Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Stephen Lazaurs íróval beszélgettem, akinek augusztusban jelent meg az első regénye A Bunker címmel, az Első Szó kiadónál, de időközben a kiadó neve megváltozott S&B Történetművek kiadóra.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Amikor éppen nem írok, akkor olvasok. A viccet félretéve, a mindennapokban négy gyerkőcös apuka vagyok (A legidősebb 6 éves a legkisebb 2 hónapos). Jelenleg két állásban dolgozok, kommunikációs és adatelemzői munkakörökben. A nappalaimat tehát a munka, az estéket a gyerekek, az éjszakákat pedig az írott, vagy olvasott történetek uralják. Ami időm még marad azt a Bookverzum nevű youtube/FB/Insta/Tiktok közösség építésbe fektettem. Itt sokszor a rohanó világ miatt elfeledett remekművek és a könyves világ hírei találkoznak.
A Bunker című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A nyers kézirat megközelítőleg 11 hónapig készült. Ez az idő a könyvhöz szükséges háttér információk összegyűjtésé is tartalmazza. Mivel a történet nálam menet közben alakul ki, az információ gyűjtés is párhuzamosan zajlik a szöveg alkotásával. A regény fiktív helyszínen játszódik, de Hidden Ford egy valós településről lett részben mintázva. Így az elhelyezkedés, kinézet felfedezése, valamint a regényben hivatkozott környezet és történelmi események, összegzése igényelt extra energiákat.
Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?
Régen meg tudtam nevezni egy-két kedvencet, de mára ez a lista annyira hosszú lett, hogy már nem is próbálkozom vele Stephen King könyveit nagyon szeretem. De még azt is nehéz lenne kijelenteni, hogy a kedvenc írom mivel ez nagyon leszűkítené a könyves világot.
Kiknek íródott az A Bunker című történet, miről szól?
A Bunker mindenkinek szól, aki szereti a misztikus thrillereket. Azoknak a molyoknak ajánlom, akik szeretik a több szálon futó történeteket és a csavaros befejezéseket.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Sosem szerettem a végletesen földhöz ragadt történeteket, sem olvasni, sem írni. A Bunker más zsánerű írásaimtól eltérően, a valós világunkban játszódik. A szereplőket pont azok a kulturális és fizikai szabályok kötik és alakítják amik mindannyiunkat. De történéseknek helyt adó város múltja sokkal sötétebb, mint amit a környezete indokol. Egyes szereplők rá is mutatnak, hogy a nyilvánvalóan erőszakos és borzalmas események mögött, sokkal nagyobb, megfoghatatlan erők állnak. A történetben az olvasó az, aki ennek a mélyebb rétegnek a mértékét meghatározza. Aki fogékony rá, sokkal baljósabb összefüggéseket is olvashat a sorok közt, mint ami elsőre látszik.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az olvasás nyitotta meg a kaput. Szerintem ez általános. Aki hajlamos a történet alkotásra, egy bizonyos számú elolvasott kötet után olyan mint egy túlfűtött kazán. Írni akar, elmesélni a fejében kavargó történeteket másoknak. Az első regény kezdeményem nagyon korán, talán 12 éves koromban született. De az első kész, és vállalható könyvet pár évvel A Bunker előtt írtam a húszas éveim közepén. Az, hogy van egy jó ötleted, fontos, de bizonyos idő gyakorlás kell, hogy a jó ötlet kerek történetté érjen és ezt mások is értsék és élvezzék.
Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
A Stephen Lazarus név elég rég megszületett. Gyakorlatilag a valódi nevem angolosított verziója. Amikor felmerült, hogy milyen néven jelenjen meg a kötet, nem gondolkoztam sokáig, hogy használjam.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem feltétlenül, és nem is ragaszkodom hozzá. A zsáner egy címke, segít eligazodni, de más készülőben lévő műveim sokszor annyira határterületeken futnak, hogy nehéz is őket kategorizálni. A misztikus thriller jól lefedi a Bunkert, de van készülőben Sci-fi és alternatív történelmi kötetem is. Általában már az alap ötlet kijelöli a zsánert, amiben meg szeretne születni. Persze még az elején járok az írói útnak. Lehet, hogy tíz év múlva, már konkrétan csak egy zsánerben alkotok mert kiderül, hogy az az én ingem, de az is előfordulhat, hogy olyan területre merészkedem amit ma el sem tudnék képzelni.
Milyen érzés volt, amikor pontot tettél a történet végére?
Remek. Emlékszem, hogy késő éjszaka volt. Az utolsó oldalaknál már égett a kezem alatt a billentyűzet. A történet végkifejlete számomra is izgalmas volt és épp azzal a hévvel alkottam meg, ahogy egy remek könyv végét is falja az ember.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Talán az utóbbi felé húzok. volt már eset amikor konkrét kereteket jelöltem ki magamnak mintha egy szakdolgozat vázán dolgoznék…. Nem igazán működött. Viszont amikor hagytam, hogy a történet szépen haladjon az újabb és újabb elemek maguktól jelentek meg előttem. Ezt a típusú történet szövést a tervezés nem segíti sőt, ha ragaszkodik hozzá az író meg is fojthatja.
Vannak a könyvben kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Több olyan rész is akad, melyek kifejezetten tetszettek. Sokszor nem is a fő történések körül alakulnak ki ezek. A Bunkerben vagy féltucat, olyan mellékkarakter jelenik meg, akik kavicsként sodródnak az eseményekkel. Egyenként, talán nem fontosak, de együtt, sok minden rajtuk áll. Az ő háttértörténeteiket élvezet volt megalkotni. Például a botcsinálta szeméttelepes, aki szépreményű íróból lett egy kihasznált megkeseredett alak, egyszerre akar szabadulni, a munkájától és az életét szipolyozó szörnytől, amivé a felesége vált. De ott van, a kiszuperált pap, vagy bukott vállalkozásokat sorra nyitó rémjárat tulajának esete is. Ezen felül Hidden Ford sötét múltjának egyes eseteit is nagy odafigyeléssel írtam meg. Nehézségre már őszintén nem is emlékszem.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Olyan típus vagyok, aki nyitott szemmel jár és másoknak érdektelen történések, vagy mondatok képesek regényeket megalapozó gondolatfolyamokat kiváltani nálam. Volt már ötlet, ami egy hír kapcsán ötlött fel benne, de olyan is, amit zene hallgatás közben csíptem el. De az alap ötlet, az erős kép, ami elindítja az írás folyamatát nagyon sokban különbözik egy több száz oldalas kész műtől. Az a tapasztalatom, hogy egy hónapokig tartó munka során egyetlen jó ötlet magában csak az induláshoz elég. Ahhoz hogy fejezetről fejezetre, minden részlet a helyére kerüljön számos remek ötlet kell, és sokszor a soros kezén múlik, hogy ezek érkeznek-e. Az író kezében az a kulcs, hogy ha van egy értékes villanás akkor azt rögzítse valahol magának úgy, hogy a lényege megmaradjon és később be is tudjon épülni a történetbe. A telefonom csurig van mindig jegyzetekkel új regény ötletekkel. Ezek pedig a legextrémebb helyzetekben kerültek lejegyzésre.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Gyakorlatilag két ember az. aki rendszeresen az első olvasom. A Feleségem és az édesapám. Két rendkívül különböző emberről beszélünk olvasói szempontból. Így valóban eltérő szemüvegeken át kapok visszajelzést mielőtt a nyers kézirattal tovább lépek. Természetesen, mire ebből kiadott könyv lesz, a kiadónál számos komoly szakmai tapasztalattal bíró szerkesztő és lektor szedi ízekre a történetet.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent.
Örültek neki. Nyilván mivel ez gyerek korom óta tartó folyamat, nagyon nem lepődtek meg azon hogy írók. Amikor eljött a kiadás pillanata, akkor gratuláltak, mert nagy lépés ez nekem, szerintem úgy voltak vele, hogy ez csak idő kérdése lesz.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Olvasóként a legjobb élmények akkor értek, amikor sajnáltam, hogy nincsenek már
további oldalak a könyvben. Íróként annál nagyobb örömet semmi sem okozhatna, minthogy mások is így érezzen a könyveim kapcsán. Remélem, hogy sikerül ezt kiváltanom náluk. Valamint ha A Bunker tetszik nekik remélem kíváncsiak lesznek a következő regényeimre is.
