt is, amit segítségükkel megosztottunk a múltban és a jelenben. A mélyen beágyazott szavak segítenek abban, hogy átvészeljünk akadályokat és bánatot, de abban is, hogy felülemelkedjünk az izoláció és a fájdalom nehéz időszakain, és megoldást találjunk a problémáinkra. Amikor kisebb-nagyobb sikereinket ünnepeljük, akkor is a szavak révén éljük át az öröm, a boldogság és a hála érzését. A pandémia, a spiritualitás és a személyes fejlődésről szóló új fejezetek ebben a legújabb kiadásban újabb mélységet adnak a már eleve mély és a terület klasszikusának számító szövegnek. A különböző hátterű mentális egészségügyi szakemberek, de az élet bármely területén tevékenykedő egyének egyaránt és több szempontból is hasznosnak találhatják ezt a könyvet, függetlenül attól, hogy hol és merrefelé tartanak az életben.”

– Samuel T. Gladding PhD, a tanácsadás professzora, Wake Forest University, a The Creative Arts in Counseling 6. kiadásának szerzője

 

„Ez a sokrétű kötet közérthetően tárja az olvasó elé az irodalomterápia történetét és céljait. Az olvasó közvetlen képet kap a szakterületről, és megismeri a módszerben rejlő potenciált. Klinikai példák, versek és életszerű esetleírások világítanak rá, hogy az irodalomterápia milyen erőt fejt ki a személyes fejlődésben és az emberi kapcsolatokban. Az Irodalomterápiát a szakma eddig is nagyszabású, enciklopédikus műnek tekintette, amely bemutatja az irodalomterápia történetét, elméletét, filozófiáját, a kapcsolódó kutatásokat, klinikai tapasztalatokat és gyakorlati alkalmazását is a különböző korosztályok és csoportok körében. A szerző e gazdag terápiás terület minden elképzelhető alkalmazásához tudományos áttekintést, számos klinikai példát és irodalmi forrást is felvonultat. A könyv hihetetlen információgazdagságát a megértés mélységével ötvözi. Idézi Søren Kierkegaard-t és Tupac Shakurt. Ez a könyv az irodalomterápia bibliája.”

– Beth Jacobs PhD, a Writing for Emotional Balance szerzője

 

„Amikor felmerült a kérdés, hogy melyik nemzetközi irodalomterápiás szakirodalmat lenne érdemes magyarra fordítani, a választás hamar Nicholas Mazza könyvére esett. Ha már fordítunk, fordítsuk le a terület jelenleg legfontosabb szakkönyvét! Mazza olyan nemzetközi hírnevű mesternek számít az irodalomterápia területén, mint Yalom a pszichológiában és a pszichoterápiában. Munkássága eddig sem volt ismeretlen a hazai szakemberek előtt, neve több mint egy évtizede rendszeresen felbukkan cikkek és könyvek hivatkozásaiban, leginkább a Poetry Therapy. Theory and Practice 2003-as első és 2017-es második kiadása kapcsán. E nagyszabású mű az első megjelenése óta eltelt több mint húsz évben három javított, bővített kiadást ért meg, és most a harmadik, a 2022-es alapján készített magyar fordítást tartja kezében az olvasó.”

– Dr. Béres Judit, a kötet magyar fordítója

 

A szerzőről

Nicholas Mazza PhD, a Florida State University College of Social Work (Tallahassee) professzora és dékán emeritusa. Jelenleg független kutató és klinikai/oktatási tanácsadó. Florida állam működési engedélyével pszichológus, klinikai szociális munkás, család- és párterapeuta. Több mint 40 éve foglalkozik az irodalomterápia gyakorlatával, kutatásával és oktatásával. A Journal of Poetry Therapy: The Interdisciplinary Journal of Practice, Theory, Research and Education alapítója (1987) és máig főszerkesztője. A National Association for Poetry Therapy korábbi elnöke és jelenlegi elnökségi tagja. 1997-ben megkapta az irodalomterápia úttörőinek járó Pioneer Award díjat az NAPT-től.

 

Számos publikációt jegyez tudósként és költőként. Az irodalomterápia mellett a krízisin- tervenció, a halál és a traumák, a családterápia, a csoportmunka, a klinikai elméletek és modellek, valamint a művészetek közösségi gyakorlatban való alkalmazásának területén is jelen volt mint gyakorló szakember és oktató, illetve ezekben a témákban is publikált. A négykötetes Expressive Therapies sorozat szerkesztője, Charles Figley és Brian Bridemellett a Death and Trauma: The Traumatology of Grieving (1997, Taylor & Francis) című kötet társszerkesztője.

 

Dr. Mazza 2011-ben megalapította a Florida State University (FSU) College of Social Work Arts and Athletics Community Outreach Programot, amely a veszélyeztetett fiata- loknak nyújt támogatást. Szintén az FSU-n indította el az Arts and Community Practice Specialized Studies Programot.

 

Tagja az NAPT, az American Psychological Association (APA) és a National Association of Social Workers (NASW) szervezetnek. Szerkesztőbizottsági tagja volt a The Arts in Psychotherapy, a Journal of Family Social Work, a Journal for Specialists in Group Work, a Social Work és a Journal of Sociology and Social Welfare folyóiratnak.

 

A szerző bevezetője

Az Irodalomterápia: Elmélet és gyakorlat harmadik kiadása nehéz időkben jelenik meg: itt van velünk a Covid-19, a belföldi terrorizmus (lásd Capitol Hill), a tömeges lövöldözések, erősödik a rasszizmus és még lehetne sorolni. A magány, a szorongás és a kétségbeesés állandóan jelen van.

Az irodalomterápia különösen alkalmas a magány kezelésére, habár a magány nem szerepel Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM), mert a társadalmi elszigeteltséghez van köze és nagyon szubjektív. Az írás lehetővé teszi a nagyon személyes önkifejezést és/vagy a magányosság érzésének érvényesítését. Az írás csoportban vagy közösségi formában segíthet az interperszonális kapcsolatok előmozdításában. A költészet hangot, konstruktív cselekvést és reményt ad. Gondoljunk csak a fi afroamerikai költőre, Amanda Gormanra, aki fellépett Biden elnök beiktatásán, majd később a futball Super Bowl félidejében. Ezáltal a költészet igenis elismerést és megerősítést nyer. A költészet hangot ad a problémáinknak és az erős- ségeinknek is. A költészet személyiségfejlesztő és gyógyító képessége iránti széles körű érdeklődést mutatják azok a cikkek, amelyek népszerű magazinokban, például a National Geographicban (Pelley 2021) és a Business Insiderben (Kalter–Santner 2021) jelennek meg.

Könyvem új kiadása tovább bővíti az irodalomterápia alkalmazási területeit és technikáit. A kutatási bázis is növekedett különösen az írás/költészet és az agyi aktivitás tekintetében. Figyelmet kapnak olyan új témakörök is, mint az LMBTQ+ populáció, a nemi identitás, a fogyatékkal élők, a veteránok, a természet és a sokféleség. Az újonnan írt fejezetekben szó esik spiritualitásról, világjárványról, valamint egy személyes beszámoló formájában költészetről és futásról is. Valójában szoros a kapcsolat a szakmai és a személyes fejlődés között Minden fejezet végén három elmélkedésre ösztönző kérdés szerepel.

Ezt a könyvet unokáim, Cole és Hadley cseperedése ideje alatt írtam. Sokat tanultam szerető lányomtól, Nicole-tól mindabból, amit anyaként és óvónőként tesz.

Amint azt az Irodalomterápia: Elmélet és gyakorlat első kiadásában is megjegyeztem, ez a mű „elsődleges szöveg azok számára, akik érdeklődnek az irodalomterápia, az írás és a költészet, a gyógyítás, a biblioterápia és a narratív terápia iránt. Ez a könyv ugyanakkor szándékom szerint kiegészítő szöveg is azok számára, akik a művészetterápiák és a művészetek közösségi gyakorlatban való alkalmazása iránt érdeklődnek.” A második folytatta a munkát, hogy „megalapozza a gyakorló segítő szakemberek, az oktatók és/vagy kutatók számára az irodalomterápia alapvető elveit és technikáit”.

A mostani, harmadik kiadás bőségesen kínál új szakirodalmat és korszerű gyakorlati alkalmazásokat megannyi módszerhez és célcsoporthoz. Befejezésül egy Robert F. Kennedytől származó idézettel vetnék egy pillantást a kezdetekre:

„Keveseknek adatik meg az a nagyság, hogy befolyásolni tudják a történelmet, de mindannyian befolyásolhatunk kisebb eseményeket, amikből összességében összeáll a jelen generáció történelme.”

Remélem, hogy szerény munkám az irodalomterápia további fejlődéséhez vezet, és hatással lesz a klinikusok, az oktatók és a humán szolgáltatásokban dolgozók szakmai közösségeire.

Nicholas Mazza

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó