Weber Kristóf
Nyál
Láng Orsolya rajzaival
Megjelenik októberben!
Ingyenesen letölthető a kiadó webáruházából
Szerkesztette: Balogh Endre
Borítóterv és illusztrációk: Láng Orsolya
Könyvbemutató az Őszi Margón október 17-én
Időpont: október 17., szombat 18 óra
Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kamaraterem
A szerzővel Orcsik Roland beszélget.
Fülszöveg
Nagyvárosban élő, vidéki környezethez nem szokott plátói szerelmespár női tagja kibérel egy falusi házat. A pár itt tölt el három napot. A testi közelség és a testiség elutasítása olyan feszültség forrása lesz, ami tragédiához vezet.
Weber Kristóf ritmikus prózával mutatja be a szerelmesek hétköznapi történetét és kapcsolódásuk képtelenségét. Az egyforma hosszúságú mondatokat, frázisokat és fejezeteket tartalmazó, zárt szövegkompozíció a szerző szándéka szerint zenemű, de értelmezhető kisregényként vagy monodrámaként is.
Szerzője intenciója szerint jelen kötet színpadi mű és egy opera szövege, utóbbinak kottája a Prae Kiadó webshopjából díjmentesen letölthető.
Weber Kristóf ajánlása
2025 márciusában meghalt Tolnai Ottó. Vele volt egy régi tervem: csináljunk egy melodrámát egyetlen színészre. Aztán nem csináltuk meg, és mikor meghalt, akkor szembesültem azzal, hogy már nem is fogjuk. Emiatt írtam meg ezt a történetet. Ekkortájt olvastam Gunther Kletetschka elméletét arról, hogy nemcsak a tér, hanem az idő is lehet háromdimenziós. Az elmélet felszabadító hatással volt rám. Így írhatok olyan autofikciót, amelyben nemcsak a múlt, hanem az általam elképzelt jövő is tényezővé válik. A kialakításhoz egy középkorban gyakori formát használtam: a ritmikus prózát. A szöveget hangként kezeltem, így a Nyál egy szövegkompozíció, azaz zenemű is, melyhez Láng Orsolya készített illusztrációkat. A történet pedig egy plátói szerelmespár kapcsolatának feszültséggel teli három napját meséli el a pár férfi tagjának szemszögéből. Weber Kristóf. 2026. szeptember 9.
Részlet a kötetből
Rezgés
Hétfő
Nyál miatt csúszik a csókunk, míg a szólás szerint másoknál elcsattan ugyanez a gesztus. Hétfő van, és a múlt héten nem voltunk temetésen, sőt semmilyen szomorú eseményen. Esküvőn, örömünnepen és névadón ketten közösen kézen fogva sosem vettünk részt. Persze azért idén is, ahogy tavaly meg tavalyelőtt, szintén meghalt néhány régi barát. Nem tudjuk, mennyi temetésen kéne részt vennünk, hogy vigaszt tudjunk nyújtani mindenkinek. A távolabbi ismerőseinkén, akiket nem szeretünk, mégis nagyon kötődnek hozzánk.
A hozzátartozóság olyan állapotot jelent, amely bárkit megválthatóvá tehet. Mindenki lehet kivétel, viszont mi nem tartozunk senkihez, akik már régen meghaltak. Nem voltunk eléggé meglepők, inkább zűrzavarosak, kiszámíthatók lehettünk talán. Hiszen a váratlanság gyakorisága közelebb hozhat egymáshoz néhány várakozót. A szerencsénk hagyott el, esélyes jó, mely csak úgy megvillan, mikor nincs végső elégtétel. Nem költözünk el a gyökerek miatt, így nem tudunk megújulni, ezért van várakozás.
Az udvaron sár volt, átmeneti állapotú, hol lapos, máshol mélyülő csatakokban. Nem tudni, hogyan lett ennyire sok sár, ilyen rekkenő melegű, fényes kánikulában. Ritmusokat adunk egymásnak, megnöveljük a tervszerűtlenség váratlan kockázatát. Bent ragadunk a tornácon, közben arra gondolunk, hogy kint majd háttal állunk az oszlopnak. Milyen szép lett volna, hogy csak nézünk ki a fejünkből, támaszkodva, merthogy akkora sár volt! Kevés időt tartózkodunk mindenhol, mert a tartózkodás nem igazán jellemző miránk.
A déli harangszó kis rádióból szólalt meg, a legjobb műsornak sokan ezt tartották. Ilyenkor mindig felhangosítjuk a rádiót arra az egy percre, amíg a harang szól. Valamelyik harang megszólal azért, hogy rejtse más harangoknak a meg nem szólalását. Délben vége a délelőttnek, üresedik az udvar, mert a dél a rettegés ideje. A hőség órája, a bujaság órája, hedonista örömet ígérők órája. A bűnös kéj órája, mikoron Diego Rivera megölelte Frida Kahlo húgát.
Szegény lány azt gondolhatta, ő is lesz valaki, ám mégis csak Frida Kahlo húga maradt. Déltől sietni kell, sok még a napi tennivaló, és az ébrenlét fele sajnos eltelt. A dél nem kegyes, amint a vágy emléke az, és visszasírja a pimasz legyek tömegét. Mert fél percnyi időre se hagyták nyugodtan az embert a hűvös falusi vályogházban. A ház mellett lófarm volt, erős lóhúgyszag áradt a kukoricás réten a lejtős völgyben. Így az esti szélcsend illatának nem volt semmi esélye: büdös volt minden évben a nyár.
Megrendelhető a kiadó webáruházában
Ingyenesen letölthető a kiadó webáruházából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése