Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Berger Anna - ("Nagyon nehéz volt elengedni a szereplők kezét, hiszen két évig dolgoztam velük, és a karakterekkel keltem feküdtem. Mondhatni mindig ott voltak körülöttem, így mikor pont került a szerkesztés végére, egy nagy űr keletkezett bennem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, Berger Anna írónővel készítettem interjút, mely hamarosan megjelenik az első szerelmi kalandregény kötete A végzet pengéje címmel. A kötete ezen a weboldalon  rendelheted elő.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

 

Ez a kérdés mindig elgondolkodtat, hogy mit is tudnék írni magamról, hiszen egyszerű ember vagyok. 40 éves, 4 gyerek anyukája, és olyan ember, aki mindig is kereste a helyét a világban. Végül külföldön telepedtem le, Ausztriában, és itt élek már tizenhárom éve.

Az írás nem volt mindig az életem része, de gyakran szövögettem történeteket magamban, viszont mivel az élet elég sok akadályt gördített elém, nem tudtam ezekkel érdemileg foglalkozni. Azonban miután diagnosztizáltak nálam egy elég ritka betegséget (hólyagfájdalom szindróma), el kezdtem keresni egy célt, hogy legyen valami más is az életemben, amire koncentrálhatok, ami visz előre. Ekkor találtam rá az írásra, és kezdtem el vele igazán foglalkozni. Már az első perctől éreztem, hogy ez nekem való, mert rengeteg energiát adott, és tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

 

Hamarosan megjelenik a könyved az A végzet pengéje címmel, sok kutatómunkát igényelt? 

Igen, elég sok időt vett igénybe a kutatómunka, mivel a történet Brooklynban, New York-ban játszódik, és még nem jártam ott személyesen, így alaposan igyekeztem körbejárni a helyszíneket, ahol a karakterek megfordulnak. Valamint olyan témákat is érint, mint a függőség, alkoholizmus, túladagolás, ezért ennek is alaposan utána kellett járnom, hogy hitelesen tudjam ezeket ábrázolni, ehhez addiktológusok, és függők beszámolóiból inspirálódtam.

Meddig tartott az írás folyamata?

Ha jól emlékszem, akkor talán két évet töltöttem az írással, de ebben benne volt a tanulási folyamat is, ugyanis sikerült bekerülnöm az Írómentor Programba, ahol írástechnikát is oktattak, ami elég sok időt vett igénybe. Azonban minden perce megérte, mert így egy olyan könyvet tudtam prezentálni, amit büszkén ajánlhatok mindenkinek.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

Maga a történet teljes egészében fikció, úgy ahogyan a karakterek is. Egyedül a helyszínek, amik valóságosak. 

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Természetesen. Ebből a szempontból kísérletező vagyok. A most készülő regényem szerelmi kalandregény, talán ez áll hozzám a legközelebb, viszont a második már krimi zsánerben íródik, de van még sci-fi ötletem is.

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

 

Nagyon nehéz volt elengedni a szereplők kezét, hiszen két évig dolgoztam velük, és a karakterekkel keltem feküdtem. Mondhatni mindig ott voltak körülöttem, így mikor pont került a szerkesztés végére, egy nagy űr keletkezett bennem. Ezt talán ahhoz tudnám hasonlítani, mikor hosszú ideig követsz egy sorozatot, megszereted, vagy épp meggyűlölöd a szereplőket, aztán egyszer csak véget ér, és te napokig nem találod a helyedet. Valami ilyesmi kavargott bennem, de aztán belevetettem magam a következő sztoriba, és már arra koncentrálok.

  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

 

Az írói álnevem igazából azért született, mert a terveim között szerepel – mivel külföldön élek –, hogy itt is kiadattatom a regényemet, és itt jobban szeretik a német csengésű neveket. A másik oka, hogy az én nevemet annyira nem tudtam elképzelni egy könyv borítóján.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

 

Ez is és az is. Az elsőt teljesen ösztönből írtam: az a lelkiállapot, érzés, ami éppen akkor és ott hatalmába kerített.Aztán a másodiknak már tudatosabban álltam neki, azonban itt is előfordult már, hogy az események magukkal rántanak, és hogy a cselekmény jól jöjjön, ki változtatnom kell rajta.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

 

Ezt nagyon sokan teszik fel nekem nap, mint nap, de nincs rá jó válaszom. A történetek maguktól születnek meg bennem, és egyszer csak kirajzolódnak előttem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

 

Csak és kizárólag a szerkesztőm láthatja ezeket, akinek a szakértelmében teljesen megbízom. Ő is csak javaslatokat tesz, hogy elmélyítsük a történetet, de nem irat át semmit. Én úgy gondolom, hogy akkor lehet színes és változatos történeteket írni, ha meghagyjuk, hogy az írók szabadon engedjék a fantáziájukat, a szerkesztők és a lektorok, pedig segítik ezt helyes mederbe terelni, nem pedig a saját sablonjaikat húzzák rá egy szerzőre. Nekem ebből a szempontból óriási szerencsém volt.

Aztán még az elején a testvéreimmel osztottam meg a kezdetleges történeteimet, de őket ez a világ annyira nem érdekli, így már kevesebbszer fárasztom őket. Ha elkészült a kézirat, majd túljutott a szerkesztésen, korrektúrázáson, akkor kerül ki a tesztolvasókhoz, akiknek még változtathatnak rajta, ha találnak benne valami olyasmit, ami nagyon nagy hiba lenne a könyvben.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

 

Büszkék rám és persze támogatnak, de nekik nem jelent annyit, mint nekem. Amit nyilván megértek, hiszen ez az én álmom, amit nekem kell megélnem, ehhez pedig nehéz kapcsolódni. Az írók világa egy zárt világ, amibe én is csak akkor láttam bele, mikor elkezdtem ezzel foglalkozni.

 

Mit üzensz az olvasóidnak? 

 

Azt üzenném nekik, hogy nap, mint nap azon munkálkodom, hogy csodás történetekkel tudjam őket szórakoztatni, és nagyon remélem, hogy egyszer méltó leszek a bizalmukra, hogy megvásárolják a könyveimet.

 

Előrendelhető

Berger Anna weboldala