Philip Francis Nowlan
Armageddon 2419 A. D.
Buck Rogers kalandjai a XXV. században
Retrofuturista Könyvek
Megjelenik november 4-én!
Multiverzum Kiadó, 2025
Fordította és szerkesztette: Tarcsa Zoltán
Olvasószerkesztő: Lehotka Gábor
Borítóterv: Bukodi Attila
A kötetről
Buck Rogers bányamérnök 1927-ben egy különös gázokkal telített bányában reked, s ötszáz évnyi hibernációba merül. Amikor a 2419. évben álmából ébredve előkeveredik onnan, döbbenten tapasztalja, hogy Amerika romokban, mindenkit felülmúló technikai tudásuk birtokában a kínaiak hatalmas léghajóflottái végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal uralmuk alá kényszerítve a világot. Buck Rogers számára az egyetlen lehetőség, ha az amerikai erdőkben bujkáló menekültek valamely csapatához szegődik. De mit tehet egyetlen ember, hogy megfordítsa a végzetet, s szembeszálljon a bolygót leigázó zsarnoksággal…?
A híres történetet, amely két részben jelent meg 1928–29-ben az Amazing Stories lapjain, az olvasó egy kötetbe szerkesztve veheti kezébe, a legelső Buck Rogers-könyvekből és -képregényekből származó illusztrációkkal.
Részlet a regényből
MÁSODIK FEJEZET
Az erdei csapat
A leány röviden felvázolta előttem azt a sajátos társadalmi és gazdasági rendszert, amelyben a népe élt. És azt kell mondjam, mindaz, amit elmesélt, az én XX. századi szemszögemből nézve valóban rendkívüli volt. Mindenekelőtt rá kellett döbbennem, hogy 492 esztendő telt el az alatt az idő alatt, míg én a bányában hevertem eszméletlenül. Vilma – mert így hívták a leányzót – nem tartotta magát a történelemben különösebben jártasnak, így aztán csak nagy vonalakban tudott beszámolni nekem mindazon eseményekről, amelyek a világ ilyen roppant mértékű megváltozásához vezettek. Elbeszéléséből kiderült, hogy az 1914–18-as világháborút egy újabb háború követte, amelyben szinte az összes európai nemzet összefogott, hogy megtörje Amerika pénzügyi és ipari hatalmát. Bár a háborút végül elveszítették, céljukat mégis elérték, mert a borzalmas összecsapás Amerikát is a végsőkig kimerítette, s a kivérzett és káoszba süllyedt ország csupán a győzelem látszatát mondhatta magáénak. Ezt a pillanatot használta ki Szovjet-Oroszország, hogy szövetkezve a kínaiakkal végigsöpörjön Európán, szörnyű káoszba taszítva azt. Ennek következtében az eddig a világgazdaság és a világkereskedelem központjának számító Amerika is összeomlott, és ezzel kezdetét vette egy hosszúra nyúló stagnálás időszaka, melyet a gazdaság újjáépítésének kétségbeesett kísérletei szegélyeztek. Ám bármit is tettek, a háborút az oroszokat addigra uralmuk alá kényszerítő, világbirodalmuk kiépítésére törekvő mongolokkal már nem lehetett elkerülni. Ez a konfliktus 2109 körül vált nyílt háborúvá. Az erejét még vissza nem nyert Amerikát messze felülmúló technikai tudásuk birtokában a mongolok hatalmas léghajóflottái Kanada felől indulva végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal pusztítva el az amerikai repülőgépeket, szárazföldi seregeket és városokat egyaránt. Ezeket a pusztítósugarakat olyan szerkezetekből lőtték ki, amelyek ránézésre keresőfényeket kibocsátó reflektoroknak tűntek, ám ezek a reflektorok nem anyagi részecskéket bocsátottak ki, hanem egymással kényes egyensúlyi kapcsolatban álló elektronikus rezgéshullámokat. Az eredmény egy pusztító erejű sugár lett, amely az anyagot, amellyel ütközött, szintén rezgéssé formálta, azaz lényegében „semmivé” változtatta azt. Nem volt anyag, ami ellenálljon neki, legyen az akár légnemű, akár a legkeményeb fém vagy kő. Amerikát világbirodalmuk egyik provinciájává tették, s a han dinasztia uralma alá helyezték. Szörnyű idők voltak ezek az amerikaiak számára. Vadásztak rájuk, akár a vadakra. Csak azok maradtak életben, akik el tudtak rejtőzni a hegyekben, völgyekben, erdőségekben. Kormányzati rendszerük megszűnt létezni. Anarchikus körülmények között éltek generációkon át. Sokan feladták magukat a hanoknak, még ha ez életen át tartó rabszolgaságot is jelentett számukra. De a hanoknak egyre kevésbé volt szükségük rabszolgákra, mert elképesztőenfejlett tudományukkal olyan gépezetek előállítására voltak képesek, amelyekminden nehéz munkát elvégeztek helyettük. Aztán idővel lanyhult a vadonban otthont lelt amerikaiak felkutatására és megsemmisítésére irányuló igyekezet. A hanok álláspontja oly módon változott, hogy amíg az amerikaiak az erdőkben bujkálnak, és nem merészkednek a han nagyvárosok közelébe, nem is kell törődni velük. Ekkor kezdődhetett meg egy új amerikai civilizáció felépítése. Ennek alapja a családok és az egyének klánokba, ahogyan ők mondták, „bandákba” tömörülése volt a kölcsönös védelem érdekében. Közel egy évszázadon át nomád életet éltek, egyik helyről a másikra vándoroltak, mindennapjaiknak pedig örökös része volt a rettegés a han rajtaütésektől és a szörnyűséges dezintegrálósugaraktól. Azután ahogyan e rajtaütések száma fokozatosan csökkenni kezdett, úgy szaporodtak a letelepedett közösségek: olyasféle társadalmi szerveződés kezdett kialakulni, amely sok tekintetben hasonlított a normann feudális bárók katonai háztartásaihoz,talán csak azzal a különbséggel, hogy a hanokkal szemben alkalmazott védekezési taktika a családok és az egyének lakóhelyeinek bizonyos mértékű szétszóródását tette szükségessé, szemben az előbbieknek a várak köré szerveződő védelmével. E közösségek tagjai gyakorlatilag a szabadban éltek, zöld színű sátrakban a zöld lombok alatt, hogy elrejtsék jelenlétüket a légi megfigyelők elől. Gyáraikat és laboratóriumaikat a föld alá telepítették, hogy óvják őket a hanok elektromos detektorai elől. Megoldották azt is, hogy lehallgathassák a hanok kommunikációs vonalait, eleinte kezdetleges eszközökkel, később egyre jobbakkal. Minden erőfeszítésük a tudományos kutatás újraindítására koncentrálták. Sok nemzedéken keresztül a han tudósok láthatatlan versenytársaiként dolgoztak ezért a célért, apró darabkákból építve fel tudásukat, olyan tempóban, amely csak kitelt tőlük. Erre a korai időszakra véres összecsapások voltak jellemzők: a bandák között gyakran tört ki háborúskodás, és olykor-olykor vakmerő és teljesen hiábavaló támadásokat is megkísérelte han uraik ellen, melyeket azonban rendre szörnyű megtorlások követtek. A tudományos előrehaladással párhuzamosan az amerikai nemzeti érzés is fokozatosan megerősödött. Az egyre nagyobb területeket uraló bandák kölcsönösen előnyös megállapodásokat kötöttek, ennek következtében a kereskedelem is beindult közöttük. Ám az áruk cseréjénél is fontosabb volt a gondolatok cseréje, mert ez segítette elő a mind tökéletesebb gyártási technológiák megjelenését. A bandákon belül olyasféle gazdasági rendszer jött létre, amely félúton állt az egyéni szabadságjogokra épülő társadalom és a hadikommunizmus között. A magántulajdonhoz való jog gyakorlatilag a személyes tulajdonra korlátozódott, ugyanakkor a személyes kiváltságok köre igen kiterjedt volt, és ezeket szentnek és sérthetetlennek tekintették. Ily módon az ösztönzés a kiemelkedő teljesítményre főként a különféle vezető pozíciók és előjogok elnyerésében rejlett, és csak kevéssé abban a vágyban, hogy bármi „vagyont” vagy „termelőeszközt” birtokoljanak. Az ilyen vagyoni erőforrások közösségi tulajdonnak számítottak, hiszen ezek szavatolták a közösség biztonságát és fennmaradását. Ezenközben, ahogyan teltek az évszázadok, a han civilizáció elérte aranykorát, amelyben a fényűző luxus az erkölcsi hanyatlással és eltunyulással párosult. Az amerikaiakra továbbra is „erdei vadakként” tekintettek. És minthogy számukra sem az erdők, sem a benne élők nem jelentettek semmit, így fel sem merülhetett bennük, hogy az ott élő „vadállatokra” embertársaikként tekintsenek. Minthogy az élelmiszerek és a szintetikus anyagok előállítására szolgáló eljárásaik az idővel egyre fejlettebbé váltak, egyre kevesebb földre volt szükségük mezőgazdasági célokra, és amikor végül olcsóbbá vált a fémek mesterséges előállítása, mint a földből való kiásása, még a bányászattal is felhagytak. Így történt az, hogy a han civilizáció – melynek fényűzése és erkölcstelenség minden vágyukat kielégítő gépekkel és technológiai eljárásokkal párosult – annál kevésbé törődött az amerikaiakkal, minél kevesebb munkásra volt szüksége, s végül már teljes közönyt tanúsított irántuk.
Előrendelhető a kiadó webáruházában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése