Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, Lombosi Gábor íróval készítettem interjút. Gábornak jelenleg egy megjelent novellája van Ágenda Kiadó gondozásában A pillanat súlya és a másik Mielőtt sötét lett címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Számomra az alkotás először traumaírásként indult, majd az első könyvem megjelenése után hivatássá vált – egy olyan hivatássá, amit egy betegség által okozott, nehezített munkaerőpiaci kényszerhelyzet szült. Az említett betegség okán éjszaka nem igazán tudok aludni, így az én aktív időszakom akkor van, mikor mindenki más már kényelmesen alszik. Olyankor, az éj leple alatt, a kiskutyámmal az ölemben kezdem el írni a történeteimet a saját kis kuckómban, ami egyben az életterem is. Mindig is imádtam a kis lakásokat, így évekkel ezelőtt vettem egy lakókocsit, amit a szüleim udvarán helyeztem el. Saját kezemmel újítgatom, szépítgetem, és teszem a saját kis otthonommá.
Hány éves kortól ajánlod a novellásköteteid?
A pillanat súlyát bátran ajánlom 12+ felett, egy könnyed sci-fi, ami sok társadalmi kérdést boncolgat.
A Mielőtt sötét lett egy kicsit más kategória, azt inkább a 16+, hiszen a tartalma sajnálatos módon érinti ezt a generációt. Azonban, ha nagyon szigorú szeretnék lenni, inkább 18+ címkét ragasztanék rá. Fontos megjegyeznem olvasás előtt: aki tudja magáról, hogy érzékeny bizonyos témákra, vagy szülő, aki gyermekének szánja, a tartalmi figyelmeztetéseket kérem, olvassa el.
A pillanat súlya és a most készülő Mielőtt sötét lett történeted kiknek ajánlod, miről szól?
A pillanat súlya: Alapvetően egy sci-fi köntösbe bújtatott könyv, mivel a jövőben játszódik, de örök érvényű társadalmi kérdéseket boncolgat. Például az igaz hit és a vallási fanatizmus örök harcát egy cseppnyi romantikával. A könyv fejezetenkénti szemszögváltós szerkezetben vezeti az olvasót. A fő konfliktust három diktatórikus rendszer alkotja egy atomháború utáni világban. A Földön egymásnak feszül a fanatikus iszlám és a fanatikus kereszténység, míg Ereboson, egy idegen bolygón, az emberiség egy ateista diktatúrát épített ki. A főszereplőnk, Levente, egy magyar erebosi katona, aki titokban vallásos. Általa ismerjük meg a múltat és Erebost, valamint a célját, miszerint vissza szeretne menni a Földre. A muszlim és a keresztény világot Mirjamon keresztül ismerjük meg jobban. A történet az igaz hit és a békés együttélés irányába halad, miközben a karakterek belső vívódásait és a fanatizmus kegyetlenségeit követjük nyomon.
Azoknak ajánlom, akik nem egy lézerharcos, tudományos magyarázatokkal és jövőbeli találmányokkal tarkított történetet keresnek, hanem egy emberi, karakterközpontú, akár ma is aktuális kérdésekre reflektáló történetet szeretnének olvasni, aminek az előzménykötete már folyamatban van.
A kötet végén helyet kapott álnéven egy másik történet is, ami a barátságról és a szórakozásról szól, ami tragikus végkifejletbe torkollik. Mindenképp szerettem volna, hogy helyet kapjon benne, tanulságul a jövő generációjának, hogy vigyázzunk és figyeljünk egymásra, mert az élet könnyen szomorú fordulatokat vehet.
A Mielőtt sötét lett: Erről nehéz írni úgy, hogy ne lőjem le a poént, ugyanis ez egy Young Adult pszichológiai thriller, puzzle-szerkezettel. Az alapja egy trauma, a gyászfeldolgozás és a bűntudat. Flóra, a főszereplőnk, egy érettségi előtt álló lány, aki nem sokkal korábban veszítette el a legjobb barátnőjét, amiért saját magát hibáztatja. A cselekmény az ő barátságukat mutatja be, és vezeti az olvasót a tragikus végkifejletbe. De vajon mi történt valójában? Ezt sajnos nyilvánosan nem árulhatom el, de egy dolgot elmondhatok: semmi nem az, aminek látszik!
Azoknak ajánlom, akik szeretnek érzelmi magasságokba és mélységekbe is vándorolni, és szeretik, ha a történet átveri vagy félrevezeti őket
Egy-egy novellás történet mennyi ideig tart meg írni?
Változó. A pillanat súlya 10 évig pihent. Az előzménye jelenleg 40 oldalnál tart.
A Mielőtt sötét lett esetén óriási alkotói mámor vagy megszállottság kapott el. Így napi 8-9 óra feszes munka volt, ezért relatíve hamar végeztem vele.
Főállású íróként minden időmet az írásnak szentelem.
Miért pont novella?
Én alapvetően nem szeretem a sallangokat, nem az olvasó idejét szeretném rabolni, hogy harminc oldalon keresztül ugyanazt a cselekményhez érdemben semmit sem adó tölteléket olvassa csak azért, hogy meglegyen a terjedelem, és azt mondhassam: tessék, négyszáz oldal, olvassátok. Nekem nem ez a célom, hanem az, hogy tartalmilag, érzelmileg lekössem az olvasót, és minőséget nyújtsak a mennyiség helyett. Ezért a történeteim feszesek és könnyen darálhatóak, ami a mai rohanó világban szerintem nem egy rossz dolog.
Ha valaki novellát szeretne, hogyan álljon neki? Mit tanácsolsz?
Nyilván ez nem szentírás, mindenki másképp, máshogy ír. De az én szubjektív tanácsom az, hogy álljon össze a fejében az egész történet. Először jegyzeteljen, építse fel a vázat, és arra építkezzen. Tervezze meg előre, mi a célja vele, milyen hatást szeretne elérni, milyen felvezetést, cselekményfolyást, karakterdinamikát szeretne. Ezt követően építse fel a történetét, de ne féljen módosítani ezen. A váz segítség, de nem kőbe vésett dolog. Ha jön egy új ötlet, egy írói kép, írja bele, ha nem borítja fel teljesen az alaptervet. Ha meg nulláról kéne kezdeni miatta, mérlegeljen, megéri-e. Ha igen, csinálja, ha nem, írja le az ötletet – egy következő novellában már a kezében lesz egy jó alap.
Illetve amit még fontos figyelni, az a logika. Sokszor az író, mivel ismeri a saját történetét, belefeledkezik abba, hogy igen, ő tudja, mi miért történik. De mikor elolvasod, felejtsd el, amit ismersz és tudsz, és tedd fel a kérdést magadnak: Mire utal ez? Mit jelent ez? Mit sugall ez a rész? Ha a válasz egyértelműen abba az irányba mozog, amerre a cselekményedet vinni szeretnéd, akkor jól csináltad. Amennyiben nem, akkor sajnos bele kell nyúlnod még, hogy a megfelelő irányba tereld az olvasódat. Ez sokszor nagyon nehéz tud lenni, miközben lázban égsz, hogy írsz egy zseniális történetet, de próbálj az olvasó fejével gondolkodni.
Egy utolsó tanács: ne add fel. Senki sem úgy születik, hogy tudja ezeket, az írás egy folyamatos fejlődési folyamat. Kutass, tanulj, járj utána, és örülj minden apró sikernek!
Miért pont ezt a zsánert választottad?
Őszintén, nem szoktam zsánert választani: csak jön egy ötlet, és tervezek, utána kutatok egy kicsit, hogy maga a váz/elképzelés melyik zsánerbe tartozik. Ezután elolvasom a zsánerjellemzőket, és írok. De sok esetben szeretem összemosni a határokat. Például a Pillanat súlya esetében ez nem egy klasszikus sci-fi, inkább egy több zsánerből felépülő, rétegzett kategória.
Miért pont ez az álneved? Ha esetleg nem az, gondolkodtál ezen?
Álnevet csak akkor használok, amikor jogi okból szükséges.
De sokat gondolkodtam az új könyvem esetén – mivel más zsáner –, hogy legyen-e marketingcélú álnév, de végül jelenleg nem éreztem szükségét.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nehéz téma, de lássuk. Tíz évvel ezelőtt a barátaimmal szórakozni mentünk, de sajnálatos módon eggyel kevesebben értünk haza aznap éjjel. Ekkoriban sokat olvastam, és gondoltam, kiírom magamból a fájdalmam, így leírtam az egész nap eseményeit egy kis novellában. Ez sokat segített lelkileg feldolgozni, mi is történt. Be akartam adni egy pályázatra, amibe sajnos nem került be, viszont az Agenda Kiadónak mikor elküldtem, felfigyeltek rám. Sajnos a terjedelem miatt nem jelenhetett meg akkor. Ezt követően elkezdtem írni egy sci-fit, amit félbehagytam.
Majd elérkeztünk a jelenbe: egyik éjszaka úgy döntöttem, hogy nekifutok még egyszer, felvettem a kapcsolatot az Agendával, és jeleztem, hogy mindenképp ki szeretném adni. Befejeztem a sci-fit, és június 19-én, pontosan tíz évvel a trauma után kiadásra került A pillanat súlya. Amit nagyon jól fogadott a közösség, úgy éreztem, révbe értem. Ez akkora löketet adott nekem, hogy itt határoztam el azt, hogy nemcsak szenvedélyként, nemcsak írásként, hanem hivatásként tekintek az egészre.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Furcsa érzés mindig, és egyben izgalommal tölt el, mert tudom, hogy kezdődik az utómunka, és hamarosan elindul a megjelenés körüli hajtás is.
Furcsának azért mondanám, mert sosem tudhatom, mennyire lett jó, kiből mit vált ki, vagy hogyan fogadja az, aki ismeri az előző könyvemet. De ez sosem akadályozott abban, hogy kiadjam. Nem tetszhet minden mindenkinek, mindig lesz, akinek valami épp nem szimpatikus. És egyértelmű, hogy egy író nem egy precíz gép, aki mindig ugyanolyat képes írni: vannak gyengébb és vannak erősebb történetek. Ezt a részt az utókorra bízom, hogy hova, miket sorol be.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Az új könyvem kapcsán
indítottam el a nagykövetprogramom, így ők első kézből
olvassák és véleményezik, illetve szólhatnak bele a
gyengeségekbe vagy hibákba. Ezenkívül van egy zseniális
korrektorom, akinek a segítsége az egyik legfontosabb, hogy
minőségi könyv legyen. Rajtuk kívül természetesen a kiadó az,
aki még nagyon fontos szakmai háttér.
Tehát ez a hátország
látja, véleményezi és szólhat bele elsőnek. Ami számomra
iszonyatosan fontos, hiszen az író gyakran szövegvak a saját
írására.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mindig támogattak benne. Természetesen örültek a megjelenésnek is.
Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
A világ sokszor nehéz és kegyetlen tud lenni. Ám ahogy én megtaláltam a magam örömét és menedékét az írásban, bízom benne, hogy az olvasók is meglelik majd ugyanezt az örömet a könyveimben.
A jelenlegi olvasóimtól egy kis türelmet kérek: már készül az előzménykötet, így hamarosan újra kalandozhatnak a világomban.
Az új olvasóknak pedig csak annyit üzennék: jó barangolást kívánok a történeteimben! Remélem, hogy a világom magával ragad titeket, és velem tartotok ezen a közös úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése