96.Ünnepi Könyvhét beszámoló.

Idén sem hagytam ki, számomra már hagyománnyá nőtte ki az esemény. Hisz minden évben elmegyek, ahogy idén is tettem

Most is kísérettel érkeztem, ezúton is köszönöm a kísérőmnek, hogy nem tévedtem el. És újra ott lehettem a Parlament előtt. Minden évben hagyomány, hogy fotózok. Annyira szép az épület.

Megettünk a fagyit, jókat beszélgettünk, felszálltunk a villamosra és elindultunk a Könyvhétre. Mintha valaki azt mondta volna, sokan vannak/voltak, én nem vettem észre. Sőt, inkább kevesebb.

Mielőtt szétnéztünk volna, megkerestem a Boszi gyertyaműhely standot, ahol a #szabadirodalmat tábla volt kitéve, ahogy tavaly, most is aláírtam, támogatva #szabadirodalmat.

Ismerősöm Bogi teljesen oda meg vissza volt az egésztől, mert nem gondolta, hogy ez az esemény ekkora helyszínt és ilyen sok könyv árust fog látni. Bizony nagy helyszínnel rendelkezik az esemény.

Aztán később olyan 2 óra környékén elköszöntünk egymástól, mert neki máshol volt dolga, én meg újra körbe néztem, és közbe meglepetten vettem észre Lakatos Levente írót és Puzsér Róbertet. Naná, hogy lefotóztam. Nem minden van szerencsém összefutni velük.

Ahová el tudtam menni, elmentem, de sajnos volt olyan hely, ahol nem jutottam el. Tudtam pár könyvet venni, és idén is kaptam pár recenziót is. Innen is köszönöm a lehetőséget.

Dömötör Lászlótól megvettem az Aurora gyermekei Hold Hősei 3.részét, dedikálta és klassz meglepit is kaptam. Egy nagyon klassz, holdas kulcstartót.

Kate Pilloy-nak köszönöm a beszélgetést és a dedikált tiszteletpéldányt Az érem két oldala címmel.. Egyből felismertem, a kalapjáról.

Anne L. Green, anyám, mennyire zavarba voltam. Életembe először találkoztam vele személyesen és én nem fotóztam. Itthon falba is vertem a fejem. Megjelenés előtt Mara Maxine könyvét kaptam kézhez, a Szívtörő címmel, mely sportrománc, első ilyen zsáner, mely hazai írónőtől fogok olvasni.

Egy szó, mint száz, szuper volt az egész. Igaz, meleg is volt, fáradt is voltam a végére. De ezt sosem cserélném el.

Plussz amit hozzátennék, hogy végre olyannal beszélgethettem, aki igazán semmi köze nem volt a könyvekhez, olyan értelemben, hogy nem volt sem író, blogger. Csak egy olvasó, mely ugyanúgy szeret olvasni, ahogy én.

Jah, és ott voltam Semmelweis Kiadó standnál, megnéztem Frey Domonkos első könyvét. Jesszus, de szép. Sajnáltam, hogy nem tudtam megvenni, nem fért bele a keretbe.
De itt a kép róla, gyönyörű.

Recenzió, tiszteletpéldányok

Vásárolt kötetek.