~~~ Recenzió ~~~
Szeretném, megköszöni Kovács Zoltán írónak, hogy elolvashattam Éjsötét horizont című könyvét. Sajnos nem lett a kedvencem, viszont bár nem lett kedvencem azért érdekes volt a történet. Biztosan újra fogom olvasni ezt a könyvet. A könyv, az Ad Librum Kiadó gondozásában jelent meg.
Tartalom
Ahogy fenti bevezetőben írtam nem a kedvencem, de azért rosszat nem tudnék írni. Egy negatívuma van igazán, az-az pedig, hogy túl sok leírás és kevés párbeszéd volt benne. Bár igaz mondtam az írónak, hogy nem zavar, de nem gondoltam, hogy végig ennyire hosszú lesz.. Pozitívum pedig az írásmód, a mondatok, nagyon tetszett. Néha úgy éreztem, hogy nem mai kor embere írta volna ezt a könyvet. Tetszettek a kifejezések, ahogy mindenről részletesen, aprólékosan írt. Nem volt nehéz elképzelnem a dolgokat, helyszínt stb.
Néha meg kellett állnom egy-egy résznél, és csodálnom az írásmódot, a nyelvezetet. Annyira részletesen, precízen van megírva. Nem is emlékszem, hogy olvastam-e már valaha ilyen szépet. Az egész olyan naplószerűség volt, főszereplő a gondolatait, érzéseit lehetett követni nyomon. Annyira ritka az ilyen, hogy csodálkozom, hogy ír még valaki ilyen formában történetet.
Azonkívül, hogy régies nyelvezettel íródott a történet, különleges hangulatú volt számomra, rejtélyes, titkokkal szőtt olvasmány volt. Hiszen egy katasztrófával indul az egész, hatalmas kérdőjellel mi is történhetett.
Hogy kinek is tudnám ajánlani ezt a könyvet? Annak, aki szereti a régies fogalmazást, nem zavar a hosszú leírás, és szereti a fantasy történeteket. Annyit mondhatok, hogy adj esélyt ennek a könyvnek, lehet neked óriási kedvenced lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése