Miért hozta létre a Taktikai Unikornist? Miben más ez a
kezdeményezés, mint a hagyományos kiadói modellek?
Mi
nem a piachoz igazítjuk a szerzőt hanem a szerzőhöz a piacot. Mikor valaki
megkapja hogy nem piacképes… Nos az nem a tehetsége hiányát jelenti, hanem hogy
az adott kiadó nem tud belőle mit kihozni…
A Taktikai Unikornis három
pilléren áll:
1. Hagyományos kiadói
modell – a legerősebb könyvek nemzetközi piacra is kerülhetnek.
2. Pályázatok –
novelláskötetek, díjak, különleges titulussal.
3. Gerilla-kiadás –
közös kockázatvállalással, szerzői hozzájárulással.
És ami a legfontosabb: nem
adunk ki mindent. Csak azt, ami tényleg hozza a szintet.
Hogyan született az ötlet,
hogy a „nem
piacképesnek” bélyegzett szerzőknek adjanak lehetőséget? Van személyes
tapasztalata ezzel kapcsolatban?
Persze.
A hagyományos kiadásoknál
jönnek a „írd át ezt meg azt” típusú kérések, hogy piacképesebb legyen a
szöveg.
Az önköltséges modelleknél
pedig duplaszámlázás, irreálisan magas nyomtatási díjak – sokszor 80– 100%-kal
a piaci ár fölött.
És mit tesz ilyenkor a
szerző, aki örül, hogy végre kiadják? Bólogat.
A Taktikai Unikornis pont
ezért jött létre: nálunk nem lesz ilyen.
Nem a szerzőből facsarjuk ki
a pénzt, hanem együtt építünk értéket.
Mit jelent szerintetek a
„tehetséggondozás” a könyvpiacon? Csak a
szövegcsiszolásról van szó, vagy ennél sokkal többről?
A legtöbben a szövegcsiszolást
hívják „tehetséggondozásnak”. Nálunk ez sokkal több.
Elsőként: írói brand építés.
Megtanítjuk, hogyan
kommunikálj az olvasóiddal, hogyan bontsd ki a saját stílusod.
Másodszor: önbizalom.
Megmutatjuk, hogy a hibáid
nem tesznek rossz íróvá – épp ellenkezőleg, ezek tesznek egyedivé.
Harmadszor: kapcsolati háló.
A saját tapasztalataim
alapján raktam össze egy mentorprogramot: egy 800 fős faluból indultam,
útközben Black Swan elismerést kaptam, és ma már olyan zenekar, mint a Lizzy
& The Triggerman, szívesen olvassa az írásaimat.
Ez a tehetséggondozás nálunk:
nem csak szövegről szól, hanem arról, hogy írót építünk.
Miben különbözik a Taktikai
Unikornis a nagy kiadók „biztonsági játékától”? Miért éri meg nektek
kockázatot vállalni?
Nekem? Azért mert rohadtul
imádok vitatko… Akarom mondani mert az igazság érzetem szerint mindenkinek
megvan az olvasó közönsége és el kell őket juttatni hozzájuk. Nem hiszem hogy
egy „Nem piacképes” címke akadály lenne ebben. Nézzük az én példámat. Ott a
Néma Hősök Útja. Az előolvasók imádták, pedig még nem találkoztak hasonló
stílussal. Pedig egyesek szerint „nem piacképes” Szóval van e joga eldönteni
egy kiadónak mit ad ki? Egyértelműen van. Viszont ahhoz nincs, hogy az írókat
megfossza a kreatív kontroll 90%-ától vagy duplaköltségekbe verje őket…
Röviden? Ha korrekt akarsz lenni az mindig kockázatos.
A tárgyalástechnikai
tréningek szokatlanul hangzanak egy kiadó szolgáltatásai között. Hogyan
kapcsolódik ez a könyvkiadáshoz, és mit ad az írónak?
A Never Split the
Difference volt az, ami elindított minket: egy volt FBI-túsztárgyaló
módszerei inspiráltak.
A Taktikai Unikornis
tárgyalástechnikai képzése nem a sablonos „hogyan jöjjünk ki jól” trükkökről
szól. Olyan eszközöket adunk az író kezébe — tactical empathy, taktikai
hallgatás, mirroring — amelyek működnek extrém, akár életveszélyes helyzetekben
is. Nem én mondom, hogy értek hozzá, hanem a Black Swan Group akik ex-FBI
tárgyalók, pszichológusok és a módszert megalkotó Chris Voss .
Az írók nemcsak jobb
szerződéseket kötnek: megtanulnak hatékonyan kommunikálni az olvasókkal,
kezelni a konfliktusokat és védelmezni a kreatív kontrollt.
Mi a filozófia a Taktikai
Unikornis név mögött? Miért épp „taktikai” és miért „unikornis”?
Őszintén? Mi lehet epikusabb
és menőbb szimbóluma a szabadságnak és az esélynek, mint egy flanelinges ló a
fején egy hegyes bökővel?
De komolyra fordítva: a
„taktikai” azt jelenti, hogy nem rohanunk fejjel a falnak, hanem stratégiával
dolgozunk. Az „unikornis” pedig a ritkaság, a különlegesség, és az, hogy olyan
szerzőknek adunk esélyt, akik más kiadóknak „nem léteznek”.
Milyen típusú szerzőket
keresnek? Van olyan stílus, műfaj, amely különösen közel áll hozzátok?
Bárkit, akiben ott a szikra,
de eddig nem kapott lehetőséget. Az a kedvencem, amikor egy szerző először nem
hisz magában, aztán amikor végül meglátja a szemében azt az elismerést, amit a
saját erejéből kiharcolt – az a tűz mindent megér. És persze azok, akik mernek
önmaguk lenni és lázadni a klisék és a normák ellen. Mert valljuk be: én is
ilyen vagyok. Asszem.
Hogyan képzeljük el a Taktikai Unikornisnál a megjelenést?Teljes körű kiadásról, POD-ról, közösségi kampányokról van szó?
Most abban a fázisban vagyunk, hogy
befektetőket keresünk a nagytételű, hagyományos kiadásokhoz. Addig
gerilla-kiadással és novelláskötetekkel kezdünk. Akik nem férnek be a fő
kiadási listára, de megvan bennük az a plusz, ami miatt érdemes a Taktikai
Unikornis címkét viselniük, azoknak ott a POD. Én is így kezdtem.
Még nem vagyunk teljesen
kész, de pont ezért várok minden kérdést, együttműködést, lelkes támogatót –
akár egy Insta-üzenet formájában. Ez most egy közös építkezés. És ha egyszer
teljesen feláll a rendszer? Akkor retteghet a piac.
Hol látja a magyar könyvpiac gyenge pontját, és hogyan reagál erre a Taktikai Unikornis?Mi az, amit mások elengednek, Önök pedig felkarolnak?
A magyar könyvpiac egyik legnagyobb gyenge pontja, hogy
az írói brandépítés szinte nem létezik. Sok szerző nem tud valóban kommunikálni
az olvasóival, csak kiadják a könyvet, és aztán elengedik a kezét.
Mi másképp csináljuk. Nálunk
az író nem szépen csomagolt semmit kap, hanem praktikusan csomagolt arzenált:
eszközöket, amikkel építheti a saját közönségét, és hosszú távon tudatosan
jelen lehet a piacon. Ez a legnagyobb különbség.
Ha 5 év múlva visszanézhetne,
mi lenne az a siker, ami miatt azt mondaná: „Megérte belevágni”?
Ha öt év múlva visszanézek,
és azt látom, hogy már egyetlen emberből sikerült valódi írót csinálnunk —
olyat, akit mások leírtak, de mi segítettünk felépíteni — akkor azt mondom:
megérte minden harc.
Ez a Taktikai Unikornis lényege: lehetőséget adni azoknak, akiket mások elutasítottak. Mert nekünk nem az számít, hogy „piacképes-e” a tehetség, hanem hogy van-e benne tűz, amit érdemes lángra lobbantani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése