Előolvasás: Vivy N.Scott: Újra élni - ("Vicces, kis romantikus történet. Igazából nem tudnék rosszat mondani róla. S elmondhatom azt, hogy ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől, és szívesen olvasnék még tőle.")

Szeretném megköszönni Vivy N. Scott írónőnek, hogy elolvashattam Újra élni című romantikus könyvét. A könyvet még a megjelenés előtt olvashattam el, írónőtől számomra ez volt az első könyve,de nem az utolsó az biztos. Még annak ellenére sem, hogy klisés volt a történet, egy este alatt ki is olvastam. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy felkerülhettem a borítóra az ajánlómmal együtt. Számomra megtisztelő ott lenni

Vivy N. Scott:

Újra élni

Tartalom

Jake Lenox élete romokban hever. Szinte csak a munkájának él, a testi örömöket alkalmi kapcsolatokban keresi és találja meg. Egészen addig, míg be nem robban az életébe Mia. Ez a vörös hajú, vidám, szókimondó lány fenekestül felforgatja a férfi életét. Jake feltett szándéka, hogy megszerzi magának a lányt, de egy korábbi kellemetlen kapcsolata miatt, Mia hárítja a férfi közeledését. Jake, hogy maga mellett tudja a lányt, egy tervet eszel ki, ami veszéllyel lehet Jake titkára.

A két fiatal vajon meg fogja találni a közös nevezőt?

Mi az a titok, amit Jake oly féltve őriz?

Idővel minden kiderül.

Véleményem

5/5

Nagyon tetszett a történet, annak ellenére, hogy klisés volt. De még így is jó volt olvasni. Vicces, kis romantikus történet. Igazából nem tudnék rosszat mondani róla. S elmondhatom azt, hogy ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől, és szívesen olvasnék még tőle. Jake és Mia története egyszerre szomorú és humoros. Jake-nek feltett szándéka, hogy meg szerzi magának Mia-t. Csak nem mindegy hogyan. Bírtam a kettejük szócsatáit, a beszólásaikat, ahogy forrt a levegő kettőjük közt. Mint bizonyára minden történetnek vannak bizonyos részei, amitől az ember lánya idegbajt kap. Mire összejöttek volna, minden happy lenne, titok már nem is titok annyira Jake számára. Vannak kedvelhető karakterek, ilyen például Mia testvére Andy. Jópofa srác, aki védi egy szem lány tesóját. Jake haverjait különösen bírtam, kedvenceim. Örülnék neki, ha írónő írna külön történetet. Tuti szem nem marad szárazon sok a nevetéstől. Andy-ről is el tudnék képzelni, ki tudja... Valerie-t legszívesebben kitekertem volna a nyakát. Na, jó, ő az egyetlen karakter, akit utálok. Nem szerethető.

Igazán meglepetés csavart tett bele Vivy N. Scott írónő. Erre nem számítottam igazán. Most már tudom mit is jelent valójában a cím, Újra élni. Régmúlt érzések kerülnek elő Jake-ben. Vajon szembe mer állni a múltjával? Kit választ vajon? Mia vagy Valerie?

Mindenestre, ha egy könnyű romantikus könyvet keresel, akkor ez neked való. Egyszerű, nyári olvasmány. Kikapcsolódásra tökéletes, ha esetleg épp strandra mész pihenni. Remélem, azért nem utoljára fog ilyen történetet írni az Írónő, mert nagyon tetszett a történek. Meg amúgyis szeretem a klisés, romantikus könyveket. Mindig adnak valami újat.  Egy szóval még többet kérek.

A könyvet itt lehet majd előrendelni, kövesséétek be a kiadó oldalát.

Ágenda Kiadó 

Ismerjük meg közelebről a szerzőket! Glaszhütter Bianka - ("Mikor pedig leülök a laptop elé, leírom, utána, ahogy haladnak tovább, a gondolatokkal jár az ujjam, és azt veszem észre, hogy ,,Nahát, már 1000 szót leírtam.”")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm Glaszhütter Biankának, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek  3 könyve jelent meg eddig Cor Machinia, Gyémánt és 180'-os szerelem, amiket Ágenda Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Első körben is, üdvözlök mindenkit és köszönöm, hogy részt vehetek az interjúban. Glaszhütter Bianka vagyok és április 26-án leszek 22 éves. Hobbim az írás és a rajzolás. Szeretek olvasni is, igazából bármilyen témájú könyvet elolvasok. Mindenevő vagyok. Kedvencem a Fantasy és a Manga, illetve Manhawa regények. Én első körben a nemrég megjelent, Cor Machinia c. könyvemről szeretnék nektek mesélni, mivel a Gyémántot már bemutatkozó napokon elmeséltem, mi történt, és egész részletesen, szóval az nem olyan érdekes, mint ez a mostani. 

Cor Machinia: Kezünkben az életünk című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyjából 1 évig írtam. Kicsit kevesebb. Sok kutató munka? Hát, ha annak számít, hogy sok robotokkal kapcsolatos játékkal játszottam ebben az időben és filmet néztem, akkor mondhatjuk, hogy igen. Két fő ihlet adóm volt. Az egyik az A.I. Mesterséges Értelem című film volt. Igazából ez adta az első löketet, hogy akarok egy ilyen könyvet írni. Olyat, ami erről szól. A másik ihlet forrás adóm a Quantic Dream cég Detroit Become Human című játéka volt. Többször kijátszottam és minden lehetőséget kipipáltam benne, az írás alatt. Így jobban beleláttam, hogy a stúdió hogy gondolta ki a robotok karakterét és hol loptam belőle momentumokat, hol egy számomra kimaradt vagy hiányos jelentet csempésztem a könyvembe.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez változó. A legtöbb kitalált történet, kitalált karakterekkel és kitalált történésekkel. De mindig van benne valami megtörtént, valami a múltamból, valami, ami életet lehel bele. Szerintem a legtöbb író így csinálja. Az olvasó nem tudja, hogy mi az a mozdulat vagy momentum a könyvben, ami az író lelkéből jött, a múltból, de én azokat a részeket sokkal jobban le tudom írni és több időt szánok nekik. Ezért szeretek megtörténéseket bele írni, kicsit átírva, felnagyítva, kiforgatva. A Gyémántban például ilyen, amikor másszák az emeleteket, a lépcsőket felfelé egy magas panelépületben. Egy kedves ismerősöm, aki apám helyett apám volt, a 4. emeleten lakik és a könyvbe leírtam azoknak az emeleteknek a megmászását. Az élményét, és amiket közben gondoltam magamban, hol cifrábban szidtam a tervezőt, hol kevésbé. Ezt az olvasó nem tudja, de annak a résznek tényleg nevetségesen sok oldalt szántam így visszagondolva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A középiskola elején. Mindig is érdekeltek a könyvek. És szerettem fogalmazást írni. Kitalálni történetet, elmesélni a többieknek, de amikor komolyabban nekifeküdtem és hetente, vagy volt, amikor naponta tettem ki fejezetet wattpadra az 9-ben volt. Az osztályban senki nem tudott róla, szinte. Annyit láttak, hogy nyomkodom a mobilom és bele vagyok merülve valamibe. Igazából így kezdődött. Mindig is szerettem mesélni az embereknek és olvasni is szerettem. Tehát összeraktam a kettőt!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom egyelőre. Én úgy vagyok vele, hogy folyok az árral és amit elém hoz az élet, azt megragadom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fájdalmas. Furcsán hangzik, de én nagyon megszeretem a karaktereim. Mikor pedig vége egy történetnek, aminek tudom, hogy nem akarok folytatást, az mindig fáj nekem. Olyan, mintha egy részemnek engedném el a kezét az utolsó betűkkel. Pár ember vagy karakter, akikről hónapokon keresztül beszéltem itthon, akik körül a gondolataim járt 0-24 órában, akikkel álmodtam. Akiknek a bőrébe bújtam. És mikor vége őket elengedem, azt a világot is elengedem, és többé nem találkozok velük. Nem olvasom újra a könyveim, nem szeretem a saját munkáim olvasni. A rajzaim sem szeretem nézni, mindig találok hibát bennük. Bosszantanak!

De ugyanakkor boldog is vagyok. Mert mikor valaki azzal keres meg, hogy megszerette XY karakterem, az annyira jó érzés. Hogy adhattam egy olvasónak egy (lehet kicsi szeletet ugyan), de egy részét annak az érzésnek, amit én is megéltem, miközben írtam.

Elég vegyes érzések, de épp ezért szeretek írni. Egy karaktert kitalálni, akivel azonosulok, aztán levenni ezt az álarcot és egy újat létrehozni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

De igen. Nagyon sokszor, de már így adtam ki könyveket a saját nevemen, és így ez is marad. Nevek terén nem vagyok túl kreatív. Én leírok neked egy fantasy rókát, aki zöld színű, hatalmas, akár egy póni és gombák nőnek a hátán, amik világítanak. De, hogy nevet kelljen adnom valakinek vagy valaminek! Na az a kész katasztrófa számomra.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ez változó. Ahogy növök és haladok az életben vannak megbánások bennem. A melegregényem. Azt nagyon megbántam. És azt is, hogy kiadtam. De akkor, amikor írtam, ezelőtt 4-5 évvel, nagyon szerettem. Egy nagyon kedves ismerősöm adta az ihletet, és az ő emlékére adattam ki főleg. Egy nagyon jó wattpados, meleg barátom emlékére, aki már sajnos nem lehet közöttünk. Így azonban tovább él, és mivel szerepel a könyvben, sok ember emlékében él úgy, hogy nem is tudnak róla.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. Még most is hihetetlen, mikor kapom az emailt a kedves kiadómtól, hogy ,,Gratulálunk legújabb megjelent könyvedhez!” 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút impulzív. Ritkán tervezek. Akkor is csak azért, mert kaptam egy inspirációforrást, fő inspirálómtól, a nővéremtől, Timitől, és azt dolgozom újra a fejemben és írom tovább. Mikor pedig leülök a laptop elé, leírom, utána, ahogy haladnak tovább, a gondolatokkal jár az ujjam, és azt veszem észre, hogy ,,Nahát, már 1000 szót leírtam.”

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Gyémántban a kínzásokat. Azokat nagyon meghökkentőre akartam, és az orvosi szobában való leírásnak 3x-4x is nekiugrottam, hogy igazi sokkoló hatást érjek el vele. Nagyon nehéz volt, de épp ezért ez is a kedvencem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Tesóm, drága Timikém. Nagy olvasóm, és ő adja az ötleteket, mi lenne, ha bizonyos témákról írnék. Ezeket jó sokszor átrágom magamban. Lehetőségeket kutatok a fejemben azzal a témával kapcsolatban, és amikor ott tartok, hogy egy történetvázat már tudok a fejemben összerakni és tetszik, a karakter is nagyjából megelevenedik a fejemben, akiről szólni fog, akkor leírom.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Timi. Ahogy kész van, küldöm is neki, ő elolvassa és találgat, hogy mi lesz. Mi tetszett neki, mi nem. Illetve barátnőm, Kira. Ő a borítóim tervezője is. Neki is mindig elküldöm. Illetve Wattpados olvasóm és barátnőm, Merci. Ő a kommentjeivel szokott inspirálni. Illetve üzenetekben ír nekem, hogy miket gondol az adott fejezetről.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Annyira nem lepte meg őket. Ismernek és tudják, hogy szeretek alkotni. Mikor bejelentettem, hogy ki fogom adatni, igazából nem hitték el. Úgy voltak vele, hogy persze-persze, egy fellángolás, de drága a kiadás, nem lesz belőle semmi. Nagyon néztek, mikor ki lett adva. Azt hiszem, büszkék rám. Nem olvassák, mert nem olvasós a családom, csak, mint említettem többször is legidősebb nővérem, Timi. Ő mindig mondja, hogy büszke rám, és mindig elolvassa a könyveim.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Rajzok, illetve a Cor Machinia 2-t elkezdtem írni. Egyelőre ez a címe, mivel nem tudom mi legyen az alcíme. Az előző Kezünkben az életünk sem az én ötletem volt, ott is kotlottam rajta, vagy 2 hónapig, mire wattpadon kaptam egy üzenetet, hogy ez jónak hangzik. Szívesen fogadok messengeren ötleteket bárkitől, mert meg vagyok lőve ezen a téren.

Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és azoknak az embereknek is köszönöm, akik elolvasták ezt az interjút, esetleg olvasták már valamelyik könyvem vagy beszerzik a könyveim. Szép napot kívánok mindenkinek! Vigyázzatok magatokra és a családtagjaitokra ezekben a nehéz időkben. Kitartást kívánok mindenkinek!

 

Az ebook könyveit itt szerezhetitek be:

Ágenda Kiadó (Ebook)

Glaszhütter Bianka alkotói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ivády Orsolya - ("Olvasóként is szeretem a változatos történeteket, a romantikustól kezdve a fantasyig, horrorig bármi jöhet, így íróként is célomnak tartom, hogy kipróbáljam mindet.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ivády Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Sabrina és az Utolsó kívánság könyve jelent meg eddig, amiket az Ágenda Kiadó oldalán és Ivády Orsolya írói  oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy teljesen átlagos ember vagyok. Napközben dolgozok, gyereket nevelek, háztartást vezetek, este pedig írok.

A Sabrina és Utolsó kívánság című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mielőtt belekezdek egy történet írásába, a helyszín az, amit biztosra letisztázok. Szeretek utánaolvasni, esetleg ismerősöket megkérdezni egy-egy ország, város szokásaival, hagyományaival kapcsolatosan. Az, hogy mennyi idő alatt készül el, a könyv terjedelmétől és a kutatómunkától is függ.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő jelen van, de többnyire a fantáziára bízom a történet alakulását. Általában személyes tapasztalatokat, élményeket is megjelenítek a könyvekben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már egészen korán, az általános iskola 7., 8. osztályában kezdtem írni, többnyire novellákat. Akkoriban nagy Bravó újság rajongó voltam, és a benne szereplő történetek, meg a saját tini életem inspirált.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképp. Olvasóként is szeretem a változatos történeteket, a romantikustól kezdve a fantasyig, horrorig bármi jöhet, így íróként is célomnak tartom, hogy kipróbáljam mindet.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mint amikor a gyerek kirepül a családi fészekből. Dédelgettem, nevelgettem, de egyszer a saját lábára áll. Egy-egy könyv befejezése után kell egy kis szünetet tartanom, hogy teljesen el tudjam engedni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az Ivády Orsolya név az anyakönyvezett nevem. Korábban gondoltam rá, hogy ha egyszer úgy alakul, hogy könyvem jelenik meg, lesz írói nevem, de végül maradtam a sajátomnál.

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Alapvetően romantikus ember vagyok, így egyértelmű volt számomra, hogy elsőnek ezzel próbálkozom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Azt nem lehet leírni. Egyszerre voltam boldog, izgatott és egy kicsit féltem is, hogy milyen fogadtatásban lesz része.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tervezett annyira, hogy egy alaptörténetet kitalálok, de a továbbiakban az alakítja saját magát.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindkettő van. A Sabrina az a fajta könyv, amibe van néhány személyes élményem, így azokat könnyű volt megírni és a mai napig, ha elolvasom, mosolyt csal az arcomra. Ezzel szemben az Utolsó kívánság nagyon nehéz volt. Többször is félre kellett tennem, mert érzelmileg nagyon megérintett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nagyon sok mindenből tudok ihletet meríteni. Legyen az egy ember az utcán, egy film, zene, bármi. Írás közben mindig olyan zenét hallgatok, ami a készülő könyv hangulatának megfelelő, így könnyebben át tudom venni a hangulatot. Tehát mondhatom azt, hogy a zene inspirál a leginkább.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a közeli ismerőseim vagy a család olvassa. A férjem nem szokta olvasni, de minden egyes mozzanatot meg beszélünk, és elsősorban az ő véleménye az, amire sokat adok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örültek neki. Anyukám tiniként is bátorított az írásra, így számára nem volt annyira meglepő vagy váratlan, hogy meg is jelent. Egyébként a gyermekeim a legbüszkébbek rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

Rengeteg ötletem van, ami nem biztos, hogy az idén mind meg is valósul, de nagyon igyekszem. Remélhetőleg a nyár elején megjelenik a harmadik könyvem is.