Weber Kristóf: Nyál - Könyvbemutató az Őszi Margón október 17-én!

 Weber Kristóf

Nyál

Láng Orsolya rajzaival

 

Megjelenik októberben!

Prae Kiadó

Ingyenesen letölthető a kiadó webáruházából

Letölthető

 Prae Kiadó, 2026

 

Szerkesztette: Balogh Endre

Borítóterv és illusztrációk: Láng Orsolya

Könyvbemutató az Őszi Margón október 17-én

Időpont: október 17., szombat 18 óra

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kamaraterem

A szerzővel Orcsik Roland beszélget.

ESEMÉNY

Fülszöveg

Nagyvárosban élő, vidéki környezethez nem szokott plátói szerelmespár női tagja kibérel egy falusi házat. A pár itt tölt el három napot. A testi közelség és a testiség elutasítása olyan feszültség forrása lesz, ami tragédiához vezet.

Weber Kristóf ritmikus prózával mutatja be a szerelmesek hétköznapi történetét és kapcsolódásuk képtelenségét. Az egyforma hosszúságú mondatokat, frázisokat és fejezeteket tartalmazó, zárt szövegkompozíció a szerző szándéka szerint zenemű, de értelmezhető kisregényként vagy monodrámaként is.

Szerzője intenciója szerint jelen kötet színpadi mű és egy opera szövege, utóbbinak kottája a Prae Kiadó webshopjából díjmentesen letölthető.

 

Weber Kristóf ajánlása

2025 márciusában meghalt Tolnai Ottó. Vele volt egy régi tervem: csináljunk egy melodrámát egyetlen színészre. Aztán nem csináltuk meg, és mikor meghalt, akkor szembesültem azzal, hogy már nem is fogjuk. Emiatt írtam meg ezt a történetet. Ekkortájt olvastam Gunther Kletetschka elméletét arról, hogy nemcsak a tér, hanem az idő is lehet háromdimenziós. Az elmélet felszabadító hatással volt rám. Így írhatok olyan autofikciót, amelyben nemcsak a múlt, hanem az általam elképzelt jövő is tényezővé válik. A kialakításhoz egy középkorban gyakori formát használtam: a ritmikus prózát. A szöveget hangként kezeltem, így a Nyál egy szövegkompozíció, azaz zenemű is, melyhez Láng Orsolya készített illusztrációkat. A történet pedig egy plátói szerelmespár kapcsolatának feszültséggel teli három napját meséli el a pár férfi tagjának szemszögéből. Weber Kristóf. 2026. szeptember 9.

 

Részlet a kötetből

 

Rezgés

 

Hétfő

 

Nyál miatt csúszik a csókunk, míg a szólás szerint másoknál elcsattan ugyanez a gesztus. Hétfő van, és a múlt héten nem voltunk temetésen, sőt semmilyen szomorú eseményen. Esküvőn, örömünnepen és névadón ketten közösen kézen fogva sosem vettünk részt. Persze azért idén is, ahogy tavaly meg tavalyelőtt, szintén meghalt néhány régi barát. Nem tudjuk, mennyi temetésen kéne részt vennünk, hogy vigaszt tudjunk nyújtani mindenkinek. A távolabbi ismerőseinkén, akiket nem szeretünk, mégis nagyon kötődnek hozzánk.

 

A hozzátartozóság olyan állapotot jelent, amely bárkit megválthatóvá tehet. Mindenki lehet kivétel, viszont mi nem tartozunk senkihez, akik már régen meghaltak. Nem voltunk eléggé meglepők, inkább zűrzavarosak, kiszámíthatók lehettünk talán. Hiszen a váratlanság gyakorisága közelebb hozhat egymáshoz néhány várakozót. A szerencsénk hagyott el, esélyes jó, mely csak úgy megvillan, mikor nincs végső elégtétel. Nem költözünk el a gyökerek miatt, így nem tudunk megújulni, ezért van várakozás. 

 

Az udvaron sár volt, átmeneti állapotú, hol lapos, máshol mélyülő csatakokban. Nem tudni, hogyan lett ennyire sok sár, ilyen rekkenő melegű, fényes kánikulában. Ritmusokat adunk egymásnak, megnöveljük a tervszerűtlenség váratlan kockázatát. Bent ragadunk a tornácon, közben arra gondolunk, hogy kint majd háttal állunk az oszlopnak. Milyen szép lett volna, hogy csak nézünk ki a fejünkből, támaszkodva, merthogy akkora sár volt! Kevés időt tartózkodunk mindenhol, mert a tartózkodás nem igazán jellemző miránk.

 

A déli harangszó kis rádióból szólalt meg, a legjobb műsornak sokan ezt tartották. Ilyenkor mindig felhangosítjuk a rádiót arra az egy percre, amíg a harang szól. Valamelyik harang megszólal azért, hogy rejtse más harangoknak a meg nem szólalását. Délben vége a délelőttnek, üresedik az udvar, mert a dél a rettegés ideje. A hőség órája, a bujaság órája, hedonista örömet ígérők órája. A bűnös kéj órája, mikoron Diego Rivera megölelte Frida Kahlo húgát.

 

Szegény lány azt gondolhatta, ő is lesz valaki, ám mégis csak Frida Kahlo húga maradt. Déltől sietni kell, sok még a napi tennivaló, és az ébrenlét fele sajnos eltelt. A dél nem kegyes, amint a vágy emléke az, és visszasírja a pimasz legyek tömegét. Mert fél percnyi időre se hagyták nyugodtan az embert a hűvös falusi vályogházban. A ház mellett lófarm volt, erős lóhúgyszag áradt a kukoricás réten a lejtős völgyben. Így az esti szélcsend illatának nem volt semmi esélye: büdös volt minden évben a nyár.

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Ingyenesen letölthető a kiadó webáruházából

Letölthető

Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás – Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10

 Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás

Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás

Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10.

ESEMÉNY

Huszadik éve jelenik meg a prae.hu művészeti portál, és azóta ad ki könyveket a Prae Kiadó – ezt ünnepli a „Prae család" az elmúlt 20 év eseményeit áttekintve, és a társadalmi traumafeldolgozás is megjelenik az eseményen. A kétnapos eseménynek – beszélgetéssorozatnak, felolvasásoknak – a Petőfi Irodalmi Múzeum ad otthont október 9-én és 10-én délelőtt tíztől este nyolc óráig.

Szentkuthy Miklós azonos című regényére utal a 'Prae' név, melyhez a lapalapítók szóbeli hozzájárulást kaptak Tompa Máriától, az író hagyatékának kezelőjétől. A szócska latinul elöljárószóként és igekötőként használatos, a jelentése 'elő, előtt, előre, elé, elülső'.

Bár a történet a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat 1999-es létrehozásával indult, annak szerkesztői korán felismerték, hogy online jelenlét nélkül a léte is veszélybe kerülhet. Ezért megszervezték a prae.hu művészeti portált, ami 2006 októberében indult. A portál első szerkesztősége a következőképpen alakult: Árvai András (építészet), Baglyas Erika (art és design), Danczi Csaba László (, zene), Forgács Nóra Kinga (szerkesztőségi asszisztens), Győrei Zsolt (színház), Péczely Dóra (irodalom), Schreiber András (film) a főszerkesztő-helyettes Pál Dániel Levente, a főszerkesztő Balogh Endre volt, és az alapítók közt dolgozott Barta András, aki nem vállalt szerepet a szerkesztőségben. (A Litera híre 2006-ban.)

A Prae Kiadó 2006-ban jött létre, első kiadványa az Udvariatlan szerelem című obszcén középkori antológia volt Bánki Éva és Szigeti Csaba szerkesztésével, Gyulai Líviusz grafikáival – rögtön ezért a könyvért Szép Magyar Könyv díjat vehetett át az országszerte ismert grafikusművész.

Hogy ez elmúlt húsz évről árnyaltabb képet kapjunk, és a jövő felé hidat építsünk, Menyhért Anna szervezésében társadalmi traumafeldolgozással kapcsolatos programokra is sor kerül.

Program

Október 9. 

10:00-11:20 Minden és semmi – irodalompolitikai kerekasztal

Balogh Endre (Prae), Cseicsner Otília (Rádiófórum), Dányi Dániel (MEGY, elnökségi tag), Gács Anna (a Szépírók Társasága korábbi elnöke), Németh Zoltán (Bázis, társelnök), Zilahi Anna (Irodalmi Szakszervezet, elnökségi tag)

11:30-13:00 Írói túlélési stratégiák 

Bárány Tibor (filozófus, kritikus), Horváth Györgyi (irodalomtörténész, kultúrakutató, kritikus), Jenei László (író, a Műút főszerkesztője), Peer Krisztián (költő), Vida Kamilla (költő, újságíró). Moderál: Seres Lili Hanna (költő, az Irodalmi Szakszervezet elnökségi tagja)

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: koncepciók

Menyhért Anna (traumakutató), Ónody-Molnár Dóra (újságíró), Orvos-Tóth Noémi (pszichológus). Moderátor: Agárdi Izabella (történész)

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel. Az építészet, az irodalom és a zene kapcsán.

Bánszegi Bíborka (építész, az Építészfórum szerkesztője), Borsai Szandra (építész, író, a prae.hu építészet rovatának vezetője) és Martinkó József (építészeti szakíró, az OCTOGON építészeti és design magazin főszerkesztője és kiadója).

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál L. Varga Péter 

Lichter Péter, Kayla Czaga (művei videón és magyar fordításban), Weber Kristóf, Kovács Edward, Kornis Mihály

Október 10.

10:00-10:15 Az Osvát-díj átadása. A díjazott Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője.

10:15-11:20 Mi kell ma? Irodalmi platformok pre-NER és poszt-NER

Károlyi Csaba (Élet és Irodalom), Lágy Kornél (kaleidoszkóp), Nagy Gabriella (Litera), Tóth Ramóna Mirtill (Kalligram folyóirat, nincs online). Moderátor: Horváth Florencia (prae.hu)

11:30-13:00 Ki szavatol a szerző biztonságáért?

Hogyan ad biztonságot a szerzőnek a kiadó: Dávid Anna (Magvető Kiadó) Simon Márton (Okapi Kiadó) és Balogh Endre (Prae Kiadó) beszélgetnek.

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: hogyan tovább?

Adler Kata, Menyhért Anna (traumakutató, egyetemi tanár), Pistyur Veronika (CEO Bridge Budapest), Szarvas Zsolt (újságíró, a Neves Névtelenek képviselője). Moderátor: Virginás Andrea (egyetemi docens)

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel

16:00 – 16:30 Dombai Dóra (esztéta, filmkritikus, a Veszélyes lehet a mozi című könyv szerzője), Forgács Nóra Kinga (a prae.hu filmrovatának egykori rovatvezetője, filmkritikus, jelenleg addiktológiai konzultáns, terápiás munkatárs a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnál) és Kiss Dalma (filmkritikus, a prae.hu filmrovatának rovatvezetője)

17:00 Boczán Bea, a prae.hu gyerekrovatának vezetője, Gesztelyi Hermina egyetemi oktató és irodalomtörténész, Vinczellér Kata magyar-média szakos tanár és a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum elnökségi tagja

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál Péczely Dóra

Csordás Kata, Mohácsi Balázs, Méhes Károly, Nyerges Gábor Ádám, Veszprémi Szilveszter

Facebook-esemény, melyen jelezhető a részvétel

Prae 20. Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás

Szervezők: Balogh Endre, Horváth Florencia, L. Varga Péter, Menyhért Anna, Péczely Dóra

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum

Időpont: 2026 október 9-10.

A belépés díjmentes.

A szervezők programváltozás jogát fenntartják.

A program támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

Október 1-jén megjelenik Tóth Kinga Mariamachina című kötete!

 Tóth Kinga

Mariamachina

 

Megjelenik október 1-jén!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter.

Borítóterv: Tóth Kinga grafikája felhasználásával Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató az Őszi Margón

Esemény

Időpont: október 16., péntek 18.30

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kávézószínpad

 

A szerzővel Perintfalvi Rita beszélget.

Perintfalvi Rita ajánlója

„Tóth Kinga verseskötete olyan, mint egy diptichon, egy posztmodernkori, lélekből faragott szárnyasoltár. Ha kinyitod, női szenteket, szeretőket, apácákat, medvének született fiút, virágleányt találsz benne. Imákkal, liturgikus ünnepekkel, lelki- és beszédgyakorlatokkal fűszerezve az életről és halálról, a bűnbánatról és megtisztulásról, a vágyról és az elengedésről. Amikor a táblaképen a versek egy része megújulva visszatér, a kötet meditációvá, mantrává válik. A szavak hömpölygő folyama és a képek játéka ellenálhatatlan erővel magával ragadja az olvasót. Maga is a diptichon, az oltár részévé válik. Végbemegy a transzformáció.”

 

A szerzőről

Tóth Kinga író-költő, hangperformer, vizuális alkotó. Munkásságáért Hazai Attila Irodalmi Díjjal, Margó Különdíjjal, Hugo Ball támogatói díjjal, Bernhard Heidsieck- díjjal és az Ingeborg Bachmann-díj KELAG-díjával tüntették ki. Legutóbbi kötete a Prae Kiadónál: AnnaMaria sings/singt/énekel, 2023

Tóth Kinga portréját Verena Mayrhofer készítette.

 

Versek a kötetből

 

VAKU

 

amikor a portrészékre ültettek

és egy próbababa mögé álltam

világoskéken férceltek tojásformára

de lepattant a karomról a tű

és futott bennem a ló

(és elkezdett futni bennem a ló)

és a lábujjaim megtüzesedtek

és a vénáimon narancssárgán

feszült az utcai világítás

a bőrömön a kis szőrök szaladtak

a sapkámat ledobta a haj

a fiam intett egyet egy bárány hátán

benjámin a repülők fölé emelkedett

a billentyűzeten átkapcsolta magát

a nyelv és a villanykörtedrótba

kerültem balról jobbra

suhantam át abban az áramkörben

lehetett volna karácsonyi dísz is

aztán a mozsár a fűszertörő a szemem

közé koppant az a kör doktor manhattan

az a pont ahonnan a futóideg ered

ami belecsúszik a fényképezőlencsébe

a mozsár amikor betakarja a fejem

anna énekel és öt hanggal lejjebb

énekelnek a nővérek ott van az a hang

az összes mögött a ló hátán amikor

a lábujjaddal pattintasz mikor leetted

az utolsó falatot az almaszárról mind

a magokkal együtt amikor a kandeláberen

kiég az összes is mikor a kötött megcsípi

a füled az az a kék pisszentés

a vaku

 

 

VÍZHORDÓ

 

menyasszonyt árulnak az ablakban

azt kérdeztem nekem mikor lesz

ilyen fehér ruhám ha lesz biztos

nadrágos lehet csak vagy biztos

csak nadrágos lesz

felgyújtottam volna azt a kirakatot

rádobni a tüzet arra a ruhára

forró cseresznyemagokat a ruha alá

de fent volt a ház a hegy aljából még

át az erdőn a falak mellett három kolostor

mellett a templom és még egy és még

az iskola útját kikerülni egyenesen a kerülőn

az emelkedő a cipőmben benne

a vízhordó asszony az apácák egy nemes is

én is ugyanúgy megyek hordom a vödröt

egyetlen hang sincs él-e itt bárki nem mozdul

a bokor sem csak akkor ha elrendelik akkor

egy kisállat elfut a bokrok között

akkor messze lehet egy autót hallani

és egy fiatal férfi is megy de másik irányba

kanyarodik elszakad a kabát meg az összes

többi nincsen pihenő egyenletesen egyik

a másik után ezen az útközben kérdez a fiú is

hiszi hogy egyedül van de velem együtt

meghallja a bokor alól a szomszéd faluból

és a kanyar másik oldalán a másik kérdező

férfit mindkét cipőmmel hordom őket

a domb tetején aztán nincs már mit csinálni

ott veszünk először levegőt

tapsolni kezd bennem a nemesasszony

az apáca tapsol a hosszú kabátom eloldódik

a kötője a cipőfűzőm foszlik le a ruhám leesik

a számról a kendő átfúj a csöveimen kihidegíti

legyen éles tűnjön el róla ami az enyém

anyáim nővéreim megjöttem

 

 

ÚSZÁS

 

ha a víz felemeli a lábat

a hasadnál tartalak meg először

akkor kellene megadni elengedni (nekem)

csak dobd fel magad a tenyerem felett

fogsz lebegni mint a béka azt hiszed

kalimpálsz hogy felhabosítasz hogy

a buborékokban a fulladásod pukkad ki

a víz felemeli a lábad (nem a tenyerem tart)

a hasad irányít engem a hasad mondja

a víznek is merre lökjön vagy engedje

azt a két centimétert amit nem akarsz

látni a kezem felett ami miatt akarsz itt engem

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában: 

Prae Kiadó

Újabb narancsok gurulnak el – Június 6-án megjelent Mohácsi Balázs regénye!

 Mohácsi Balázs

Újabb narancsok gurulnak el

 

Megjelent június 6-án!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

Szerkesztette: Péczely Dóra

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

A borítótervet Schuller Mária és Mohácsi Balázs kollázsának felhasználásával Szabó Imola Julianna készítette.

Dedikálás az Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren

Helyszín: a Prae Kiadó 74. sz. standja

Időpont: 2026. június 13. 17 óra

A regényről

Az Újabb narancsok gurulnak el egy költő íróvá válásának története. Fejlődésregény, amely a személyes létezés és a kulturális hagyomány szövevényének szétszálazására vállalkozik: mi történik, ha az apa halála után érvényét veszti egy már lezárt verseskötet? Mi marad az apa, és mi a versek helyén? Kitölthető-e a hiány, ha sem a kötet nem írható újra, sem az apa nem kelthető életre? Művelhető-e a szőlő az apa helyett, és munkára fogható-e az irodalom a jelentésüket vesztett szavak helyén?

Apák és mesterek, követendő és kikezdett hagyományok története rajzolódik ki Mohácsi Balázs első regényében, amely olyan, mint egy anatómiai bábu: láthatóvá válik benne minden szerv, ér, idegpálya és izom, ami működteti az emberi testet – csak az identitást adó „felszín” hiányzik.

Az Újabb narancsok gurulnak el az érvényét vesztett kézirat és a lezárult életszakaszok romjain kinövő avantgárd kísérlet. Műfajtalankodása – vers és próza, novella és esszé, írói program és kutatási terv, szonettszerkezet és lexikonregény, autofikció és családtörténet, kollázs és tipográfiai játék – olyan organizmust alkot, amely a mű helyébe lép: a bábu groteszk gólemként életre kel.

 

Milbacher Róbert

 

A szerzőről

A portrét Hock Zoltán készítette.

 

Mohácsi Balázs (1990) költő, kritikus, irodalomtörténész, Pécsett él. Előző kötete: Hungária út, hazafelé (Jelenkor, 2018)

 

Részlet a kötetből

Annyi próbálkozás után egyértelmű: annak kell lennie az első mondatomnak, hogy. Hogy megadta az élet ma dél körül. Hogyan fogom elfelejteni a szagot. A látványt. Meg tudom-e. El tudom-e. Mit nem fogok megírni. Mit nem szabad. Mit másképp. Anyám azt fogja mondani, ezt nem szabad. Anyám veszekedni fog velem, miután elolvassa, hogy ezt nem lett volna szabad. Hogyan fogom tudni elmagyarázni neki, hogy mi mást, ha nem ezt. Vagy – ha és amennyiben elhiszem, komolyan gondolom, ezt magam sem tudom még – hogy ez terápiás írás lenne. Mindenesetre hangsúlyozni a sorsközösséget: nem veled, vele, veletek, velük vagyok indiszkrét, hanem magammal is, tehát magunkkal. Mindannyiunkkal. Cioran szerint „Az őszinteség fényűzését csak az az író engedheti meg magának, akinek nincs közössége. Senkihez sem szól, legfeljebb önmagához.” Vagy Michal Habajtól emeljek ki patetikus idézetet? „A billentyűzetem fölé hajolva / Őriztelek”? (Mottóügyek.) Lehet, hogy inkább térjünk vissza oda, hogy mi mást, ha nem ezt. Kicsit később, sokadik gondolatként az is eszembe jutott, mi lesz a címmel. Maradhat-e a cím, hogy a cím az marad-e, aminek szántam, nem lesz-e, nem válik-e félreérthetővé? Még később az válik kérdéssé, milyen címmel, melyikkel? És mi lesz az anyaggal? A versekkel, a szöveggel, a salakkal és a testtel? És te nem jössz közelebb, csak épp annyira, amennyire távolodsz. És valaki hazafelé vándorol, fájlokat rak a számítógépbe, akár virágokat a vázába. És valaki idéznivaló sorokat keres egy vastag verseskötetben.

A hátamon fekszem, a plafont nézem, a sarokban egy inváziós katica mászkál jobbra-balra, előre-hátra. Egy argentin zenekar kislemezét hallgatom, ami pár napja eszembe jutott a semmiből, valamikor 2016-ban találtam rájuk a YouTube-on, akkor néhány hétig sokat hallgattam a lemezeiket, ez volt a kedvencem, pedig kék a borítója. Ez a fiú megölt egy motoros rendőrt. A Wikipédia-oldaluk szerint a Pixies, a Ramones, a Weezer, a Sonic Youth és a The Velvet Underground voltak rájuk hatással, ezeket én is bírom.

 

Amikor délelőtt 10 körül elkezdett a létrán mászni, nem tudta, mi vár rá. Azzal a szomorú ténnyel, hogy testileg aligha van felkészülve a feladatra, nem volt idő törődni, hiszen két alternatíva jöhetett volna még szóba: (1) a hatvanéves anyja mászik be helyette, vagy (2) a késlekedést vállalva kerítenek egy vadidegent, aki – miért is? – bemászik helyettük. Egyiknek kevesebb realitása volt a másiknál.

Miután átmászott a kerítésen, az anyja követni akarta, mondta neki, hogy hatvanéves, nyugodjon le, aztán rájöttek, hogy az autóbeálló kapuja egyébként is nyitva van, neki is fölösleges volt tornásznia. Ezen felbuzdulva beszaladt az udvarba, és megnézte a bejárati ajtót, de az zárva volt. Hiába lett volna náluk kulcs, bent teljesen keresztbe fordítva a zárban volt a másik, esélyük se lett volna. (A bejárati ajtó üvegének betörése és a kulcs elfordítása egyáltalán fel sem merült, bár utólag úgy emlékszik, eszébe jutott végső megoldásként.) Édesanyja hátraszaladt a régi darálóhoz, s már hozta is a jó három-négy méteres padláslétrát, hogy azon fognak bemászni valamelyik első ablaknál, ahol ilyenkor, nyáridőben csak szúnyogháló van. Az első szobába akartak bemászni, a ritkán használt tisztaszobába, de a leeresztett redőnyt nem sikerült eléggé felnyomni, esélytelennek tűnt, hogy beférne a legfeljebb 30x30-as nyíláson. Átmentek a szomszéd szobához, ott szerencsére jobban fel lehetett nyomni a redőnyt. Letámasztották a létrát, és elkezdett rajta mászni, ahogy egy harmincéves, száznegyven kilós, fájós hátú irodalmár, aki utoljára a gimnáziumi tornaórán végzett valamelyest hasonló mutatványt.

Amikor az ablakhoz ért a kerítéstől induló hosszú létra enyhe emelkedőjén, megnézte, hogy ő még valamennyivel feljebb tudja-e esetleg nyomni a redőnyt, mint a földön álló anyja. Engedett még valamicskét, nem szorult, mint a másik szobáé. Bedugta a fejét. Utólag tudja csak azt mondani, hogy nem erre számított. Valójában nem számított semmire, vagy ha mégis, mostanra az már teljesen világosan nettó ökörség volt, teljesen naiv, teljesen ártatlan elképzelés. A pillanat hevében természetesen azzal volt elfoglalva, hogy a testét átjuttassa az ablaknyíláson, bemásszon a hőtárolós kályhára, és onnan lejusson a padlóra, majd kinyissa az anyjának a bejárati ajtót.

Utólag azt kell mondanom, lassan kezdett összeállni a kép. Mire a félhomályhoz hozzászokott a szeme, más érzékei már régen árulkodtak. Az abszurd pózban felmért szituáció lehetetlenné tette, hogy lefagyjon, jut eszembe, amit később ő is megjegyzett, attól tartok, némiképp önvállveregető hangnemben, nem tudom eldönteni, privát traumát vagy hőstettet mesélt-e, amikor a történetét rekapitulálta. A szoba jelzőkkel alig illethető állapotban volt, és a padlón a szétgurult test, amit a harminc éve alatt még sosem látott így, és ahogy talán az anyja se.

– Szia, mama!

– Te vagy az, kisfiam? Be tudsz mászni?

– Itt meg mi történt, mama?

– Elestem. Be tudsz mászni?

– Meglátjuk.

Párbeszédük hosszasan kommentálható lenne. Mamácska gyenge hangja, például, amit a műfogsor nélküli beesett száj hangtere tovább torzított. Tartalmilag természetesen a hiányok meghatározók. Elbeszéltek a helyzet fölött. Ő a párkányon mászott. Mamácska a földön feküdt. Gyalázatos dolog az emberi elme, amiért oda nem illő dolgokat juttat az ember eszébe. Most már ki nem kaparhatom a fejemből, hogy a helyzetét ne egy Lovasi-idézettel illusztráljam. De hát az jutott eszembe, hogy ott nyomult, mint töltőcsőn a hurka, nyomakodott előre az ablaknyílásban, fejjel előre mamácska hálószobájába.

Hátával sikerült feljebb nyomnia a redőnyt, a felsőteste már a szobában volt. A hőtárolós kályhára támaszkodott a baljával, a jobbjával pedig rendezni kezdte a dolgokat. Ébresztőórát, gyógyszereket tolt arrébb, vagy söpört le, mamácska szemüvegét jobb megoldás híján eldobta messzire az átellenes sarokba, ahol remélhetőleg addig nem taposnak rá, amíg fel nem veszik.

Próbálta kitalálni, a kályha után hol tudna megtámaszkodni, hogyha a jobb kézre eső ágy messze. Az ágy melletti puff mélyen volt, de vele szemben, úgyhogy nem volt más megoldás. Utólag nem igazán tudja sem elképzelni, sem elmondani, miként sikerülhetett, jó lenne, ha láthatnánk kívülről, hogyan zajlott. Mindenesetre miután már be tudta maga után húzni a térdét is a kályhára, ismét az öntetszelgés: gyerekjáték volt, legalábbis az emlékezete ekkortól nem őriz különösebb fizikai akadályokat. Azért persze próbált odafigyelni, hova lép a szobában, ahol semmi sem úgy volt, ahogyan lenni szokott, ahogyan lennie kellett volna.

– Emelj föl, tegyél fel az ágyra!

Nem felelhetett őszintén mamácska kérésére, mert (1) cselekednie kellett, és mert (2) nem léteztek – ahogy most se léteznek – a helyzetre reális mondatok. Most is rébuszokban beszélek, jut eszembe, miközben ef Zámbó István azt énekli, ♫na ne / na ne / na ne hülyéskedj / velem♫. Nem kizárt, hogy delfinizálom a történetet, amiről a fogalom etimológiájának áttételén keresztül eszembe jut a The Musketeers, a sorozat, amit éppen újranézek. Rekonstruálhatatlan a szétvillázó gondolatok ágrajza.

– Mindjárt jövök, mama, addig ne menj sehová.

Nem tudjuk utólag, hogy véletlenül mondta így, vagy tisztában volt az iróniával. Vagy nem így mondta. Vagy talán egyáltalán nem ilyesmit mondott neki, csak utóbb jutott eszébe, hogy ezt kellett volna, vagy ezt mondhatta volna. Vagy talán csak az írás, a történetmesélés hozta ki most, poentírozni. Mindenesetre mondott valamit a nagyanyjának, amivel a tudtára kívánta hozni, hogy segíteni fog, fognak, de előbb más dolga van. Átszaladt a lakáson, és kinyitotta a bejárati ajtót. Nem értette, anyja miért nem áll még az ajtóban. Neki akadálypályán kellett átjutnia. Miután bemászott a szobába, át kellett másznia a fotelon és az asztalon. Arrébb kellett tolnia a ruhaszárítót és mamácska járókeretét, csak utána tudta kinyitni a hálószoba ajtaját, hogy aztán átmehessen a lakáson, az étkező-nappalin és az előszoba-gangon.

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó